Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-06 / 158. szám, péntek
Arculat kerestetik Gombaszög (Gombasek) hagyományáról, a csehszlovákiai magyarok nemzetiségi kultúrájában elfoglalt helyéről sokat írtak. Talán nem kevesebbet az itt évente megrendezésre kerülő országos kulturális ünnepségről, amelyet a CSEMADOK néhány éve egyfajta összegezési szándékból a szocialista nemzetiségi kultúra reprezentatív fesztiváljává terebé- lyesitett. Ekkor még voltak író -olvasó találkozók is, amelyek háromnaposra bővítették az ünnepség eseménysorát. Később ezek elmaradtak, amit nemcsak gazdasági megfontolások, de az irántuk megnyilvánuló gyér érdeklődés is indokolt. Maradt tehát a hagyományos két nap, amely azonban idén is prológussal kezdődött, ugyanis a mátészalkai Szatmár népi együttes a fesztivált megelőző este Gömörhorkán (Gemerská Hőrsére, esetleg olyan népdalénekesek, hangszeres művészek meghívására gondolok, akiknek legalábbis megközelítően azonos a felfogásuk a népművészetről, a néptáncról, a népzenéről. Ennek megfelelően: nem az esztrádszerű Stilizáltság az elsődleges számukra. Persze most megjegyezheti bárki, hogy erre megfelelő alkalom a zselizi (Želiezovce) népművészeti fesztivál, de akkor ugyanezt elmondhatnánk az esetlegesen délelőtt szereplő kórusokról, gyermekszínjátszókról is. A gombaszögi kulturális ünnepségek dramaturgiájával és nem a státuszával kell elsősorban foglalkozni. A szombaton Rozsnyó (Rožňava) főterén megtartott menettánccal egybekötött bemutatót ugyan látta pár száz ember, mégis ^az előző esztendők tapasztalata sem sugall mást: jobban át kellene A megfiatalított Szőttes új művészeti vezetőt és koreográfust is avatott Gyökeres György felvétele ka) mutatta be a Gombaszögön csak töredékeiben látott repertoárját. Az idei országos kulturális ünnepségek műsorát látva nem lehet kétségünk, hogy Gombaszög ke- resztúthoz érkezett. Nemcsak a jövőre esedékes jubileum, a harmincadik ünnepség ténye sugallja ezt, hanem az idén látott műsorszerkezet és dramaturgia is. Kipróbáltak itt már sokfajta párosítását az egyes művészeti ágaknak. A két nap egy dologban mégis azonos volt: szombaton inkább a nagyobb lélegzetvételű műsorokra (vendégszereplő népi együttesek, színházi előadások, esetenként pop-zenei koncertek) került sor, vasárnap pedig általában a folklór- és néptánc-műsorokat láthatta a közönség. Ebben a mú- sormegoszlásban kereshető az ok, hogy szombaton általában nagyobb tömeg ült a nézőtéren, mint vasárnap. Persze ez is viszonylagos, hiszen míg szombaton egy- egy műsor vonzott ide ezreket, addig vasárnap inkább az ünnepnap. jellege, a felszabadultabb szórakozás hozta az embereket, akik - nem is kevesen - „mellesleg“ megnézték a népművészeti együttesek műsorát. Néhány éve valamilyen okból a vasárnap délutáni tévéközveti-_ tés elmarad, helyette szombaton* sugározza az egyórás blokkot a Csehszlovák Televízió a kettes csatornán. Az idén a helyszínen látott egyórás műsor volt az egyetlen, amit az ezt követően látott néptánc-bemutató mintegy bevezetőjének is lehet tekinteni; itt hosszabb-rövidebb ideig a külföldi együttesek mellett felléphettek a hazai magyar néptánc-együtteseink legjobbjai is. Vasárnap erre már csak a délutáni műsorrész fináléjában adódott lehetőség, ahol egy rövid közös számban táncolt (sokak véleménye szerint) az, aki akart a még ott tartózkodó együttesek táncosai közül. Nem mai, nem is ez írás szerzőjének a felfedezése, hogy a vasárnapi programban meghatározó szerepet kellene kapnia a folklórnak, a népdalnak, a néptáncnak. Olyan vendégegyüttesek szerepeltetéa funkcióját gondolni. A felszabadulási emlékmű koszorúzása méltó nyitánya a rendezvénynek, s ehhez csatlakozhatna egy az idei „gyorsmenettánchoz“ nem hasonlító, inkább táncoló, mint menetelő felvonulás. A televízióról ismert a mondás, hogy engedd be a házadba, rövid időn belül kilakoltat. Félő, hogy a szombati műsorral is ez történt, amikor is érezhető volt, hogy minden az egyórás közvetítésnek volt alárendelve, amelyet sajnálatos módon a Dél-Szlovákia nagy részén alig vehető kettes csatornán sugároztak. A szombati műsorrészt meg kellene hagyni az olyan nagyobb lélegzetű műsoroknak, mint amilyen az idén vasárnap nagy sikert aratott Junoszty Za- karpatyija ukrán együttesé volt. Emellett megőrizhető itt az amatőr táncdalénekesek, valamint egy- egy nevesebb hivatásos előadó műsora is, a MATESZ egyre inkább hagyományossá váló előadásaival együtt. A vasárnap délelőtt általában a gyermekeké, csakhát a gyermekegyüttesek közül sem valamifajta esetlegességgel kellene válogatni. Vannak élegyütteseink, a Tátika, a Barkóca vagy más művészeti ágban a Hahota. Ezeknek kellene határozottabb karakterű műsorblokkot szerkeszteni. Mindezt azért, hogy ne történhessen meg, hogy a kulturális ünnepségeknek otthont adó járásból fél szemüket (idén olykor mind a kettőt) behunyva szerepeltessenek olyan gyermekcsoportokat, amelyek műsorának bizonyára vannak pedagógiai értékei, de az amatőr művészeti mozgalmunkban mindenképpen periférikusak (legalábbis szeretnénk, ha azok lennének). Ennek kapcsán tartom szükségesnek leszögezni, hogy a gombaszögi országos kulturális ünnepségnek a jövőjét tényleg a minőségnek kell meghatároznia. Tarthatatlan állapot, hogy egyes fesztiváljainkon a bemutatott produkciók értékközpontúságáért hadakozunk, s az idei gombaszögi műsorban a hazai magyar néptáncegyütteseinknek alig adatott lehetőség a bemutatkozásra. Ráadásul az igen terjedelmes repertoárt birtokló, a kórusmuzsikának merészen sokrétű darabjait éneklő Csermely kórus is, csupán megvillanthatta a műfaj szépségeit. Ugyanígy elsikkadt a tévének szerkesztett műsorban az, hogy a jelentékenyen megfiatalított Szőttes új művészeti vezetőt és koreográfust is avatott egy- egy táncával. Nem is szólva arról, hogy a gombaszögi közönség csak kapkodta a fejét, mert nem tudta, ki is táncolt ebben a műsor- részben, mivel a tévé műsorközlőit esetleg csak a közvetlenül hátuk mögött ülök hallották. A megváltozott gazdasági feltételek a kultúra, az amatőr művészeti ágak irányítóit, szervezőit is megfontoltabb, intenzívebb tevékenységre késztetik. Ezért sem lehet közömbös, hogy a két napon át Gombaszögön „állomásozta- tott“ néptánc-együtteseink hány alkalommal mutatkozhatnak be, vagy egyáltalán van-e alkalmuk erre. Az intenzív kultúrairányítás szerves része a közönség befogadói magatartásának az orientálása is. Tehát érzékelhetően el kell különíteni a kommersz szórakozást, a maga helyén funkciót ellátó, a még létező igényeket is kiszolgáló produkciókat, a vitathatatlan értéket képviselőktől. Ne folyjon össze a kettő, ne sugalljon hamis értékrendet még a táncművészetben sem. Egy tudatosabb dramaturgiai szerkesztés Gombaszög műsorában is külön választhatja ezeket. Az pedig csupán feledé- kenység lehet, hogy az idén a népdal, a népi hangszeresmuzsika nem kapott hangsúlyos helyet a műsorokban. Gombaszög tehát keresi önmaga arculatát. A műsorok sokirányúságának csapdái ellen csak úgy lehet a szervezőknek védekezniük, ha mindenben igyekeznek a minőségi értéket képviselőt meghívni. Ugyanakkor el is választják egymástól a kommersz szórakoztatás stilizált táncprodukcióit a népművészeti produkciótól. Egy ilyen nagyszabású műsorkínálattal is lehet orientálni, feltéve, ha nem ömlesztve, szinte egybefolyatva kínáljuk az esztrádjellegű táncjeleneteket a népi érzelemvilágot kifejező, autentikus néptáncokkal DUSZA ISTVÁN A mindenkori költő, aki érdemes erre a névre, végül is egy tisztább, igazabb, jobb világot akar, óhajtja vagy egyenesen követeli egy emberibb létezés lehetőségének a megteremtését ezen a Földön, és a földdarabon, ahol él, olykor önpusztítóan átérezve az életet, a rengeteg szenvedést. Az egyik költő így, a másik úgy vívja meg belső kényszer szülte csatáját önmagával és a világgal, hogy az ősrégi célhoz legalább valamicskével közelebb kerüljön az ember. Vannak, akik közvetlenül is ott küzdenek a frontokon, kardot is kézbe fognak, ha kell; és vannak, akik „csak“ írnak, írják az életet, amilyen. Kemény, határozott, forradalmi hangon sokan, míg mások az élet csendes szem- "lélőjeként hoznak elénk valóságukból emberi sorsokat, hangulatokat, idilleket, vágyakat, gyermekkori álmokat, természeti képeket, örülve a szépnek, finom iróniával mondva ki rosszakat, halk búval fájdalmakat. Ez utóbbiak közé tartozott Szép Ernő. Életrajzából álljon itt annyi, hogy 1884. június 30-án született Huszton, Szoboszlón nőtt föl szegény falusi tanító fiaként. Még gimnazista, amikor 1902-ben Mezőtúron megjelenik első verseskönyve; tizenkilenc évesen pedig már Budapesten hírlapíró. A Nyugat első nemzedékének nagyjai között jelentkezett verseivel, melyeket - a sanzonoktól, a könnyed dalocskáktól kezdve a szegények áldatlan sorsát, a háború borzalmait felvillantó darabokig - hamarosan kitüntető szeretettel fogadnak jeles kor- és pályatársai, mintegy cáfolva egyúttal Szép Ernő akkori és későbbi kritikusait, akik gyermekdednek, érzelgős- nek, naiv rácsodálkozásnak és só- hajtozásnak minősítették költészetét. Babits Mihály például a következőket írja róla: „Szeretem ezeket a drága, finom, vékonyszálú rajzokat... Szeretem a költőt, aki ennyire őszinte, egyszerű és kedves hozzám... Szeretek verseket mondogatni, de senkiét sem úgy, mint a Szép Ernő verseit... Nem is tudok Szép Ernő verseiről tudós kritikát írni... Nem vagyok esztétikus e versekkel szemben: csak szeretem őket, és kívánom, hogy mások is örüljenek nekik.“ Szép Ernő emberi és költői magatartásáról, látásmódjáról sokat elárul az Én így szerettem volna élni című verse, melyben egyszerű őszintéséggel mondja el, hogy szeretett volna minden halandóval beszélni, mindenkinek nevét kérdezni, a szívét érezni, a járdán osztani virágot, tegezni az egész világot, énekszóval összejönni, az Nyári televíziós kínálat A nyár a kultúrában is általában a könnyebb, szórakoztató és pihentető műalkotásoknak kedvez. A zenekarok, színházak, a tánc- és népdalénekesek ilyenkor „kiköltöznek“ a szabad ég alá, a premiereket "felváltják a legkülönbözőbb fesztiválok, és a hozzájuk hasonló rendezvények. A mozikban is tarkább a választék, több a vidám, kalandos film, hangulatos komédia, bár ezeket nálunk a hiányzó szabadtéri mozik miatt többnyire a zárt filmszínházakban kínálják. A nyári hangulat természetesen megmutatkozik a Csehszlovák Televízió külföldi műsorok főszerkesztőségének a kínálatában is. Az előző évekkel összehasonlítva az idei gazdagabbnak ígérkezik, legalábbis ezt jelezte a televízió, amely szeretné a közönség elvárásait különböző témájú sorozatokkal kielégíteni. Az ún. családi sorozatot a spanyol Kék nyár című alkotás képviseli. Az első részeket már a napokban láthatják az érdeklődők. A hétvégeken továbbra is találkozhatunk a francia Moulin felügyelővel és a nyugatnémet Tett- hely szereplőivel. Ezenkívül újabb sorozatok is a képernyőre kerülnek: Az akció helyét nem változtatjuk meg (szovjet), Miért nem kérdeztétek meg Evanst? (angol) és az Egy kis szerencsével (svéd). A hosszú sorozatokon kívül több filmet, televíziós játékot és színdarabot is közvetít a Csehszlovák Televízió, melyek közül néhány most szerepel először műsoron. Címeket talán nem érdemes sorolni, a tájékoztatókban bizonyára mindenki megtalálja majd a neki megfelelő műsort. Műfaji szempontból a krimi tffezet, de bőven lesz történelmi témájú film is, s több olasz, francia és amerikai alkotás pedig a mai nyugati társadalmak problémáival foglalkozik. Természetesen a zene és a sport sem hiányozhat a nyári képernyőről. A televízió fokozatosan bemutatja több külföldi táncdalfesztivál programját. A sok érdekes sportrendezvény közül többek közt képernyőre kerülnek majd a szocialista országokban a nyár végére tervezett nagyszabású rendezvények. KOKES JÁNOS esti csillagnak köszönni. Igy szeretett volna élni, csak éppen a világ másként akart, nem szegődött társul Szép Ernőhöz, mint annyi más költőhöz sem, akik örök emberi vágyak beteljesüléséért, a békéért, harmóniáért, társadalmi igazságosságokért pereltek és perelnek. De el sem zárkózott előle a világ, mutatta, kínálta magát neki, és ő meg is mártózott szépségeiben, látványaiban. Budapesten is elevenek és meghatározóak benne a falusi képek, élmények, melyeket a mindennapok apró dolgai iránt érzékeny költőként ugyanolyan bájjal, humorral, játékos kedvvel, vagy éppen a részvét hangján versel meg, mint az újabbakat, lényegi mozzanatokat ragadva meg, emelve ki egy-egy képben, eredeti nyelvi fordulatban, képzetkapcsolásokban: ,,A rózsák jajjait / Szeretném hallani, / Mikor adasüt a nap“.' Szociális érzékenysége, szolidaritása a szegényekkel úgyszintén egész sor versben fejeződik ki, bámulatba ejtően finom képekben, melyek közül egyetlen is képes egy egész társadalmi réteg helyzetére tükröt villantani: ,,A Ritz előtt, ha zene szól, / (A járdán is hallani jól, / Bent ünnepély foly, csodabál) / Lábujjhegyen ha odaáll / S a kis lányát fölemeli“ - a szegényember. Szép Ernő mint „az impresszionizmus legfinomabb magyar költője“, tulajdonképpen prózájában sem volt más. Elbeszélései, karco- latai, regényei, köztük a legsikeresebb a Lila ákác (melyből színpadi mű is készült), valamint drámai, a Patika, Az egyszeri királyfi, a Vőlegény, úgyszintén tele vannak lírai elemekkel, kóitőiséggel, impresz- sziókkal, árnyalatokkal és hangulatokkal, melyeket talán észre sem veszünk a múló napokban, jóllehet életünk szerves pillanatai ezek is. A második világháborúban elhallgat a költő, mint egyik centenáriumi méltatója irja, a náci alávalóság, a megrontott haza elviselhetetlen volt már őneki: bejelentette, hogy nem ír több verset. ,,Pedig írt. Kéziratban mutatta. Költészete a fasiszta háború, fasiszta hadviselés, áradó mocsok, országos elve- temülés ellen roppant erővel szólalt meg.“ 1953-ban halt meg, szegényen, amilyen volt mindig is. Végezetül hadd idézzem Kosztolányi Dezsőnek Az egyszeri királyfi című darab bemutatójáról szóló néhány sorát, 1913-ból: „Szép Ernő magyar szimfóniát írt. O, aki átvirrasztotta a fővárosi éjszakákat, végigjárta a kabarékat és a jasszok kocsmáit, most- érett versek után, üres konyakospoharak és szivarcsutkák előtt- friss falusi reggelre ébred. Ocsúdó szeme meglepődve látja, hogy az ég csak kék, a fűszálon csak kövér harmatcsöppek függenek, az erdőben meg csak sárga lábú madarak muzsikálnak. Az élet azonban gazdag és egyszerű.“ BODNÁR GYULA új§zr* 6 1984. VII. 6. „Az élet gazdag és egyszerű“ Szép Ernő száz évére A csehszlovákiai magyar dolgozók országos kulturális ünnepségének színeváltozásai
