Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-09 / 59. szám, péntek

Huszonöt év sikerei Beszélgetés a kubai filmművészetről A kubai kulturális napok alkal­mából filmküldöttség is járt ha­zánkban. Tagjai María Padrón, a Kubai Kulturális Minisztérium filmforgalmazó osztályának előa­dója és Rebeca Chavés forgató­könyvíró, a minisztérium fejleszté­si osztályának előadója. A küldött­ség Prágában és Bratislavában díszelőadáson vett részt. A váro­sunkban vetített film címe Refugi- ados de la Cueva del Muerte (Me­nekültek a halott barlangjából). A következő beszélgetés a brati­slavai bemutató után készült.- Mikortól beszélhetünk kubai filmgyártásról, csupán a forrada­lom után jött létre vagy már koráb­ban is jelentkezett ez a művészeti ág?-A forradalom, vagyis 1959 előtt Kubában egyáltalán nem lé­tezett filmgyártás, egyetlen nem­zeti filmalkotás sem született - mondja Rebeca Chavés. - Mo­zik természetesen voltak, de ezekben kizárólag külföldi filmeket vetítettek, javarészt amerikai, pon­tosabban az Egyesült Államokban készült alkotásokat. Úgyis mond­hatnánk, hogy országunk az ame­rikai filmgyárak kiszemelt piaca volt s ezt a piacot bőségesen el is árasztották árujukkal, a kizárólag magánkézben levő filmforgalmazó vállalatokon keresztül. Nemzeti filmgyártásunk alapjait a forrada­lom győzelme után, az 1959. már­ciusában megjelent első kulturális törvény vetette meg. Ennek három fő célkitűzése volt: a nemzeti film­gyártás megteremtése, közönség kinevelése az újfajta filmek befo­gadására, a nemzeti kulturális ér­tékek megmentése. Ugyanebben az évben megalakult az ICAIS (Kubai Filmművészeti és Film­gyártó Intézet). Alapítói - egy for­radalmár csoport - olyan szemé­lyek voltak, akik nemcsak a Batis­ta elleni harcban tüntették ki ma­gukat, hanem kulturális téren a leghaladóbb eszmék hordozói is voltak. Ketten a csoport tagjai kö­zül Olaszországban végezték el a filmszakot, a többiek a gyakor­latban tanulták meg a filmgyártást és sajátították el a szakmai fogá­sokat. Ez a csoport még a forrada­lom előtt El Mégano (A homokbuc­ka) címmel szociális témájú doku­mentumfilmet készített. A széné­getők embertelen körülmények között végzett munkáját és sanya­rú életét ábrázolta. A diktatúra azonban megtiltotta a film bemu­tatását. Egy másik fontos dátum a kubai filmgyártás történetében 1961. június 6-a, amikor megala­kult a filmhíradó és megkezdődött a dokumentumfilm-gyártás. Itt az első két évben három-négy hosz- szú játékfilm készült, mint például az El joven rebelde (A fiatal láza­dó) és a Cuba ’58. Ezek az alkotá­sok a forradalom egyes mozzana­tait, valamint a Batista-diktatúra kegyetlenségeit mutatják be. Fontos mérföldkő az 1967-68- as időszak. Ekkor két érett, kifor­rott játékfilm készül: a Lucia és a Memóriás del Subdesarrollo (Az elmaradottság emlékei). Mindkét film az 1980-as spanyolországi nemzetközi filmfesztiválon a tíz legjobb alkotás között szerepelt. E két mű megalapozza a játékfilm­gyártást. A hetvenes években a játékfilmgyártás tovább fejlődik és nagyobb méreteket ölt. Példa­képpen említhetnék néhány címet: El Brigadista (Csehszlovákiában a Tanító címmel játszották), témá­ja az írástudatlanság felszámolá­sa; a forradalom után csoportok alakultak, melyek felkeresték a leg­eldugottabb és legelmaradottabb helységeket, hogy az ottani lako­sokat megtanítsák legalább írni- olvasni. La última cena (Az utolsó vacsora), a 19. századi rabszolga­lázadásról szól, az El hombre de Maisinicú (A maisinicúi férfi) a kubai állambiztonsági szervek amerikai kémek elleni harcát ábrá­zolja. A hatvanas évek végén Ku­ba felveszi a kapcsolatot a latin­amerikai országok filmgyáraival. Megkezdődik az egész estét be­töltő dokumentumfilm-gyártás. Operatőreink már jelen vannak minden nemzetközi esemény színhelyén. A nyolcvanas évek­ben folytatódik filmművészetünk fejlődése. Ekkor készül a Polvo rojo (Vörös por) forradalmi témát feldolgozó film, a Cecília, Francis­co Villaverde 19. századbeli neves kubai író Cecília Valdés című kis­regényének filmváltozata, s még tovább sorolhatnánk.- Eddig a csehszlovákiai kö­zönségnek nem volt alkalma kubai vígjátékot, komédiát vagy bűnügyi filmet látnia. Készülnek-e ilyen fil­mek és milyen az egyes műfajok megoszlása?- Ami a vígjátékot illeti, a szó szoros értelmében vett komédia eddig még nem készült Kubában- veszi át a szót María Padrón.- Persze, a francia és az olasz típusú vígjátékokra gondolok. Ez a fajta film ismeretlen nálunk, épp­úgy, mint a színészközpontú film is, a Louis de Funés vagy Toto filmekre gondolok. De természete­sen készülnek humoros hangvéte­lű vagy szatirikus alkotások. Ilyen például a La muerte de un buróc­rata (Egy bürokrata halála), Las doce sillas (A tizenkét szék), Pata­kín, ide sorolható a De cierta ma- nera (Valahogy), Sara Gómez, a tragikusan elhunyt fiatal rende­zőnő filmje, melyben élesen bírálja j a ,,machismo“-t, a nőkkel szem­ben megnyilvánuló férfigőgöt és a nők háttérbe szorítására irányu­ló törekvéseket. Itt említhetnénk meg még két mai témát feldolgozó alkotást; a Se permuta (Változás) és a Los pájaros tirándole a la escopeta (A puskára lövöldöző madarak) című műveket. A krimi műfaja sem honos nálunk. Bűnü­gyi filmnek minősíthetnénk az olyan alkotásokat, mint a már em­lített A maisinicúi férfi. Nálunk tulajdonképpen két fő műfaj van képviselve: a történelmi- a forradalomról szóló vagy a ko­rábbi történelmet feldolgozó - film és a mai témájú dráma vagy a már említett humoros hangvételű film.- Mi az erőssége és mi a gyen­géje a kubai filmgyártásnak?- Erősségünk a dokumentum­film - mondja Rebeca Chavés.- Több nemzetközi díjat is szerez­tünk ebben a kategóriában. Gyen­ge pontunk az animációs gyer­mekfilm. A jövőben ezen szeret­nénk változtatni.- Hány országba jutnak el a ku­bai filmek?- Filmjeinket úgyszólván az egész világon ismerik - tájékoztat María Padrón. - Elsősorban doku­mentumfilmjeinket, de játékfilmje­ink közül is, például a Vörös port és a Cecíliát vetítették az USA- ban, Franciaországban, Olaszor­szágban, Finnországban, Nyugat- Berlinben, Svédországban és ter­mészetesen a szocialista orszá­gokban.- Mik a jövőbeli terveik?- Két fő célkitűzésünk van: fej­leszteni a filmgyártást és bővíteni kapcsolatainkat a latin-amerikai országok filmgyáraival koproduk- ciós alkotások és műszaki segít­ségnyújtás formájában. LÓRINCZ EMŐKE Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok Kocsis Ernő festőművész kiállí­tásának a megnyitásával ma kez­dődnek Érsekújváron (Nové Zámky) a XV. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok, me­lyeket a CSEMADOK városi szer­vezete rendez. Az április 13-ig tartó eseménysorozat ünnepi megnyitója és Czuczor Gergely szobrának a megkoszorúzása március 14-én lesz. Március 17-18-án kerül sor az irodalomnépszerűsítő országos szemináriumra, melyen többek között Csanda Sándor a szlovák -magyar és a cseh-magyar iro­dalmi kapcsolatokról, Karol Wla- chovský a műfordítás elméleti és gyakorlati kérdéseiről, Mészáros László a drámairodalomról és a csehszlovákiai magyar drámáról tart előadást: ezt követően Tőzsér Árpád és Vojtech Kondrót költő­műfordítókkal találkoznak a részt­vevők. A további napok program­jában a következő rendezvények szereplnek: beszélgetés a Cseh­szlovák Rádió magyar adásának szerkesztőivel; irodami-történelmi vetélkedő; árusítással összekötött könyvkiállítás; irodalmi vetélkedő Duba Gyula örvénylő idő című regényéről, majd ezt követően ta­lálkozó a szerzővel; nemzetközi társastánc-verseny; Iródia ’84 - pályakezdő költők és írók orszá­gos találkozója; kiállítás á CSE­MADOK érsekújvári szervezeté­nek három és fél évtizedes tevé­kenységét dokumentáló anyagok­ból; ünnepi est a CSEMADOK- évforduló alkalmából; Helyesen magyarul - nyelvi vetélkedő. Az eseménysorozatot április 12-13- án műsoros est zárja, Csak egy kis emlék címmel. -bor Megnyerni a könyvnek az olvasót Egy kisközség könyvtárának munkájáról A mintegy 600 lélekszámú Szi- las (Brestovec) határközség a du­naszerdahelyi (Dunajská Streda) és a komáromi (Komárno) járás között. Noha szociális és gazda­sági tekintetben nem marad el a környező falvak mögött, kulturá­lis éltetéről aligha tudnánk dícsé- rőleg szólni. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a művelődési házban működik egy fotókör. És hogy évenként két alkalommal fellép itt a MATESZ, egyszer-kétszer pesti művészek vendégszerepeinek a faluban, s hogy a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásával kapcsolatot tart a művelődési ház. Mindez ugyanis „import“ kultú­ra... Elsősorban saját kulturális tevékenység jelent pezsdítő, igazi értéket egy falu életében. Könyvhónap lévén, most első­sorban a községi népkönyvtár helyzete és a falu művelődésében betöltött szerepe érdekelt bennün­ket. Felkerestük hát Végh Imrét, a szomszédos Lakszakállas (So- kolce) alapiskolájának nevelőjét, aki szabad idejében a könyvtárosi teendőket is ellátja. Végh Imre 1970 őszétől vezeti szülőfaluja népkönyvtárát. A szo­bában, ahol beszélgetünk, ott áll mellette lánya, Zsuzsa is, aki azonkívül, hogy a komáromi Ma­gyar Tanítási Nyelvű Gimnázium negyedikes tanulójá, igazi „jobb keze“ is édesapjának a könyvtá­rosi munkában. Nemcsak hogy jól kiismeri magát például a könyvtár­naplóban, hanem áttekintése van a könyvtárban fellelhető könyvek­ről éppúgy, mint az olvasókról. Végh Imre így látja a könyvtár helyzetét és szerepét.- Bár nem nagy a könyvtárunk' állománya, összesen 2935 köte­tünk van csupán, bízvást elmond­hatom, hogy mind a világirodalom klasszikusaiból, de a jelenkori iro­dalomból is szép számmal találha­tók a könyvtárban értékes kötetek, amelyeknek a jelenleginél jóval nagyobb szerepük lehetne a falu közművelődésében. Lehetne, csak mondom, mert nincs. És azért nincs, mert községünk la­kossága nem érdeklődik kellőkép­pen a könyvtár, az olvasás iránt. Még a téli hónapokban sem. Ta­valy például ötven bejegyzett tagja volt a könyvtárnak, az idén még nem újította fel mindenki a tag­ságát ... A tagság életkor-összetételét szemügyre véve elmondhatom, hogy hasonló a kép, mint általá­ban a falvainkban, vagyis többnyi­re az iskolás korú fiatalok és a nyugdíjkorhatár felé közeledő vagy azon túllépett emberek jár­nak könyvtárba. Szilason ez konk­rétan így fest. 14 éves korig 20, 14-19 év között 11 tagja volt ta­valy a könyvtárnak, a többiek zö­mükben hatvanon túliak. Falusi könyvtárról lévén szó azt gondolhatnánk, hogy ha a társa­dalom-politikai vagy a szépirodai­Fontos adalékok, adatok Az Új Mindenes Gyűjteményről Mindenekelőtt illetéktelensége- met kell megállapítani, ha ezt a ta­nulmánygyűjteményt próbálom re- cenzálni, hiszen* több, más-más felkészültségű szakember kellene a kiadvány elbírálásához. A Ma­dách kiadóban még a tavalyi esz­tendő adósságaként januárban a könyvesboltokba került Új Min­denes Gyűjtemény egy neves prá­gai egyetemi tanár, a turkológus Blaskovics József tanulmányával kezdődik. Elfogultságomról is szá­mot kell adnom, miután elolvas­tam a számomra számtalan fontos adalékot, kiegészítő adatot tartal­mazó tanulmányt. Gömöri lévén, a tájegységnek minden vonatko­zása érdekel. Blaskovigs József kutatásait olyan formában és stí­lusban adja közre, hogy azt a lai­kusok is érdeklődéssel olvashat­ják. Az első Új Mindenes Gyűj­teményben közreadott érsekújvári (Nové Zámky) török alapítványok története után a Gömör az osz- mán-török uralom idején című ta­nulmányban ugyancsak ennek a kornak a képét rajzolta tovább. A Fejezetek a himlőoltás törté­netéből című dolgozatban az or­vostudomány és a közészségügy európai fejlődésének e fontos ré­széről olvashatunk. Gömör más tekintetben is he­lyet kapott a gyűjteményes kötet­ben. Erdélyi Gézának a klasszicis­ta építészetről készített tanulmá­nya nemcsak a kiegészítő fénykép­anyag miatt érdekes. Az építé­szettörténeti adalékokon kívül fon­tos az a társadalmi háttérrajz is, amit az előbbivel szerves egység­ben közread. Kissé zavaró, hogy a tanulmányhoz mellékelt képek­hez (feltételezhetően könyvköté­szeti problémák miatt) minden kü­lön jelzés nélkül csatolták a követ­kező tanulmányhoz tartozó tánc- jelírás grafikai lapjait is. Méryné Tóth Margit, aki egyike néprajzosaink legaktívabbjainak, Tardoskedd hagyományos táncai és táncélete című tanulmányában foglalta össze a falu folklórjának jellegzetes alkotórészét. A kötet befejező dolgozatát Fo­nod Zoltán írta A valóság vonzá­sában... címmel a magyar nyelvű szocialista sajtóról Csehszlovákiá­ban a két világháború között. Míg az előbbi szerzők a terjedelmes jegyzetapparátussal mintegy ön­maguk tudományos igényű vizs­gálódásait igazolva adták közre eredményeiket, ebben a tanul­mányban sok az olyan adat, amelynek forrására csak gyana­kodhat az olvasó. Mindent egybevetve az „idei“ uj Mindenes Gyűjtemény bizo­nyos tekintetben szegényebb az elsőnél. Hiányoznak tudományos­ságunknak azok az ágai, amelyek a mai valóságunkat érintő kérdé­sekkel foglalkoznának. Sok tekin­tetben hasznos lett volna az előző gyűjteményben olvasott Mihály Géza-tanulmányhoz hasonlót közreadni Dél-Szlovákia társadal­mi és gazdasági változásairól, esetleg a legutóbbi népszámlálás adatainak tudományos igényű fel­dolgozásáról. Más jellegű problé­mát vet fel a kötet 11 koronábam megállapított ára. Az előző 23 ko­ronába került. Bár nem minden esetben, a könyv ára tudatos és megfontolt árképzés esetén mégis értéket tükröz. Aligha van ilyen mértékű értékkülönbözet a két testvérkiadvány között. Erről min­den olvasó meggyőződhet. DUSZA ISTVÁN mi műveket nemigen olvassák, leg­alább a mezőgazdasági irodalom iránt van érdeklődés, ám a múlt évi 6 kölcsönzés erre alaposan rácáfolt.- Hetenként hányszor tart könyvtári órákat?- Március elsejéig csak pénte­ken volt kölcsönzési nap, persze nálam bárki bármikor kaphatott könyvet. Most kedden és pénte­ken, tehát kétszer két órát van nyitva könyvtárunk.- Főként mely szerzőket kere­sik az olvasók? Zsuzsa többértelműen elmoso­lyodik, s ő felel a kérdésre.- A legtöbben Jókait, Passuth Lászlót, Berkesi Andrást, Szilvási Lajost olvassák, és történelmi mü­veket, főleg történelmi regényeket keresnek.- És a csehszlovákiai magyar irodalom iránt van valamilyen ér­deklődés? Zsuzsa sajnálkozó mosollyal megingatja a fejét. Ahhoz persze, hogy többen el­járjanak a könyvtárba, a könyvtá­rosnak népszerűsítenie kell az ol­vasást. Ezt a kérdést is részlete­sen megbeszéltük. Végh Imre az óvodával szemben álló, a könyvúj­donságokat bemutató üvegezett hirdetőtáblán és a hangosbeszé­lőn kívül az egyes társadalmi szer­vezetek gyűléseit is felhasználja a könyvtár népszerűsítésére, de úgy látszik, nem nagy sikerrel. A könyvtárossal megvitattuk a könyvállomány nyelvi összetéte­lének, felfrissítésének - selejtezé­sének és gyarapításának kérdé­seit is. Tavalyelőtt 2500 koronáért, tavaly 2000-ért vásárolt új könyve­ket. A könyvállománynak körülbe­lül kétharmad része magyar nyel­vű. Kissé meglepett, hogy egye­bek között Marx, Engels és Lenin művei sem állnak rendelkezésre magyar nyelven, holott az utóbbi években a Marxizmus-leninizmus Esti Egyetemének hallgatói, akik magyarul tanultak, elég sűrűn ke resték e műveket. (Megjegyezzük, hogy a könyvtáros a járási könyv­tár utasítására jobbára csak szép- irodalmat vásárolni, a filozófiai, társadalom-politikai, tudományos­ismeretterjesztő irodalmat a járás küldi.)- Milyen rendezvényeket szer­vez a könyvtár a könyvhónap al­kalmából?- Minthogy nemigen számítha­tunk kellő érdeklődésre, nagyobb akciókra sem igen merünk vál­lalkozni. Megállapodtunk Sztako- vics Jánossal, a CSEMADOK he­lyi' szervezetének elnökével, hogy márciusban közösen, a komáromi Steiner Gábor utcai könyvesbolttal együttműködve elárusítással egy­bekötött könyvkiállítást rendezünk a művelődési házban. A sajtótermékek közül csupán hármat találtam a könyvtárban, az Új Szót, a Hlas l’udut és a Týždeň aktualít című lapot. A járási könyv­tár nem küld többet. Néhány olvasót is felkerestünk. Pálffy Józsefné, Pasztorek Mihály nyugdíjasok és Berecz Tiborné háztartásbeli a könyvtár legszor­galmasabb látogatói közé tartoz­nak. Megbízható, igazi jó barátnak tartják a könyvet. Pálffy Józsefné legújabban olvasónaplót is vezet. Érdekes volna néhányat megemlí­teni olvasmányai közül.- Nem is tudnám - mondja Pálffyné -, mit csinálnék, ha nem olvashatnék. A komáromi könyv­tárba is beiratkoztam, amikor kór­házban feküdtem ott. A szilasi népkönyvtár meglehe­tősen zsúfolt - egyetlen helyiség­ből áll. Amint megállapítottuk, az épületben, ahol a hnb és a műve­lődési otthon is működik, van még egy (jelenleg raktárként használt) helyiség, amit talán be lehetne rendezni a könyvtár számára. Úgy véljük, hogy a könyvtárnak - kultu­ráltabb és rugalmasabb működé­séhez - rendelkezésre lehetne bocsátani az említett helyiséget. Talán nem lenne haszontalan, ha a hnb plénuma megvitatná javas­latunkat. KÖVESDI JÁNOS ÚJ SZÓ 6 1984. III. 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom