Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-04 / 30. szám, szombat

-y* —‘{h——ifr—^-*0“—"O" 'O- "0" ^ Otthonra talált Csallóközből került a dimbes- dombos Gömörbe, az 1965-ös ár­víz után Gömörhorkára ment férj­hez. Idestova húsz éve él már itt, munkahelyén, lakóhelyén megbe­csülésnek örvend, mégis gyakran van honvágya. Ha csak teheti, hazaugrik Megyercsre (Calovec), hogy testvéreit meglátogassa.- Hatan voltunk gyerekek, a sorrendben én voltam a negye­dik - kezdi el élete útjának ismer­tetését Kerepesi Jánosné. - Ko­máromban érettségiztem, majd hathónapos egészségügyi tanfo­lyam elvégzése után az ottani kór­ház gyermekosztályára kerültem dolgozni. A sors úgy hozta, hogy másfél év után otthagytam a kór­házat, a helyi nemzeti bizottságon álltam munkába. A férjemmel, aki Komáromban katonáskodott, az árvíz után kerültünk egybe. Aztán jöttek a gyerekek. Amikor a kiseb­biket is felvették az óvodába, a he­lyi cellulóz- és papírgyárban kezd­tem újra dolgozni, a karbantartó részlegen lettem könyvelő. Szavait ki kell egészíteni azzal, hogy ma már nem az említett részlegen van. Néhány évvel ez­előtt a gyárban az egészségügyi cikkek gyártására készültek. Amíg a szerelők a két gépsor szerelé­sén dolgoztak, ő a vratimovi papír­gyárban háromhetes tanfolyamon vett részt. Nagyon megijedt, ami­kor megtudta, hogy a gyár vezetői őt szemelték ki az egyik mester­nek. Két műszakban dolgoztak, nem is akárhogyan. Már a próba- üzemeltetés évében többet gyár­tottak a tervezettnél. Részlegünk a múlt évben is már december elején teljesítette feladatait.- Sikerült jó kollektívát kialakí­tani - jegyezte meg. - Egy-egy műszakban tizenegyen dolgo­zunk. Két évvel ezelőtt versenyre keltünk a szocialista munkabrigád címért. Sikeresen alkalmazzuk a Baszov-módszert, több mint két éve nem fordult elő nálunk üzemi baleset. Szünetet tart, gondolatait ren­dezgeti, majd így folytatja.- Hamarosan kétszeresére nő kollektívánk tagjainak száma. A közeli napokban részlegünkön megkezdjük a nem szőtt textil gyártását, s további három gépso­ron termelünk egészségügyi cik­keket. Növekedtek a feladatok, de bízom abban, hogy megbirkózunk velük. Kerepesi Jánosné négy éve pa­rancsnoka a Vöröskereszt üzemi egészségügyi csapatának. Bosz- szantja, hogy bár az előző évek­ben a szakágazati versenyben mindig az első három hely vala­melyikét szerezték meg, tavaly csak hatodikok lettek. Az idén ki akarják köszörülni a csorbát, amint mondja, már most meg­kezdték a felkészülést. Ám a csa­pat tagjai nemcsak a versenyeken állnak helyt, hanem az elsősegély­nyújtásban is.- A fiam katonai gimnáziumba jár, lányom szakközépiskolás - mondja, majd mosolyogva meg­toldja a szót. - Jómagam a levele­ző tagozaton negyedikes vagyok, két évvel hamarabb végzek, mint a lányom. Szükség volt arra, hogy szakérettségit szerezzek, már most nagy hasznát veszem a ta­nulásnak a munkámban. Igyekezetére, szorgalmára a gyárban is felfigyeltek. A múlt évben vette át a párttagsági iga­zolványt, kapta meg a vállalat leg­jobb dolgozója jelvényt. Tavaly novemberben Bratislavában meg­kapta a „Vöröskeresztben szer­zett érdemekért“ érmet. Sikeres volt tehát számára az elmúlt év, de hozzá kell tenni, hogy megérde­melten részesült az örömben, az elismerésben. Férje, aki a karbantartó részle­gen dolgozik, a népi milícia tagja, a fia katonai életpályára készül, pilóta szeretne lenni, ó maga pe­dig az egészségügyi csapat pa­rancsnoka. Amikor megemlítem, hogy érdeklődési körük között né­mi összefüggés van, csak ennyit mond:- Az építómunka mellett a haza védelmére is fel kell készülni. A békét nem elég csak óhajtani, tenni is kell érte, s nem is keveset. Erős szálak kötik a szülőföldjé­hez, Csallóközhöz, de ma már Gömörhöz is, ahol gyermekei szü­lettek, ahol mindennapos munká­jával, szorgalmával, emberségé­vel bizonyítja, hogy méltó az elis­merésre, hogy Gömörhorkán, ott- honra talált. némethjAnos apróhír de t é s ADÁSVÉTEL A legdrágább szülőknek. ■ A szögényi (Svodín) Efsz értesíti az érsekújvári (Nové Zámky) járás lakosságát, hogy hústípusú na­poscsibéket ad el kisebb mennyiség­ben. (hetente kb. 1000 darabot). Érdeklődni a 943-18-as telefonszá­mon lehet minden héttőn és csütörtö­kön. A csirkeeladás mindig kedden és pénteken lesz reggel 8-tól 9 óráig a szógyéni baromfitelepen. 1 drb csirke ára 4,20 Kčs. ÚF-16 KÖSZÖNTŐ ■ 1984. február 4-én ünnepük házas­ságkötésük 50. évfordulóját Radi Ferenc és Radi Gizella Ekecsen (Okoč). Ezen a szép ünnepen szívük minden melegével köszöntik a drága szülőket, jó egészséget, csen­des, békés boldogságot kívánnak ne­kik az emberi kor legvégső határáig örökké hálás gyermekeik: 7 lá­nyuk, 4 fiuk, továbbá menyeik, vejeik és 25 unokájuk. U-16 ■ Január 26-án ünnepelte 58. szüle­tésnapját édesanyánk, Sípos Margit, február 4-én pedig 60. születésnapját édesapánk, Sípos István Köbölkúton (Gbelce). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálunk, jó erőt, egészséget és békés, nyugodt éveket kívánunk családjuk körében lányuk, Kati, vejük, Dénes, me­nyük, Marika, fiuk, Pityu, kis unokáik: Claudika, Szilviké, Pé­tiké és Katuska, akik sokszor csókolják a drága nagyszülő­ket. Ú-120 ■ A drága édesanyának, nagyma­mának, Bedecs Jolánnak (Dolné Sali by) 60. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, és még hosszú, boldog életet kívánnak fia, menye, lánya, veje, unokái: Marika, Ferike, Zsizsiké és Zoli­ka, akik sokszor csókolják a drá­ga mamát. A jókívánságokhoz csatlakozik nászasszonya, Etus és Terus. Ú—241 8 evallom őszintén egy kissé mindig restellem magam, amikor a fénysorompóval irányított gyalogosátkelóhelyeken a szabad jelzésre várva félrelökdösnek az útból azok, akiket a jelzőlámpa piros figurája sem tart vissza attól, hogy az úttestre lépjenek. Mégpe­dig nemcsak a kisebb forgalmú mellékutcáknál, hanem olyan he­Szégyenkezzenek a fegyelmezetlenek! lyeken is, ahol az ember valóban könnyen ott hagyhatja a fogát. Az utakon szerzett tapasztala­tok bizony egyértelműen azt mu­tatják, hogy a fegyelem meglehe­tősen laza nemcsak a gyalogosok, hanem a járművezetők esetében is. Mert az a bizonyos szégyenér­zet nemcsak akkor fog el, amikor a gyalogosátkelóhelyeken zava­rom mozgásukban a tilosra fittyet hányókat, hanem akkor is, amikor az előirányzott sebességet szigo­rúan megtartva személyautómmal képezek ,, forgalmi akadályt“ la­kott területen és azon kívül egy­aránt. Egymás után húznak el mellettem a kisebb-nagyobb gép­jármüvek, s vezetőik és utasaik tekintetétől nem egyszer elpirulok. A törvénytisztelő állampolgár indokolt kárörömével szoktam továbbhajtani úthálózatunknak azokon a helyein, ahol száguldó kollégáim fennakadnak a közleke­désrendészet ellenőrzésének szű­rőjén. ,,No, most legalább a saját károtokon tanultok“ - gondolom elégedetten. Aztán egy idó múltán azt tapasztalom, hogy a ,,kiszúrt“ gépkocsi közül nem egy hatalmas vágtában ismét elém kerül. De nagyon kívánom ilyenkor, hogy megint előbukkanjanak útjaink egyenruhás őrei, s szigorúbb lec­kében részesítsék a fegyelmezet­len motorosokat. Mert a fegyelem szilárdítására feltétlenül szükség van gépjármű­vezetők, gyalogosok, s a közleke­dés többi részvevője esetében egyaránt. Mementóban nincs hi­ány. A bratislavai štúr utca végén a megálló előtt hirtelen lefékez egy villamos. Körülötte csődület tá­mad. Ember került a kocsi alá. A megálló közelségének és a ve­zető lélekjelenlétének köszönhe­tően a szerencsétlenül járt sérülé­sekkel ugyan, de megúszta. A Steiner utcában a villamos elé került nőt azonban már nem látták életben hozzátartózói. S hány ilyen tragédiát okoz az utakon a fegyelmezetlenség. Nemrégen írtunk arról, hogy Szlovákiában egyetlen napon nyolc ember életét oltotta ki a felelőtlen járművezetés; az idén nem egészen egy hónap alatt már több mint negyven em­ber került az utakról a temetőbe. A tragédiák fölött elgondol- /i kodva úgy érzem: a fegyel­mezetlenek restelljék, sőt szégyel- jék magukat. Mert magatartásuk­kal nemcsak magukat, hanem má­sokat is veszélybe sodorhatnak. GÁL LÁSZLÓ Horváth Ferencnek és feleségének Kismagyarra (Tonkovce) 50. házassá­gi évfordulójuk alkalmából szívből gra­tulálnak és további jó egészséget kí­vánnak Lányaik: Marika és Ciliké, vejeik: Jenő és Sándor, unokáik: Adi, Ági, Lali, Sanyi és Marika, uno­kamennyeik: Ági és Lidka, vala­mint dédunokájuk, Bálint. Ú-173 ■ Katona László és felesége Nagyfödémesen (Veiké Úl'any) 1984. február 5-én ünnepük 40. házassági évfordulójukat. E szép ünnep alkalmá­ból szívből gratulálnak, jó egészséget valamint boldog, hosszú életet kíván­nak nekik Etus, Laci és veje, menye, uno­káik: Peti, Gabika, Liviké, Stefi, Norbert, Zolika, akik a papáék- nak szívből gratulálnak. U-262 ■ Február 5-én ünnepli 80. születés­napját a drága édesapa, nagyapa, Szlatky Miklós Dunaradványon (Radvaň nad Duna­jom). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak és további nyugodt életet kívánnak neki lányai, vejei és unokái. Ú-295 ■ 1984. február 4-én, valamint 17-én ünnepük 50. születésnapjukat Kémén- den (kamenín) Kamancza János és felesége. E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulál nekik testvérük, Karcsi családjával Ú—341 ■ Február 3-án ünnepelték házasság- kötésük 58. évfordulóját Vágkirályfán (Kráľová nad Váhom) a drága szülők, Tóth Ferenc és neje, szül. Benes Mária. E szép ünnep alkalmából jó egészsé­get, hosszú, boldog, békés együttlétet kívánnak nekik családjuk körében fiaik, menyeik és öt unokájuk. Ú-358 ■ Bug ár Vendelnek Felsővámosra (Horné Mýto) 60. születésnapja alkal­mából szívből gratulálnak, további jó egészséget és hosszú, örömteli életet kívánnak szeretettel Pista és Margit. ü-362 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Hálás szívvel \ mondunk köszöne­I tét minden kedves »» . rokonnak, barát­nak, szomszédnak, ismerősnek és mindazoknak, akik mM* ig84 január 13-án elkísérték utolsó útjára az alsópéteri (Dolný Peter) temetőbe a szeretett fér­jet, apát, apóst, nagyapát, dédapát és testvért, id. Markovics Lajost, aki súlyos betegség után 75 éves korá­ban távozott szerettei köréből. Külön mondunk köszönetét a sok koszorúért és virágcsokorért, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-312 ■ Életünk legfáj­dalmasabb napján, 1984. január 10-én kísértük el utolsó útjára a hosszú szenvedés után 70 éves korában el­hunyt drága férjet, felejthetetlen édes­apát és nagyapát, Tóth Jánost a vojnicei temetőbe. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a rokonok­nak, barátoknak és ismerősöknek, akik részvétnyilvánításukkal, virágokkal igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. Gyászoló özvegye, lánya, fia, veje, menye, 5 unokája Ú-316 ■ Köszönetünket fejezzük ki mind­azoknak, akik 1984. január4-én elkísér­ték utolsó útjára a szeretett feleséget és jó édesanyát, Józsa Józsefné Schrikker Jolánt, aki 42 évet élt szeretett családja köré­ben. Külön köszönetét mondunk vár­konyi (Vrakúň) osztálytársainak, a ro­konoknak, jó barátoknak és barátnők­nek, akik elkísérték utolsó útjára, és ezzel enyhítették fájdalmunkat. Gyászoló férje és négytagú csa­ládja Ú—327 ■ Hálás szívvel mondunk köszöne­tét a kedves roko­noknak, ismerő­söknek és minda­zoknak, akik 1983. december 31 -én elkísérték utolsó útjára a vojnicei temetőbe a 68 éves korában váratlanul elhunyt drága jó édesanyát, nagymamát, özv. Szalai Istvánná Tóth Margitot, és részvétnyilvánításukkal, virágokkal igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. Emlékét őrző 2 lánya, 2 fia, ve­jei, menyei, unokái, unokaveje és dédunokája Ú-317 ’mm:- ■ Hálás szívvel mondunk köszöne­tét minden kedves rokonnak, ismerős­nek, szomszédnak, munkatársnak, a gólyási Agro­komplex vezetősé­gének, a pártszer­vezetnek és a falu lakosságának, akik elkísérték utolsó útjára az apácasza- kállási (Opatovský Sokolec) temetőbe a drága jó férjet, édesapát, testvért, Balogh Lászlót, akit a halál 1983. október 12-én, 43 éves korában hosszú betegség után ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk Haizer Lajosnak, a polgári ügyek testülete képviselőjé­nek a búcsúbeszédért. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik virágaik­kal, koszorúikkal részvétnyilvánításaik­kal igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. Örökké gyászoló feleségé; gyer­mekei: Eva, Edit, Mária és Laci­ka, édesanyja, apósa, testvérei, sógorai és sógornői Ú-330 ■ Köszönjük mindazoknak, akik a sze­retett édesanya, Lászlóné Nagy Márta temetésén a čalovói temetőben 1984. január 4-én részt vettek, hogy mély gyászunkat megjelenésükkel, virágaik­kal enyhíteni igyekeztek. Külön kö­szönjük a volt munkatársaknak és Ke- szegh Dezső elvtársnak, a Vágmentí Gépgyár dolgozójának a búcsúbe­szédet. A gyászoló család Ú-343 ■ Köszönetünket fejezzük ki mind­azoknak, akik 1984. január 19-én elkí­sérték utolsó útjára a kisudvarnoki (Maié Dvorníky) te­metőbe a drága jó férjet, szeretett édesapát, nagyapát, dédnagyapát, apóst, testvért, Fehér Istvánt, aki hosszan tartó betegség után 86 éves korában hunyt el. Köszönjük a somorjai (Šamorín) kórház alkalma­zottainak gondoskodásukat, továbbá a helyi polgári ügyek testületének a szép búcsúbeszédet. Felesége, gyermekei és az egész gyászoló család Ú-363 MEGEMLÉKEZÉS ■ Mély fájdalom­mal emlékezünk e szomorú 5. évfor­dulón a drága jó édesanyára, szere­tő, gondos feleség­re és nagymamára, Széllé Dezsőné Kozák Gizellára (Deáki - Diakovce), akinek hirtelen távozása 1979. február 7-én mély sebet hagyott szerettei szí­vében. örökké gyászoló férje és csa­ládja Ú-218 ■ Életünk legfáj­dalmasabb napja marad 1974. febru­ár 4-e. Ezen a na­pon távozott sze­rettei köréből 33 éves korában a jó feleség és édes­anya, Bukó Lajosné Gáspár Anna (Krasznahorka - Krásna Hôrka). Akik ismerték és szerették, gondolja­nak rá szeretettel ezen a szomorú 10. évfordulón. Gyászoló férje, 3 lánya: Anna, Márta, Éva, veje, László, unoká­ja, Lacika és az egész rokon­ság Ú—224 DJ SZÓ 6 1984. II. 4. A Sezimovo Ústl-I Kovosvit vállalat hazánk egyik legnagyobb szerszámgép- gyártója. Elsősorban számjegyvezérlésű és konvencionális szerszámgépe­ket szállít a piacra, főleg automata esztergákat, radiális fúrógépeket és köszörűgépeket. Ebben az évben 851 millió korona értékben termel. A képen Zdenék Pelišek egy VR 5-ös NC típusú fúrógépet próbál ki. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom