Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-10 / 266. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1983. XI. 10. Látlelet az építőanyag-gazdálkodásról Mit tárt fel az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának felmérése Aki lakótelepen él, vagy naponta eljár valamilyen építkezés mellett, sokszor tapasztalhatja, hogy mennyire mostohán bánunk az építőanyagokkal, mennyire szembetűnő helytelen raktározásuk, pa­zarlással 'járó felhasználásuk. Sajnos, e kívülállók által is gyakran kimondott megállapítás igazára derített fényt az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságá­nak az esztendő elsó felében végzett felmérése is. Sőt mi több: a három kiválasztott termelési-gazda- sági egység (Ipari Építkezések és Magasépítő Vál­lalatok vezérigazgatósága, valamint a Bratislavai Építőipari Művek) vállalatainál és építkezésein szerzett tapasztalatok alapján látleletet készített az építőanyag-gazdálkodásról, feltárta hiányosságai­nak okait, hogy ezzel is némiképp a gazdaságo­sabb felhasználásukra terelje a figyelmet. Készülődés a télre Pótolják a terméskiesést Árulkodó arányok Ilyenformán kevésbé megfelelő a felmérés kulcsfontosságú meg­állapítása, amely éppen azt jelzi, hogy a tárca hatáskörében - fő­ként vállalati szinten - hiányzik egy olyan hatékony rendszer, amely az anyagfogyasztás szá­montartására és kiértékelésére szolgálna, összehasonlítva külön- külön valamennyi építőanyag-fajta felhasználását, a fogyasztási nor­mákat és az elvégzett munka ter­jedelmét. Emiatt és további hiá­nyosságok következtében kedve­zőtlenül alakul az anyagfogyasz­tás mértéke, a kiadások nagysá­ga, a készletmennyiség, s qz vég­ső soron kihat a vállalat gazdasági eredményeire is. Az anyaggazdálkodás alapvető hibáira már az is fényt derít, ha az építőipari tárca szintjén az anyag- költségek és a teljesítmény ará­nyát vesszük szemügyre. Az előző évhez képest tavaly ez az arány az anyagköltségek növekedéséről árulkodott, ami nem éppen kedve­ző. Igaz, a magasépítészetben (Bratislavát kivéve) csökkentek az anyagköltségek, de nagyságuk még így is nagyobb, mint a másik két felmé­résbe bevont terme­lési-gazdasági egy­ség esetében. Kirí­vóan magas az anyagköltségek ala­kulása a Poprádi Magasépítő Válla­latnál, a bratislavai Prefmontában, a Banská Bystrica-i Stavoindustriában és a kassai (Košice) Kohóépítő Válla­latnál. Az anyagforrások magasabb fokú ér­tékesítésével össze­függ a szabályozha­tó készletek tervé­nek megtartása is. Egészében véve ezt a tárca építőipari ágazata teljesíti, an­nak fejében, hogy átmenetileg nem vették* számításba a visszafejlesztett beruházásokra és a kivitelre szánt készletek egy részét, körülbelül 302 millió korona értékben. Né­mely termelési-gazdasági egység, s ezen belül vállalat is ezt a kész­letkeretet taValy mégis milliókkal túllépte. Ezen a téren a tárca ered­ményei az év első felében tovább romlottak. Kalkulálunk - de hogyan? Két évvel ezelőtt az SZSZK kor­mányhatározata a termelés anya­gi forrásainak ésszerűbb és ma­gasabb fokú hasznosítására hívta fel a figyelmet. Ennek alapján az SZSZK Építőipari Minisztériumá­ban kidolgozták az anyaggazdál­kodás elveit, az elmúlt két évben azonban nem mindig és minden­hol tartották ehhez magukat. Komoly hiányosság a termelési kalkuláció elégtelen kihasználása. Még az építőipari miniszter idevá­gó utasításának kiadása után sem készül el jóval a kivitelezés meg­kezdése előtt és a megkívánt mi­nőségben a kiadások előzetes számbavétele, s ezáltal gyengül az anyagfelhasználás és a kivite­lezés ráfordításainak ellenőrzési rendszere. Ha megvizsgáljuk, hogy milyen arányban végezték a munkákat a termelési előkalkuláció alapján, akkor eléggé magas százalékot kapunk. Ám elégedettek így sem lehetünk, mert az egyes vállalatok között jelentős különbségek mu­tatkoznak. Szembetűnően a leg­kevésbé élnek az előkalkulálás le­hetőségével a Michalovcei Magas­építő Vállalatnál, ahol a kivitele­zés mennyiségéhez viszonyított arány elenyészően kicsi. De még ennél is komolyabb hiba, hogy a termelési előkalkulációkat nem használják ki kellőképpen, mert ezek általában nem egy egész építményre készülnek, hanem szakaszokra bontva, gyakran a lé­tesítmények építésének tételes és időbeni feladataitól függetlenül. Az ilyen hiányos kalkuláció nem tar­talmazhatja aztán az épület anyag- szükségletét és egyéb fontos összegező adatokat, melyek nél­kül a kalkuláció csak papíron ér valamit, gyakorlati jelentősége nincsen. A felvázolt hiányosságok ked­vezőtlenül hatnak az építkezés közvetlen irányítási rendszerére és fékezik az önelszámolási rend­szer meghonosítását, mivel nem készül havi termelési számla az elvégzett munkákról, s így ebben az időszakban nem is hasonlítják össze a kalkulált értékeket a való­ban elértekkel. S mivel a termelési előkalkulációnak a kivitelezésben alig van szerepe, a vállalati igaz­gatók nem is kérik számon az említett havi összehasonlítások ki­mutatását. Az építkezésen az épí­tésvezető egyszerűen csak „leír­ja“ egy kártyára az anyag értékét, függetlenül attól, hogy a valóság­ban mennyire volt szüksége. Sőt olyan esetek is előfordulnak, és ■nem is kevés, hogy a kalkulált mennyiséget is túllépik, vagy ki­merítik az anyagszükségletet, de a létesítmény még mindig nem kész. Ez a kerettúllépés előfordul az építőipar kiegészítő termelésé­ben is. A vállalatok többségében ennek megakadályozására sem­milyen rendszer nem volt érvény­ben, és a felelősségre vonható személyek megbüntetése is több­nyire elmaradt. Az sem mellékes, hogy az építkezés befejezése után az utókalkuláció sem készül el mindenütt. Raktározás - tetemes károkkal Az építőanyag-gazdálkodás ro­vására írható, ha az építkezési terület anyaglerakatán tönkre­megy valami, vagy védelme any- nyira hézagos, hogy onnan bármit könnyen szétlopkodhatnak. S mint a bizottság jelentése is megálla­pítja: építőipari vállalatainknál te­temes károkat okoz ez a fogyaté­kosság. Legtöbbször azonban szubjektív okokra vezethető visz- sza, s a változást az építésvezető lecserélésével próbálják elérni, miközben a feltételek a régiek ma­radnak. Alapvető hiányosság, hogy a ki­vitelezés előkészítése az építke­zés megkezdése előtt nem készül el határidőre és teljes egészében. Az anyagraktározás így rendszer­telen, az építőanyag meg könnyen tönkremehet. Az anyagkiadás és-fogyasztás nem a termelési elő­kalkuláció szerint történik, s a megrongált anyag is a felhasz­nálás mértékét növeli. Ilyen felté­telek között sem az építésvezető, sem a mester nem eléggé érdekelt a helyes és biztonságos raktáro­zásban, s az esetleges hibákért sem vonják megfelelő mértékben őket felelősségre. A felmérő cso­portok ötven építkezésen néztek körül, s rendre az építőanyagok helytelen raktározására, szállítá­sára és védelmére bukkantak. Je­lentésükben megismétlik a lakóte­lepiekről annyiszor hallott kijelen­tést, miszerint a tereprendezéskor sok helyen földdel takarják be a még használható építőanyagot is. Jelentős építőanyag vesztesé­get okoz, hogy a befejezett építke­zésekről a fölösleges anyagot nem lehet visszaszállítani közpon­ti lerakatokba, mert ilyenek nin­csenek. így aztán a fölösleg a helyszínen kallódik el, vagy átvi­szik egy másik építkezésre, ahol hasonló sorsra jut. S mivel a fele­lős vezetők nem túl sokat foglal­koznak ezzel a kérdéssel, az épí­tésvezető másodszor is megren­delheti ugyanazt az anyagot, bár már egyszer megkapta, csak ép­pen közben tönkrement az, vagy egyszerűen nyoma veszett. A Bra­tislavai Magasépítő Vállalatnál például tavaly 2000 ilyen utólagos megrendelés került nyilvántartás­ba, amelyekben több mint húsz­millió korona értékű építőanyagot igényeltek. Helyenként meghökkenve olva­som a bizottság jelentését és a hozzácsatolt kiegészítő anyago­kat. Legtöbbször a milliókra rúgó hiányosságok vagy inkább pazar­lások példáinál kapom föl a fejem. Pedig csak azt látom papíron, amivel már több építkezésen talál­koztam. Csakhogy ezúttal a szá­mok mindennél meggyözőbbbek. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizott­ságának felmérése segítő szán­dékkal készült: rámutat a fogyaté­kosságokra, a hibákra, intézkedé­sek elfogadására ösztönöz. így aztán a bírságok és büntetések is feltűnően alacsony szinten mo­zognak. „Minden második embert megbüntethettünk volna“ - je­gyezte meg a felmárés egyik résztvevője „ha nem a nevelő hatást tartjuk számon elsősorban. Bizonyos idő múlva újból körülné­zünk az érintett vállalatoknál, és akkor már a szigorúbb bünteté­sektől sem idegenkedünk majd.“ Cáfek remélni merem, hogy addigra az építőanyag-gazdálkodásban sok minden megjavul, mert külön­ben a következő jelentés anyaga igen vaskos dossziéba férne csak J. MÉSZÁROS KÁROLY A rimaszombati (Rimavská So­bota) járás legnagyobb mezőgaz­dasági üzemében, a Bátkai Állami Gazdaságban ugyan már jó ideje befejeződött a szálas takarmá­nyok begyűjtése, végleges ada­tokkal mégsem szolgálhat Pavel Machava takarmánytermesztési agronómus.-Javában folyik még földjein­ken a cukorrépa szedése - mond­ta a szakember -, s e fontos ipari növény melléktermékeinek hasz­nosításával gyakorlatilag az év vé­géig gyarapodhat még takarmány­készletünk. Pontos adatokkal szolgálhatok viszont a szálas ta­karmányok hozamairól. Évelő ta­karmányféléket - lóherét, lucernát és vetett füvet - összesen 800 hektáron termesztettünk, az állan­dó fúfélék területe pedig valamivel meghaladja a kétezer hektárt. Jó termés és veszteségmentes beta­karítás esetén elképzeléseink szerint ilyen területről már biztosít­ható a 4994 darabos szarvasmar­ha-állományunk téli takarmány­készlete, s év közben az ellátás is. Csakhogy az idei aszály keresz­tülhúzta számításainkat, bár az el­ső kaszálás nagyon ígéretes volt. A szántóföldjeinken termesztett takarmánynövényekből a tervezett 6,8 tonnás hozam helyett 7,75 tonnás hektáronkénti átlagot ér­tünk el, s megtermett a várt meny- nyiség rétjeinken és a legelőkön is. Májustól kezdődően késó őszig azonban alig hullott csapadék gazdaságunk területén, s miután öntözni csak mintegy 100 hektár­nyi lucernát tudtunk, a második kaszálás hozama már meg sem közelítette az elsőét. A kétszeri begyűjtésből mégis mintegy 3900 tonna jó minőségű szenázst ké­szítettünk, ami megfelelt a terve­zettnek. A már említett rendkívüli szárazság miatt lényegesen keve­sebb silótakarmány készült a ter­vezettnél, s bizony a minőséggel kapcsolatban is felmerültek nehéz­ségek. Számításaink szerint ha a hátralévő időszakban minden Az idei szőlőtermés meglepően jó volt. Az aszály ellenére a szőlő­szemek nem voltak annyira szára- zak, mint attól a szakemberek tar­tottak. A cukortartalom pedig jóval magasabb a vártnál. Már mindenütt leszüreteltek, túl vannak a „nagy hajtáson“ a felvá­sárló üzemek is. Ernest Bielik mérnökkel, a Ra­ča/ Borfeldolgozó Üzem igazgató­jával beszélgetek az idei kam­pányról. Tavaly nagyon jó volt a termés, erre az évre pedig 160 vagonnal több, azaz 1961 vagon szőlő fel­vásárlását vettük tervbe. A szá­razság miatt rosszabb hozamokra számítottunk. Attól tartottunk, hogy a szóló könnyű, alacsony nedvességtartalmú lesz. Nos, vé­gül is a felvásárlási tervet 130 százalékra teljesítettük, körülbelül 2580 vagon szőlőt vásároltunk fel. A cukorsúly-százalék kiváló! A kampány kezdetén még 16,5 és 17 százalékos volt a szóló, később többnyire 20 fölött, a szüret vége felé pedig például a somorjai Tra­mín elérte a 26-27 százalékot is. A szőlő nagyon édes, de a ned­vességtartalma jóval alacsonyabb a megszokottnál.- A tervezettnél körülbelül 600 vagonnal több szőlőt vásároltak fel. Ezért bizonyára gondot oko­zott az elhelyezés.- Igen. Ez volt a legnagyobb gondunk. Mi felkészültünk a táro­lásra de meglepődtünk a szóló mennyiségén., A több mint 600 hiányzó vagont gyorsan elő kellett teremteni. Ejjel-nappal tárolási le­hetőségeket kerestünk. így került 360 vagon szőlő a sörgyárba, 30 vagonnal a dunaszerdahelyi Ag- rofrigorba, valamennyit pedig Nagymegyeren és Ekecsen he­lyeztünk el. De ez még mindig nem volt elég, mintegy 200 vagon szőlőt nem tudtunk hová tenni. Az utolsó percben érkezett a megol­dás: a Jur pri Bratislave-i Baromfi- feldolgozó két új, még nem hasz­nált tárolót bocsátott rendelkezé­sünkre.- Kitől vettek át szólót?- Mindenkitől, aki felkínálta: zöldnövényt és élelmiszeripari mellékterméket hasznosítottunk, fedezhetjük a takarmányszükség­let 95 százalékát. Lehetőségeink figyelembevételével ez nem rossz eredmény, a bizonyos átteleltetés- hez azonban kevés.- A néhány százaléknyi ter­méskiesés is óriási takarmány­mennyiség, s ez rendkívül nagy gondot jelent számunkra - folytat­ta az iménti gondolatmenetet Pó- sa Dezső, az állattenyésztés ta- karmányfelelóse. Napjainkban ép­pen ezért igyekszünk kihasználni minden lehetőséget készleteink gyarapítására. Nem riadunk visz- sza az újtól, a nálunk még ki nem próbált receptektől sem. " A gazdaság vezetőitől a továb­biakban megtudtuk, hogy az év hátralévő időszakában erőfeszíté­seik a tej- és húseladási tervük teljesítésére irányulnak. Mindeh­hez adottak a reális feltételek, hi­szen például tejből a háromne­gyed évi értékesítés 216 ezer liter­nyi többletet mutat, s a húseladási mutatók is megfelelnének, ha fo­lyamatosabb lenne a felvásárlás. A szükséges takarmányalap megteremtésének és a tenyész- munka javításának kétségtelenül komoly szerepe van az állattartás eredményeinek javításában, de csaknem ilyen jelentősége van az úgynevezett emberi tényezőnek is. S e téren néhány pozitívum ellenére sok még a tennivaló Bát- kában is. Nincs igazi vonzereje az állattenyésztői szakmának, bár jók a kereseti lehetőségek, jelentőé fluktuációról lehet beszélni. Sok esetben külső tényezők is befolyá­solják az eredmény3ket. Az idei tél - a jelekből ítélve - minden bizonnyal nem lesz gond nélküli a Balog menti nagygazda­ságban sem. Az állattenyésztési ágazat vezetői és dolgozói azon­ban remélik, hogy gondos és taka­rékos takarmányadagolással szin­ten tarthatják a termelést az állo­mány csökkentése nélkül is. -h. a­szövetkezetektől, magángazdái - kodóktól egyaránt. Senkit se küld­tünk el.- Naponta eljárok az üzem előtt. Láttam, amint jöttek-mentek a szőlőrakománnyal az autók. De sose láttam, hogy itt rostokoltak volna a felvásárlásra várakozva.- Nem kellett várnia senkinek. Üzemünk korszerűen felszerelt, képes megbirkózni a nagyobb megterheléssel. A felvásárlás ide­jén alkalmaztunk néhány idény­munkást, hogy jobban győzzük. De az oroszlánrész a gépekre há­rul, azok pedig „állják a sarat“. Nem dicsekvésből mondom, de a szövetkezetek azt szeretnék, ha minden felvásárló szervvel olyan lenne a kapcsolatuk, mint velünk:- Úgy tudoŕn, Somorján volt egy kis fennakadás.- Igen, a somorjai felvásárló részlegünk nem eléggé korszerű, főleg a tárolási lehetőségeik korlá­tozottak. Idén 800 vagon szőlő felvásárlását terveztük Somorján, s ebből több mint 1200 vagon lett. Ez óriási különbség. így aztán nem csoda, hogy fékezni kellett a szüretelóket. Egy nap - de sze­rencsére csak egy nap - 68 kocsi sorakozott, hogy leadja rakomá­nyát. Intézkedni kellett, hogy csök­kentsék a szállítást. Mire ez meg­történt, akkorra megkaptuk a ba­romfifeldolgozó tartályait. Aztán meg sürgettük a szüretet, szom­baton és vasárnap is dolgoztunk. Mindezek ellenére elmondhatom, a szállítókkal való együttműködé­sünk kiváló.- Mikor lesz a borkostoló?- Az értékelő borkóstolót de­cember 1-re tervezzük. Azt már előre elmondhatom, hogy az idei bor kitűnő minőségű lesz. Kevés ipari cukrot kellett használnunk, több esetben pedig egyáltalán nem volt rá szükség, hiszen a szó­ló cukorsúly-százaléka a kelleté­nél is magasabb volt.- De mi lesz a bor értékesítésé­vel, hiszen az idén mindenütt bő­ven lesz belőle.- Mi készek vagyunk az eladás­ra. De az értékesítés már a keres­kedelem dolga. FIALA ILONA Már gyermekkoromban mindennapos látvány... (Gyökeres György felvétele) Szüret után a felvásárlásról

Next

/
Oldalképek
Tartalom