Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-11 / 188. szám, csütörtök

Szépen fogalmazni A TANULÓK ÍRÁSBELI KIFEJEZŐKÉSZSÉGÉRŐL I C '<S Q)-J nj 3 (3 O) Az utókor adósságtörlesztése A pécsi Csontváry Múzeumban T anulóink írásbeli kifejező- készsége egybehangzó vélemények szerint nem kielégítő. A pedagógusok sokféle módsze­res fejlesztő munkája ellenére va­lódi változás nem tapasztalható. Továbbra is körülményes, színteT len, rosszul szerkesztett, pontat­lan a tanulók tekintélyes részének az írásbeli munkája. S mindezzel együttjár, hogy az írásbeli mun­kákhoz kedvet csinálni is igen ne­héz, hiszen a feladatok megoldá­sa az átlagosnál nagyobb erőfeszí­tést igényel tőlük. Természetesen a szóbeli kifeje­zőkészség is hasonló szintű. A kettő elválaszthatatlan egymás­tól. Lényegében a kettőt együtt fejlesztjük, s alacsony szintjük oka is azonos. Nézzük csak sorjában! A tanu­lók keveset olvasnak. Oka egy­részt az olvasási készség fejlet­lensége. Vizsgálatok bizonyítják, hogy még a nyolcadikos tanulók közül is soknak nehézségeket okoz az értő olvasás. Annyira nem automatizálódott még náluk az ol­vasási technika, annyira figyelniük kell a szövegre, hogy az olvasás és megértés náluk sokszor ketté­válik. Ez olyankor jelentkezik, ha a tanuló az órán hangosan olvas valamilyen szöveget, s utána nem tudja elmondani miről szólt, mert a szöveg értelmére már nem tu­dott figyelni. Bőséges tapasztala­tunk van azzal kapcsolatban is, hogy sok tanulónak otthon gazdag könyvespolca van, de olvasatlanul állnak a kötetek, nem támad ked­ve hozzájuk, hiába vannak a keze ügyében. Sajnos, a tanulók bizo­nyos rétegét az érdeklődés felkel­tésének semmilyen módszerével nem tudjuk rendszeres olvasóvá nevelni Pontosan azokat, akiknek már az olvasási technika is nehéz­séget okoz. Szólni kell itt az időhiányról is. A gyengébb tanulók délutánjának nagy részét kitölti a másnapi órák­ra való felkészülés. A jobb tanuló­két a szakkörök, különórák. Az este a televízióé. így nemcsak a gyengébb tanulók, hanem az osztály jelesei is sokkal keveseb­bet olvasnak, mint a hasonló korú gyerekek két évtizeddel ezelőtt. S kevesebbet is írnak. Alig talál­kozni mostanában naplót vezető tanulóval, pedig korábban kedvel­ték ezt az iskolások. írogató, a magyarórák hatására tollat fogó, irodalmi zsengékkel fellépő gyerek is egyre ritkább lett. A pedagógu­soknak nyáron levelet író, táboro­zásokról élménybeszámolót küldő tanuló is csak elvétve akad. Az ok nyilvánvaló: a fogalmazásbeli gya­korlatlanság. főképpen, ha a saját gondolataikat, élményeiket kell megfogalmazni. Az igényes szóbeli fogalmazás ritka alkalmai is visszahatnak az írásbeli munkákra. A tanulóknak kevés módjuk van felnőttel beszél­getni. Sokan egész nap az iskolá­ban vannak, s egy pedagógusra még a napköziben is sokkal több tanuló jut, semhogy valódi párbe­széd kialakulhasson. így főleg a társakkal való kapcsolatra korlá­tozódik a beszélgetés. Kísérletek igazolják, hogy ez nem olyan érté­kű, mert bőven használják a diák­nyelv zsargon kifejezéseit, ame­lyek egybemossák az árnyalato­kat. Értik egymást félszavakból, hiányos mondatokból is. V isszahat az írásbeli munkák­ra, hogy sok eseményt cse­kélyebb érzelmi hőfokon élnek Kulturális hírek + Bemutatták az érdeklődők­nek a Jugoszláv Enciklopédia latin betűs szerb-horvát változatát kö­vető első fordítást: a szlovén nyel­vű kiadást. Az első kötet hamaro­san megjelenik ciril betűs változat­ban is, amelyet a macedón, albán és magyar kötet követ a jövő év első felében. + A belgiumi Antwerpenben vasárnap megkezdődött a közel két hétig tartó VI. nemzetközi Ko- dály-szimpozion, amelynek ren­dezője Gilbert de Greeve, az ant­werpeni konzervatórium igazga­tója. meg, mint várható lenne. Sok oka van ennek is: az érzelmi nevelés hiányosságai, a lazuló szülő-gye- rek kapcsolat, a társákhoz fűződő eldurvult viszony stb. Gyermekkoromban hosszú idő­re, szóté,-szrnre^ Telejthetetlen él­mény volt a nyári tábor vagy nya­ralás a vidéki nagyszülőknél. Vár­va várt esemény a farsangi bál vagy verseny. A nyári pionírtábor­ban járt gyerekekkel szerettem volna élménybeszámolót íratni, s teljes kudarcba fulladt, mert egy­szerűen nem voltak élményeik, minden egybemosódó, megszo­kott, szürke volt a számukra. Való­ban nem voltak élményeik? így is mondhatnám, mert a társakkal va­ló együttlétet, a közös programo­kat nem élték meg az élmény szintjén, nem jelentett számukra kalandot, örömet a sok apró ese­mény. Bennük volt a hiba. A korábbi korosztályokénál ko­molytalanabb, gyerekesebb ma- gartás is jellemzi tanulóinkat. En­nek az a hátránya, hogy kevésbé figyelik meg a köröttük zajló ese­ményeket, a hétköznapi életből, az apró történésekből is kevesebbet vesznek észre, mint gondolnánk. Mindezek a jelenségek alapos és módszeres előkészítő munkát igé­nyelnek. Egy-egy írásbeli sikeré­hez sokféle feladatot el kell végez­ni: megfigyeltetés, szavak es ki­fejezések gyűjtése, vázlatkészítés, az arányos szerkezettel kapcsola­tos tanácsok, kedvcsinálás stb. A témával kapcsolatos figyelem- felkeltés igen fontos tényezője a sikeres írásbeli munkának. Ha elmegyünk a gyerekekkel kirán­dulni, s másnap felírom a címet a táblára, valószínűleg nem sike­rül olyan jól a munkájuk, mintha előre felhívom a tanulók figyelmét, hogy a kirándulásról Írnunk kell, s pontosan meghatározom, mire kell figyelniük. Egyébként ez régi tapasztalat, hogy a sokszor ismé­telt dolgok: vásárlás, családi együttlét, labdarúgó mérkőzésről szóló leírás is igen gyengén sike­rül, ha előre nem hívjuk fel rá a gyerekek figyelmét, ha csak az emlékeikre támaszkodhatnak, s nincs módjuk módszeres és friss megfigyelésen alapuló tapaszta­latra. Az előkészület másik fontos mozzanata a témához illő szavak, kifejezések összegyűjtése: rokon értelmű szavak, tárgyak megne­vezése, a cselekmény mozzana­taihoz szükséges igék, szólások, szókapcsolatok. Nagy segítséget nyújt ez a gyengébb szókincsű tanulóknak, másrészt a témának bizonyos körülhatárolását is lehe­tővé teszi. Ebből talán az derül ki, hogy panelekkel dolgozunk, s így A nyár nemcsak az aratás, az üdülések főidénye, hanem a régé­szeti ásatásoké is. Ekkorra terem­tődnek ugyanis meg a legoptimáli­sabb feltételek (a tűrhető időjárás, az iskolai szünidő nyújtotta diák­idénymunkások alkalmazásának lehetősége stb.) a szakemberek által legfontosabbnak vélt régé­szeti lelőhelyek átkutatására. Az érsekújvári (Nové Zámky) Járási Múzeum a Szlovák Tudo­mányos Akadémia Régészeti Inté­zetének és a járási nemzeti bizottságnak anyagi támogatásá­val ezen a nyáron a város perem­területén (Zsófia-telep) végez egy nagyobb szabású régészeti men­tőásatást. E feltárás gyökerei még a hat­vanas évek elejéig nyúlnak. Ekkor ugyanis, lelőhelyünktől másfél­száz méterre a Régészeti Intézet munkatársai egy 7-8. századi avar temetőt tártak fel. Most, ami­kor a Drevona nemzeti vállalat az építkezést megelőzően talajren­dező munkákba kezdett e terüle­ten, fölmerült egy korabeli telepü­lés előbukkanásának a lehetősé­ge. A terepbejárások igazolták a fel- tételezést, aminek nyomán aztán június közepén megkezdődhettek a több meglepetéssel is szolgáló munkálatok. Már az első napokban bizo­nyossá vált, hogy az enyhén kima­feltétlenül mechanikus és színte­len lesz a fogalmazás. Ám ezek­nek az elemeknek a felhasználá­sát rugalmasan kezeljük, mintegy a tudatosítást szolgálják csak, s az egyéni megfogalmazást, a friss ► stílust nem gátolják. Némely tanu­ló nemegyszer szokatlan, sajátos ízű, újszerű kapcsolatokat talál a szavak között: jelzős szerkeze­tek, a mondatban addig szokatlan ige beiktatásával. Ha nem ellenté­tesek a nyelv szabályaival, akkor nem javítjuk őket, sőt hasonlóra biztatjuk is a gyerekeket. A legnagyobb gondot az ará­nyos szerkezet, a részek közötti arány megvalósítása jelenti a ta­nulók számára. Ebben segít a vázlatírás. De ennél többet ad az újrafogalmazás gyakorlata. A le­hetőséget a képességfejlesztő óra adja. Ilyenkor a tanulók házi fogal­mazásként feldolgoznak egy té­mát, s az órán mód nyílik rá, hogy 5-6 munkát megbeszéljünk, s a ti­pikus hibákra felhívjuk a figyelmet. A következő órára az a feladat, hogy fogalmazzák át az írásbelit. Ekkor már sokkal jobb munkával jönnek a gyerekek. Esetleg egy harmadik változatra is sor kerül­het. Ez egyben ahhoz a kívána­lomhoz is kapcsolódik, hogy az írásbeli munkákat közelítsük a be­szélt nyelvhez, s gyakoroljuk az újságírás műfajait is. S okszor a tanulók nem tudnak hozzákezdeni a munkához, az indítás a legnehezebb. Például önálló mesét íratunk a gyerekek­kel. Hiába gondolták át otthon, nagyon nehéz a feladat. Lediktá­lok néhány mondatot: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisma­lac. Kunkori farkán vígan pörgette a makkot, s előre pöccintve elkap­ta a szájával. Egyszer vándorcir­kusz telepedett meg az erdő szé­lén... Meglepően jól sikerült ez az írásbeli munka, s ami külön örö­met jelentett, a gyengébb irás- készségü tanulók is kedvvel lát­tak a feladathoz, a szokásosnál jóval eredményesebbnek bizo­nyult a feladat megoldása. S ekkor támadt az a gondolatom, hogy írásbeli munkák esetén is bátran lehet élni a differenciálás módsze­rével. Úgy jelölni meg a különböző feladatokat, hogy minden gyerek találjon kedvére valót, hogy az íráskészség különbözősége ne szegje senki kedvét. ' A másik gondolat, hogy érde­mes lenne versenyszerűen is összemérni a tanulók írásbeli kife­jezőkészségét minden évben - hagyományt teremtve - iskolai, majd kerületi szinten. A cél, hogy iskolai szinten tömeges legyen a részvétel ÁTÁNYI LÁSZLÓ gasodó homokdomb több korszak településnyomait is őrzi. A legko­rábbi emlékek a középső bronz­korból (i. e. 1400-1300 körül) ma- tadtak ránk. A nagy mennyiségű kerámiaanyag, valamint egy ho­mokkőből készült bronzöntöminta virágzó bronzkori településről ta­núskodik. Néhány csésze- és tál­töredék egyébként e hely késő bronzkori megtelepültségére is utal. A kései római császárkorban (i. sz. 3—4. század) valamilyen ger­mán népesség (talán kvád) lakha­tott itt. Ennek a két feltárt lakóház­maradvány a legjobb bizonyítéka. A római birodalommal való keres­kedelmi kapcsolatokra utal egy speciális fazekasáru, az Észak- Itáliában vagy a Rajna mentén készült ún. terra sigillaták gyakori előfordulása. A házakból előkerült nagy mennyiségű állatcsont kiér­tékelése a település gazdaságá­nak mindennapjaiba nyújthat majd bepillantást. Az avarkori település­nek ez idáig sajnos nem sikerült lakóházmaradványaira bukkanni. A szemétgödörből, ill. rétegből előkerült kerámiaanyag előzetes vizsgálata alapján valószínűsíthe­tő a település és a korábban feltárt temető összetartozása. Az ásatási munkálatok még folynak és a leletanyag tudomá­nyos értékelésére ezek után kerül sor. LISZKA JÓZSEF Megkönnyebbült sóhajomnak tulajdonképpen két oka is volt. Végre, mondtam magamban, ami­kor beléptem a pécsi Csontváry Múzeumba. Mert jártam tavaly is e páratlan kulturális értékeket őrző patinás városrészben, megcso­dáltam a Zsolnay kerámiákat, s nem mindennapi szellemi kalan­dot jelentett a Vasarely-kiállítás, valamin* az Uitz Béla-tárlat. Ám a Csontváry Múzeumba akkor, az elhúzódó építkezési munkálatok miatt nem juthattam be. Az épületet azóta kívül-belül íz­lésesen kicsinosították, s néhány héttel ezelőtt, Csontváry Kosztka Tivadar születésének 120. évfor­dulójára adták át, s nyitották meg a kiemelkedő magyar festőmű­vész eddigi leggazdagabb tárlatát. A látogató, aki ismeri Csontváry különleges és tragikus életútját, s tudja azt is, hogy festményeinek ugyanolyan hányatott sorsuk volt, mint a szerzőjüknek, most boldo­gan sóhajt föl. Mert bizony voltak olyan idők is, amikor Csontváryt nem értették, nem értékelték. Festményeit zsákvászonként akarták eladni kocsisoknak. Sze­rencse, az egyetemes emberi kul­túra szerencséje, hogy végül nem így történt. Ebben nagy érdeme van Gerlóczy Gedeon építésznek, aki a festő halála után különböző árveréseken kezdte összegyűjteni Csontváry rajzait és grafikáit. Ger­lóczy halála után - két festmény kivételével - a magyar állam vásá­rolta meg ezt az értékes hagya­tékot. Az emeleti előcsarnokban bronz Gerlóczy-emlék örökíti meg a Csontváry-festmények meg- mentőjét. Ugyanitt szemlélhetjük meg a festőről összegyűjtött doku­mentumokat is. Itt olvasható Csontváry vallomása édesapjáról, aki rakétákat akart tervezni, s ön­magáról, pályakezdéséről. Negyvenegy éves koráig gyógyszerész volt: akkor éppen Iglón, mai Špišská Nová Vesen érezte meg - vallomása szerint - a hallucinációs sugallatot. Egy ökrös szekér állt meg a bejárat előtt, s ő hirtelen egy vénypapírra rajzolni kezdett, s úgy érezte: neki rajzolnia, festenie kell. Otthagyja polgári foglalkozását, és szinte rögeszmés szorgalommal tanul Münchenben, Párizsban, Düssel­dorfban és máshol. Hatalmas mé­retű vásznakon tájrészeket örökí­tett meg, kísérletezett í5 plein-air- rel, amit ő napút-festésnek neve­zett. A mostani tárlaton öt szobában állították ki műveit. Mindenhol mesterséges világítás garantálja a zavartalan műélvezetet, az alko­tásokat meghatározott hőmérsék­letű és páratartalmú levegő védi. Az első teremben korai rajzai, festményei láthatók, közülük nem egy először. Szimbolikus jelenté­seket sugall az Almát hámozó öreg­asszony című festménye, s rend­kívül kifejezőek női portréi is. A madarakat, lepkéket megörökítő festményei sem idillikusak: a Héja hófajddal, a Süvöltőt leterítő kar­valy a természetben dúló harcot, a létért való küzdelmet eleveníti Tneg tágabb asszociációkra is le­hetőséget nyújtva. A központi teremben önarcké­pe néz ránk, amelyben az eltökélt­séget, az elhivatottságot kifejező szemei dominálnak. A Selmecbá­nya látképe csaknem idillikus nyu­galmú. Ennek ellentétje a Vihar a Hortobágyon, amely tele van feszültséggel, drámaisággal. A le­gendás kilenclyukú hídon két lo­vas vágtat a sötét fellegek elől, tőlük balra társaik igyekeznek összeterelni a gulyát. Mintegy el­lenpontozásként előttük négy állat szinte háborítatlan nyugalommal kortyolgat a folyó vizéből. Az elő­térben egy pásztor ül látszólag nyugodtan, testtartásában, sze­mében azonban ott vibrál a vára­kozás, s a félelem: mindjárt itt a vihar. Döbbenetes erejű, lenyű­göző hatású alkotás, talán a legér­tékesebb a ,, napút“ darabjai közül. Az új szerzemények közül kife­jező jellemeket, lélektani pillanato­kat örökített meg a Zrínyi kiroha­násában. Hatalmas és rendkívül dekora­tív alkotásai közül különösen meg­kapó A taorminai görög színház romjai, amelyben együtt jelentke­zik a művész történelmi és tájél­ménye. A kékes tenger, a sötét­zöld hegyek, a vibrálóan sárga égbolt az örök természet szimbó­lumai, s előttük a művészet szép­ségét és esendőségét kifejező romok. Újra meg újra visszatérek a Ma­gányos cédrushoz, amely meg nem értett művészetének döbbe­netes jelképe. 1908-ban nagy si­kerrel állít ki Párizsban, a New York Herald Tribune kritikusa elra­gadó sorokat ír a látottakról: a vilá­gon eddig létező minden festészet túl van szárnyalva. Otthon azonban teljes értetlenség fogadja. Zsenia­litását, amely a tébollyal határos területig terjed, szinte senki sem veszi észre. Festményeiben az önkényes szerkesztést, a szaba­dosságot bírálják, s nem veszik észre az akadémizmus korlátait szétfeszítő döbbenetes kifejező erőt, a sajátos művészi értékeket. 1909-ben festi meg utolsó nagy művét a Tengerparti sétalovag­lást, amely tele van érzelemmel, hangulatokkal: a festő mintha egy pillanatra megfeledkezett volna a sok keserűségről, megaláztatá­sokról. Ebben a festményben tud­ja még egyszer megzabolázni ér­zelmeit, gondolatait. Az ötödik szobában a torzóban maradt grafikák a szomorú végű életpályát jelképezik. A meg nem értett, páratlan tehetségű művész tragikus sorsa elevenedik meg. Szótlanul lépek ki az előcsar­nokba. Most jólesik a zsivaj, az emberi hang. Látom, sorba állnak képeslapokért, Csontváry-poszte- rokért. Ez a látvány enyhet adó. Hányszor elmondtuk a tragikus sorsú művészekkel kapcsolatban és mégis jólesik újra megismétel­ni, mert igaz: Csontváryt legalább az utókor már becsüli és őrzi mű­vészi hagyatékát. SZILVÁSSY JÓZSEF Gyarapodó közgyűjteményeink ÚJ szó 6 • 1983. VIII. 11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom