Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-10 / 135. szám, péntek

ÚJ szú 5 1983. VI. 10. A MAGAS-TÁTRA VÁRJA A VENDÉGEKET Jól felkészültek a nyári idényre A Magas Tátra kincset érő ter­mészeti szépségeit a hivatalos adatok szerint évente átlagosan ötmillió ember tekinti meg, csak­nem egymillió autó érkezik a Tátra térségébe. Az illetékes szervek nem titkolják, sőt nagyon gyakran hangoztatják véleményüket: sok ez az ember, de főleg a motoros jármű a Tátrában.- Egy alapvető hiba történt már jó néhány évvel ezelőtt, amikor részleteiben és nem komplex mó­don láttunk hozzá a Magas Tátra sokrétű problémáinak rendezésé­hez - vélekedik Vojtech Tokarčik, a Starý Smokovec-i Városi Nem­zeti Bizottság elnöke, a nyári idényre való felkészülésről beszél­getve. - Ha a motoros járműveket nem szorítjuk ki a Tátra területéről, a látogatók aligha szívhatnak itt friss, egészséges levegőt. Az utóbbi évek felmérései alapján a nyári idényben naponta átlago­san csaknem nyolcezer személy- gépkocsi közlekedett a Tátrában, a csoportos kirándulókat szállító autóbuszokról nem is beszélve. Dr. Jozef Krak, járási higiénikus a megmondhatója, mi mindent tar­talmaz, a motorizmus „jóvoltá­ból", a tátrai levegő.- Tudomásunk szerint, éppen ennek a tűrhetetlen helyzetnek megszüntetése érdekében új köz­lekedési szabályzat lépett életbe a Tátrában, vagy mégsem?- De igen, a rendelkezés, az új közlekedési szabályzat valóban megszületett, de gyakorlati alkal­mazása nem eléggé rugalmas. Ugyanis, sok időt igénylő beruhá­zásokkal jár együtt az egész köz­lekedési rendszer átépítése. Egy részének kivitelezése folyamatban van. így az új parkoló helyek fel­épülése után a jármüvek 80 száza­léka kiszorul a Tátrából. A Žilinai Közlekedési Kutató Intézet tervei, javaslatai alapján a villamos vasút képezi a jövőben a tátrai közleke­dési rendszer gerincét.- Hová kerülnek a gépkocsik?- Ezek az erre a célra kiépített parkoló helyeken maradnak, még­pedig Tatranská Štrba, Pribylina, Dolný Smokovec, Tatranská Lom­nica, Tatranská Kotlina térségé­ben, illetve a Gerlachov, Stará Lesná és Štóla mellett létesített kiegészítő parkolókban. Az első, 260 autó és 20 autóbusz befoga­dására alkalmas ,,gyűjtőhely“ már épül és rövidesen elkészül Dolný Smokovec térségében. Amennyi­re lehet, addig is korlátozzuk a gépkocsik forgalmát a gyógyin­tézetek környékén és azokon a helyeken, ahová a Tátrába láto­gatók éppen a szennyezetten, tiszta levegő miatt jönnek. Sajnos, még mindig nagyon sok a motoros jármű a Magas Tátrában.- A turisták véleménye szerint kevés az olcsóbb árakkal működő vendéglő, étterem. Javult a hely­zet ezen a téren?- Természetesen, már a tavalyi nyári idényben bővült ezeknek a vendéglátóipari intézményeknek a hálózata. Képtelenség, hogy a Tátrába érkező turisták mind a legdrágább vendéglőkben ét­kezzenek. Ezért létesült a Csorba­tónál a Cengálka borozó, Tátra- lomnicon a Tibava, egy kisven­déglő a Tatracampban, a Grúzia kiskávéház a Szolgáltatóházban Smokovecen, Tátralomnicon je­Hétvégi csúcsforgalom a Poprádi tónál lentós mértékben bővült a Slalom, ahol gazdag az étel- és italválasz­ték. Ezek ízlésesen berendezett, harmadik árkategóriába sorolt lé­tesítmények. Hozzájuk hasonló további vendéglőket is létesítet­tünk.- A Tátrában május 9-én zárult a téli idény, s elkezdődött a felké­szülés a nyári turistaidényre. Ho­gyan értékelhető a téli idény, s mi várható a nyáron, különösen a szolgáltatások területén?- A téli idényt a Magas Tátrá­ban általában pozitívan értékel­hetjük. A kedvező hóviszonyok nagyszerű feltételeket teremtettek a téli sportolásra. Ezért a látoga­tottság is jó volt, bár a nyugati országokból kevesebb volt a ven­dég. Szolgáltatásokat nyújtó intéz­ményeink eredményesen teljesí­tették a feladatokat. Külön örülünk annak, hogy javult szolgáltatása­ink színvonala. Azt sem hallgatha­tom el, hogy ezen a területen még mindig vannak tartalékaink. Szá­molnunk kell a szocialista orszá­gokból érkező és a hazai turisták számának növekedésével. Ré­szükről különösen a sátortáborok iránt nagy az érdeklődés.- Mit tehetnek ennek az igény­nek kielégítése érdekében?- Mindenek előtt tovább javítjuk a szolgáltatások színvonalát a Tatranská Lomnica-i Eurocamp- ban, a Dolný Smokovec-i Tatra­campban és a Stará Lesná-i sá­tortáborban. Az illetékes üzemek­től, vállalatoktól elvárjuk, hogy ezeken a helyeken - de másutt is - felszámolják a higiéniai beren­dezésekben mutatkozó fogyaté­kosságokat. Nem feledkezünk meg a közegészségügyi szolgálat javításáról sem. Ezt különösen fontos feladatnak tartjuk, mert a nyári turistaszezonban több mint hárommillió látogatóval számo­lunk. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nincsenek meg a feltételek a kulturális élethez. A helyzetet bonyolítja, högy biz­tonsági okokból be kellett zárni a filmszínházat Nový Smokove­cen, rövidesen felújítási munkála­tok miatt hasonló sors vár a lomni- cai mozira is, s így csak a Starý Smokovec-i kertmozi marad. Is­merjük a szeszélyes tátrai időjá­rást, az ember gyakran fedél alá kényszerül. Azt pedig senkitől sem lehet kívánni, hogy rossz időben a szobájában, vagy füstös kávé­házban, bárokban, vagy éppen sátorban töltse idejét.- Említette, hogy a tőkés orszá­gokból kevesebben, a szocialista országokból egyre többen keresik fel a Magas Tátrát. Honnan jönnek a legtöbben?- Az NDK-ból évek óta igen sok turista érkezik s az utóbbi időben jelentősen növekedik a Magyar Népköztársaságból hozzánk láto­gató turisták száma. Ennek igazán örülünk, mert a magyarországi tu­risták a legfegyelmezettebb ven­dégeink közé tartoznak, megtart­ják az előírásokat, védik a termé­szet szépségeit, szívesen látott vendégek a Tátrában. Igyekszünk ezt azzal viszonozni - ez egyéb­ként kötelességünk is - hogy javít­juk az idegenvezetői szolgálatot. Az a célunk, hogy más vendége­inkkel együtt, jól érezzék magukat a Magas Tátrában. Vojtech Tokarčik tájékoztatása alapján azt mondhatjuk: a Magas Tátra felkészülten várja látogatóit az idei nyári hónapokban is. Min­denkit szívesen látnak, csak arra kérik a vendégeket, szeressék, becsüljék ezt a hegyóriást és számtalan szépségét, hogy való­ban a pihenésre, gyógyulásra vá­gyó embereket szolgálhassa. KULIK GELLERT Legalább ezerszer Megborzolja a szél az útszélén sarjadó gyepet, meg a porhanyós földbe frissen beültetett palántá­kat, s tovanyargal a Horgas dűlő irányába. Ám riadjunk csak fel a lí­rai hangulatból, mert prózaiabb ügyben jöttünk ide, az albári (Dolný Bar) Béke Efsz határába: tapasztalatot szerezni a tömegpo­litikai munka hatékonyságáról. Palántáznak a kertészet dolgo­zói. Asszonyok, lányok, időseb­bek, fiatalabbak, húszán. Dömény Vendelné, Vali néni köztük a leg­idősebb, így az idősebb jogán el­sőként ó tájékoztat:- Ahány hektáros a kertészet, annyi a csoport állandó dolgozója. A vezetőnk párttag és mindent mindig közösen megbeszélünk. Mondhatom, jól megértjük egy­mást. A Nagymező és Horgas-dűlő­ben 22 hektáros terület a kerté­szeté: 5 hektár korai karfiol, 2 hektár kel, 5 hektár vetett para­dicsom és 10 hektár palántázott. A kertészet vezetője Haramia Fe­renc mérnök. Ö mondja:- Igyekszem ckosan és jól hasznosítani növénytermesztés­ben szerzett tapasztalataimat. A tömegpolitikai munkában pedig a marxizmus-leninizmus esti egyetemén szerzett ismereteket próbálom kamatoztatni. Régebben órabért kaptak a pa- lántázók, most teljesítménybérben végzik.- Ez a bérezési rendszer na­gyon jó és ösztönző. Tudja min­denki, hogy az elvégzett munkáért mennyit kap. így nagyobb igyeke­zettel végzi mindenki a feladatát. Közben azért arra is jut időnk, hogy elbeszélgessünk a világ dolgairól. Akárcsak most, amikor Nagy Károly megérkezett a szekérre ra­kott ládákkal, meghozta a kiülte­tendő palántákat, az újabb szállít­mányt. Kosár Edit és Bíró Irén megnézik, hogy a tápkockákban nevelkedett növények milyenek, de azért közben hozzászólnak a hallottakhoz.- Egymást sürgetjük a munká­ban - mondja az egyik néha tréfásan, néha meg nagyon komo­lyan ám.- Ilyenkor viszont pihenünk - jegyzi meg a másik —, beszélge­tünk erről, arról. Gyakran kerülnek szóba komoly dolgok is, mint a ra­kéták, meg a béke. Leülünk a ládák mellé megpi­henni, és beszélgetünk. László Margit kezdi:- Kiszámítottuk, hogy minden­kinek legalább ezer palántát kell elültetni, ha teljesíteni akarjuk napi munkatervünket. Percenként ket­tőt legalább, ha nyolcórásnak szá­mítjuk a munkanapot, de ugye ez nem gyár. Ha lehet és ha kell többet is dolgozunk nyolc óránál. A palántát, a munkát nézzük, nem az órát. Legalább ezerszer haj­iunk, vágunk a kapával... Akkor tisztességesen, jól keresünk. Nem panaszként mondon én ezt, mert igazán jól keresünk. Talán többet is, mint a gyárban. De a rakéták­ról, meg a békéről volt szó, ehhez én csak annyit szólok: mi a békét akarjuk... Vali néni folytatja:- Higgye meg, jobban megy a munka is, ha mi tréfálkozva, a magunk módjára dolgozhatunk, nyugodtan. Szörnyű rágondolni is, hogy valahonnan meg rakétákat céloznak ide! És aki csak szól, ha másként is, más szavakkal, de ezt mondja: Legalább ezerszer naponta harc­ba kell szállni a békéért, s minden­ki a maga módján küzdjön, dol­gozzon érte. Azután folytatják a palántázást. Lassan viola színű lesz már a dél­után, közeledik az este, ám a ki­hozott palántáikat el kell ültet­ni HAJDÚ ANDRÁS Újabb szállítmány érkezett. Balról jobbra: László Margit, Kosár Edit, Bíró Irén, Nagy Károly (a szerző felvétele) A múlt emlékei a mához szólnak A legtöbb gondot a gépjármű­vek okozzák (R. Berenhaut felvételei) Megérkezett a nyár, benépe­sedtek az utak, nőtt a forgalom, megkezdődött a turistaszezon. Hazánk szebbnél szebb tájai mág­nesként vonzzák a bel- és külföldi látogatókat. Ez a modern népván­dorlás örömteljes, erkölcsi és anyagi haszonnal jár, ugyanakkor jó felkészülést, rugalmas szerve­zést követel az illetékesektől. Nem mindegy, hogy egy-egy kiránduló- helyünkön milyen az ellátás, az étkezési és elszállásolási lehető­ség. Az sem elhagyagolható ténye­ző, hogy kik vezetik a kíváncsiak tömegét, milyen a felkészültségük, hogyan tudnak rögtönözni, kielé­gítő válaszokat adni a sokszor képtelennek tűnő kérdésekre. Te­hát a jó ellátás mellé nélkülözhe­tetlen a jól képzett, ötletes idegen- vezető is. A rozsnyói (Rožňava) járás bővelkedik természeti szép­ségekben, történelmi emlékekben. A leglátogatottabb történelmi em­lékeink közé tartozik a betléri (Bet- liar) kastély, a krasznahorkai (Krásna Horka) vár és mauzóle­um. A mauzóleumban immár hu- szánhárom éve vezeti a turistákat Bollo Aladárné, a közkedvelt Er­zsébet asszony. Hogyan lett ide­genvezető?- Véletlenül - mondja moso­lyogva. - Krasznahorkán tanítot­tam az alapiskolában, akkor aján­lották fel nekem ezt az állást. La­kásunk nem volt, itt lakást is kap­tam, így elfogadtam az ajánlatot. Azóta itt lakunk a mauzóleummal szemben az őrházban s ma már a foglalkozásomat valóban hivatá­somnak érzem. El sem tudnám képzelni az életemet másképpen. Hogy ez valóban így van, bizo­nyítják azok a kitüntetések, melye­ket irodájában nézegetünk. Jó munkáját tanúsítja az is, hogy az idén is ott a fényképe a járás legjobb dolgozóinak képcsarnoká­ban. A látogatók megelégedését bizonyítja azok az üdvözlő lapok, melyeket bel- és külföldről kap, s a vendégkönyvbe bejegyzett di­csérő szavak. A pedagógusok és az idegenvezető munkája között vannak bizonyos összefüggések, összekötő szálak, hiszen mindket­tő ismeretterjesztéssel foglalkozik. A felkészültség is hasonló, és mégis vannak különbségek. Ho­gyan készült fel kezdetben a mun­kájára?- Valóban van összefüggés a két hivatás között - mondja. - Érdekelt a történelem, irodalom Itt azonban a részletekben jobban el kellett mélyülni, művészettörté­neti ismeretek kellettek, a csalá­dok történetét, belső életét is meg kellett ismernem. A kezdet nem volt könnyű s ma is kutatom, kere­sem a forrásmunkákat. Nem elég csak a mauzóleum történetéről, Andrássy Dénes és Franciska ro­mantikus szerelméről beszélni. Mindezeken kívül szükség van táj- - és néprajzi ismeretekre is. A lá­togatók kérdései nem szorítkoz­nak kizárólag a mauzóleumra. Tesznek föl naiv, megmosolyog­tató kérdéseket, de vannak olya­nok is, akik jól felkészültek s pró­bára akarják tenni a vezető felké­szültségét, rátermettségét.- Az eltelt huszonhárom év alatt nagyon sok látogatót kalauzolt, bi­zonyára akadtak közöttük érdekes emberek. Mondjon valamit a láto­gatóiról.- Évente átlagban több, mint ötvenezer látogatónk van, de vol­tak évek, amikor számuk megkö­zelítette a százezret. Sok a kül­földi vendégünk. Legtöbben Ma­gyarországról, a Német Demokra­tikus Köztársaságból érkeznek, de Európa minden országából van­nak látogatóink, sőt voltak már amerikaiak, ázsiaiak, afrikaiak is. Egyszer a kubai kosárlabda válo­gatottat kalauzoltam. „Kis“ fiúk voltak, én a harmadik lépcsőfokon állva is csak derekukig értem.- Nyelvi nehézségei nin­csenek?- Szlovákul, csehül, magyarul vezetem a látogatókat. Valamit beszélek németül is. Bő ismertető anyagunk van. németül, angolul, oroszul. Ha nagyobb külföldi cso­portok jönnek az utazási irodák szervezésében, azokkal tolmács is érkezik, igy nincsenek komolyabb nehézségeink. A mauzóleumot hat hektár gon­dozott park veszi körül. Itt látható Stróbl Alajos szobrász alkotása, mely Andrássy Dénesék kedvenc kutyáját, a húsz évet élt Taserchlt ábrázolja. Ennek a gyönyörű park­nak a gondozása nem kis munkát igényel.- Valóban nem könnyű a gon­dozása - mondja Erzsébet asz- szony. - Családon belül megoszt­juk a munkát. Az utakat és a pá­zsitot anyósommal ketten tartjuk rendben. A dísznövényeket, bok­rokat, - melyek kezelése és nyírá­sa nagy szakértelmet igényel -, a férjem gondozza. Itt minden nap és minden évszakban van mit ten­ni, de szívesen végezzük, mert mi is szeretjük a szépet, s az a cé­lunk, hogy minél többen gyönyör­ködjenek benne. FECSÓ PÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom