Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-14 / 19. szám
ÚJ szú 9 1982. V. 14. Szimfónia virágnyelven Ha a virágok megszólalnának, akkor május első napjaiban a Bratislavai Művelődési és Pihenőparkban egy csodálatos szimfónia csendült volna fel. Sokezer szál, több száz féle, a színskála minden árnyalatában pompázó virág szimfóniája. A művelődési és pihenőpark öt pavilonjában rendezték meg ugyanis a Vili. országos. Flóra Bratislava 82 virágkiállítást. Az ötezer négyzetméternyi kiállítási területen harminchárom hazai és negyvennégy külföldi - köztük olyan távoli országok, mint Peru és Sri Lanka - virágtermesztő szervezetnek legszebb és legnemesebb virágait csodálhatták meg a látogatók. Nehéz, szinte lehetetlen szavakba foglalni az élő szépség nyújtotta látványt. A legismertebb, a legegyszerűbb virágok - petúniák, árvácskák, százszorszépek, szekfúk, rózsák, tulipánok - mellett a kevésbé ismertek - anthúriumok, fréziák, orchideák, kaktuszok, gerberák - nyűgözték le, hosszú pillanatokra szinte a földhöz szögezve a látogatókat. A hagyományokhoz híven az idén is számos arany-, ezüst- és bronzéremmel, elismerő oklevéllel díjazta a szakemberekből álló bizottság a legszebbnek Ítélt virágokat és a legízlésesebb kompozíciókat. A kiállítás virágává az idén a nálunk ma már kevéssé ismert gardéniát választották. Ez a szerény, kellemes illatú, a petúniára emlékeztető, tölcséres fehér virág az idősebbek közül egyesekben életük egyik legjelentősebb pillanatát idézhette fel - régebben ugyanis menyasszonyi csokrokat készítettek belőle. Aki látta a kiállítást, bizonyára egyetért velem: gyakrabban kellene újra és újra felfedeznünk, mennyi szépet képes az ember a természet adta lehetőségekkel élve. teremteni. S a virágok néma varázsával mennyivel szebbé tehetjük hétköznapjainkat. FLÓRIÁN MÁRTA A virágok itt is állandó gondozást igényeinek A kiállítás kísérőrendezvényei között naponta kétszer divatbemutató is szerepelt (Gyökeres György felvételei) apró kis települések élete, hétköznapjai, talán még az ünnepei is unalmasnak, egyhangúnak tűnnek a városi emberek szemében. Furcsa, hogy itt mindenkinek köszönnek, mindenki mindenkit ismer, nyitott könyv az itt lakók élete. A városi embert ez zavarja, a falun lakó a betonrengetegben ezt hiányolja. Korunkban egyre többen vélik, hogy a falvak sorsa megpecsételődött, magába olvasztja őket a város. Ezért nehéz arra a kérdésre felelni, hogy egy kis falu meddig fejlődhet, hová juthat? Ez vonatkozik Hosszúrétre (Krasnahorská Dlhá Lúka) is. A település egyidős a krasznahorkai (Krásna Hörka) várral, mindenkori urainak birtokát képezte. A 18. században a község megvásárolta függetlenségét az András- syaktól, s megkezdte önálló életét. Hosszú utcájának kanyargói alkalmazkodnak a Pacsa patak szeszélyéhez. Az újjáépített, vagy új emeletes házak azokon a telkeken épültek, amiket az ősök századokkal ezelőtt vallottak magukénak, s felépítették rajtuk kisablakos, fehérre meszelt, zsindellyel vagy szalmával fedett házacskáikat. A kacskaringós országutat itt is, ott is virágágyások, díszfák szegélyezik. Tisztaságról, rendszeretetröl árulkodnak a házak, utak, csak a faluba vezető út sáros, az árok szemetes, elhanyagolt. A 703 lelket számláló kisközség pár kilométerre fekszik a járási székhelytől, Rozsnyótól (Roznava), detávol a főúttól, vasútállomástól. Ónálló helyi nemzeti bizottsága van s négy osztályos magyar tanítási nyelvű alapiskolája. Az óvoda egész napos, két osztálya van, négy tanerővel. Ez a közigazgatási, gazdasági és kulturális alapja a községnek. A fejlődést, a közösségi szellemet a lakosság összefogása biztosítja és bizonyítja. Az elmúlt választások óta új elnöke van a helyi nemzeti bizottságnak Vojtech Kliak személyében. Középtermetű, negyven körüli, mozgékony, magabiztos ember. - Már gyermekkoromban megtanultam a pontos, becsületes munkát, s ezt megkövetelem magamtól és másoktól is. Ez programnak is megfelel, s a vele folytatott hosszú beszélgetés, a falu bemutatása meggyőzött, hogy nemcsak így érez, hanem így is cselekszik. A hnb épületében beszélgetünk. Az épület újnak mondható, emeletes, szemre tetszetős, ám berendezése nem mondható fényűzőnek, még barátságosnak sem, de tiszta.- Nem sorrendben mondom - így az elnök de egyik legnagyobb problémánk az üzlethálózat. A vegyesáru- üzlet kicsi, raktárhelyiség, ha van is, minden kártevőnek ki van téve. Az üzletvezető a lelkét is kiteheti, itt nem lehet kulturált feltételeket teremteni. Ezen az üzleten és a kocsmán (legszívesebben bezáratnám) kívül van egy zöldséges boltunk is, a régi rendszertől örökölt pásztorházban. Azt hiszem, ez a tény önmagáért beszél. A választási programunkban szerepel egy új bevásárló központ felépítése, a tervek már készen vannak. Reméljük, fel is épül. Ezzel egy nagy gonddal kevesebb lenne a vállunkon. Egy hivatalos okmányt mutat az elnök, melyet a járási közegészségügyi állomás küldött. Megállapították, hogy az iskola, óvoda, hnb környékén ihatatlan, szennyezett a víz. Meddig ér Hosszúrét? Felszólították nyomatékosan a hnb-t, hogy a legrövidebb időn belül fúrassanak új kutat. Minek? Egy térképen mutatja, hogy ezen a részen a község közel negyed része fertőzött vizű - az állami gazdaság alig száz méterre levő trágyalé tárolója miatt. Itt kilométeres körzetben hiába fúrnának kutat, csak szennyezett vizet kapnának. Hiába a hivatalos felszólítás, ide komolv segítség kellene vagy a járási szervektől, vagy az állami gazdaságtól.- Az állami gazdaság figyelembe sem veszi panaszunkat - mondja az elnök. - Az utakat szennyezi, a vizet szennyezi, takarítás ésetén egy traktorral sem tud kisegíteni. Egyedül vagyunk, de a vízellátás a legnagyobb gondunk.- Naponta kilencven gyerekre főzünk - mondja Bulik Adél, az iskolai konyha vezetője. - 1971-től ennyi gyereknek hordjuk naponta, közel egy kilométerről a főzéshez és iváshoz szükséges vizet, talicskán, edényekben, mert még rendes kannáink sincsenek. Az asszonyok már nem hajlandók erre. Eddig ezért a nem könnyű, rendkívüli munkáért 19 százalék tizetéspótlékot kaptak, most ezt is megszüntették, azzal, hogy fúrjunk kutat. Ha nem lenne felettünk a trágyalétó, talán évek alatt kitisztulna a víz. De így? Megkockáztatok egy ötletet. A talajvizet az állami gazdaság szennyezi. Mi lenne, ha megkérnék (köteleznék) őket, hogy naponta tartálykocsival szállítsák a szükséges ivó- és főzővizet? Csak legyintenek! Senki sem hallgat rájuk, ez nekik is eszükbe jutott, az illetékeseknek nem. Pedig itt megoldást kell találni, akkor is, ha valakinek ez kényelmetlen. Kilencven gyerekről, a község több száz lakosáról van szó. Az iskola igazgatónője, Petro Vilmosné húsz éve tanít a községben. Valamikor itt kilencéves alapiskola működött, most ketten tanítanak két osztályban Kovács Zoltánnéval.- Az iskola épülete - mondja az igazgatónő - valamikor az Andrássyak kastélya volt. Majd ő is a vízellátásról beszél. A konyha dolgozóinak emberfeletti munkájáról. Tanulóik jó eredményeiről. A saját munkáját nem említi, pedig nem keveset dolgozik iskolán kívül is. Mint képviselő, szívén viseli a község sorsát, gondját. A falusi pártszervezet bizottságának tagja s nem utolsó sorban a tömegszervezetek mozgatója kolléganőjével s az óvoda pedagógusaival együtt. Hosszúrét CSEMA- DOK-szervezetének éneklő és folklórcsoportja országos hírre tett szert. Citerásuk, Ulman Gábor is közismert. Az ifjúsági szervezetnek csak 17 tagja van, de munkájuk egy nagy létszámú szervezet eredményeivel vetekszik. A község lakossága, szocialista felajánlásukat teljesítve, az első negyedévben 6 ezer 500 órát dolgozott társadalmi munkában, aminek értéke 57 ezer korona. Ezek a számok is bizonyítják, hogy ez a kis község tud dolgozni és tudna fejlődni, ha egy kis segítséget kapna. A hnb-vel és az iskolával szemben a patak partján hatalmas halom ócskavas.- Gyűjtenünk kell - mondja az elnök. - Ez csak egy fél éve áll itt. Az előbbi, háromszor ekkora rakás öt évig díszelgett előttünk. Gyűjtésre van rendelethozó, elvitelre nincs. Gondok, gondok és panaszok. Mégis jó érzéssel jöttem el ebből a kanyargós kis faluból. Ahol így tudnak panaszkodni, ennyire fel tudnak háborodni, ott lelkesedés is van, faluszeretet is van, munkakedv is van. S ahol ezek a hajtóerők megtalálhatók, ott a segítség sem késhet. FECSO PÁL Az NDK kiállítóinak aranyéremmel díjazott egyik szinpompás kompozíciója Virágeső gerberákból és orchideákból
