Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-23 / 45. szám, kedd
ÚJ szú 5 1982. II. 23. Takarmánykutatás — új utakon A gépek jó kihasználásával idejében elvégezhetők a tavaszi munkák Több alkatrészre van szükség Takarmány. Gyakran kimondott, leírt szó napjainkban. Közgazdászok, mezőgazdászok, kereskedelmi szakemberek foglalkoznak vele, sokkal intenzívebben, mint eddig bármikor. A földművesek egyik legnagyobb gondja, hogy megfelelő takarmánykészletet teremtsenek állatállományuk számára. Az állattenyésztésben élenjáró szövetkezetek, állami gazdaságok tapasztalatai tanúskodnak egyértelműen arról, hogy a gazdasági állatok termelőképességét főleg a takarmányozás színvonala határozza meg. A CSKP KB 13. ülése már 1980- ban leszögezte, hogy az állattenyésztésben az ab- raktakarmányon kívül fontos szerepet kell kapniuk a tömegtakarmányoknak és az egyéb takarmányforrásoknak. A takarmányipar szempontjából rendkívül fontos lett a kutatási bázis kiépítése. Egy „fiatal“ kutatóintézet Hat évvel ezelőtt, 1976. április 1 - én kezdte meg működését a kutatóintézetek népes családjában a Takarmányipari és Szolgáltatási Kutatóintézet Somorján (Šamo- rín). Szervezésileg a Mezőgazda- sági Ellátó és Felvásárló Vállalathoz tartozik. Munkahelyei, laboratóriumai egyrészt Somorján, másrészt Bratislava több pontján működnek. Aránylag kis intézet, hat évvel ezelőtt 23 dolgozóval kezdte tevékenységét, meglehetősen szerény programmal. Az első évek tapasztalatai, és a takarmányipar egyre növekvő igényei egyértelműen azt jelezték, hogy az intézet munkájának és kutatási programjának kiszélesítésére van szükség. Ez meg is történt. A kutatóintézetnek napjainkban több mint hetven munkatársa van. Ugyancsak Somorján működik az intézet kísérleti takarmánykeverék-gyártó részlege. A 6. ötéves tervidőszakban a kutatóintézet összesen 24 kutatási feladatot, ebből 2 államit oldott meg. A tematikai tartalom szempontjából az intézet fő feladatai a következők: új nyers- anyag-források és takarmányadalékok kutatása, a gazdasági állatok táplálásának új módszerei, új receptek kidolgozása, takar- mány-szárítási problémák megoldása, valamint munkaszervezési és gazdasági kérdések. Ha figyelembe vesszük, hogy a kutatóintézet dolgozói a szerteágazó feladatkört bizony nem a legjobb körülmények közt teljesítik, megértjük kissé türelmetlen várakozásukat az új ivánkai épületre, amelynek befejezését 1984-re ígérték az építők. A kutatási program, persze, addig sem szünetelhet, és ha kissé mostoha körülmények közt is, de korszerűen felszerelt laboratóriumokban folyhat tovább. A fehérjeprogram Még a 6. ötéves tervidőszakban megkezdték a fehérjedús takarmányfélék terén a kutatást, amelyről részletesen Jozef Navrátil docens, az intézet gazdasági és szervezési részlegének vezetője tájékoztat:- Mindenekelőtt a hüvelyesek felhasználásának lehetőségeit kutatjuk. A hüvelyeseket kétféleképpen használhatjuk fel: őrölt állapotban és szárítva. Eredményeink bizonyítják, hogy takarmánykeverékben a borsó felhasználható a sertés és a baromfi takarmányozására egyaránt. A keverékben a felhasználás aránya 5 százalék. Megállapítottuk, hogy a felhasználás előtt feltételnül szükség van a hidrotermikus eljárásra. Értékes fehérjedús takarmányt nyerhetünk a szójabab felhasználásával is. Előnye, hogy nem igényel különösebb feldolgozást. Gazdasági szempontból ugyan az a fontos, hogy a szójából elsősorban olajat nyerjünk, de a gyengébb minőségű szója esetében előnyös az egész növény feletetése szárított állapotban. A szója és a borsó felhasználásának kísérleteit a cí- feri, a somorjai és a dercsikai mezőgazdasági vállalatok végezték.- A takarmányiparban az utóbbi időben nagy teret kap a különféle nem hagyományos nyersanyagok felhasználása. Ebből a szempontból milyen utakat jár a kutatás?- Elsősorban a konyhai hulladékokat említeném. Szárított állapotban ebből a mindenütt bőven előforduló hulladékból értékes és tápanyagdús takarmány készíthető. Jelenleg több mezőgazdasági üzemünk, például a cíferi és a trnavai alkalmazza az általunk kidolgozott szárítási eljárást. Persze, említhetnék még további hagyományhagyó nyersanyagokat, amilyen például a fakéreg és az erdei gomba.- A fehérjeprogram keretében vizsgáltuk a szalma további fel- használásának lehetőségét. Az Ekecsi Egységes Földművesszövetkezetben alkalmazták a gyakorlatban az általunk kidolgozott eljárást, és tegyük hozzá, sikerrel. A szélesebb körű alkalmazás érdekében távlatilag tervbe vették két takarmányfeldolgozó építését, amely a szalmát használná nyersanyagként. Az egyik Ekecsen, a másik Galántán lenne. Takarmánygyárak és gondjaik Amint már azt a bevezetőben is említettem, a kutatóintézet a takarmánykutatáson kívül gazdasági és munkaszervezési kérdésekkel is foglalkozik. De ez már Hritz Artúr mérnöknek, a kutatóintézet fiatal munkatársának az asztala.- A kutatóintézet gazdasági és szervezési osztályán dolgozom, ahol feladatkörömbe tartozik a munkaszervezés és a jutalmazás kérdéseinek megoldása a takarmánykeveréket gyártó részlegeken. Munkám egyik fontos része a munkakörülmények vizsgá- lása. Mert egyáltalán nem állítható, hogy a tákarmánykészítő részlegeken jó a környezet. A legtöbb ilyen üzemben nagy a zaj, a por, egyszóval ártalmas az egészségre. Ezek kiküszöbölése rendkívül fontos nemcsak gazdasági, hanem szociális szempontból is. A szóban forgó munkahelyeken állandó műszaki és környezetvédelmi ellenőrzéseket tartunk, és ezek eredményei alapján teszünk javaslatokat az egyes munkahelyek felettes szerveinek. A kutatás (közel)jövője- Három csoportra osztható a következő évek várható kutatási programja - veszi át a szót ismét Navrátil docens. - Fő feladatunk mindenekelőtt a takarmányipar korszerűsítése és az innováció, és rendkívüli nagy szerepet kap az új nyersanyagok keresése. Nagyon lényegyes feladat a felvásárlási folyamat korszerűsítése, leegyszerűsítése is, valamint új és tökéletesebb raktározási módszerek kialakítása. Miután mi a termelés szervezési kérdéseit is kutatjuk, a terv szerint a takarmányipar irányítási rendszerét is tökéletesíteni kell. A 7. ötéves tervidőszakban több állami kutatási feladat is vár ránk.- Az ilyen nagyszabású program hallatán akaratlanul is felvetődik a kérdés, futja-e az erejükből.- Hetvenhat alkalmazottunk közül 51 foglalkozik tudományos munkával, 31 dolgozónk főiskolai végzettségű, tehát szakemberekben nincs hiányunk. Ez pedig már önmagában is jó alap. POLÁK LÁSZLÓ A mezőgazdasági üzemekben, a gép- és traktorállomásokon, valamint a járási gépjavító üzemek szolgáltató részlegein jelenleg a lehető legnagyobb figyelmet szenteli a tavaszi munkák első szakaszához szükséges gépek és gépi berendezések javításának. A gépjavítás üteme nagyban függ az igényelt alkatrészek leszállításától és a munkaszervezés színvonalától. Eredményesen tárgyaltunk azokkal a kereskedelmi szervezetekkel, amelyek kötelesek biztosítani a szükséges alkatrészeket a mezőgazdasági gépek javítására. Aránylag kedvezőek a feltételek a tavaszi munkák első szakaszához szükséges vetőgépek, kombinátorok, műtrágyaszórók, fogasok és simítok javításához. Ehhez lényegesen hozzájárul az is, hogy az alkatrészek jelentős mennyiségét már a múlt év végén megkaptuk. A gépjavítók munkáját lényegesen könnyíti, hogy a mezőgazdasági üzemek gépjavító műhelyeikben alkatrészeket újítottak fel és gyártottak le. A tavaszi munkák második szakaszához szükséges alkatrészek leszállítása azonban már nem eléggé egyenletes és sem a belföldi, sem a külföldi gyártókkal nincsenek megkötve a szükséges választékban igényelt gépek leszállítására a szerződések. Előreláthatólag nem lesz elég alkatrész a járvaszecskázókra, a szénaforgató- és gyűjtőgépekre. Az Agrotechnika és a Mototechna üzlethálózatában nincs elég alkatrész a nagy teljesítményű Škoda 180-as, a K-700-as, a Z-8011 -es, a Z-7011-es, valamint a Z-1201- es traktorok, továbbá az E-81-es és az SPS—420-as típusú járva- szecskázók javításához. Főleg a motorok javításához kevés a hengerbetét, a hengerfej, a dugattyú, a zsebtengely, a hidraulikus szivattyú, az indító stb. Az akkumlátor-ellátás a múlt évhez viszonyítva lényegesen javult. A tavaszi munkák végzéséhez szükséges gépek javításának problémáival foglalkozott a központi gépjavítási és alkatrészellátási bizottság is, amelynek ülésén intézkedéseket fogadtak el az egyes alkatrészek felújítására és legyártására a gép- és traktorállomásokon, a mezőgazdasági üzemek javítóműhelyeiben, a patronálló üzemekben. Az intézkedések szerint jobban ki kell használni alkatrészgyártásra a gép- és traktorállomások, illetve a mezőgazdasági üzemek javítóműhelyeit. A résztvevők azonban megjegyezték, hogy az ily módon gyártott alkatrészek eléggé drágák, hosszadalmasan készülnek, és nem minden esetben sikerül gyártásukhoz a legmegfelelőbb anyagot elhasználni, ami rövidíti élettartamukat. A gépi ellátottság a többszöri tárgyalások után sem sokkal jobb, mint a múlt évben. Amíg a mezőgazdasági üzemek 1981-ben 243 gabonavetőgépet kaptak, az idén 310 -et. Tavaly a mezőgazdasági üzemek 129 kukoricavetőgépet vásárolhattak, idén 131-et, ebből 33 darab Pneumasen II. típusú, amelyet francia licenc alapján Jugoszláviában gyártanak és cuko- répa, valamint hüvelyesfélék vetésére is alkalmas. A Magyar Nép- köztársaságból sem sikerült elegendő Cyclo kukoricavetőgépet, valamint ekét, tárcsásboronát beszerezni. A nehézségek ellenére a mezőgazdasági üzemek 106 ekével többet kapnak. A takarmányfélék betakarításához a mezőgazdasági üzemek 157 járva- szecskázót, 88 E-301-es rendra- kót, 76 függesztett szecskázót, 100 szénaforgatót és -gyűjtőt vásárolhatnak. Ez körülbelül megfelel a múlt évben leszállított mennyiségnek. Bírálólag kell megjegyeznünk, hogy a tavaszi munkák első szakaszához szükséges igényelt gépek nagy részét késve szállítják le. A 481 gabonavetőgépből csak 103 érkezik meg idejében, a kukorica és cukorrépavetőgépeket pedig a mostani idényben már nem lehet használni. A legnagyobb problémát az okozza, hogy a négysoros burgonyavetőgépek - amelyből 65 darab leszállítását ígérték a gyártó vállalatok, - szintén nem használhatók a vetési időszakban. Az eredmények ellenére tehát a gépi ellátásban komoly problémák vannak. Ezért emiatt minden erőt a meglevő gépek és gépi berendezések előkészítésére és gondos megjavítására kell összpontosítani. Olyan gépekkel kell dolgoznunk az idei tavasszal, amilyenek a mezőgazdasági üzemek gépparkjaiban vannak. Számításaink szerint egy gabonavetőgépre 62,5, egy kukoricavetőgépre 106.1, egy cukorrépavetőgépre 111.1, egy burgonyaültetőre 56,6, egy kombinátorra és talajelőkészítő gépre 179, egy műtrágyaszóróra 136,5 hektár jut. A munka jó szervezésével, a gépek teljesítményének lehető legnagyobb fokú kihasználásával az egyes tavaszi munkák idejében elvégezhetők. JÁN ŠTEPANOVIČ mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma gépesítési osztályának dolgozója Ki a ludas?! Manapság szinte nincs olyan mezőgazdasági üzem, ahol ne panaszkodnának a rossz pótalkatrészellátásra. Ami tény az tény: mezőgazda- sági gépekből és azok alkotóelemeiből - amint a legfelsőbb párt- és állami szerveink a legutóbbi tanácskozásaikon is megállapították valahogy kevesebb van a szükségesnél. Más kérdés viszont, hogy miért van kevesebb. Talán csak azért, mert a gyártók nem készítenek eleget? Azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel állítható, hogy az ilyen leegyszerűsített válasz nem fedi a valóságot. Nem akarom a gépgyártást körmöm szakadtáig védelmezni, hiszen valóban sokkal adósa még a mezőgazdaságnak, viszont az igazsághoz tartozik, hogy a mezőgazdasági üzemek is nagy mértékben ludasak az alkatrészhiány előidézésében. Ludasak, mert-tisztelet a kivételnek - túl mostohán és túl nagyvonalúan bánnak a gépekkel. Hogy ezt konkrét példával is alátámasz- szam: Tavaly a Görgői (Hrhov) Efsz gépesítői újságolták, hogy Rozsnyón (Rožňava) a fém- hulladék-telepen egyebek között olyan ekét is találtak, amelyet vétek volt kidobni. Ók hazavitték, majd némi javítás után úgy szántottak vele, mint egy újjal! Persze, ez csak egy eset, de ugyanúgy sorolhatnám a gépekkel való mostoha bánásmódot dokumentáló többit is, mert rengeteg van belőle. Elég csupán betekinteni a gazdasági udvarokba. A gépek a legtöbb udvarban a „csillag- garázsban“, azaz a szabad ég alatt pihennek. Az érv, hogy gépszínre egyelőre nem futja az üzem költségvetéséből, ismerős - no meg elfogadhatatlan is. Legalábbis ott, ahol a géptárolásban vagy tíz évvel*' elmaradnak a kortól, viszont például az irodaházak berendezésében - és a vendéglátásban is - egy jó évtizeddel megelőzik a kort! Tehát, ki a ludas abban, hogy az egyes gépalkatrészekből olykor-olykor kevés van, illetve több kell? Csak az alkatrész- és gépgyártók?! GAZDAG JÓZSEF Munkájukat kiváló mérőműszerek segítik (A szerző felvételei) Korszerűen felszerelt laboratóriumban dolgoznak Somorján
