Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-17 / 220. szám, csütörtök

A legnehezebb időszak előtt II SZÓ 1981. IX. 17. Az utóbbi hetek napos és száraz időjárása az őszi ter­mények beérését körülbelül két héttel meggyorsította. Az őszi munkák kétszeresen ne­hezebbek az aratásnál, ami el­sősorban az időjárási feltéte­lekből adódik. A mezőgazdasá­gi üzemeknek az őszi érésű termények betakarításán kívül az ősziek vetését és a mély­szántást is el kell végezni. A mezőgazdasági üzemek a napokban főleg arra töreked­nek, hogy minél több tömeg- takarmányt tároljanak az ál­latállomány számára. A fő fi­gyelmet a silókukorica betaka­rítására fordítják. A kimutatá­sok szerint a mezőgazdasági üzemek dolgozói 140 000 hek­tárról szállítják el ezt a ter­ményt. Az eredmények azt mu­tatják, hogy a szárazság miatt a nyugat-szlovákiai kerületben a tervezettnél alacsonyabb lesz a silókukorica hektárhozama. Ezzel szemben a kelet-szlová­kiai kerületben bő termésre számítanak, többnyire 45—50 tonnát takarítanak be belőle hektáronként. A szilázst a mezőgazdasági üzemek többségében karbamid- dal is tartósítják. A szakembe­rek tudják, hogy a silókuko­rica túlérettsége miatt „meg- fásodott“, a szemek keményre értek, ős ezért ezt a szarvas- marha nem tudja kellően hasz­nosítani. A nyugat-szlovákiai kerület földművesei elhatároz­ták, hogy a silókukorica egy részének termését letörik. Ily módon pótolják a szemestakar- mány-alapban mutatkozó hi­ányt. A mezőgazdasági üzemekben már kidolgozták a terveket a kukoricaszár, a répaszelet és e répakaréj gabonaszalmával való silózására. Az előző évekhez viszonyít­va a mezőgazdasági üzemek lényegesen nagyobb figyelmet fordítottak a tarlókeverékek vetésére és további gondozásá­ra. A növénytermesztési osz­tály kimutatása szerint Szlová­kiában 111000 hektáron ve­tettek tarlókeveréket, ami 26 ezer hektárral több, mint a múlt évben. Becslések szerint a terület egyharmadán, talán a felén is, nyolc-tíz tonnás hektárhozam lesz. Az őszi má­sodvetemények vetési területé­nek bővítésével már most biz­tosítják a koratavaszi időszak­ra a zöld takarmányokat. A szemes kukoricát 155 000 hektárról kell betakarítani, ami a múlt évi válsághoz viszo­nyítva 19 900 hektárral több. A termés általában jó. A nyu­gat-szlovákiai kerületben a könnyebb, homokos talajon a szárazság miatt korábban érett be, mint más években, így a múlt évhez viszonyítva három héttel hamarább kezdődik meg a kukorica betakarítása. Jog­gal mondhatjuk, hogy a nyu­gat-szlovákiai kerületben meg­kezdődött a második aratás, hiszen a kukoricát 1500 kom­bájn takarítja be. Mivel kevés a szárítóberendezés, a Szőgyé- ni (Svodínj Efsz ós más mező- gazdasági üzemek tapasztala­tai alapján a kukoricát siló­gödrökben is kell tárolni kü­lönböző konzerválószerek fel- használásával. Ez olyan mód­szer, amely elősegíti a betaka­rítás meggyorsítását és elejét veszi a veszteségeknek. Re­méljük, hogy több mezőgazda- sági üzem is kihasználja ezt a tárolási módszert. Szlovákia több körzetében már teljes ütemben folyik a burgonya betakarítása. A szak­emberek becslése szerint a hektárhozam nagyobb lesz, mint a múlt évben és kedve­zőek a lehetőségek a fogyasz­tói burgonya-, valamint a vető­burgonya-szükséglet kielégíté­sére. Meg kell jegyeznünk azon­ban, a mezőgazdasági üzemek vezetői nem tesznek meg min­dent annak érdekében, hogy Idejében megkaphassák a ve­tőburgonyát, holott minden év­ben problémát okoz a beszer­zése. Érthetetlen például, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben szeptember 15-ig még számos mezőgazdasági üzem nem ren­delte meg a vetőburgonyát, mi­közben tisztában vannak az­zal, hogy az ültetőanyagot még az első fagyok beállta előtt el kell raktározni. A talajművelési és betakarí­tási munkákkal egyidejűleg a mezőgazdasági üzemek vezetői kerületi, járási, körzeti és vál­lalati konferenciákon értéke­lik az idei aratás eredményeit, figyelembe veszik a különböző tényezőket és a tapasztalatok összegezése alapján szervezik az ősziek vetését. Noha nincs elegendő talaj­művelő gép, a mezőgazdasági üzemek dolgozói igyekeznek megvalósítani feladataikat. A gépeket több műszakban, sőt éjjel is üzemeltetik. Az első eredmények máris megszület­tek. 30 000 hektárba szeptem­ber első napjaiban jól előké­szített talajba, a tervezett te­rületen elvetették az őszi rep­cét. A napokban befejezik az őszi árpa vetését is, amelyből 27 000 hektárt vetnek. Teljes ütemben folyik a rozs vetése is. A déli járásokban már megkezdték az őszi búza ve­tését is. Augusztus végén a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisz­ter részvételével kerületi ér­tekezleteken értékeltük az őszi munkákra való felkészülést. A termelők és a felvásárlók nyíltan rámutattak a fogyaté­kosságokra és javaslatokat tej­tek a problémák gyors meg­oldására. Az értekezletek ha­tározatait a miniszter utasítás­ként továbbítja a gazdasági irányító szerveknek. A minisz­teri utasítás viszont csak ak­kor éri el a célját, ha azt megvitatják azokkal a dolgo­zókkal, akik döntően befolyá­solják az őszi munkák végzé­sének sikerét. JOZEF MUDROCH mérnök, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztési osztályának vezetője EGY KIÁLLÍTÁS HASZNA A „Csallóköz gyümölcse ’81“ margójára A „Csallóköz gyümölcse ’81“ kiállításra invitált bennünket a meghívó, arra a kiállításra, amelyet immár kilencedik al­kalommal rendezett meg a Kertbarátok Szövetségének Du­naszerdahelyi (Dunajská Stre­da) Járási Bizottsága. Vasárnap érkeztünk Dióspa- tonyba (Orechová Potôň), a kiállítás helyszínére, s velünk együtt sok környékbelinek és távolabbról érkezőknek jelen­tett kellemes hétvégi progra­mot a rendezvény megtekinté­se. A művelődési otthon nagy­termében közszemlére kirakott sokféle gyümölcs, zöldség, vi­rág ízléses elrendezésével azon túl, hogy látványosságot nyúj­tott, a Kertbarátok Szövetsé­gébe tömörült kerttulajdono- nosok sokoldalú tevékenységé­ről is alapos áttekintést adott. Azoknak a munkájáról tehát, akik szabad idejükben hagy­mát, uborkát, paprikát, paradi­csomot, almát, szilvát, körtét, szőlőt stb. termesztenek. Közü­lük mintegy 450-en hoztak el néhány szép példányt kertjük terméséből. Rajtuk kívül be­mutatkozott Dióspatonyban Felső-Csallóköz néhány mező- gazdasági üzeme is, mint pél­dául a Gombai (Hubice) Állami Gazdaság, a Hodosi (Vydrany) Efsz és az Oszori (Kvetosla- vov) Magtermesztő Állami Gaz­daság stb. A legszebb példányokat arany-, ezüst-, bronzéremmel és elismerő oklevéllel tüntet­ték ki. A kiállítók közül het­venen részesültek ilyen meg­tiszteltetésben. Mandák József, a Kertbarátok Szövetsége Já­rási Bizottságának titkára örömmel újságolta, hogy a já­rás kistermelői által a Nitral (Nitra) Agrokomplex mezőgaz­dasági kiállításon közszemléra kitett sokféle zöldség és gyü­mölcs közül hatvan kapott ki­tüntetést, a legtöbbet a többi járás kistermelőihez viszonyít­va. Ez Is bizonyítja a kister­melők tevékenységének magas színvonalát, amelyet tovább akarnak emelni. — Hogyan? — kéideztük a titkárt. — Elsősorban arra törek­szünk, hogy egy-egy zöldség­ből ugyanazt a fajtát termesz­szék a kertészkedők. Most az a helyzet, hogy ha például a sok fajta paprikát összekeve­rik, a vevőben az a benyomás támad, hogy szedett-vedett árut kap. Viszont nagyon nehéz hozzájutni vetőmaghoz, így a tagok arra kényszerülnek, hogy különböző forrásokból szerezzék be a szükséges mennyiséget, s persze, nem egyformához jutnak. Ugyanak­kor több műtrágya is kellene, továbbá kerti szerszám és kis­gép. Ha a háztáji gazdálkodás feltételei jobbak lennének a jelenleginél, többen kapcso­lódnának be a szövetség mun­kájába és termelnének el­adásra is. A járásban eddig mintegy 900 hektárt tesz ki a Kertba­rátok Szövetsége tagjai kert­jének összterülete. Ennél jó­val nagyobb az a terület, amelyben a családok legfel­jebb csak saját szükségletük­re termesztenek zöldséget, gyümölcsöt. Pedig a jelenlegi helyzet azt kívánja — a piac Jobb ellátása érdekében —, hogy minél többen kapcsolód­janak be a kereskedelem ré­szére történő termelésbe. A mezőgazdasági üzemek — amint azt a kiállítás is szem­léltette —, kertészeti növénye­ket is termesztenek, viszont túl munkaerőigényes ez az ágazat. A munkaerő, pedig ke­vés. Otthon viszont a család többi tagjának — nyugdíjas szülők, iskolás gyerekek — bevonásával, kikapcsolódásként Is termeszthető ilyen vagy olyan termény. A Kertbarátok Szövetsége tagjainak munkáját társadal­milag hasznos és kívánatos te­vékenységnek tartják. Ezt az is bizoyítja, hogy rövidesen megváltoztatják az adóztatási rendszert, úgy, hogy az ösztö­nözze a kerttulajdonosokat a termelésre. Ehhez viszont még a felvásárlás javítására, jobb szervezésére is szükség van, hiszen az idén is előfordult, hogy kinek-kinek a nyakán maradt az áru, és a szeme láttára fonnyadt meg. A felvá­sárlási és termelési nehézsé­gekről a kiállításon megjelen­tek is sokat beszéltek. Ezek a problémák pedig nemcsak a dunaszerdahelyi járás kister­melőit érintik hanem valameny- nyi kertészkedőt. S azért, mert ez így van, a kiállítás bár „csupán“ járási méretű, túlmu­tat a járás határain. KOVÁCS ELVIRA Bősön már építik n központ járulékos részét is (A szerző felvétele) A DUNA MENTÉN SZÁLLODÁK Az óvárosi Ungeltet Prágában újjáépítik. Képünkön: a Prágai Építőipari Vállalat dolgozói bontják az Ungelt egyik há­zának tetejét. (Petr Matička jelvétele — CT KJ Mivel az épülő Gabčíkovo— Nagymaros-i Vízlépcsőrendszer jelenleg a legnagyobb energe­tikai beruházásnak számít ha­zánkban, így róla az is kije­lenthető, hogy pillanatnyilag a legigényesebb építkezéseink egyike. Az építkezés hatalmas méretei eleve a megszokottól eltérő feladatok elé állítják az építőket. Ez kétszeresen érvé­nyes ma, amikor a Vízlépcső- rendszer építése végre felve­szi a tervezett ütemet. Ezt bi­zonyítja például, hogy míg épí­tőiparunk nem teljesítette első félévi tervét, ezen az építke­zésen teljes hárommillió koro­na értékben teljesítették a ki­tűzött feladatokat. A munka zömét, amelynek értéke csak­nem 328 millió koronát ért el, a Hydrostav, a Váhostav, a Doprastav és a Nyugat-szlová­kiai Kő- és Kavicsbánya Válla­lat dolgozói végezték el. Ezek­ben a napokban az anyagki­termelésnek szentelik a legna­gyobb figyelmet, mégpedig az alvízcsatorna térségében. Itt dolgoznak a nagy teljesítmé­nyű gépek is, köztük öt hatal­mas kotrógép található. Azon a helyen, ahol majdan a vízi erőmű áll, ma még a speciá­lis, Kelly-féle baggerek dolgoz­nak. Ezen a területen dolgoz­nak a szerelőgödör aljának szigetelésével elfoglalt szakem­berek is, a Váhostavtól. Előre­láthatólag szeptember végére a szigetelőfalak mélyítésével elkészülnek ezen a szakaszon, s a berendezéseket átköltözte­tik a majdani hajózsilipek tér­ségébe. Persze, a hatalmas építkezés­nek szerves részét képezi a szociális ellátással, így az itt dolgozók elszállásolásával kap­csolatos beruházások kivitelezé­se is. Köztudott, hogy e téren sem volt sima a kezdet. Az építkezés megkezdése, vagyis 1978 májusa óta a legigénye­sebb feladatok közt szerepel a megfelelő kulturális és szo­ciális szinten biztosított szál­lások kérdése. Ami e téren nehezíti a helyzetet, az a dol­gozók állandóan növekvő lét­számával függ össze. Az épít­kezés rövid történetéből az is kiderül, hogy a munkásszállók végső tervének jóváhagyása egybeesik a vízlépcsőrendszer terveinek jóváhagyási idő­pontjával. Ennek köszönhetően egyiket is, másikat is ugyan­abban az időben kezdték el építeni. Azt már tudjuk, hogy a kezdet kezdetén a felvonulá­si területen elszállásolásra még alig volt mód. Az építkezés úttörőinek be kellett érniük egy-egy albérleti szobával a környező falvakban, majd ami­kor ezt a lehetőséget jobbára kimerítették, a Magasépítő Vállalat helybeli üzeme fölépí­tette az első úgynevezett ké­szültségi lakótömböket Bősön és Somorján (Samorín). így a bősi központban ma 000 dol­gozó lakik, viszonylag kom­fortos körülmények között. Ko­rábban — összeszerelhető ele­mekből — felépültek az ideig­lenes jellegű miniszállodák és szociális létesítmények is a felvonulási területen. Ezekhen ma ötszázan laknak, nem ép­pen összkomfortos körülmé­nyek között. >— Mi valósult meg a mun­kásszállók építésének tervéből az eltelt 3 év alatt? — kérdez­tem Juraj Eišel mérnököt, k Hydrostav dolgozóját. — Előbb körvonalaztam, mi értendő az állandó jellegű munkásszálló megnevezés alatt. A terv úgy szól, hogy a Nyit­rai Magasépítő Vállalat itteni üzeme megrendelésünkre fel­épít Somorján öt szállodát, Fel­báron két szállodát és itt, Bő­sön, nyolc szállodát. A távlati terv értelmében az épílőmun- kák zömét délebbre visszük, Komáromban még három szál­lodát építünk és Párkányban egyet. Ez összesen 19 szállo­da lesz, amelyekbe épületen­ként 280 személy szállásolha­tó el összkomfortosán. Minden szállodaközpontban konyhát, ebédlőt létesítünk, ellátjuk ka­zánházzal, művelődési központ­tal és különböző szolgáltatá­sok is helyet kapnak bennük. Jelenleg két-két szálloda ké­szült el Felbáron, illetve Bősön. Az utóbbi kettőből az elsőt még augusztus közepén adtuk át rendeltetésének, a többit az igényekhez igazodva rövid időn belül átadjuk. — Ilyen hatalmas épületek ellátására nyilván viszonylag nagy számú kiszolgáló sze­mélyzetre is szükség van. — Ez valóban nagy feladat, hiszen csupán e négy szállo­da részbeni ellátására kereken 550 emberre lenne szükség. Olyan hatalmas szám ez, amit nem lehet egyik napról a má­sikra összetoborozni. Mi azt tanácsoltuk, vállalja ezt olyan szerv, amelynek e téren már gyakorlata is van. Ezt az el­képzelésünket nem fogadták el, s a kormány egyik határo­zatában nekünk, a Hydrostav- n.ak adta feladatul az ellátás megszervezését. Ennek köszön­hetően egy paradox helyzet alakult ki: egy építőipari vál­lalat lesz a legnagyobb szál­lodatulajdonos Szlovákiában. — Mit értett a részbeni el­látás fogalma alatt? — Ez elsősorban a szállodai és az étkeztető rész működte­tését jelenti. Nem tartozik be­le a szolgáltatás, a mozi, az egészségügyi ellátás ; stb. Eze­ket pillanatnyilag képtelenek vagyunk biztosítani. Tárgyalá­sokat folytatunk a Jednota szlo­vákiai bizottságával. Szeret­nénk megegyezni, hogy vállal­ják ezt a részt magukra. Megoldatlan kérdés tehát még ma is van itt bőven. Ha nem találnak reájuk végső vá­laszt, ezek száma a jövőben még nőni fog, hiszen a 19 szál­lodából a 4 befejezetten kívül épül már napjainkban is tizen­egy. A beruházás e részének értéke eléri a 250 millió koro­nát; befejezésével 1984-ben számolnak, ugyanis akkorra éri el a vízlépcsőrendszer épí­tésén dolgozók létszáma is a csúcsot. Ma még talán túlon­túl távolinak tűnik, de véle- ményem szerint azon sem len­ne érdemtelen már most eltű­nődni, ki veszi át az építkezés befejezése után a Hydrostav- tói a 19 szállodát. Mert kár lenne ezeket efféle tisztázat­lan kérdések miatt egy napig is zárva tartani, hiszen akkor-i ra ebből a bázisból egy komoly bevételi forrás Is kialakítha­tó. KESZELi BÉLA *Ur\

Next

/
Oldalképek
Tartalom