Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám, szombat

SALVADOR A JUNTA NAPALMMAL BOMBÁZZA A FALVAKAT VíeLnamot megtart „veteránok“ érkeznek *142.0 MhiiAro (ČSTKI — A Prenaa l.atina hírügynökség szalvadori rádló- (olentésekre hivatkozva arról számol be, hogy a junta egysé­geinek eddig nem sikerült ki- szorítania a hazafias erőket az általuk elfoglalt Sachitoto és Guazapa városok térségéből. A Farabundo Marti Nemzeti Feiszabadítási Front főparancs­noksága közleményben adja tudtul, hogy a kormanycsapa- tok nagyszámú harci technikát összpontosítottak a térségben. A hazafiak dokumentuma azzal vádolja a juntát, hogy a falva­kat napalmmal bombázza, bár használatát nemzetközi megál­lapodások tiltják. A Salvadort rezsim a fokozott katonai tá­mogatás keretében az Egyesült Államoktól kapja ezeket a bom­bákat. A Salvador északi részében fekvő Morazan tartomány egyik városának közelében lezajlott heves fegyveres összecsapáso­kat követően a partizánok olda­tára állt a kormánycsapatok itiibb mint száz katonája. Az AP hírügynökség az ame­rikai hadügyminisztérium! for­rásokra hivatkozva közit, hogv Az emberi jogokról (CSTK) — Az ENSZ Emberi joguk Bizottsága Genfben 40 szavazattöbbséggel egy ellené­ben határozatot hagyott jóvá, s ennek alapján munkacsopor­tot hoznak létre, amely vala­mennyi ország gazdasági, szo­ciális és kulturális jogai bizto­sítására a leghatékonyabb esz közök keresésével fog foglal­kozni. A munkacsoport fokozott figyelmet szentel majd azoknak a nehézségeknek, amelyek aka­dályozzák az emberi jogok ér­vényesítését a fejlődő országok­ban. 1931. III. 14. FEGYVER A LÁZADÓKNAK Volt egyszer, nem is nagyon régen, egy amerikai kormány­zat, amelynek nemzetbiztonsági főtanácsadója, bizonyos Zbig­niew Brzezinski pakisztáni láto­gatása idején jelkapott egy — kínai gyártmányú — fegyvert, és azzal (képletesen és valósá­gosan ) Afganisztánra célzott. A világ nem fogadta túlzott lelke­sedéssel a látványosságot, veze­tő nyugati lapok is gusztust a- latinak minősítették. A világ ugyanis jobb szereti, ha egy nagyhatalom nemzetbiztonsági tanácsadója a biztonságra ügyel, s nem pedig fegyverrel hado­nászik. Lett aztán egy új amerikai adminisztráció, amelynek első embere — alig néhány héttel hatalomra kerülése után — egyáltalán nem képletesen, ha­nem valóságosan is fegyverrel fenyegette Afganisztánt. Kije­lentette, hogy kész fegyvereket (még rakétákat is/ szállítani az afgán „felkelőknek“, ha azok kérik. És miért ne kérnék? Eddig is tudott volt, hogy amerikai támogatással érkezik fegyver az afgán ellenforradal­mi csoportokhoz. De eddig suba alatt folyt. Az amerikai kormány megbízottai a nemzetközi fegy­verpiacon vásároltak be a „fel­kelők“ számára. Történt közben, hogy Reagan kormányzata a világ fórumokon „terror istaellenes“ kampányba kezdett. S ezzel — eddig így hitte a világ — mégsem fér össze olyan bandák nyílt fel­fegyverzése, amelyek rajtaüté­seik során falhoz állították egy- egy falu teljes értelmiségét, egész községeket égettek fel, több megyényi termést pusztí­tottak el. Ügy látszik, mostantól ez a logika sem érvényes. Az ameri­kai elnök fegyvert ígért az af­gán ellen forradalmároknak, mert őket „most már“, vagyis március 10-e óta „szabadsághar­cosoknak“ tekinti. Azóta min­denesetre a világ nem politizá­ló része is megérthette, hogy Washington nem csupán foly­tatja „terroristaellenes“ kampá­nyát, hanem arra is igényt tart, hogy megmondja: napjaink­ban ki a terrorista. Természe­tesen csak az, aki az amerikai érdekek ellen lép fel. KERESZTY ANDRÁS a közeljövőben a Panama csa­torna Övezetében levő ameri­kai katonai támaszpontról to­vábbi 15 amerikai katonai „ta­nácsadót“ küldenek Salvador­ba. Ezúttal ún. zöldsapkásokról van szó, akik a speciális parti­zánéi lenes- egységek tagjai, s jól ismertek a vietnami agre*z- ,s*i« idejéből. Újabb hadihajók (ČSTK) — A Midway repülő­gép anyabajó vezetésével ame­rikai hadihajók csoportja teg­nap a kora reggeli órákban Délkelet-Ázsiából az Indiai- óceánra érkezett és a Perzsa^ öböl felé tart. Amint azt az UPí amerikai hírügynökség megállapítja, az újabb hadiha­jók átvezénylése a térségbe az itt levú amerikai erők fokozá­sára hivatott, mégpedig a sokat hangoztatott ,,amerikai létérde­kek“ védelmében. Vádemelés Madridban (ČSTK) — A spanyol had­ügyminisztérium hivatalosan is megerősítette azokat a, sajtóér­tesüléseket, hogy Garcia Escu- dero hadbíró-tábornok vádat emelt Alfonso Armada tiadosz tálytábornok ellen „katonai la- zadás bürttettében“ való felté­telezett részvétele miatt. A hatóságok már korábban vádat emeltek a puccsisták mellé állt Milans del Bosch al­tábornagy ellen, aki a valen­ciai katonai körzet parancsno­ka volt Jt7| TWÍ Wl 1t74 t«7* 197« 1977 1»« 1*0WT? A US News and World Report című amerikai lap grafikonja az Egyesült Államok katonai költségvetésének meredek emelkedései jelzi a vietnami háború utáni években. A washingtoni hetilap számadatai némiképp „finomítottak", mert csak a Pentagon kiadá­sait jelzik. IRÁN — !RAK Miért nincs tűzszünet? (ČSTK) — Az iráni—iraki tüzszünet amiatt hiúsult meg, hogy mindkét fái elfogadhatat­lan feltételekhez kötötte a fegyvernyugvást megelőző tár­gyalásokat — jelentette ki Ha­bib Satti, az iszlám konferencia főtitkára. Nem részletezte, mi lyen feltételekről volt szó. A hónap elején az iszlám konferencia szervezete magas szintű közvetítő küldöttséget menesztett Teheránba és Bag­dadba. A küldöttség azt java solta, hogy tegnapra virradóra lépjen életbe a tűzszünet* az iraki csapatok ezután vonulja­nak vissza a megszállt iráni te­rületekről, majd a felek kezd­jenek tárgyalásokat a Shatt al- Arab folyó hovatartozásáról. Satti elmondotta: az iszlám közvetítő küldöttség folytatja a háború befejezésére irányuló erőfeszítéseit. Kádár János fogadta Gus Halit (ČSTK) — Kádár ]ánug, az , MSZMP KB első titkára Buda­pesten tegnap fogadta Gus Hallt, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitká­rát. A szívelyes elvtársi légkörű találkozón a két politikus véle­ménycserét folytatott a nemzet­közt kommunista- és munkás­mozgalom kérdéseiről. Vladimír Remek Budapesten í ČSTK) — Czinege Lajos had­seregtábornok, magyar honvé­delmi miniszter pénteken Buda­pesten fogadta Vladimír Remek alezredest, csehszlovák űrha­jóst. aki a csehszlovák kultu­rális küldöttség tagjaként tar­tózkodik Magyarországon. A ba­ráti találkozón részt vett Vác­lav Moravec, hazánk budapesti nagykövete, valamint Farkas Bertalan és Magyari Béla ma­gyar űrhajósok. Elhalasztották a csúcsértekezletet (ČSTK) — Bécsben 11 fejlett ipari, illetve fejlődő ország kül­ügyminiszterei megkezdték két­napos tanácskozásukat. Ügy döntöttek, hogy az Észak—Dél párbeszédben részt vevő álla­mok kormányfőinek tanácsko­zását — melyet júniusra tervez­tek — nem tartják meg októ­ber előtt. Reagan—Trudeau találkozó Sovány eredmények (ČSTK) — Pierre Trudeau ka­nadai miniszterelnök egy nap­pal Reagan amerikai elnök ot­tawai látogatását követően ar­ra figyelmeztetett, hogy a ka­nadai—amerikai halászati el­lentéteknek mihamarabb meg kell oldódniuk, különben az At­lanti-óceánon „halháború“ rob­ban ki. Az Egyesült Államok Kongresszusa Reagan elutazása elölt egy nappal visszavonta azt a két évvel ezelőtt kötött szerződést, amely a kanadai és az amerikai halászok kvótáinak mennyiségét szabályozza. Az amerikai—kanadai csúcs- találkozó sovány eredményeiről tanúskodik Trudeau további ki­jelentése is, miszerint ő sze­mély szerint hajlandó részt venni Kanada, Mexikó és az Egyesült Államok legfelsőbb képviselőinek találkozóján, de azon nem lehet szó az „ener­giaforrások felosztásáról“. Már­pedig Washington számára épp a kanadai és mexikói kőolaj szabad kihasználása az elsőd­leges cél. PINOCHET ELSŐ „ELNÖKI” INTÉZKEDÉSE Az egyesült államokbeli Atlantában nagyszabású tüntetést rendez­tek, tiltakozásul a hatóságok tétlensége ellen, amelyek mind ez idáig nem tettek hatékony lépéseket a négergyermek-gyilkosságok sorozatának kivizsgálására. A tüntetők követelték, hogy a helyi és a szövetségi szervek tegyék meg a néger gyermekek védelmére szükséges lépéseket (ČSTK felv.) (ČSTK) — Pinochet tábornok, a chilei katonai rezsim főnöke hat hónapra a „belső béke ve­szélyeztetésének állajiotát“ ren­delte el az egész országban. A rendkívüli állapot 90 nappal va­ló meghosszabitásával együtt ez az intézkedés Pinochet első olyan lépése, amelyet az új fa­siszta alkotmány szerdai ér­vénybe lépése óta és „elnöki“ hivatalának elfoglalását köve­tően hozott. A hivatalos közlemény sze­rint ezeket az intézkedéseket annak alapján hozták, hogy ál­lítólag az utóbbi időkben meg­sokasodtak a különböző „kor­mányellenes akciók“. A fenti intézkedések érteimé* ben Pinochet bárkit bebörtönöz­het anélkül, hogy bíróság vizs­gálná az ügyet, továbbá jelen­tős mértékben korlátozhatja a gyülekezési jogot, a tájékozta­tási szabadságot. Kommentárunk W ashingtonból a hét elején újabb meghökkentő hír érkezett: a jelek szerint az USA a saját befolyási övezetének szeretné tekinteni a világóceá­nokat, ahol kénye-kedve szerint cselekedhetne. Habár eddig is meglehetősen önkényes dolgo­kat művelt a tengerek és óceá­nok térségében, az „amerikai érdekeknek“ megfelelően ide- oda mozgatta a hadihajókat a tengereken, öblökben. Erre a a legjobb példát az iráni túsz­ügy ürügyén a környező vizek térségébe vezényelt számos re­pülőgép-anyahajó szolgáltatta, melyeket a túszok szabadulása után mintha „ottfelejtettek“ volna ... Ami a héten történt viszont, egyenesen azt bizonyítja, hogy a Fehér Ház urai önkényen ala­puló erőpolitikájukkal a szó szoros értelmében áteveztek a nemzetközi vizekre. A hét ele­jén — alig pár órával az ENSZ- tengerjogi konferencia 10. for­dulójának megkezdése előtt — leváltották a tanácskozásra de­legált amerikai küldöttség zö­mét, többek között a misszió vezetőjét is. Nemcsak a delegá­ció vezetője lett más, hanem a korábbi washingtoni (még a Carter-féle) álláspont is meg­változott. Az USA bejelentette, nem fogja aláírni a tengerjogi szerződést a jelenlegi formájá­ban. Erre csakis abban az eset­ben hajlandó — s az új küldött­ségvezető is helyesli ezt előd­jével ellentétben — ha a szer­ződés értelmében az amerikai monopóliumok a nekik megfe­lelő helyen, időben önkényesen hozzáfoghatnak a tenger mé­lyén rejlő ásványkincsek sza­bad kiaknázásához. Szabad ke­zet követelnek az amerikai mo­hói. A szocialista országok kezdettől fogva azt javasolták, hogy sokoldalú szempontok fi­gyelembe vételével olyan át­fogó szerződést kell kidolgozni, amely biztosítaná a világóceá­nok és tengerek kincsének igazságos elosztását. A tenger­jogi konferencián részt vevő szinte valamennyi ország eluta­lengerjog helyett ffiöljsg? nopóliumok számára a világ­óceánokon és tengereken, min­denütt, ahol a szakértőik úgy találják, hogy nyereséges vál­lalkozásba kezdhetnének. Csak­hogy ilyen alapon — más or­szágok érdekeinek mellőzésé­vel — a többi államnak is épp annyi joga van a kutatáshoz, bányászathoz és a nyereséghez. És ez az a szempont, amit az Egyesült Államok önző módon semmibe vesz. A tengerjogi konferencia most folyó 10. tárgyalási for­dulójában a már csak az alá­írásra váró szerződés éppen olyan körültekintő, a több mint száz résztvevő ország érdekeit figyelembe vevő egyezmény megkötését javasolja, amely ga­rantálná, hogy minden ország lehetőleg egyformán részesed­jen az óceánok és tengerek fe­nekén található nyersanyagok­sította azt a törekvést, hogy a nemzetközi monopóliumok ki­váltsága legyen az említett kincs birtoklása. A tengerfenék és vizek gaz­dagságának közös kihasználá­sáról folyó tárgyalások még 1973-ban kezdődtek el. Rendkí­vül hosszadalmas, bonyolult, nyolcéves munka után a tava­lyi 9. fordulóban kibontakoztak egy olyan szerződés körvonalai, amellyel a tanácskozáson részt vevő delegációk is egyetértet­tek. A Carter-kormányzatot kép­viselő küldöttség is helyeselte a szerződés előterjesztett szö­vegét. Mikor a 9. fordulót le­zárták, a résztvevők megköny- nyebbülten távoztak, mivel lé­nyegében az idei 10. fordulóra már csak a dokumentum alá­írása marad. Nos, a Reagan-fé- le vezetés önkényes magatartá­sával szertefoszlatta ezeket a reményeket és egyszersmind felrúgta az elődje által tett kö­telezettségeket, habár beiktatá­sakor megígérte, Carterék ko­rábbi álláspontjához tartja ma-' gát. Most mégis megszegték az ígéretet, és azon túl, hogy sok­kolták a konferencia résztve­vőit az időzített bejelentéssel, valószínűleg zátonyra futottak egy végre eredménnyel kecseg­tető tanácskozást. Waldheim ENSZ-főtitkár is megnyitó be­szédében keserű csalódottságá­nak adott hangot. Egyelőre meglehetősen borús a tanács­kozás perspektívája, hiszen va­lószínűleg kárba vész az 1973 óta végzett sziszifuszi munka, a 10. forduló is megállapodás nélkül zárul, s minden kezdőd­het elölről. Paradox módon pe­dig éppen egy amerikai elnök — Johnson 1979-ben — jelen­tette ki, hogy a tenger az „em­beriség közös öröksége“. S( va­lóban az, akárcsak a levegő vagy a világűr. M indenesetre veszélyes vál­shington, mert kontinenseink feszültségekkel teli problémáit még a földfelület túlnyomó ré­szét alkotó világóceánokra is ki akarja terjeszteni. P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
Oldalképek
Tartalom