Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-15 / 24. szám

EDZŐ TAVASZ Az országúton egy autózó szerelmespár megállítja a ko­csit, és alábújik csókolózni. Néhány óra múlva egy rendőr megböki a fiatalembert, és azt mondja: — Kérem, nekem ahhoz sem­mi közöm, hogy maga itt csó- kolózik, és több mint száz em­ber nézi magukat, csak arra akarom figyelmeztetni, hogy ellopták az autót. PÁRBESZÉD — Tudod, az én feleségein nagyon szerény asszony, soha sincs semmi kívánsága. — Akárcsak az enyémnek, ö is folyton parancsol. IDEAL — iMiért nem veszed felesé­gül Erzsikét, ha azt mondod róla, hogy ő az ideálod? — Azt akarom, hogy tovább­ra is az maradjon. VENDÉGLŐBEN Azt mondja a főpincér: — Látom, hogy itt van a hó­nap vége. Az emberek jobbról balra olvassák az étlapot... KÉRDÉS Pistike megkérdi az édesap­ját, aki szénszállltó. — Mondd, papa, milyen nagy rakás egy mázsa szén? — Hát, az attól függ, fiam, hogy hova viszem. Ide hoz­zám vagy valaki idegenhez. JUBILEUM — Főúr, milyen italt ajánl nekem? Ma ünnepeltem házas­ságom tizedik évfordulóját. — Hát az attól függ, kérem, hogy ünnepelni akar vagy fe­lejteni? TANFOLYAM Egészségügyi nővérek tanfo­lyamon vesznek részt. Megkér­dezik az egyiktől: — Mi az, ami egyetlen falusi rendelőből sem hiányozhat? — Az írógép ... Az egyilk ország úszóváloga­tottja hazatér külföldről, helye­zések nélkül, de az edző elége­detten nyilatkozott. — Nem értem — kérdezi tő­le az egyik újságíró —, mit tart ön sikernek? — Azt, hogy senki sem ful­ladt meg! HŐSÉG — Ez a Klári a leghűségesebb nő, akit csak ismerek! — Ugyan, hiszen már három férje volt. — Igen, de még mindig ugyanaz a szeretőjel BL0D — Már rég nem láttam az öcsédet, hol van? — Kórházban. — Hogy került oda? — Fogadást kötöttek, ki tud legmélyebben kihajolni az ab­lakból. ö nyert. KÉMÉNYSEPRŐ — Ibi, igaz, hogy szakítottál Bélával? — Igen. — És miért? — Mert Béla kéményseprő. Rögtön kiábrándultam belőle, amikor egyszer végre megmo­sakodott! OK — Nem értem, miért veszel a feleségednek ilyen gyönyörű ruhát, ha egyszer el akarsz vál­ni tőle? — Muszáj, mert a régi ru­hádban nem jönne el a 'bíróság­ra! BODZSÄR GYULA: RfMES GONDOLATOK BÁTORSÁG Z. álmában nagyot cselekedett: a főnökének mondott bátran nemet. LEMONDÁS Kinőtte a farmernadrágot, és már nem akarja megváltani a világot. RENDELÉS Betértem az étterembe, s egy óra sem telt bele, hozta is a pincér az étlapot. Rendeltem nyomban két doboz Belaspont. LELKIISMERET Megfúrtad a munkatársad, aztán téged fúrt meg — a lelkiismeret. ISMERKEDÉS 180/28 szőke, értelmiségi, saját hibáján kívül nős fiatalember szeretne sürgősen megismerkedni — önmagával TAKARÉKOSSÁG Már egy hete nem szól hozzám a nejem. Hogy miért, haragszunk? 0, szó sincs róla. Csupán — csak a szavakkal takarékoskodunk. SZOMSZÉD Szomszédom, sajnos, éppen cirkuszkedvelő. Minden este „cirkuszt“ rendez, ás ingyenes a belépő. A hét vicce Belép egy férfi az autóalkatrész-boltba.- Kérek egy ablaktörlőt.- Sajnos, már hónapok óta nincsen.- Akkor miért tartanak a kirakatban ablak­törlőt?- Azért, hogy mindenki lássa: mi ablak­törlőt is árulunk. mJ Isi Pl!* :#»===== JO! Munkabaleset (lei Paris) Enyhe célzás VILLÁM — Mondd, hogy vezet a feleséged? — Mint a villám! — Ezt hogy érted? — Ügy, hogy őt is vonzzák a fák) '■VY (Punch) MUNKA — Mennyi ideig dolgozott önöknél ez a Kovács? — Két hétig. — De hiszen azt írja, hogy öt évig volt az önök vállalatá­nál. — Igen, addig volt alkalmaz­va, de csak két hetet dolgo­zott .,. SZAKI Megkérdezi a főpincér: — Uram, hogy ízlik ez a bé­csi szelet? — Mint szakember mondha­tom, kitűnő nyersanyagból ké­szült! — Maga hentes? — Nem, kérem, cipész! ÉPÍTKEZÉS Az egyik munkás léleksza­kadva rohan a mesterhez: — Mester, romba dőlt az új épületi Mire a mester kifakad: — Hányszor mondtam ma­guknak, hogy addig ne szedjék le az állványokat, ameddig ki nem tapétázták a helyiségeket! PÉNZ — Mondja, Jenő, maga el tud­na venni csak a pénzemért? — Attól függ, hogy mennyi pénze van Ibiké ... — Mondja, belenéznek maguk ebbe a sűrűn telefrt pa­naszkönyvbe? — Persze, minden nap jókat nevetünk a dühödt be­jegyzéseken! (Dikobraz) INNA GAMAZKOVA AKI MINDENT MEGÉRT A hölgy mellém ért, s hirtelen ezt hallottam: — Hozzám! Odaballagtam. ö felém nyújtotta a netiküljét, és rám parancsolt: — Hozd! Én vittem. Útközben benézett egy üzletbe, ahol éppen zöld mintás, rózsaszínű kabátkát lehetett kapui. Kiadta az utasítást: — Vedd meg nekem! Én megvettem. Felszaladt egy barátnőjéhez, és két óráig beszélgetett vele. Én nagyon untam magam, de ő ezt mondta: — Leülni! És én ültem. Ennyi az egész. Azóta mindig együtt vagyunk. Reggel ezt mondja: — Szolgálj! — Én logom magam, és elmegyek dolgozni. ö olykor megszagoitatja velem a kölnisüveg dugóját vagy az üres krémesdobozt, s kiadja a parancsot: — Keresd! Én pedig keresem. Természetesen még sok ilyen eset történt. Én meg leülök és elgondolkodom: „De hát tulajdonképpen miért?“ Kétszer elkotrődtam haziflrőil. De a parancs ott is utol­ért: — Helyedre! És én viszabaHágtam. Néha csavargók, nyelvemet lógatva futkározom a város­ban, úgy elfáradok, de úgy, mint egy... mint nem is tu­dom ki, és hirtelen vonítani szeretnék! Akkor ő megsimogatja a fejemet, és gyengéden mondja: — No mi az, mi az? Te okos, te kedves... Hiszen te min­dent értesz! Én pedig csak nézek rá bánatos, hűséges szemmel, mert az valóban igaz, hogy én mindent, mindent értek... Csak éppen beszélni nem tudok ... GELLERT GYÖRGY fordítása IBM. VI. 15. N

Next

/
Oldalképek
Tartalom