Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-25 / 21. szám
és én is őket. Soha egy zokszó nem hangzott la 'házunknál. És ahová idegen helyre kerültem, mindenütt valódi puritán szokások, jellemes derék emberek áltak előttem. A pozsonyi, pápai, kecskeméti házigazdáimnak családjával úgy összerokonultam, hogy ivadékaik késő korúikig testvérüknek néztek“. A Jókay-ház tágas három szobából álló épület volt, és a Szombathy utca felőli oldalát széles „gang“ szegélyezte. Az épület részletes leírása Vály Maritól származik aki külön kiemeli a folyosó boltíveit tartó vörösmárvány oszlopokat, melyekből még a mai szemlélő is láthat egyet-kettőt, ha megtekinti a muzeális-i- emlőkként kezelt Jókai-házat. „Ezen folyosó boltíveit hat vörösmárvány oszlop tartottja, melyeknek az volt a nevezetességük, hogy elemi Iskolás »kisdiák« korában Móricka ügy szerette leckéjét tanulni, hogy az oszlopok valamelyikét átölelve akörül forgott, most jobbra, most balra, míg a »dlctumot« el nem tudta magának szóidba nélkül mondani.“ Alig kőhajítósnyira esik innen a híres kálvinista Kollégium, ahol Jókay Eszter férje, a tudós Vály Ferenc tanított. Egykori tanáráról írja Jókai Mór: „Előbb tanárom volt. Később sógorom lett, ki némémet elvette. Puritán, szigorú ember volt. Sokoldalú tudományos műveltséggel hír*. Nemcsak azt tanította, s nemcsak azokban a tanórákban, amik kötelezett tantárgyak és őrák voltak, hanem mindenfélét, ami az éleiben hasznos, ami a műveltséget kiegészíti. Reggeltől estig foglalkozott a lélekmlveléssel. Senki sem sokallta meg. Ügy tudott tanítani, hogy az gyönyörűség volt. Egy évben előszedte velem a gymnázium könyvtárából a nagy incunabulá'kat (ősnyomtatványokat), s azokból készíttetett velem tanulmányokat, s három év alatt megtanított franciául, angolul és olaszul. Igaz, hogy mindennap télen-nyáron öt órakor már ott kellett lennem az ő írószobájában... Néha a decemberi hajnalban egy cselédnek kellett velem jönni, hogy utat lapátoljon a hóban ...“ S hogy Vály Ferenc emberformáló munkája milyen mély nyomokat hagyott az ifjú Jókai Mórban, azt igazolják azok a sorok, melyeket vagy fél évszázaddal később írt Vály Marinak: „Ma is csak úgy éleik amint kisgyerek koromban édesapád szoktatott. Tudod, hogy hűvösen- hevesen, csikorgó télben vagy forró nyárban öt óra tájon oda kellett mennem hozzája és úgy tanított angolra, franciára meg a többire. Már úgy látszik, sose teszek le arról a szokásról, hogy egészen korán keljek és elvégezzem a munka dandárját, amikorra sok nagyvárosi 'ember csak fűlikéi.. A Kollégium fontos szerepet töltött be életében. Ide vitte el édesapja, az alig öt és fél éves Móricot a tudományok elsajátítására. A Kollégium kis harangja szépen csilingelő hangjával hívta a város tanulni vágyó ttjait. Jókai Móric azonban soha nem várta be a harang hívó szavát, ö akkor már jó egy órája ott ült Vály Ferenc dolgozószobájában, s tanult. A mindig halk szavú és túlságosan is szerény Vály Ferencről írja Mikszáth: „Ezt a nemes külsejű, értékes férfit mintegy kárpótlásul küldte az ég a Jókay családnak. Móric nemcsak sógort, de nesztort, példaképet és atyát kapott benne.“ A kollégiumból került ki a magyar tudományos világnak sok jeles képviselője: Péczely József, Tóth Lőrinc, Beöthy Zsigmond, Beöthy László és még sokan mások. Sőt, a neves épület már rég beírta nevét a magyar irodalomtörténetbe is, mivel falai között ismerte meg Csokonai Vitéz Mihály szerelmi költészetének ihletőjét, Vajda Júliát, az örök Lillát. Jókai Mór évtizedekkel később is kedvesen emlékezik vissza komáromi iskolájára. Különösen első tanítója hagyott emlékezetében igen mély nyomokat: „Volt az elemi iskolában egy kedves tanítóm, Székely Sándor, aki a lecke után sokszor ot tartott az iskolában, s mesélt nekem régi szép adomákat Mátyás királyról". Szeretett mesterének neve napjára írja első versét 1832. március 16-án: Éltesd uram Tanítómat, Tartsd meg az én Rectoromat, Hogy a jóra vezéreljen, Hogy az ördög kárt ne tegyen Az én lelkemben. De maradjunk még egy nekirugaszkodás erejéig Jókai iskolájánál, azaz a szatyor történeténél. Mondja el ezt maga az iskola akkori csodagyereke, Jókai Mór-’ „Az én kedves szülővárosomról kíván az én lelkem megemlékezni, annak is a legmagasabb tornyáról, amire az én hitfeleim olyan büszkék, és a kollégium szatyráról, amit ők olyan nagyon szégyenlettek ... Hát biz a szatyor nem valami elegáns bútordarab, azt nem viszik be a szalonba, nem akasztják fel a boudoir kandelábereire ... Egy hosszúkás, öblös, gyékényből fonott alkotmány a szatyor, a feneke deszkából jól kibélelve... Akik korán reggel járnak az utcán, találkozhatnak hébe-hóba egy ilyen szatyorral, melyet izmos mészárosle- gémy cipel meggörnyedve, fél borjúnyi tartalommal. Hanem a komáromi kollégium szatyra ezeknél mind nagyobb volt, az volt a szatyroknak az apja. Az két emberre való volt. A két fogantyúján egy rudat toltak keresztül, s annak a két végét a vállára véve, hurcolta a kollégium szatyrát végig a városon két men- dikus diák. Mindennap lehetett látni őket délben 12 órakor a kollégium felé czafolva, estenden pedig onnan kifelé loholva, a rúdra akasztott szatyorral. Hanem elébb mondjuk el, hogy mi volt az a kollégium. Büszke nagyzással nevezték így a komáromi hívek az ő hatalmas iskolájukat, hatalmasnak mondhatom én azt, mind kívülről megítélve. A város legszebb részén a Szombathy utcában, átellenben a kálvinista templommal, volt egy piac nagyságú terület, az utca felői szép ráccsal bekerítve. Az én nagy diák koromban e tágas udvar egy részét átalakítottuk botanikus kertté... A telek mélyéből emelkedett ki a szép nagy emeletes épület, mely úgy volt megalkotva, hogy még a földindulásnak is ellenálljon, homlokzatán ez arany betűs felirat tál: „MUSIS POSITUM“ (A múzsáknak állítva) ... Az eoclesia gazdag volt. Azok az aroképek ott a bibliotékában mind megannyi jőltevő hagyományozót örökítenek meg, kik alapítványokat tettek tanítók fizetésére, jől tanuló fiúk ösztöndíjazására. A Szarka stipendium volt harminchárom Forint, ezt az első latin osztály legjobb tanulója kapta: a gramma- tista, a Töltéssy fundátio már húsz ifjúnak biztosított fejenként ötven Forintot a felsőbb iskolákban, a legnagyszerűbb volt a Csejtey alapítvány, mely a két legkitűnőbb logikusnak adományozott egyenkint százötven Forintot, azzal a meghagyással, hogy tanulmányaik folytatása végett a debreceni főfő kollégiumba zarándokoljanak... De mindezek fölött a legbőkezűbb patrónus, a legbiztosabb fundus a legjobban hypothékált kapitális volt a szatyor. Az a szegény szégyenkező szatyor. Ez az özvegy asszony olajos korsója, ez a népmesében dívó „terülj meg abrosz“ tündér varázsszere. Az egész tanári kar (a logika professzorának kivételével) a ,<mensa ambulatorián“ élt. A „vándorló asztal“ legrégibb ős intézményeink közé tartozott...“ ötévi diá'koskodás után 1835 őszén szülei Pozsonyba küldik, cseregyerekként német szóra, ahol két évig volt tanulója az Evangélikus Líceumnak. Az Író pozsonyi tartózkodásának aránylag kevés visszhangja maradt fenn. Az atyafiasá- gos légkörhöz szokott gyerek nem tud feloldódni a háromnyelvű városban, és számára csak a Szél utcától az öreg líceum épületéig volt ismerős a koronázó város. Annál meghittebb otthonra talált a Zsiigmondyjháznál. Mikszáth Kálmán írja: „Valóságos testvérei gyanánt tekinti a házbeli gyerekeket, úgyhogy még ötven év múlva is látjuk őt egymás mellett üldögélni Zsigmondy Vilmossal a Sándor utcai öreg országházban.“ Az író pozsonyi diákéveinek hatása alatt született a „Mire megvénülünk“ című regénye, melyben Dezső, az egyik hős leírja, hogy miként került Pozsonyba. Jókai 1837 nyarán tér vissza Komárom ba, a szülői házba. Ekkor éri az alig tizenkét éves 'fiúcskát életének első csapása — édesapja elvesztése. Az ifjú Jókai Móric végtelen szeretettel és csodálattal csüngött édesapján. Lelki alkatát, szárnyaló szellemét és végtelen romantikáját örökölte tőle. ö maga e tragédiáról így emlékezik meg: „Mikor Pozsonyból hazakerültem, már akkor az én feledhetetlen jó apámat halálos betegen találtam. Még abban az évben meg kellett ismernem azt a megmérhetetlen nagy fájdalmat, ami az árvaságra jutás. Ez annyira össze törte telkemet, hogy halálos beteg lettem utána. Csak áldott jó Eszter néném ápolásának köszönhetem, hogy megmaradtam“. Pozsony után még három évig tanul a Református Kollégiumban; a retorikai, poétikai és logikai osztályokat végzi 1837 és 1840 között. Mivel a komáromi kollégiumnak magasabb osztályai nem voltak, Jókaiinak ismét el kellett hagynia szülővárosát, hogy tanulmányait folytathassa. SZÉKÁSSY ZOLTÁN VOJTECH KONDRÖT TÁJAK 1 3 Eső előtti tá\ A táj hü les át a kerítésen átültetése Ha elázott is éppen őszből a télbe mindent tud mindent lát / Eső utáni táj — / Fagy: a táj átültetése kerítés mögül lesben őszből a télbe I egyszer az életedben festheted meg talán / 4 2 Táj Táj sivár puszta: csupasz fák állványával a magyar puszta / Oázis lázas holdvilág — susogó nádas 1 körte Látatlan határ határok között — választő vonal évszakok között világításban RABSÁG A nyár vad keserve: csípőd hullámzása Mintha lennék verve nehéz arany-láncra KIS-DUNA Csak füzek füzek füzek gémek pléh-szürke színe Bokroknak viszket a lányok csínytevése Egy kissé minden furcsa: kacsák nők A gyerekek öröktől fogva csokoládé képüek Itt pelyva hull a földre a vízre libatollak a rónaságon csupán a porban mosnak Tóth Elemér fordításai (Ed KOMAROM sorozatból — linómetszet) Jóm..,. gwmekm
