Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-18 / 221. szám, csütörtök
Gyermekek oázisa AZ ÁLLATKERT ÉLŐ BiOLÖGlA TANKÖNYV A rács mögött kecses flamingók fürödnek, gyönyörű rózsaszín tollruhájuk mindenki elismerését kivívja. A jácintkék arák, sárgabóbitás kakaduk és nemes papagájok ketrecei felől egy csoport gyerek érkezik a flamingók szálláshelye elé. Sokáig nézegetik a hattyúkhoz és gólyákhoz is hasonlítható, de tőlük mégis sokkal szebb egzotikus madarakat, mire az egyik kisfiú így szól: — De hiszen ilyen madarak nincsenek is ... , Inkább bűvölet, mint hitetlenség van a hangjában, s addig nézi a hosszú lábú, hosszú nyakú szárnyasokat, míg betelik velük,. s hiszi is már amit lát. Sok érdekes állat él a Bratislavai Állatkertben. Mintegy 160 fajta madár, emlős, hüllő* .. Mikor gyerekünk felcseperedik, mi szülők visszük el először az állatkertbe. Valljuk be, később nehezünkre esik, ha csemeténk újra és újra unszol bennünket, hogy menjünk megnézni az oroszlánokat, a majmokat ... Az iskolás gyerekek kárpótlást kapnak kényelmünkért, mert a biológia óra keretében évente többször is elviszik őket a ZOO-ba. Vidéki iskolák is rendszeresen felutaznak e célból a fővárosba. Az élet keletkezésével és fejlődésével, az életmegnyilvánulások tanulmányozásával foglalkozó tudományt már tanulják a 6—9. osztályosok. Az ál- latkortben látottak sok tekintetben kiegészítik mindazt, ami a könyvben le van írva és rajzolva. Itt közvetlenül is megfigyelhetik az állatok viselkedését, mozgását. A biológia élő'tankönyve, az állatkert, egész évben nyitva van. Ha a biológiatanár előre bejelenti az osztály érkezését, akkor a belépés díjtalan. Sőt Ilyen esetben az állatkert népművelési központjának dolgozói közül egy végigkíséri a diákokat az állatkertben, és ez magyarázattal kiegészíti a látottakat. így azt is megtudják a gyerekek: az állatkert dolgozói mindent megtesznek azért, hogy ez a hely ne legyen börtöne a távoli földrészeken élő állatoknak. Igyekeznek nekik eredeti környezetükhöz hasonló életteret kialakítani. Azt sem titkolják, hogy ez sokszor a legnagyobb jóakarattal sem sikerül, aminek azonban nem kell feltétlenül rosszul végződnie. Ugyanis az állatokból nem hiányzik az alkalmazkodóképesség, és előbb-utóbb megszokják új otthonukat. Sok állat számára pedig utolsó menedék*az állatkert. A mi állatkertünkben Ilyen állat a milu szarvas, a gnu (afrikai antilop féle), a nagy fülű és a barna fácán, de a kubai flamingó is. Ezeket már ki pusztította volna az ember, ha a tudósok nem ejtenek rabul néhányat az utolsó példányokból, hogy az állatkertekben szaporítva visszaengedjék őket a természetbe. Ez az ember érdeke is. Hiszen mi is a természet gyermekei vagyunk, s azzal, hogy megtizedeljük az állatokat, megbontjuk a természet egyensúlyát, és mi is veszélybe kerülünk. Miközben a gyerekeket követve elvonulunk a ragadozók — tigris, hiéna, farkas, medve, leopárd, puma, dingó, majd a putások: teve, póníló, láma, muflon, vaddisznó — szálláshelye előtt, körbejárjuk a szomorúfüzekkel övezett tavat, melyben 18 féle egzotikus szárnyas úszkál, azon töprengünk, vajon hogy lehet Itt és most megértetni a gyerekekkel azt, ami a tankönyvben olyan okosan le van írva, — de amit sosem árt újra meg újra elmagyarázni a gyerekeknek: az emberi élet kialakulását? Közben a főemlősök, a majmok ketrecei elé érünk. Az apró termetű cerkófmajmok éppen ebédelnek. Vagy ötféle zöídség és gyümölcs a menü. Megmosolyogjuk, hogy éppúgy fosztják meg a kukoricát, mint mi. A páviánoknál áz a mulatságos ahogy kurkásszák egymást, éppúgy, ahogy a mamák teszik, mikor azt nézik, nem kell-e már megmosni a gyerek fejét. A csimpánzok kérőén nyújtják tenyerüket édességért. A gibbon úgy öleli gondozóját, ahogy a kicsi gyermekek kapaszkodnak anyjuk nyakál»a. Éppen olyan testtartással, kézmozdulattal fejeznek ki dolgokat, mint mi, emberek, s a dologban az a legérdekesebb, hogy mi is értjük őket s ők is minket. Az a gyerek, aki a biológiaórán hallottakkal ellentétben otthon azt hallja, hogy az embert természetfölötti lény teremtette, az itt látottak alapján is kételkedni fog szülei állításában s inkább annak hisz, ami a biológiakönyvben áll. Darwin ezt százegynéhány évvel ezelőtt így vetette papírra: „Az ember és az állatvilág között nincs elvi, áthidalhalat- lan különbség, és elképzelhető, hogy az ember az állatvilágból emelkedett ki, fejlődés útján lett belőle ember, hogy az emberszabású majmok és az ember között rokonsági kapcsolat van, hogy az ember őse majomszerű lény volt.“ A sok séta- után a libresszó- ban jólesik a fagylalt, a kioszkban vásárolt virsli, málna. Hazafelé vidám a hangulat, a tarsolyban sok-sok élmény, értékes tapasztalat. Egy-egy alkalommal csak a pedagógusok jönnek el. Ilyen alkalmakkor az állatkert biológusai, zoológusai értékes előadásokat tartanak számukra. Negyedévenként pedig tájékoztatót adnak ki az iskolák részére, ebben érdekes eseményekről számolnak be a gyerekeknek és a pedagógusoknak. A legutolsó alkalommal örömmel számoltak be arról, hogy egy gnu és öt emu született. Az ilyesmi nagy eseménynek számít, mert fogságban az állatok ritkán szaporodnak, s ha mégis, akkor ez azt jelenti, hogy jól érzik ott magukat. Szintén írásban értesítik az Iskolákat, ha érdekes rendezvényt szerveznek a gyerekek részére. Az állatkert kellős közepén levő faházból hangszórókon keresztül értesítették a látogatókat, hogy ide várják a legkisebbeket. Mi is siettünk, hogy megnézzük, milyen meglepetést tartogatnak számukra. Egy nagy táblára festett oroszlán tátongó szájába kellett labdával beletalálni, vagy a mellette álló műgólya csőrére rádobni a karikát. Akinek az sikerült, könyvet, állatokat ábrázoló képeslapot és más ajándékot kapott. Ilyen rendezvényekkel még gazdagabbá akarják tenni az állatkertben tartózkodást a gyerekek számára s elérni, hogy újra és újra visszavágyódjanak ide, hogy még több fiatal váljék az állatkert barátjává. Már eddig is szép számmal vannak ilyenek. Szakkörökben tevékenykednek. Az ornitológiai kör tagjai sólymokat idomítanak, a herpetolőgiai körbe járók pedig a hüllőket, kígyókat, teknősbékákat, halakat gondozzák. Mindez végső soron a materialista világnézet kialakításán leginkább hivatott biológia jobb megértését és e tantárgy oktatóinak munkáját teszi hatékonyabbá. KOVÁCS ELVIRA GonMkozHrté módszenei Egy felmérés tanulságai Közön nyelvünk — ti vers A Slovenský spisovateľ kiadó gondozásában még ebben az évben megjelenik a Mužný vek (Férfikor) című gyűjtemény, mely tizennégy csehszlovákiai magyar költő verseit tartalmazza Vojtech Kondrót tolmácsolásában és összeállításában, Ľubomír Feldek előszavával. Ebből az alkalomból, mintegy előzetes ízelítőként, figyelemkeltőként, összeállítást közöl a Nové slovo szeptember 11-i száma Báseň — naša spoločná reč (Közös nyelvünk — a vers) címmel. A csaknem két teljes oldalon közzétett összeállításban Zs. Nagy Lajos, Dénes György, Cse- lényi László, Bábi Tibor, Rácz Olivér, Mikola Anikó, Tóth László, Gál Sándor, Tőzsér Árpád, Tóth Elemér, Ozsvald Árpád versei szerepelnek, továbbá a fordító bevezető jegyzete és a könyv előszavának egy részlete, amelyben a szerző kiemeli Vojtech Kondrót teljesítményét; érett költői személyiségéről beszélvén párhuzamot vont költőink és szlovák költők között; értékét a könyvnek nem csupán abban látja, hogy pontos tájékoztatást nyújt a csehszlovákiai magyar költészet jelen helyzetéről, hanem abban is, hogy e tájékoztatásnak köszönhetően, változik a helyzete, vagyis az antológia megjelenése után újrarendeződnek a csehszlovákiai magyar és a szlovák költészet közötti kapcsolatok. E sorok írója kerüli a pontatlan szlovák szóhasználatot, mellyel Feldek is él: magyarul, illetve szlovákul írt költészet Szlovákiában. Ugyanis a költészet nemcsak nyelvi jelenség, hanem történelmi és társadalmi is. Reméljük mi is, hogy az antológia többféle vonatkozásban bizonyul majd jelentős tettnek, új — kiegyensúlyozottabb és gyümölcsözőbb — fejezet kezdődik vele a szlovák és a csehszlovákiai magyar irodalmi kapcsolatokban, melyeket eddig csak ritkán volt okunk kétoldalúnak, kölcsönösnek nevezni. Maradjunk csak az irodalomnál. A csehszlovákiai magyar sajtó, rádió és könyvkiadás mindenkor kötelességének tartotta, és tartja: figyelmet és teret szentelni a szlovák irodalomnak, elősegítvén ezzel is a közeledés ügyét. A Madách, magyarországi kiadókkal is együttműködve, ' számos könyvet jelentet meg évenként klasszikus és kortárs szlovák szerzőktől; a lapok és a rádió sűrűn közölnek vers- és novellafordításokat; ismertetések, értékelések, tanulmányok látnak napvilágot a szlovák irodalomról; nem egy nemzetiségi találkozóra kaptak meghívót szlovák írástudók. A szlovák sajtó, rádió, televízió és könyvkiadás részéről még korántsem nyilvánul meg ilyen figyelem a mi nemzetiségi irodalmunk iránt, olyan érdeklődés, amilyet irodalmunk — az arányokat és teljesítményeket is figyelembe véve — régóta megérdemelne. A leggyakrabban emlegetett okok között szerepel az, hogy kevés a fordító, illetve a magyarul értő irodalmár; az utóbbi esztendőkben mindössze négyöt rendszeres tolmácsolója, illetve figyelője van a magyar irodalomnak. Ennek folytán még az olyan jeles költő is, mint Ľubomír Feldek, kénytelen beismerni, hogy eddig alig tudott arról, mi történik a csehszlovákiai magyar költészetben. Jó egy évtizeddel ezelőtt megjelent egy válogatás Most cez Dunaj (Híd a Dunán) címmel, de leszámítva még néhány elszórtan publikált írást, ez minden. így tulajdonképpen adósságtörlesztés is lesz az a gyűjtemény, amelyből a Nové slovo adott most ízelítőt. BODNÁR GYULA A magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói ma egyenlő értékű műveltségre tesznek szert országunk többi iskolájának tanulóival. Felvetődik azonban a kérdés: mennyiben teremtettük meg annak feltételét, hogy a nemzetiségi iskoláik tanulóival egyenlő eséllyel induljanak i‘ középiskola elvégzése után. Ma már elmondhatjuk, hogy tanulóink szlovák nyelvtudása összehasonlíthatatlanul jobb, mint néhány évvel ezelőtt. Az iskolák fokozott figyelmet szentelnek e kérdésnek. Ez abban is megnyilvánul, hogy felméréseket végzünk a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolákban, hogy feltárjuk a hiányosságokat, azok okait és keressük kiküszöbölésük módjait. írásunkban a középiskolákban szprzett tapasztalatok és eredmények elemzésével foglalkozunk az 1976/77-es tanévtől végzett felmérések alapján. Rendszeres felmérést általában két-három magyar tanítási nyelvű gimnáziumban és két szakközépiskolában végeztünk. Az iskolák kiválasztásában arányosan voltak képviselve a tiszta magyar, a vegyes és a túlnyomóan szlovák környezetben levő intézmények. A felmérések célja, hogy megállapítsuk a szlovák nyelv oktatásának színvonalát, a beszélt és írott nyelv gyakorlati elsajátítását; a kétnyelvű szak- terminológia gyakorlati alkalmazását, valamint a szlovák irodalmi ismereteket és általános tájékozottságot a mai és a klasszikus irodalomban. Elsődleges cél a beszélt nyelv, a társalgás elsajátítása. Az idejét múlt grammatizáló módszer helyét mindinkább a gon- dolkoztató módszer foglalja el a nyelvoktatásban. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a tanulóik alaposan ismerjék meg a szlovák nyelv rendszerét, tanulják meg annak alkalmazási szabályait, hiszen éppen ezen a téren mutatkoznak fogyatékosságok. A pedagógusoknak az lenne a feladatuk, hogy minden órán változatos beszédhelyzeteket teremtsenek, amelyek ösztönöznék a tanulókat egyre igényesebb mondatok, hosszabb rövidebb összefüggő szóbeli megnyilatkozások szerkesztésére. A feladatok elemzésekor kiderült, hogy a középiskola alsó osztályaiban tapasztalt nyelvtani fogyatékosságokat fokozatosan sikerült megszüntetni, s a 3. osztályban a tanulók jelentős része megfelelő jártassági szintre tesz szert a nyelvtani szerkezetek és szabályok használatában. Ha ugyanis a nyelvtan kevésbé okoz gondot, a tanulók egyre bonyolultabb mondatok alkotására képeseik. Az írásbeli dolgozatok eredményeinek elemzése is alátámasztja ezt a megállapítást, hiszen a nyelvtani jelenségeik alkalmazásának helyessége az 1976/77-es tanévben 66,38 százalék volt, az elmúlt tanévben pedig ez az arány már 80 százalékot tett ki. Különösen jó eredményeket mutattak ki a Rozsnyói (Rožňava) Gimnázium és a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Ipari Szakközép- iskola tanulói. A hiányosságok többsége a magyar nyelvtől eltérő nyelvi jelenségekből adódik. Problematikus az eltérő igei vonzatok használata, a grammatikai nem felcserélése, s hibák fordulnak még élő az elöljárós szerkezetekben is, valamint a befejezett ige jövő idejű ragozásában. A szlovák nyelv oktatásában a legnagyobb nehézséget azonban a helyesírás megtanítása okozza. Annak ellenére, hogy a kiválasztott iskolákban a szlovák nyelvet szakképzett tanárok oktatják, az eredmények korántsem kielégítőek, bár a felmérés óta lényegesen több időt fordítanak a helyesírás tanítására. Ha az 1976/77-es tanév eredményeit összevetjük az elmúlt tanév eredményeivel, kitűnik: a tudásszint helyesírásból ugyan mintegy 50 százalékkal emelkedett, de még mindig nem felel meg a tantervi követelményeknek. A felmérés fontos részét alkotta az irodalom. A tudás- szintvizsgálat során megállapíthattuk a tanulók olvasottságának a fokát, műelemzési képességeit, Irodalomtörténeti és elméleti ismereteit. Elmondhat* juk, hogy középiskolásaink meg tudják határozni az irodalmi művek eszmei mondanivalóját, helyesen jellemzik a szereplőket, tisztában vannak a mű cselekményével, egy-egy vers rímképletével, stb. A legjobb eredményeket irodalomból a Királyhelmeci (“Král. Chlmec) Gimnázium tanulói érték el. Nem hanyagolható el a tanulók szlovák nyelvű olvasottsága sem, ezen pedig a jól felszerelt diákkönyvtárak segíthetnek. Ellátottságuk szlovák nyelvű szépirodalommal az utóbbi öt évben javult. A 15 magyar tanítási nyelvű középiskolában évente mintegy 2000 kötettel bővült állományuk, elsősorban olyan irodalommal, amely iránt a tanulók érdeklődnek. A megvizsgált iskolák mintegy 1230 tanulója az elmúlt tanévben 977 példányban járatott szlovák nyelvű sajtót s ez kedvezően befolyásolta a nyelvtudás színvonalát. Gazdagodott a tanulók szókincse, fejlődött kifejezőkészségük, s így a mindennapi életben előforduló szóbeli és írásbeli megfogalmazások sem jelentenek különösebb gondot. Az eredményekkel általában elégedettek lehetünk, mert a feladatok elérik a jó átlagos szintet. A szlovák nyelv oktatásában elért eredményeiknek is köszönhetően évről évre emelkedik a főiskolákra felvett tanulók száma. így a Nagykaposi I Vefké Kapušany) Gimnázium végzett növendékeinek az 1979/80-as tanévben 71 százaléka folytatta tanulmányait főiskoláinkon, de a királyhelmeci és rozsnyói gimnázium 46 százalékos, illetve a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium több mint 40 százalékos eredménye sem mondható rossznak. A gimnáziumokban fontos a szakkonverzáció, valamint a kétnyelvű szakterminológia következetes tanítása. Iskoláinknak jövőben is arra kell törekedniük, hogy a tanulók az anyanyelven megtanult ismereteiket megfelelő szinten a célnyelven (szlovák nyelven) is interpretálni tudják. SZATHMÁRY JÓZSEF prešovi Kerületi Pedagógiai Intézet munkatársa NE A RÖVIDEBB UTAT Gyakran fordul elő közlekedési baleset, melynek nemegyszer a gyermek az oka, illetve elszenvedője: A szülőknek általában nincs idejük, hogy gyermeküket elkísérjék az iskolába. Még a legkisebb tanulók is a maguk leleményességére, ügyességére vannak utalva. Éppen ezért nagyon fontos, hogy helyes útbaigazítást adjunk gyermekeinknek. Nem elég azt mondani: vigyázz magadra!, nézz körül, mielőtt az úttestre lépsz! Az ilyen figyelmeztetések mitsem érnek — a gyermeknek nem segítenek a bonyolultabb közlekedési helyzet megoldásában. Áldozzunk szabad időnkből s vezessük el gyermekünket lakóhelyünktől az iskoláig. Ne a rövidebb utat válasszuk! Tegyünk meg inkább kétszer annyi lépést, de legyen az út biztonságos, kevésbé forgalmas, kevésbé veszélyes. Közben pedig ne rémtörténeteket meséljünk a gyermeknek különféle autóbalesetekről, hanem magyarázzuk meg a legfontosabb közlekedési szabályokat. A városi tömegközlekedést igénybe vevő gyerekeknek az autóbusszal, villamossal való utazás tudnivalóit és illemszabályait is mondjuk el. Az a legjobb, ha a gyerek nem egyedül, hanem egy-két barátjával teszi meg az utat az iskoláig. Viszont az sem jó, ha egész csoport vonul egyszerre, mert figyelműik elterelődik, felelősségtudatuk csökken. Mindenekelőtt persze az a legfontosabb, hogy idejében induljon el a gyerek otthonról, mert ha izgul a késés miatt, kevésbé figyel a forgalomra, könnyebben elveszti biztonságérzetét, és sorsdöntő hibákat követhet el. Hogy ne kelljen napról napra szoronganunk, hogy nyugodtan végezhessük dolgunkat, legyen rá gondunk, hogy minél hamarabb megtanítsuk gyermekünket a biztonságos közlekedés előírásaira. FIALA ILONA 1980. 18. Egy összeállítás margójára
