Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-10 / 161. szám, csütörtök

A szellemi utánpótlástól Számvetés „Ne engedjük, hogy átmeneti kudarc vagy az aprólékos bizonyítás egyhangúsága megtörje kitartásunkat, ha ügy látjuk, hogy a végcél megéri a fáradtságot". (Selye János) Az évente megrendezett ké­miai olimpiai versenyek mint­egy tizenöt éves múltra tekin­tenek vissza. Ez alatt az idő alatt a tanulók tízezrei vettek részt a versenyeken. Közülük nagyon sokan már jelentős munkakörökben dolgoznak a vegyiparban, a kutatásban és másutt. A matematikai és fizikai olimpia mellett a kémiai olim­pia országos viszonylatban is a legrangosabb és legnépszerűbb a fiatalok körében. Ismeretes, bogy az utóbbi két-három évti­zedben a vegyipar rendkívül gyorsan fejlődött, s ez törvény­szerűen maga után vonta fia­tal szakemberek képzését. A kémiai olimpiai mozgalom egyik legfontosabb célja, hogy a ké­miát szerető és értő diákoknak fórumuk legyen, ahol összevet­hetik tudásukat, később, a ké­miai ismeretek birtokában pe­dig a vegyiparban, a gyógyszer- iparban, a biokémiában, a gép­iparban, a mezőgazdasági ter­melésben, az élelmiszeriparban, a gyógyászatban, az élettan­ban, a kohászatban és egyéb munkaterületeken jó szakembe­rekké váljanak. A ma és a jövő vegyészei­nek az elméleti ismereteken kí­vül bizonyos készségekkel, jár­tasságokkal és adottságokkal is rendelkezniük kell. Az alap­vető ismeretek elsajátítására a kémiai órákon kívül a kémiai szakkörökben végzett rendsze­res munka is igen alkalmas. Az érdeklődő diákok tudása a szakköri tevékenység alapján egyre magasabb szintre emel­hető. s ez az iskolai, a járási, a kerületi és országos kémiai olimpiai döntőkön mérhető le. Ennek eléréséhez viszont sok­sok elméleti ismeret, szemlél­tetés, kísérletezés, kísérletez- tetés, számítás szükséges. Az említett célkitűzéseken túlmenőleg fontos, hogy a nemzetiségi iskolákba járó te­hetséges tanulókat is felkutas­suk és felkaroljuk, s a verse­nyeken a tudásukat a szlovák, illetve cseh anyanyelvű diáko­kéval összemérjük. Nyíltan meg kell mondanunk: e nemes feladatok megvalósításához szükséges, hogy az iskolák ve­zetői a rátermett kémia sza­kos tanárokat erkölcsileg és anyagilag is támogassák, mert nekik kell kialakítaniuk azokat a munkaformákat, lehetősége­ket, melyek hatékonyabbá te­hetik a kémiai gondolkodás fejlesztését. E szemlélet kiala­kításában a tanár a főszereplő. Az iskola kémiai felszerelését neki kell úgy fejlesztenie, hogy megfelelő feltételeket teremt­sen a versenyzéshez. Itt jegyezzük meg: nem ért­hetünk egyet azzal a szemlé­lettel, hogy csak azokat a ta­nulókat ajánlatos versenyeztet­ni, akik önmaguktől vagy szü­lői befolyásra érdeklődnek a kémiai iránt, mert állítólag ezeknél a tanulóknál előre várható a siker. Ennél lénye­gesen szélesebb, átfogóbb szem­lélet, hozzáállás szükséges. Az esetleges sikertelenségekből a következtetéseket minden eset­ben le kell vonni. A versenyzési lehetőség meg­teremtése mind a szaktanárok­nak, mind a diákoknak sok­sok munkát jelent. A kémiai olimpia olyan versenyzési lehe­tőség. mely a tanulókat sikerél­ményben részesíti, s ezáltal tu­dásuk aktívvá válik. A tanulók kémiai Ismereteinek elmélyíté­séhez nagyban hozzájárulhat­nak a vegyi üzemekkel, kutató­intézetekkel és egyéb intézmé­nyekkel ápolt baráti kapcsola­tok. A szakemberek az érdek­lődő iskoláknak a szakiroda- lom felkutatásában, a segédesz­közök és vegyszerek beszerzé­sében sokat segíthetnek. A kü­lönböző vállalatok és szövetke­zetek a sikeres versenyzőket és tanáraikat ajándéktárgyak­kal is jutalmazhatják. Társadalmunk nagy figye­lemmel kíséri és támogatja an­nak a mintegy 15—20 ezer diáknak a tevékenységét, akik évente részt vesznek a kémiai olimpia iskolai, járási, kerüle­ti, illetve országos versenyein, majd a nemzetközi kémiai olimpiai versenyeken is, miköz­ben egyre több kémiai ismeret birtokába jutnak. így azok is nyertesek, akik bár tovább nem jutottak, de ízlelgették a ké­miai tudományt. Most pedig lássuk, hogy az 1979—1980-as tanévben a kerü­leti kémiai olimpiai versenye­ken a nyugat-szlovákiai kerü­letből, Nyitrán, (nitra), az egyes kategóriákban hány ta­nuló vett részt, hányán lettek sikeres feladatmegoldók és a magyar tanítási nyelvű iskolák­ból kik voltak azok. Az egyes kategóriákban a ke­rületben 2581 diák versenyzett, ebből 678 diák magyar tanítási nyelvű iskolába jár. Közülük kategóriánként az egyes járá­sokból a legjobbak a kerületi versenyekre is eljutottak. D kategória (az alapiskolák 8—9. osztálya számára). A versenyen összesen 32 ta­nuló vett részt, ebből a felada­tokat sikeresen megoldottak száma a szlovák iskolákból 10. NEMZETKÖZI KÓRUSVERSENY DEBRECENBEN A húsz külföldi és 34 ma­gyarországi kórus tagjai vonul­tak végig hétfő délután Deb­recen főútjain, s ezzel meg­kezdődött a IX. nemzetközi kó­rusverseny, amelyet 1961-től minden második évben megren­deznek. Az Idén 16 országból 3000 amatőr dalos és több száz neves szakember érkezett, hogy megszólaltassa a kortárs szer­zők kórusműveit és megismer­tesse hazája népzenéjét, illetve megvitassa Bartók Béla ének­kari műveinek előadását. Csehszlovákiát ezen az euró­pai rangú rendezvényen a bra­tislavai Szlovák Főiskola Tech­nik énekkara képviseli. A résztvevők a Kölcsey Fe­renc művelődési központ előtti téren közösen énekelték el Bár­dos Lajos Cantemus! című alko­tását. A verseny egész héten át tart. Az idei nemzetközi kó­rusversenyen hét új kórusmű ősbemutatóját tartják meg. A magyar iskolákból mindössze 5 tanuló indult és közülük né­gyen a sikeres megoldók kö­zött voltak. Ez figyelemre méltó eredmény. A sikeres megoldók: Bíró László, Ögyal- la (Hurbanovo), Pápáig Ferenc, Tallós (Tomašikovo). Ölveczky Árpád, Komárom (Komárno), Sámel Katalin Nagymegyer (Ca­lovo). C — kategória (gimnázium, el­ső osztály). Ebben a kategó­riában 81 tanuló versenyzett; a feladatokat a szlovák isko­lák diákjai közül .14, a magyar iskolák tanulói közül 6 oldotta meg sikeresen. A magyar taní­tási nyelvű gimnáziumokból a következő tanulók szerepeltek sikeresen: Móricz Géza, Komá­rom, Lencsés Zoltán, Galánta, Simon Attila, Érsekújvár, Kul­csár Ferdinánd Komárom, Pál fi Zsolt. Galánta, Molnár Géza, Zselíz (Želiezovce). D — kategória (gimnázium, második osztály). Az ebben a kategóriában versenyző tanu­lók száma 49; a feladatokat sikeresen megoldó diákok szá­ma a szlovák iskolából 14, a magyarból 4. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumokból az aláb­bi tanulók szerepeltek eredmé­nyesen: Csente Mária, Komá­rom, 'Vörös Andrea, Galánta, Fröhlich Gusztáv, Somorja, Ze­linka Elvjra, Somorja. Á — kategória (gimnázium, harmadik és negyedik osztály) A versenyben induló tanulók száma 55 volt, a szlovák isko­lákból 16, a magyar iskolákból pedig 3. diák oldotta meg a feladatokat sikeresen. A ma­gyar gimnáziumokból a követ­kező tanulók szerepeltek sike­resen: Simon László, Érsekúj­vár, Salma Imre, Nagymegyer, Konczer József, Komárom. A versenyeken 40 gimnázium tanulói vettek részt; ebből 8 magyar tanítási nyelvű volt, to­vábbi kettőben pedig magyar osztályok is vannak (az érsek- újvárban és a párkányiban). Az eredmények tehát biztatók. A központi kémiai olimpiai bizottság igen pozitívan érté­kelte, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói az el­múlt évekhez viszonyítva fel­jövőben vannak és egyre több tanuló szerepel sikeresen a ke­rületi versenyeken. Sőt közü­lük többen az országos döntőbe is eljutottak. Az elméleti fel­adatok megoldásával kapcso­latban a bizottság megállapí­totta, hogy bizonyos fokú ha­nyatlás tapasztalható az el­múlt évekhez képest. Ezzel szemebn a gyakorlati feladatok megoldásában javulás mutatko­zik, bár a mérések pontosságát és a kémiai számításokat te­kintve még fogyatékosságok vannak. A kémiai olimpia a tehetsé­ges diákok versenye. A jövőben ezért még körültekintőbben kellene a nevezések során el­járni. A versenyeken olyan ta­nulóknak nem lenne helyük, akik nőm rendelkeznek alapve­tő matematikai és fizikai isme­retekkel. Az összegezés mindig szám­vetéssel, az eredmények elis­merésével. a sikertelenségek felülvizsgálásával jár. A vaká­ció alatt érdemes, tehát elgon­dolkodni azon: a jövőben ho­gyan szerepelhetnének még si­keresebben diákjaink. Nagy szükség van erre. Dr. SIMON LÁSZLÓ, docens Közhely, de le kell írnom: századunkban a tudományok soha nem tapasztalt tempóval fejlődtek, és a fejlődés üteme ezután sem csökken. A tudás, ami tegnap még elég volt, ma és holnap már kevés lehet. Az iskolában szerzett ismeretek rendszeres önművelés nélkül elsilányulnak és elavulnak. Mérhetetlenül nagy a pedagó­gusok felelőssége. A mai isko­lások csak a következő évti- zedekben kamatoztathatják tu­dásukat. Nehéz előre megjó­solni, milyen is lesz akkor az életünk; milyen felfedezések boldogítják (vagy keserítik meg) majd a világot. Tízegyné­hány évvel ezelőtt aligha hit­tük volna, hogy a zsebszámoló­gép nemsokára kiszorítja hasz­nálatból a logarlécet és a to- garitmustáblát. Ila a jövöt nem is festhetjük le pontosan, any- nyit bizonyosan elmondhatunk, hogy mind nagyobb szükség lesz önálló ötletekkel is ren­delkező és — ismét egy köz­hely — sokoldalúan fejlett egyénekre. Ebből 'közvetlenül következik, hogy mind kisebb lesz a kereslet a fantáziátlan rutinmunkát végzők iránt. A legdrágább erőforrást — az embert — kár lenne olyan mun ká k ba n elf ecsérelnü ok, amelyeket a gépek is el tud­nak végezni. A fejlődést hát­ráltató hajbókolókat, frázisokat ismételgetőket, a látszatered­ményekre törekvőket tevékeny, alkotó emberekkel kell felcse­rélni. Ilyen emberek „kiterme­lése“ a pedagógusok részéről az eddiginél sokkal korszerűbb munkát igényel. Nem túlzás azt állítani, hogy akit tíz-húsz éve kitűnő peda­gógussá képeztek ki, de azóta nem tartott lépést a világ fej­lődésével, az ma már nem al­kalmas a jövő nemzedék fel­készítésére. Az önképzés krir- paranccsa vált. A tanítás és a tanulás mód­szerei is megváltoztak. Mosta­náig azt tanítottuk, a m i t egy művelt embernek tudnia ikell (kellene), ezután viszont azt, hogy a kellő ismereteket 1» o- gyan lehet megszerezni (hol lehet utánanézni). Ma már az egyes tudományokban olyan terjedelmes ismeretanyag halmozódott fel, hogy egyet­len ember képtelen mindent megjegyezni. A pedagógus sem tudhat a tanulók minden kér­désére válaszolni. Ne szégyell­jük kimondani, hugy „Nem tu­dom“, de ne felejtsünk el a helyes válasznak utánanézni. Milyen az ideális tanártípus? Aki csak saját szakmájához ért, de ahhoz alaposan, vagy aki Esztergom történelmi falai adják a díszletet a július 11- től 13-ig megrendezésre kerülő „Középkori és reneszánsz zene és irodalom napjai“ című ese­ményhez. A népek országútja mentén álló ősi város, évszá­zadokon át meghatározó szere­pet töltött be a Duna mentén élő népek életében. Jelentős ál­lampolitikai funkciót is betöl­tött, hiszen I. István az állam­alapítás után innen kormányoz­ta az országot. A tavalyi „Balassi Bálint Emléknapok“ sikere után az ak­kori rendezésében is főszerepet vállaló fiatal művészek, tudó­sok, újra lelkes támogatókra akadtak. A város, a múzeum, a Dunakanyar Intéző Bizottság, az Idegenforgalmi Hivatal, a Hanglemezgyártó Vállalat se­gíti őket. A Vármúzeum, a Vár­hegy, a Balassai Bálint Mú­zeum és a Petőfi Sándor Mű­velődési Központ lesznek hely­színei a háromnapos műsor­nak. Az első napon „A középkor napjai“ címmel dr. Falvy Zoltán zenetörténész művészeti irányí­tásával a Budapesti Reneszánsz Rézfúvós Quintett, a Bakfark Bálint Lant-trió, Kecskés And­rás lantművész, Jancsó Adrien­ne és Szabó András előadómű­vész ad műsort. A második napon „Rene­szánsz művészet a visegrádi ki­rályi és az esztergomi érseki udvarbana címmel, Virágh Lász­mindeohez „konyít“ egy keve- set? „Mindenről egy keveset, de valamiről mindent“ — ez lehetne a jelszó. Nem baj, ha csak a biológus tudja, hogy mi a mitokondrium, de vannak dolgok, amelyeket mindenki­nek tudnia kell. Vokerdy Tamás Beszélges­sünk iskolásokról című köny vében egy amerikai kísérletso­rozatról olvashatunk: Az elő' írásosan tanító, szigorú és pe­dáns tanártípust állították szeml>e a könnyed, pontatlan, bohém, de tantárgyának vala­melyik részletét őt személy sze­rint is nagyon érdeklő tanár típusával. Az eredmény: az el­ső esetben kitűnő, a második­ban siralmas vizsgaeredmé­nyek, de évekkel később a szi­gorú tanár gyerekéi úgyszól­ván mindent elfelejtettek, míg a második csoport tagjai igen sokra emlékeztek kedvelt ta­náruk tantárgyából. Az iskoláskorúak különféle dolgokért kedvelhetik a fel­nőtteket. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a tudást kevésbé, a műveltséget annál inkább vonzó tulajdonságnak tartják. A szűk érdeklődési körű tanár tantárgyát egyszerűen megu­tálják. Az olvasott pedagógus már puszta jelenlétével is sajátos légkört tud az órákon vará­zsolni. A tudásvágyat és a könyv szeretetét nem lehet sem megtanítani, sem megpa­rancsolni. A iképesköny veket, nézegető kisgyerek észrevétle­nül válik a mesék, a kaland­regények, a Verne- és Jókai- regények, majd a legigényesebb művek olvasójává. De csak ak­kor, ha (családi, iskolai vagy baráti j környezete példát tud mutatni. A művelődés szórakozás és egyszersmind munka is, de semmi esetre sem válhat for­mális tevékenységgé. Nem az év elején gondosan legépelt önművelődési terv a -fontos. Az sem bűn, ha egy-egy újonnan megjelent könyv miatt eltérünk a tervtől. Nem helyes, ha az olvasást az elvégzendő munká­ink között az utolsó helyre tesszük. A nyári szünidő alatt meg- feledkezni az olvasásról: lel-, kiismeretlenség. Szellemi után­pótlás nélkül, minduntalan a katedrán eltöltött évek során szerzett tapasztalatokra és „jól bevált módszerekre“ hivatkoz* ni pedig olyan restség, amely az idős és fiatal, de becsüle­tes hozzáállású pedagógusokat egyaránt sérti. HORVÁTH GÉZA ló tudományos kutató művésze* ti vezetésével, Mátyás király és Beatrix, Vitéz János és Bakócz Tamás érsekek udvarának re­neszánsz világa, hangulata ele­venedik meg a közönség szemei előtt. Olyan világ ez, amely az itáliai reneszánsznak, nem ke­vésbé értékes alkotásai révén volt egyenrangú társa. „ Esztergom és Balassi Bálint neve elválaszthatatlan az iroda­lomtörténetben. A tavalyi em­léknapokat idézi majd dr. Bar- lay Ö. Szabolcs kutató vezeté­sével a harmadik napi műsor. „Balassi Bálint és a vitézi élet krónikásai“ címmel az első nagy világi költőnk versein kí­vül Farkas András, Tinódi Lan­tos Sebestyén, Wathay Ferenc és Rimay János műveit is bemu­tatja. A verseket és a zenemű­veket Bánffy György, Bige Jó­zsef, a Bakfark Bálint Lant-trió és a Bartók Béla Táncegyüttes tagjai mutatják be. Aligha szükséges, hogy a há­romnapos rendezvény jelentősé­gét külön is méltassuk. A már megkezdődött turistaidény, az „újkori népvándorlás értékes művészi élményeket adó állo­mása Esztergom. A szomszédos Magyarországra látogatók tö­megei keresik fel a várat, a ba­zilikát és a város múzeumait. A rendezvény ideje alatt bizo­nyára még többen lesznek — hazáknbói is. D. I. Szilva József: Pörös major (linómetszetJ Mai hisfór iások Esztergomban A KÉMIAI OLIMPIAI VERSENYEK AZ EREDMÉNYEK ÉS SZÁMOK TÜKRÉBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom