Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)
1980-06-19 / 143. szám, csütörtök
PARLAMENTI KÉPVISELŐK FELHÍVÁSA A FEGYVERKEZÉSI HAJSZA MEGFÉKEZÉSÉRE a 1980 VI. 19. (CSTK I — A Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek minszki találkozú- fáíl a küldöttségek felhívással fordultak Európa és a világ valamennyi országának parlamentiéhez. A tanácskozás résztvevői felszólítottak minden parlamentet és parlamenti képviselőt, hogy tegyenek erőfeszítéseket a nemzetközi helyzet javítására. Hangsúlyozzák, hogy a konfrontáció politikájának a békeszerető országok és népek közös akciójával kell alternatívát ál lítani. A felhívás megállapítja, hogy a békével és az enyhüléssel szentben álló erők tevékenysége következtében a nemzetközi biztonság megszilárdítása terén elért kedvező változások veszélybe kerültek. Az enyhülés ellenes erők fékeveszett fegyverkezési hajszára törekednek, és gátat akarnak vetni a békés nemzetközi együttműködésnek. Az európai és világbékére néz we különösen nagy veszélyt jelentenek az új amerikai nukleáris rakétafegyverek nyugat- európai elhelyezéséről hozott döntések. A dokumentum a továbbiakban kifejezi aláíróinak azt a reményét, hogy a Varsói Szerződés politikai Tanácskozó Testületének közelmúltban meg tar* Jött ülésén született széles körű nemzetközi visszhangot ki váltott kezdeményezésekre Európa és a világ valamennyi állama építő jellegű választ art. Különösen fontosnak minősíti a felhívás a Politikai Tanácskozó testületnek azt a javaslatát, hogy a világ valamennyi térsége államainak vezetői a legmagasabb szinten megrendezett találkozón vitassák meg a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit, s határozzák meg a nemzetközi feszültségforrások kiküszöbölésének, módjait. A tanácskozás résztvevői végezetül felszólítják Európa és a világ minden parlamentjét és parlamenti képviselőjét: tevékenyen segítsék elő, hogy a fegyverkezési hajsza megfékezésének valamennyi, döntésre megérett kérdésében niegálla podásnk jöjjenek létre; mielőbb ratifikálják az e téren már megszületett megállapodásokat, beleértve a SALT—II. szerződést, s küzdjenek azért, hogy a nemzetközi enyhülés a világ valamennyi térségére kiterjedjen AZ NSZK FOKOZOTT SZEREPVÁLLALÁSRA KÉSZÜL A KÖZEL-KELETEN Bonn ajánlkozik a szaúdi hadsereg kiképzésére (ČSTK) — Khaled szaúd a rá btai uralkodó Bonnban Helmut Schmidt kancellárral és Genscher külügyminiszterrel, a nem zelközi helyzetről és a kétoldalú kapcsolatokról folytatott megbeszéléseket. A tárgyaláson részt vett a két ország több minisztere is, s ez azt sejteti, hogy az NSZK a jövőben nagyobb szerepet kíván vállalni a Közel-Keleten. Ezzel összefüggésben érdekes, hogy Hans Apel hadügyminiszter felkínálta Szaúd Aratnának az NSZK segítségét hadseregének kiképzésében. Ez annyit jelent, hogy Bonn katonai szerepre is törekszik ebben a válságövezetben. DÉL KOREA A rezsim megtorló akciói Az USA kommunistái szolidárisak a haladó erők harcával (ČSTK) — A clél-koreai katonai vezetés fokozza megtorló akcióit a demokratikus mozgalom résztvevői ellen. A diktátorrendszer számára kényelmetlen háromszáz személy ellen elfogató parancsot adtak ki. A keresett személyek listáján az ellenzék képviselői, a parlament tagjai, a diáikszervezetek vezetői és egyházi személyek vannak. A junta egymillió dél-koreai von vérdijat tűzött ki fejükre. Az Egyesült Államok folytatja „ágyúnaszád-politikáját“ a dél-koreai partok mentén. A Midway repülőgép-anyahajó Szöulból érkező jelentések szerint Puszanba érkezett. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja New Yorkban közzétett nyilatkozatában élesen elítélte Washington dél- ikotreai politikáját. Az amerikai kommunisták a nyilatkozatban kifejezik szolidaritásukat a dél koreai munkások, parasztok, diákok és a demokratikus erők harcával a demokráciáért és' a polgárjogokért, Észak- és Dél-Korea egyesítéséért. A Kvangzsuban nemrég lezajlott véres összetűzéseket az Egyesült Államok Kommunista Pártja azon rendszer népellenes politikája részének nevezte, amelyet az Egyesült Államok kényszerítettek rá a dél-koreai népre, az 1945 szeptember 8 én kezdődött és lényegében a mai napig is tartó katonai megszállás következtében. A koreaiak és más ázsiai népek ellen elkövetett bűntettekért, a térség békéjének és biztonságának veszélyeztetéséért az amerikai monopóliumok és washingtoni kiszolgálóik viselik a fő felelősséget, hangsúlyozza az Egyesült Államok Kommunista Pártjának nyilatkozata. Rés támad a hézagos gabonaembargén? (CSTK) — Robert Bergland, az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztere Washingtonban kijelentette: Kanada álláspontja „létfontosságú“, az Egyesült Államok Szovjetunió ellen elrendelt gabonaembargójának további sorsa szempontjából. Rendkívül kellemetlen hatással lenne a nyugati országokra, ha Kanada esetleg úgy döntene, hogy gabonát ad el a Szovjetuniónak, ugyanis a farmerek ezt követelik az ottawai kormánytól. A miniszter szavai világosan kifejezik az aggodalmat, . hogy esetleg más országok is követnék a példát. A Washington részéről megnyilvánuló újabb nyomás a hét fejlett kapitalista ország velencei csúcsértekezletén várható, amikor Carter elnök e kérdésről is tárgyalni fog a kanadai miniszterelnökkel. Szádot „sivatagi riadója" (ČSTK) — A „sivatagi riadó“, ahogy a kairói sajtó nevezi a líbiai határ mentén elrendelt harci készenlétet és rendkívüli állapotot, Egyiptom részéről teljesen megalapozatlan. Ezt maga Szadat elnök is elismerte, amikor _ kijelentette, hogy a líbiai—egyiptomi határon nem kerül sor semmiféle incidensre. Az egyiptomi agresszív intézkedéseknek szavai szerint csak „megelőző jellegük“ van. Ennek ellenére az egyiptomi napilapok folytatják Líbia-ellenes kampányukat, és „hivatalos adatokra hivatkozva állítják, hogy az elmúlt években „több mint 31 000 líbiai ügynök kísérelte meg, hogy Egyiptomba jusson“. A határ menti területeket körülzárták és az egyiptomi hadügyminiszter külön engedélye nélkül nem léphet be oda senki, még külföldiek sem. Kairói hivatalos jelentés szerint újabb katonai egységeket vezényeltek Egyiptom nyugati határaihoz. A Varsói Szerződés tagállamainak a minszki találkozón részi vett parlamenti küldöttségei, köztük a csehszlovák küldöttség, amelyet Alois Indra, .a Szövetségi Gyűlés elnöke vezet, tegnap a belorusz fővárostól mintegy till kilométerre fekvő Hatinyba látogattak. Az ottani emlékmű megkoszorúzásával lerótták kegyeletüket a község 149 lakójának emléke előtt, akiket 1943 márciusában a hitleri fasiszták meggyilkol tak és az egész községet a földdel tették egyenlővé. Olimpiai Iwjkettért cserébe pénzt (ČSTK) — Az amerikai szenátus törvénykiegészítést ha gyott jóvá, amely szerint az Egyesült Államok ahhoz köti a más országoknak nyújtandó pénzügyi támogatását, hogy azok miképp viszonyulnak a moszkvai olimpiai játékokhoz. A Byrd szenátor javaslatára el fogadott kiegészítés szerint mindenekelőtt azoknak lesz jo guk amerikai pénzügyi támoga tásra, akik engednek Washington nyomásának, és nem küldik el sportolóikat Moszkvába.' A többi országot a pénzügyi segélyek csökkentése vagy megvo nása fenyegeti. Elofcésriiieíek az AESZ-csúcsra (ČSTKI — Sierra Leone fővárosában tegnap megkezdődött az Afrikai Egységszervezet Mi niszteri Tanácsának 35. ülésszaka. Az ülésszak résztvevői kidolgozzák az Afrikai Egység szervezet 17. csúcskonferenciájának programját. A csúcskonferenciát június 1-én Sierra Leone fővárosában, Freetown - ban tartják. A miami fekete lakosság nemréq kirobbant lázadásának véres el- fojtása az Egyesüli Államok színes borii lakosságával szemben alkalmazott diszkriminációs politika szükségszerű következménye volt. Az eredmény: húsz halott, 400 sebesült és csaknem 200 millió dollár anyagi kár. Az amerikaiak most felteszik a kérdést, nem kerülhet e sor máshol is hasonló eseményekre. A legtöbben úgy vélik, hogy nincs kizárva ennek lehetősége, mivel igen nagyfokú a színesbőrü lakosság munkanélkülisége és elviselhetetlen az élet az amerikai nagyvárosok többségének néger gettóiban. Jelenleg az Egyesüli Államokban ft millió néger él — a hivatalos nyomor- szint alatt, -r Képünkön: tüntetés New York néger negyedében, Harlemben. (A ČSTK külföldi képszolgálata] Carter üres kézzel indul európai kőrútjára Amerikai közéleti tényezők és a síjjtó leplezetlen borúlátás-, sál tekint Carter elnök holnap kezdődő tíznapos európai körútja és a vezető ^őkés hatalmak velencei csúcsértekezlete elé. A rossz közérzet okai elsősorban az európai szövetségesekkel támadt nyílt nézeteltérések, melyek kiterjednek a politikai és gazdasági stratégia csaknem minden alapvető kérdésére. A Fehér Ház mindent elkö vet, hogy ellensúlyozza ezt a hangulatot. Carter belső munkatársai háttérbeszélgetésre hívták meg a vezető amerikai újságírókat. A sajtókonferen cia azonban csak azt a benyomást erősítette, hogy Carter Pakisztán jövőre kipróbálja atombombáját Nyugati segítséggel készülnek a nukleáris kísérletre (ČSTK) — Pakisztán másfél éven belül kipróbálja saját atumbombáját. Ezt a brit televízió jelentette be, amely e^jyik programjában azokat a politikai körülményeket vizsgálta, amelyek közepette Pakisztán atomfegyverét fejleszti. Ziaul Hak pakisztáni elnök a programban hangsúlyozta, hogy a harmadik világ minden országának joga van arra, hogy hozzájusson a legkorszerűbb technológiához, így a nukleáris technikához is. A riporterek arra mulattak rá, hogy a francia, nyugatnémet, svájci, holland, olasz és más nyugati vállalatok „speciális“ technikája segítségével Pakisztán két a lombomba típus — a plutónium- és urán töltetű — fejlesztését kezdhette meg. Mesterséges holdak felvételei szerint az indiai határhoz közel lo-vő sivatagban alagutakat építenek, s valószínűleg itt hajtják majd végre a föld alatti atomrobbantást. üres kézzel utazik Európába, és az országa legfőbb szövetségeseivel szemben több fontos kérdésben is védekező álláspontot készül elfoglalni. Az elnök először Rómában az olasz elnökkel és miniszterelnökkel tárgyal, majd szombaton felkeresi II. János Pál pápát a Vatikánban. A hétvégi velencei csúcsértekezlet után Belgrádba utazik, hogy —elkésve ugyan — lerója kegyeletét Tito sírjánál, ezután Mijatofficn elnökkel folytat megbeszélést. Innen június 25-én Madridba repül, a következő napot pedig Lissza« bonban tölti. Ibériai útja során nemcsak a hivatalban levő ál« lami vezetőkkel, lmnem a szó« ciátdemokrata pártvezérekkel is találkozni kíván. Még a jobboldali U. S. News and World Report is úgy ítéli meg az értekezlet kilátásait, hogy „Amerika partnerei alapjában nem értenek egyet Car« ternak a Szovjetunió elleni büntető stratégiájával“ és „mind az európaiak, mind a japánok sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a Moszkvával való gazdasági és politi« kai együttműködés előnyeinek, mint Amerika.“ Túl mindezen — írja a lap — kételkednek (a szövetségesek) abban, hogy ko« moly megegyezéseket lehet kötni az újraválasztásért folyó harcba bonyolódott amerikai el« nőkkel. (N) Kommentárunk A nemzetközi sajtóban a múlt hét végén ismét felbukkantak a hírek arról, hogy kínai alakulatok megsértették Vietnam határait, falvakat lőttek, rizsföldeket pusztítottak el. Az egyik Sri Lanka i lap, az Aththa szerint a jelek arra vallanak, hogy Peking újabb provokációkat készít elő déli szomszédai ellen. Hétfőn a vietnami kormány jegyzékben fordult Kínához (mint eddig is már nagyon sokszor), kinyilvánítva, hogy hajlandó felújítani a tárgyalásokat a kapcsolatok rendezésérőf. A kudarcba fulladt s Peking számára nngy presztízsveszteséget is jelentő Vietnam elleni agresszió óta le sem került a napirendről az a kérdés, milyen mértékben áll fenn egy újabb támadás veszélye. Tudjuk, állandóan feszült a helyzet a vietnami—kínai és a laoszi— kínai határon, s a maoista vezetés a kambodzsai pozíció- vesztésbe sem nyugodott bele. Az utóbbi hónapokban valóságos diplomáciai offenzívába kezdett azzal a céllal, hogy tovább szilárdítsa a nemzetközi s főleg az amerikai imperializmushoz fűződő viszonyát. Mindezt pedig a legvadabb szovjet- és szocialistaellenességre alapozva teszi. Pekingnek ez a „politikai fizetőeszköze“ nagyon is megfelel a jelenlegi amerikai vezetésnek. Mi az, amiért ily módon fizet? Mindenekelőtt a nagyhatalmi, soviniszta céljainak eléréséhez szükséges anyagi, ka tonai és műszaki segítséget akarja megszerezni. Ezzel a céllal járt a közelmúltban Keng Piao kínai miniszterelnök-helyettes, a KKP Katonai Bizottságának főtitkára Washington A TENGELY ÉS FORGATÓI ban — bár a hivatalos álláspont szerint csupán Brown amerikai hadügyminiszter januári pekingi látogatását viszonozta. Az a tény viszont, hogy amerikai útja két hétig tartott, s több titkos katonai bázist is megtekinthetett, másra vall. Megállapodás is született arról, hogy az USA 'helikoptereket, repülőgépeket, ha dicélokra is felhasználható elektronikai berendezéseket ad el Kínának. A hivatalos amerikai nyilatkozatok tagadják, hogy bármiféle katonai szövetség jött volna létre a két ország között, de a washingtoni vezetés, amely „csupán Kína biztonságát“ tartotta szem előtt, egyetértett azzal a pekingi állásponttal, hogy méltó választ kell adni a Szovjetuniónak az afganisztáni segítségért és Vietnamnak a kambodzsai segítségért. Jelezve, hogy mindkét fél szükségesnek tartja a NATO további erősítését Is. Hua Kuo-feng miniszterelnök' pedig Tokióban tárgyalt, s 5 sem fukarkodott a szovjetelle« nes kirohanásokkal, látogatásán nak egyedüli célja az volt, hogy nagyobb fegyverkezésre bírja Japánt, s a gazdasági és tudományos-műszaki egyezmény aláírásával is összekovácsolja a Washington — Peking — To« kió szovjetellenes katonai-politikai tengelyt, Ohira miniszterelnök 'halála bonyolította a helyzetet, még nem tudni, milyen mértékben sikerül Kínának meggondolat-. lan lépésekbe belerángatnia japánt. Carter álláspontja egy-: értelmű: Kína „az Egyesült Államok új barátja“. E barátság alapja az, hogy mindkét fél egyet szeretne: saját célja érdekében kihasználni a másikat. A további kínai—japán—amerikai közeledés választ adhat arra a kérdésre is, mennyire megalapozott a veszély, hogy Kína újabb fegyveres kalandokba bocsátkozik szomszédai el« len. Nem kétséges, hogy Peking agresszív szándékait csak erősítheti, ha maga mögött érzi az amerikai imperializmus támogatását. Jóllehet minden szomszédjával szemben vannak területi követelései, a legnagyobb veszélyt mégis a már említett három országra nézve jelenti. S főleg a szocialista Vietnam az, amely a maoizmus nagyhatalmi törekvéseit keresztezi Délkelet-Ázslában. , MALINAK ISTVÁN
