Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-05 / 131. szám, csütörtök

A közép-szlovákiai kerület­ben az évelő takarmányok begyűjtését az elsők között kezdték meg a losonci (Lu­čenec) járásban levő galsai (Holiš) Május elseje Egysé­ges Földművesszövetkezet tagjai. A mostani idényben a termést több mint 420 hektárról takarítják be, eb­ből 278 hektár a rét- és legelő. A zöldaratásban szí­vesen segít a szövetkezet egyik alapító tagja, Rubint József, a földművesszövetke­zet üzemi pártbizottságának elnöke, főgépesítő. A képen E 301 típusú önjáró kaszáló­géppel dolgozik. A trakto­rosok ebédszünetében az ipolynyitrai (Nitra nad Ip tóm) határban kaszálja a takarmányt (T. Babjak felv. — ČSTK) AMI NAGYON FONTOS A kommunisták és a népművelés ülgye Messzi tájon, még a vörös­ként emlegetett Pelsőcön | Ple- Sivec) sincs olyan impozáns, fél felszerelt és korszerűen be- rendezett művelődési ház, mint a 800 lakosú Hosszúszón (Dlhá Ves). Eddig ugyan működött benne hivatásos népművelő, mert az itteni művelődési köz­pont nemcsak a helyi lakosok kulturális igényeit szolgálja, hanem a környező falvakét is, de hát a takarékossági szem­pontok nem mellőzhetők. Téved azonban, aki azt gon­dolja, hogy ennek következté­ben, hanyatlott volna e tevé­kenység lendülete. Még azon a szürke, szerdai estén sem volt üres a művelődési ház, amikor ott jártunk. Alighogy levonult a színpadról Babus Dénesné ve­zetésével a 12 tagú tánccsoport, a másik teremben felhangzik a dal: „Szép országunk drága földjén ..Próbál a 27 tagú énekkar, mely benevezett a „Forradalmi dalok“ elnevezésű járási versenybe. Egy óra múl­va pedig megkezdik tanácsko­zásukat a népművelők. Hatan ülik körül az asztalt. Négy kommunista és két pártonkí- vüli. Pedagógus csak egy van köz­tük, Géczi Miklósné, aki nem is helyben tanít, hanem szlo­vák—magyar szakos pedagógus­ként a pelsőci alapiskola klub­jában nevelő. A többi különfé­le foglalkozású. Volcskó Gyu­la, a karnagy, a gömörhorkal (Gemerská Hôrka) papírgyár pénzügyi szakosztályának veze­tője. Bacsó István az Aranyka­lász Efsz gépjavító műhelyének vezetője, Micsinszky Károlyné, aki a CSEMADOK helyi szerve­zetének elnöke, az efsz köny­velője, és a két pártonkívüli, de nagyon lelkes népművelő: Pomaj fános, a postahivatal ve­zetője és Kankula Tiborné, ház­tartásbeli, két gyermek édes­anyja. — Ami a hivatásos népműve­lő ügyét illeti, hát mondhat­nánk, ha így, ha úgy lenne, ha emígy, ha amúgy lehetnek, vé- ge-hossza se lenne a csillapító önáltatásnak — magyarázza Volcskó elvtárs. — Hiszen ha ok és magyarázat kerestetik az egy helyben való topogásra, akad bőven, mert ez a legköny- nyebben járható út. Ezen nem lehet megbotlani, elvágódni. A restség és a közömbösség ös­vényén gomba módra tenyészik az önigazolás. A közvetlen tennivalókat gyorsan megvitatják. Arról van szó, hogy dönteni kell: megfe­lelő-e a táncosok öltözete, a menyecskék körtáncához kell-e zenekíséret, mikor kezd­heti meg az énekkar a három- szólamú előadás begyakorlását, kiket küldjenek rendezőknek a két napig tartó dalosversenyre, mikorra és kik állítsák össze a három évre szóló távlati tervet, mit fontos beiktatni ebbe a terv­be, milyen részt vállalnak a községfejlesztési és társadalmi munkákból a táncosok, az ének­kar tagjai, kiktől, melyik tö­megszervezettől kérhetnek szak­mai tanácsot, útmutatást, segít­séget. Gyorsan pergő tanácskozás ez a javából. Nem a Majakovszkij által emlegetett „önagyonülé- sezők“ véget nem érő vitája, hanem cselekvést vállalók meg­beszélése. Nem írnak jegyző­könyvet. Cirkalmasan megfogal­mazott határoztok helyett csak feljegyzéseket készítenek, de abban feltétlenül szerepel: mit, mikorra, ki vállal elintézni. Akaratlan is felfigyelek arra, hogy milyen véleményt han­goztatnak a tanácskozáson részt vevő kommunisták. — Ügy kell megszervezni a próbák rendjét — tanácsolja Bacsó István —, hogy véletle­nül se jelentsen nagyobb gon­dot a menyecskék táncát gya­korlók számára a részvétel, mint az otthon hagyott gyer­mekekről való gondoskodás. — Nagyon hasznos és dicsé­retre méltó, hogy a csoportok bejelentették felajánlásukat, így a nyári hónapokban is ele­ven lesz a közösségi szellem, az összetartozás — állapítja meg Micsinszky Károlyné. — Ne feledkezzünk meg azonban, éppen ennek érdekében, a vál­lalások teljesítésének folyama­tos ellenőrzéséről. — Beszélni fogok külön is a csoportokban működő kom­munistákkal, tagjelöltekkel — jelenti be Voltískó Gyula — mégpedig arról, hogy agitátor­ként lelkesítsék a többieket, okos szóval méltassák még a legkisebb sikert is, hiszen a si­kerélmény tudatosítása fontos. A tanácskozás végén Volcskó elvtárstól, aki egyébként nem­csak önkéntes népművelő, ha­nem a járási pártbizottság ak­tivistája Is, megkérdem: — Tervek? Elképzelések? — A tervek, vágyak, álmok, remények záporoznak — vála­szolta. — Csakhogy megtanul­tuk: a szalmaláng füstje csípi a szemet. Ezért nem tűzünk ki merész célokat. Tudjuk, hogy esetenként a puszta gondolat, a lehetőség felvillanása képze­letet nyit, de amikor a megva­lósításra kerül sor, gyakran alábbhagy a hevület. Szerényeb­ben tervezünk, az adott lehető­ségeket hasznosítva, az ének­kar, a tánccsoport működésére alapozva szélesítjük a tevé­kenység körét. Legközelebbi cé­lunk alkalmi műsoros estek, emlékünnepségek rendezése, vetélkedőkön, versenyeken va­ló részvétel által a csoportok közösségé való kovácsolása, hogy velük azután a népműve­lés, politikai tömegmunka igé­nyesebb feladatait is teljesít­hessük majd. És kérdez: — Nem az úgynevezett poli­tikai aprómunka az, ami nagyon fontos? Helyeslek, mert ennek a ha­tása teszi igazán impozánssá a művelődési házat, melyhez ha­sonlót nem mindenütt lehet ta­lálni. Külső formáját, felszerelt­ségét, berendezettségét illetően sem, meg a benne tapasztalha­tó tevékenység buzgalmát sem. HAJDÜ ANDRÁS „Bum az emberekben...0 EGY FIATAL PÁRTELNÖK PORTRÉJA Alig idősebb harminc esztendősnél DUDÁS ZOLTÁN, az ág- esernyői (čierna nad Tisou) átrakóállomás üzemi pártbizott­ságának elnöke. Tekintete tiszta, egyénisége kiegyensúlyozott, szavaiból elkötelezettség, elvhűség, embertisztelet, a meggyő­ződésből végzett pártmunka szeretete árad. A munkásosztály februári győzelmét követő esztendőben született a jelenlegi munkahe­lyéhez közeli Bacska (Bačka) községben. Akkortájt alakultak az első bodrogközi közös gaz­daságok Leleszen és másutt. Szülőfalujában ismerkedett az élettel, az iskola padjaiban hallott arról, hogy egy embe­ribb társadalom építése kezdő­dik el, melyben megszűnik az embernek az ember által tör­ténő kizsákmányolása. Ami az­előtt történt, arról főleg édes­apjától szerzett tudomást. — Édesapám munka- és igaz- ságszeretetre tanított — emlé­kezik a fiatal pártelnök —, s az iskolai tanulmányaim is er­re neveltek, amikor felkeltet­ték érdeklődésemet a politikai, közgazdasági és társadalmi kérdések iránt. Középiskolai tanulmányaimat közgazdasági szakközépiskolában végeztem. Közben az ifjúsági szervezet­ben, kulturális területen mun­kálkodtam. De voltam rakodó- munkás is, majd a tőketerebesi postán bérelszámoló. Mindenütt tapasztaltam valami hasznosat. Az 1969—71-es években kato­nai szolgálatomat töltöttem. Abban az időben véglegesen meggyőződtem arról, hogy a szocialista társadalom a CSKP vezetésével a dolgozó nép ér­dekeit szolgálja. Nagy meg­tiszteltetésnek vettem, amikor 1969. decemberében tagjává válhattam ennek a pártnak. A hadseregben figyeltek fel Dudás Zoltán szakaszparancs­nok adottságaira, képességeire, magas fokú felelősségérzetére. Az általa vezetett szakasz több ízben kapott legjobb mi­nősítést a hadosztály kereté­ben. Kiérdemelte a bizalmat ahhoz, hogy felvegyék a párt­ba. Ajánlatot is kapott, marad­jon a hadseregben. Katonai pá­lya helyett a polgári életet választotta. Leszerelése után Ágcsernyő- ben (Čierna nad Tisou) kezdett dolgozni. 1971. decemberében megnősült, a felesége is az át­rakóállomáson dolgozik. Két fiuk közül Zolika elsős, Zsolti egyéves. — Szívesen tértem vissza az átrakóállomásra, sok ismerő­söm, fiatal barátom dolgozik itt — folytatta Dudás elvtárs. — A SZISZ-ben elkezdett tevé­kenységemet még aktívabban folytattam. Előbb az egyik alap­szervezet elnöke lettem, majd beválasztottak a SZISZ üzemi bizottságába, ahol 1975 tői az alelnöki, három évvel később pedig az elnöki tisztséget lát­tam el. Közben beválasztottak az üzemi pártbizottságba, és 1972-ben háromhónapos tanfo­lyamra küldtek a kerületi párt­iskolába. Négy évvel később már mint az üzemi pártbizott­ság alelnöke, a tömegpolitikai munka felelőseként dolgoztam. Közel egy esztendeje pedig en­nek, a tizenhárom pártalapszer- vezetet irányító üzemi pártbi­zottságnak elnökévé válasz­tottak. Komoly feladatot jelent ilyen munkahelyen az üzemi párt- bizottság elnöki tisztségének ellátása. Dudás elvtárs azonban KomtnentáJjuk A pártoktatási év végén A párt oktatás minden fokán ezekben a napokban feje­ződött be az 1979—80 ik oktatási év. Sok pártoktatási in­tézményben üzemi vagy alapszervezeti pártbizottságban már eredményeinek felmérése, illetve értékelése is folyik, de legalábbis a közeljövőben végzik s adnak jelentést róla a felsőbb pártszerveknek és terjesztik elő a júniusi tag­gyűléseken. Ma még lehetetlen megvonni az elmúlt pártoktatási év mérlegét, hiszen legfelsőbb pártszerveink illetékes osztá­lyai is csak június folyamán nyernek róla országos képet az alsóbb pártszervek összesített jelentései alapján. A CSKP KB 15. és az SZLKP KB áprilisi ülésén elhang­zott beszámolók, valamint a népgazdaságunk irányítási és tervezési rendszerének tökéletesítéséről jóváhagyott párt­ós kormányhatározat minden korábbi irányelvnél és hatá­rozatná) jobb alapokul szolgálnak mind az elmúlt pártok­tatási év értékeléséhez, mind pedig a következő időszak­ban végzendő ideológiai és politikai nevelőmunka, így az új pártoktatási év tervezéséhez is. Aki figyelmesen tanul­mányozta a szóban forgó dokumentumokat — márpedig ez minden kommunista kötelessége volt —, nem lehet két­sége afelől, hogy az ideológiai és politikai nevelés haté­konyabbá, intenzívebbé tétele s minőségi színvonalának emelése egyetlen pártszervezetben sem lehet többé a je­lentések szokásszerűen alkalmazott frazeológiája, hanem a pártélet elengedhetetlen követelménye, szocialista fejlő­désünk törvényszerűsége. A mostani időszak realitásai, egyfelől szocialista építőmunkánk felgyorsult üteme és jö­vőbeni emelt követelményei, másfelől a nemzetközi gaz­dasági-kereskedelmi kapcsolatokban, valamint a burzsoá politikában kialakult kedvezőtlen állapotok, főleg az im­perialista államok egyes vezető körei által szított, s mind­inkább élesedő szovjet- és kommunistaellenes politikai és propagandakampányai teszik szükségessé ideológiai arc­vonalunk, a szocialista tudatformálás hatékonyságának fo­kozását, színvonalának emelését és minőségének javítását. Már most, az elmúlt pártoktatási év értékelésekor, majd a nyár folyamán meg kell kezdeni, illetve végre kell haj­tani az új pártoktatási év előkészítését. A munka dandár­ja ezúttal is a kerületi és a járási pártbizottságok ideo­lógiai osztályaira és a politikai nevelés házainak dolgozói­ra hárul, de bőven lesz teendőjük e téren az üzemi és az alapszervezeti pártbizottságoknak is. Sokszor hangozta­tott megállapítás, hogy a pártoktatás legfőbb tényezői az előadók és a propagandisták. Kiválasztásukról már most kell döteni, hogy a legrátermettebbek kerüljenek ezekbe a funkciókba. Képzésükről és módszertani felkészítésük­ről pedig folyamatosan kell gondoskodni a pártoktatás minden fokán, hogy munkájukban ne fordulhassanak elő olyan neutralizáló jelenségek, mint amilyenek a formaliz­mus, a rutinosság, a rögtönzés és a frázisosság. Az is gyakran támasztott követelmény volt, hogy a pártoktatás hallgatóit differenciáltan kell beosztani a különböző fo­kozatú tanfolyamokba és tanulócsoportokba. A jövőben már nem fordulhat elő egyetlen pártszervezetben sem. hogy a magasabb színvonalú eszmei-politikai képzést igénylő hallgatók ismétlőlegesen alacsonyabb fokú párt­oktatásban részesüljenek évről évre. A CSKP KB propaganda- és agitációs osztálya a közel­jövőben kidolgozza a kommunisták marxista—leninista oktatásának hosszútávú programját, amelyet az illetékes pártszervek és pártoktatási intézmények időben megkap­nak. A továbbiakban az ő feladatuk lesz saját viszonyaik­ra alkalmazni és megfelelő tartalommal megtölteni, eleven és hatékony gyakorlattá fejleszteni. MIKUS SÁNDOR Dudás Zoltán nem torpant meg, mert ismeri az ottani helyzetet, az embere­ket, jó kapcsolatot tart velük. — Nem túlzók, amikor azt mondom, tudatában voltam és vagyok, milyen felelős munka vár rám, de azt Is tudtam és érzem, hogy a nálunk dolgozó közel hatszáz kommunista, s a felsőbb szervek részéről meg­kapom a támogatást, elvtársi segítséget. Bátran kimondom, nem tévedtem. Szinte minden percben érzem a kommunisták és a példájukat követő többi becsületes dolgozó jelenlétét, helytállását. A 6. ötéves terv­időszak négy éve alatt terven felül teljesítettük feladatain­kat, s kedvező eredményeket érünk el az idén is. Pedig év­ről évre bővülnek a csehszlo­vák-szovjet gazdasági kapcso­latok, nő a behozatal és a ki­vitel. Az áruk összetétele is változik. Viszont a munkát gyorsító és könnyítő gépi be­rendezések állománya nem bő­vül, sőt a meglévők műszaki állapota is romlik. Ezért igen kemény helytállást igényel dolgozóinktól a feladatok tel­jesítése. Ez a helyzet politikai­lag is sokrétűbb, bonyolultabb munkát követel. Rengeteg prob­lémával találkozunk naponta, de hát azért vagyunk itt, hogy ezeket közösen megoldjuk Ez szépen hangzik, de a problémák rendezése, különö­sen ilyen átrakóállomáson, nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. Dudás Zoltán pártelnök derűlátása — amint hangsúlyozta — teljesen meg­alapozott. Ezt egyébként így indokolta: — Én bízom az emberekben, az őszinte, nyílt eszmecserék, párbeszédek, tanácskozások hí­ve vagyok. Feltétlenül hiszek abban, amit csinálok. Meggyő­ződésből teszem, s joggal el­várhatom ugyanezt azoktól, akikkel együtt felelősek va­gyunk közös politikai, társadal­mi ügyeink rendezéséért, pár­tunk politikájának következe­tes érvényesítéséért, dolgo­zóink tudatának helyes irány­ba történő tereléséért. Jó ér­zés tudatában lenni annak, hogy pártszervezeteink java részének élén olyan öntudatos, jó szervező munkát végző el­nökök, tisztségviselők állnak, mint Kása Béla, Stefan Horvát, Michal Zima, Kocsis Sándor és mások. Annak is őszintén örü­lök, hogy a mi kommunistáink által végzett megalapozott, céltudatos politikai munka megértésre, támogatókra talál pártonkívüli dolgozóink köré­ben is. Hogy ez így van, mindennél jobban igazolhatja az a tény, hogy a nyilvános pártgyűlése­ken is alaposan elemzik a na­pirendre tűzött kérdéseket, meghallgatják mindenki véle­ményét, javaslatát. Egy-egy ilyen gyűlésen százan is fel­szólalnak a vitában. így ková- csolódik egységes közösséggé hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjének munkásserege, amely — mint az eredmények igazolják — a legbonyolultabb feladatok teljesítésére is képes. Tegyük hozzá: igen jelentős poszton! KULIK GELLÉRT 1980. VI. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom