Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-25 / 148. szám, szerda

3 1980 VI. 25. (CSTK) — Mint már arról tegnapi számunkban hirt adtunk', hétfőn plenáris ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága. A plénumon határozatot fogadtak el a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról, valamint az SZKP soron következő XXVI. kongresszusának 1980 február 23-ra történő összehívásáról. Az ülés résztvevői meghallgatták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárá­nak beszámolóját, amelyet az alábbiakban kivonatosan köz* lünk: Jövőre — a párt szervezeti szabályzatának megfelelően — itt lesz a párt soron következő kongresszusa ' megtartásának ideje. Ezzel kapcsolatban az SZKP KB Politikai Bizottsága azt a javaslatot terjeszti elő, hogy a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XXVI. kongresszu­sát :198t. február 23-ára hívják össze. Minden kongresszus új táv­latokat nyitott pártunk és or-* szagunk előtt. Meggyőződésem, hogy ilyen lesz az előttünk álló kongresszus is, amely arra hi* vatott, hogy meghatározza har­cunk stratégiáját és taktikáját a kommunista építés küszöbön- álló szakaszára. Az ország fejlődésével nö­vekszik a belpolitikai feladatok összetettsége és mérete. Nagy, munkát követel minden előre­lépés a nemzetközi helyzet egészségesebbé tétele felé. Az agresszív imperialista körök igyekeznek nyomást gyakorolni a Szovjetunióra és egészében a szocializmus pozícióira. Nem kevesebbre törekszenek, mint a Szovjetunió elszigetelésére. Ilyen irányú tevékenységük azonban kezdettől fogva ku­darcra van ítélve. Meghatározó szerepet játszik ebben az, hogy felmérhetetle­nül megnövekedett a Szovjet­unió gazdasági potenciálja és védelmi ereje, még szilárdabbá vált társadalmunk társadalmid politikai és ideológiai egysége. Hatalmas szerepet játszott az is, hogy állhatatosságról és következetességről tettünk ta­núságot, nem hagytuk magun­kat eltántorítani az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán megha­tározott irányvonaltól. Politikánk kialakult és a gyakorlat igazolta helyességét. Ez az irányvonal kedvező ered­ményeket hozott mind a bel-, mind a külpolitikában. Ezzel együtt az élet új feladatokat állít elénk, amelyek megoldási módját a kongresszuson kell meghatároznunk. Ezután Leonyid Brezsnyev, a kongresszus javasolt napirend­jéről ejtett szót, majd áttért a küldöttek választási rendjé­re. A szervezeti szabályzatnak megfelelően a XXVI. kongresz- szus küldötteit a területi és a határterületi pártértekezleteken, valamint a szövetségi köztársa­ságok kommunista pártjainak kongresszusán titkos szavazás­sal fogják megválasztani. A továbbiakban Brezsnyev elvtárs elmondotta, hogy az alapszervezeti taggyűléseket idén szeptemberben, november­ben; a járási, a városi, a kerü­leti és körzeti pártértekezlete­ket ez év novemberében, de­cemberében; a területi és ha­tárterületi pártértekezleteket 1980 decemberében. 1981 janu­árjában; a szövetségi köztársa« Ságok kommunista pártjainak kongresszusát jövő év január­jában, február elején tartsák meg. Majd Leonyid Brezsnyev így folytatta: az elmúlt évek­ben a kommunista építőmunka értékes tapasztalataival gazda­godtunk. Gondosan kell viszo­nyulnunk mindahhoz, ami mun­kánkban pozitív mind a váro­sokban, mind pedig a falvak­ban. Ugyanakkor kritikus szemmel kell vizsgálnunk a mulasztáso­kat és a fogyatékosságokat, amelyek — sajnos — a gazda-* sági és a pártmunkában is elő« fordulnak. Beszéltünk erről a Központi Bizottság ülésein. A beszámoló és küldöttválasztó kampány ismét és még egyszer arra kötelez minket, hogy sok­oldalúan elemezzük, milyen munkát végeztek a pártszerve­zetek a XXV. kongresszus ha* tározatainak végrehajtása érde­kében. Az újabb kongresszusra való felkészülés a kommunisták és a pártonkívüliek politikai és termelő tevékenységének hatal­mas ösztönzője. Feltételezem, hogy a taggyű­léseken és a pártértekezleteken megfelelő figyelmet szentelnek majd a pártmunka minden te­rületére, a politikai, a szervei ző és az ideológiai munkára. Biztosítsuk a népgazdaság stabil tevékenységét Maximális energiát kell for­dítani arra, hogy sikeresen tel­jesítsük és túlteljesítsük a 10. ötéves terv utolsó évének ter­vét, Idejében felépüljenek a termelő objektumok és biztosít­suk a népgazdaság stabil tevé­kenységét 1981-ben, azaz, a 11. ötéves terv első évében. Ebben nyilvánvalóan megfelelő szere­pet kell játszania a kongresz- szus tiszteletére rendezett szo­cialista munkaversenynek. A Központi Bizottság feljegy­zéseiben, amelyeket a plénum résztvevői is ismernek érinte­nem kellett gazdaságunk fej­lesztésének néhány kulcsfontos­ságú kérdését. A figyelem egye­bek között a fűtőanyagok és az energia, a szállítás problémái­ra, a mezőgazdasági technika alkalmazására és a berendezés importjára irányult. Tudom, hogy ezeken a területeken je­lentős munka folyik, de még többet kell tenni. Olyan hatalmas feladatot tűn­tünk magunk elé, mint a ter­melés hatékonyságának és a munka minőségének az emelé­se. Ezt továbbra szem előtt kell tartanunk. Tovább kell gondol­kodni azon, hogy miként gyor­sítsuk fel a tudományos-műsza­ki haladást, hogyan szilárdítsuk meg a munka és állami fegyel* met és miként biztosítsuk' a munka termelékenységének tö^ retlen emelkedését. Kétségtelen, hogy a beszámo­ló és a küldöttválasztó kam­pány időszakában áttekintjük majd a párt nemzetközi tevé­kenységét is. A szovjet nép tel­jes mértékben helyesli az SZKP. és a szovjet állam elvi és bé* keszerétő politikáját, azokat a lépéseket, amelyeket hazánk biztonsága érdekében tesz. A jövőben sem kíméljük erőnket, hogy megvédjük az enyhülést, mindazt a jót, amit a hetvenes évek hoztak azért, hogy a le­szerelés irányába fordulatot ér­jünk el, támogassuk a népek­nek a szabad és független fej­lődéshez való jogát, megóvjuk és megszilárdítsuk a békét. Nem lesz könnyű megoldani ezeket a feladatokat. Az impe­rializmus nyilvánvalóan eltö­kélte, hogy próbára tegye a né­pek békevágyát, a mi, és az önök jószándékát, és eltökélt­ségét arra, hogy tovább halad­junk az enyhülés és a jószom­szédi kapcsolatok útján. Nem múlik el egyetlen nap sem anélkül, hogy Washington ne tenne kísérletet a háborús szenvedélyek felélesztésére. Er­re a célra bármilyen ürügyet felhasznál. Az SZKP Központi Bizottsá­gának ülése meghallgatta And­rej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek beszámolóját a nemzetközi helyzetről valamint a Szovjet­unió külpolitikájáról és teljes mértékben jóváhagyta az SZKP Politikai Bizottságának, vala­mint Leonyid Brezsnyev elv­társnak, az SZKP KB főtitkára* nak, a Legfelsőbb Tanács El­nöksége elnökének a XXIV. és a XXV. pártkongresszus. által megjelölt lenini külpolitika megvalósításában kifejtett te­vékenységet. A Központi Bizottság ülése kiemeli, hogy az 1970-es évek­ben javult a nemzetközi hely­zet, mindenekelőtt a Szovjet-' unió és a szocialista közösség aktív és sokoldalú tevékenysé­gének eredményeként, amely­nek alapja, a szocialista orszá­gok gazdasági és védelmi ere­jének növekedése volt. Az eny­hülési folyamatban megszilár­dult, konkrét gazdasági és po­litikai tartalommal töltődött meg a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy-' más mellett élése, megfigyel­hető volt a hidegháború nyil­vánvaló hanyatlása, kedvezőbb, objektív feltételek jöttek lét­re a vitás kérdések és a nem­zetközi konfliktusok igazságos békés rendezésére. Az utóbbi időben azonban az agresszív imperialista erők olyan politikát állítottak szem­be ezekkel a pozitív folyama­tokkal, amelyek mögött az az óhaj áll, hogy figyelmen kívül hagyják a modern világ reali­tásait, a szocializmus pozíciói­nak megerősödését, a nemzeti felszabadító mozgalmak sikere­it és általában a szabadságsze­rető demokratikus erők meg­növekedését. Az imperializmus szeretné lefékezni a világ meg­újulásának objektív folyamatát. A NATO, de mindenekelőtt az USA vezetői olyan politikába kezdtek, amelyek arra irá­nyulnak, hogy javukra, s a Szovjetunió, a szocialista or­szágok kárára, a nemzetközi enyhülés és a népek biztonsá­ga rovására bontsák meg a vi­lágban kialakult katonai egyensúlyt. Ebből ered, hogy az imperia­lizmus a fegyverkezési hajsza fokozására, a szocialista orszá­gok és más független államok elleni provokációk szítására és a NATO katonai tevékenységé­nek aktivizálására törekszik, méginkább az imperialista dik­tátum eszközeként kívánja fel­használni a NATO t- Az Egye­sült Államok vezető körei igye­keznek más államokra ráerő­szakolni saját akaratukat, ezért a gazdasági szankciók útjára léptek, csökkentik a tudomá­nyos-műszaki, kulturális és sportkapcsolatokat', nem teljesí­tik vállalt kötelezettségeiket. A Meghiúsultak az imperialisták tervei Példa erre Afganisztán, Az Egyesült Államok vezető körei és Kína semmitől, így a fegy­veres agressziótól sem riadnak vissza, hogy az afgánokat meg­zavarják az 1978-as áprilisi fel­szabadító forradalom eszméivel összhangban álló új élet épí­tésében, Amikor kormánya ké­résére a szomszédos Afganisz­tán segítségére siettünk, hogy visszaverje az agressziót és el­hárítsa a mindenekelőtt pakisz­táni területről tevékenykedő banditák csoportjainak támadá­sait, akkor Washington és Pe* king élénk lármát csapott. Mennyi mindennel vádolták' meg a Szovjetuniót: azzal, hogy ki akar jutni a meleg tengerekre, hogy idegen olajat akar a kezébe kaparintani és így tovább. A valóság azonban az, hogy meghiúsultak azok a tervek, amelyek Afganisztánnak az imperialista politikai érdek­szférába való bevonására irá-> nyúltak, továbbá arra, hogy délről fenyegessék országunkat Az Afganisztánt segítő szov­jet akcióban szemernyi haszon­lesés sincs. Nem volt más vá­lasztásunk, mint hogy csapa­szovjetellenesség és az anti- kommunizmus a fegyverkezési hajsza fokozásának eszközévé vált. Szovjet és békeellenes alapon közelednek egymáshoz a nyu­gati, elsősorban az amerikai agresszív körök és a kínai ve­zetés. Az imperializmus és a pekingi hegemonizmus társulá­sa újabb veszélyes jelenség a világpolitikában, amely veszélyt jelent az egész emberiségre, beleértve az amerikai és a kí­nai népet is. Az SZKP Központi Bizottsága annak a meggyőződésnek ad hangot, hogy léteznek olyan társadalmi és politikai erők, amelyek megakadályozhatják az újabb hidegháborúba való sodródást, biztosíthatják a kü­lönböző társadalmi felépítésű országok normális, békés egy­más mellett élését, elháríthat­ják az egész világot fenyegető nukleáris konfliktus veszélyét. Az SZKP KB véleménye sze­rint ennek megvannak az ob­jektív lehetőségei is. E felada­tok megoldásához tárgyalásos úton lehet eljutni, a tárgyalá­soknak pedig az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú betartásán kell alapul­niuk. Ez teljes mértékben vo­natkozik a szovjet—amerikai kapcsolatokra is. Ez az álláspont támogatókra talál az államférfiak körében mind Nyugaton, mind az el nem kötelezett országokban. Az enyhülés mély gyökereket eresztett a mai nemzetközi élet­ben és megvannak a reális elő­feltételei annak, hogy az eny­hülés továbbra is a világpoliti­ka uralkodó tendenciája ma­radjon. A KB megbízza a Politikai Bi­zottságot, hogy a jelenlegi helyzetben is, amikor az Egye­sült Államok és cinkosai kalan­dortevékenysége a háborús ve­szély fokozódását idézte elő, lankadatlanul folytassa az SZKP XXIV. és XXV. kongresz- szusán megjelölt politikát, amely a szocialista országok testvéri szövetségének minden területen való erősítésére, a népeknek a szabadságért és függetlenségért vívott igazsá­gos harcának támogatására, a békés egymás mellett élésre, a fegyverkezési hajsza megféke­zésére, a nemzetközi enyhülés megőrzésére és fejlesztésére a kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésére irányul. Ugyanakkor a Központi Bi­zottságnak az a véleménye, hogy az imperializmus és egyéb békeellenes erők mesterkedései miatt állandó éberségre és országunk nemzetvédelmének szaikadatlan erősítésére van szükség, hogy meghiúsítsuk a katonai fölény elérését és az egész világ irányításának meg­szerzését célzó imperialista terveket. Rendkívül fontos esemény tokát küldjünk. És az esemé* nyék igazolták, hogy ez volt az egyetlen helyes választás. Jelenleg Afganisztánban az élet fokozatosan visszatér a normális kerékvágásba. Az ól-» lenforradalmárok hatalmas baii* dáit szétverték, a betolakodói súlyos vereséget szenvedtek. Ilyen körülmények között elha* tározluk, hogy Afganisztánba küldött csapatkontingertsünk bizonyos egységeit kivonjuk. Ezt az afgán kormány és an­nak vezetője Babrak Karmai elvtárs egyetértésével tesszük. Érthető módon, továbbra is se? gítjük Afganisztánt az új élét építésében, az áprilisi forrada* lom vívmányainak érdekében. A béke felbecsülhetetlen ér* ték az emberiség számára. A' béke és a népek közötti együtt­működés zászlaját Vlagyimir 11« jics Lenin emelte magasba. Hű-« ek leszünk ehhez a zászlóhoz. Befejezésül Leonyid Brezs-i nyev szilárd meggyőződését fe* jezte ki, hogy a XXVI. kong* resszus előkészítése ismét de­monstrálni fogja a párt össze* íorrottságát, a párt és a nép rendíthetetlen egységét a kom­munizmus győzelméért vívott harcban. volt a Varsói Szerződés tagál­lamai Politikai Tanácskozó Tes­tületének ez év májusában meg­rendezett varsói értekezlete, amely ismét bebizonyította; a szocializmus következetes in­ternacionalizmusát, megingathá* tatlan békeszeretetét és a vi­lág problémáinak megoldási* bari játszott jótékony szerepét. Újra hangsúlyozta, milyen nagy jelentősége van a világbéke és a nemzetközi biztonság megőr* zése szempontjából a szociális* ta országok testvéri szolidari­tásának és tevékenységük koor­dinálásának. A tanácskozáson elfogadott nyilatkozat, valamint a csúcsszintű értekezlet össze­hívásával foglalkozó felhívás marxista-leninista módon elem­zi a kialakult helyzetet, kőnk* rét programot ad arra vonat­kozóan, hogy milyen lépéseket kell tenni a nemzetközi fejlő­désben tapasztalható veszélyes tendenciák megszüntetésére. A Központi Bizottság teljes mértékben jóváhagyja azokat az intézkedéseket, amelyeket a Szovjetunió Afganisztán sokol­dalú megsegítésére hozott, az Afganisztán elleni katonai tá­madások és külső beavatkozá­sok visszaverésében. A Központi Bizottság az el nem kötelezett politikát folyta­tó Afganisztán köré kialakult helyzet politikai rendezése mel­lett száll síkra. Ehhez arra van szükség — mint azt az Af­ganisztáni Demokratikus Köz­társaság kormánya is kijelen­tette, hogy teljes mértékben megszűnjön az Afganisztán el­leni agresszió és megbízható garanciák jöjjenek létre a kí­vülről folyó felforgató tévé* kenység megakadályozására. A Központi Bizottság plénu* ma megerősítette, hogy a je­lenlegi feltételek között a nem­zetközi kommunista mozgalom egysége és aktív tevékenysége, a testvérpártok kétoldalú és sokoldalú, regionális és világ­méretű alapokon folytatott együttműködése kiemelkedő je­lentőségű a békéért és a társa­dalmi haladásért, az imperia­lizmus és az agresszív, nép­ellenes tervei ellen vívott harc­ban. A plénum az európai kom­munista és munkáspártok pá­rizsi találkozóját a kommunista mozgalom életében fontos ese­ménynek, a háborúellenes erők, a béke és a nemzetközi bizton­ság védelmében valamennyi jó szándékú ember aktivizálása fontos tényezőjének tartja. A Központi Bizottság plénu- ma annak a szilárd meggyőző­désének ad hangot, hogy a párt, a szovjet nép minden erő­feszítést megtesz annak érde­kében, hogy a tizedik ötéves terv sikeres megvalósításával még jobban erősítse szocialista hazánk erejét, amely alapját képezi pártunk és a szovjet ál­lam lenini békeszerető irány­vonala hatékony megvalósítá­sának. Az ásványi kincsek fokozott kiaknázása Szibériában és a Szovjet­unió legészakabbra fekvő területein sok problémát hoz magával, amelyeknek megoldásából a Szovjet Tudományos Akadémia szibé­riai osztályának munkatársai is kiveszik részüket. A Norilszki Bánya- és Kohóipari Kombinát dolgozói kidolgozták az ún. No­rilszki programot, amely a talnahi érclelőhelyen folytatandó to­vábbi geológiai kutatásokra, az ottani ércek szélesebb körű ki­használására és a bányák munkatermelékenységének növelésére irányul. Ezt a programot a felvételünkön látható Október ércbá­nyában fogják alkalmazni (CTK-f elvétel) A plénum határozata a nemzetközi helyzetről Az SZKP politikájának helyességét a gyakorlat igazolta

Next

/
Oldalképek
Tartalom