Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-03 / 129. szám, kedd

XVII. JÔKAI-NAPOK Találjuk meg végre a kulcsokat Mozgalmasabb, tartalmasabb, a Jövőnek pedig többet ígérő volt nemzetiségi kulturális életünk egyik legrégibb és legjelentősebb seregszemlé­jének első öt napja, mint a korábbi esztendők- ben. És ezt nem csupán Baróti Szabó Dávid vir- ti, Katona Mihály bácsi sírjának, valamint a zsitvatoroki békekötés helyszínének csoportos megtekintése, a Munkásotthonban berendezett fesztiválklub műsorán szereplő Hét-ankét, Borá­ros Imre-est, MATESZ est íratja le a krónikás sál, hanem az egyes színielőadások körüli éjfé­li találkozások, beszélgetések is, nem kevésbé a két-három órás nyilvános értékelések. Sok volt a szöveg, vitathatatlan, de vitathatatlan az is, hogy amatőr színjátszásunk, patikamérlegre kerülvén, fontos — gondolkozásra, önvizsgálat­ra, helyzetfölmérésre kényszerítő — téma lett. „Jó lenne, ha korábban is, az alacsonyabb szintű nerse- nyékén, fesztiválokon hallhat- nánk szakvéleményt* — mond­ta az egyik szereplő. „Mert nem szólnak már az elején vagy me­net közben az illetékesek, hogy az, amit csinálunk, az nem jó. Ne itt derülne ki" — mondta egy másik. Számtalan ilyen és hasonló mondat hangzott el a nyilvános értékeléseken is, amelyek ezzel az egyes bemu­tatókhoz nem közvetlenül kap­csolódó, hanem amatőr szín­játszásunk egészét érintő és jellemző évtizedes, többször fölvetett, de meg nem oldott problémák vitaillésévé is vál­tak. Ha jobban szemügyre vesz- szük csupán az imént idézette­ket, nyomban észrevehető, hogy amatőr színjátszó mozgalmunk­nak szinte valamennyi rákfené­jére rámutatnak. Mert hogy nem egy van, az biztos. Húsz­harminc éves penészes, mohlep­te falakat kell áttörnünk, hogy továbbléphessünk, oda, ahol a huszadik század második felé­ben az amatőr színház (is) kezdődik. E területen sem mind­egy, hogy anyanyelvet és kö­zösséget hogyan és mivel aka­runk megtartani, művelni, épí­teni. Mellébeszélés, kibeszélés, a hozzá nem értés fedezése, az igényesebb feladat helyett a könnyűcske választásának iga­zolása az, amikor a közönségre hivatkozunk, hogy a közönség­nek tetszeit az egyébként be­vallottan is csapnivaló, ócska vagy édeskés darab és előadá­sa, az úgynevezett komoly szín­darabokra, drámákra el se mennének. De maradjunk csak a vígjátékoknál, komédiáknál, mert úgy tűnik föl, hogy csak­nem valamennyi amatőr együt­tes ezt a műfajt érzi közelinek önmagához is, meg a közönség­hez is. És a leginkább művel- hetőnek -p- az amatőrök köré­ben. Csakhogy vígjáték és víg­játék között is van különbség, ideje lenne már észrevenni. És tévedés azt hinni, mi több, ká­ros abban a hiszemben dolgoz­ni, színházat csinálni, hogy a közönségnek, vdgy legalábbis egy jelentős részének csak a giccs, csak a lektűr, csak az el- csepelt, szellemtelen poénok­ból építkező kabaré tetszik. Hogy' a helyzet, valamint amatőr színházi szemléletünk jelentősen megváltozzék, javul­ják, ahhoz elsősorban rendező- egyéniségekre van szükség, «kár főiskolán, akár önműve­léssel képiett rendezőkre akik szüntelenül tanulnak, figyelik a honi és külhoni színházi tö­rekvéseket. Föl kell frissíteni a dramaturgiai tanácsokat, mert úgy tűnik föl, évek óta, hogy egyfajta fejlődésgátló és -féke­ző konzervativizmus jegyében dolgoznak, már amennyire dol­goznak. Nem ártana, sőt, hasz­nos lenne felülvizsgálni az amatőrök számára eddig meg­jelentetett darabokat, és a nem megfelelőket nem ajánlani szín­padra. így nem esnének csap­dába főként a kezdő rendezők és csoportok, nem rontanák a közízlést. És valóban jó lenne, ha az új évad elején sikerülne fölmérni, hol milyen darabot tűztek műsorukra a csoportok, ne fecsérelnék erejüket, idejü­ket, tehetségüket anyák, apák, tanuló vagy dolgozó lányok és fiúk. Mert számukra nemcsak színház van a világon. A fen­tebb elmondottak természete­sen kevésbé vagy egyáltalán nem érintik a magabiztos, kí­sérletező szellemű, érzékeny kézzel, jó ízléssel tnegáldott a színház világában elméleti és gyakorlati emberként egyaránt jártas rendezőket, szereplőket. Az viszont már igen, hogy mi­lyen közegben dolgoznak. Az illetékeseknek kötelességük megfelelő körülményeket te­remteni a színjátszáshoz is, ne az alkotóknak kelljen mindent előállítani, beszerezni, még be­fűteni is a kályhába. Mi kell még a helyzetválto­záshoz, a szemléletváltáshoz? Olyan előadások, mint Örkény István Kulcskeresőkje a Duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) Lehár-emlékművet avatnak Csütörtökön 15.30 kor leplezik le ünnepélyesen LEHÁR FE­RENCNEK, Komárom fKomárno) nagy szülöttjének, emlékmű­vét a világhírű zeneszerző síületésének 110. évfordulójára ren­dezett ünnepség-sorozat alkalmából. E további komáromi em­lékmű felavatása a helyi és a járási párt- és az állami szer­vek gondoskodását dokumentálja a kulturális hagyományokról. Lehár Ferenc, a világhírű ze­neszerző 1870. április 30-án született Komárom ma is egyik jellegzetes utcájában, az egyko­ri Nádor utcában, amely ma Steiner Gábor utca. Édesapja mint katonakarmester nem ma­radt sokáig Komárom lakója, Pozsony, Sopron, Kolozsvár, Prága, Bécs, Brassó és más vá­rosokat utazott be családjával együtt Lehár az iskolai tanul­mányai elvégzése után a zenét már a Prágai Konzervatórium­ban tanulja. Itt Benevitznél he­gedülni tanul, Fibichnél zene­elméletet és Dvoráknál zene­szerzést. A tanulóévei nehéz kö­rülmények között teltek el. A fiatal Lehár nemegyszer a szó szoros értelmében éhezett. A zeneszerzés felé Antonín Dvo- rák irányította. Zenei pályafu­tását mégis mint hegedűs kezd­te katona-zenekarban,*itt gyak­ran helyettesítette az apját kar­mesteri teendőiben és így in­dult el lassan Bécsben a nép­szerűség útján. Miután Bécsből Losoncra kerül, továbbra Is nagy lendülettel foglalkozik a zeneszerzéssel. Itt mutatják be az első operáját, Rodrigó cím­mel. Losonc után Pula volt éle­tének következő állomása és egyben a második operája, a Kukuschka megszületésének színhelye. Első jelentősebb ope­rettjét, a Bécsi asszonyokat 1902-ben mutatta be nagy si­kerrel a bécsi Theater an der Wien. Ezt ’ követően egymás után következtek híres remek­művei, melyek közül a Víg öz­vegy aratta a legnagyobb si­kert. Lehár olyan embereket igyekezett ábrázolni a színpa­don, akik úgy élnek, szeretnek, szenvednek, mint minden más ember. Feltalálta a nemzetközi operett komponálásának re­ceptjét. Műveiben felhasználja számos nép, így a magyar, az orosz, a szlovák, a francia, az olasz, a jugoszláv és más né­pek történelmének és népszo­kásainak motívumait. A Víg özvegyet további szebbnél szebb operettek követték: a Luxem­burg grófja, a Pacsirta, a Ci­gányszerelem, a Mosoly orszá­ga, Paganini, Friderika, Guidit- ta és sok más mű, amelyeket nagy sikerrel mutattak be a vi­lág legnagyobb színházai, de gyakran felcsendültek a nép­szerű melódiák szülővárosában is. Lehár Ferenc életművét ne­héz valamilyen szűk keretbe beleszorítani. Művei közül több a széles néptömegek kedvelt melódiája lett. Alkotásainak legjava több az átlagos ope­rettnél. Valóságban nincs mű­faja, csak önmagával mérhető, csak gazdag és sokrétű életmű­vével jellemezhetők. A jelzők az elmúlt évek alatt mind le­koptak róla. De a zenei világ­ban a hálás közönség milliói kö­zött ma is fényesen ragyog Le­hár Ferenc neve. Emil Venkov szobrászművész, valamint a Schwarz mérnök-há­zaspár Lehár-emlékműve és a környező szép park, amelyet dolgos munkás kezek hoztak létre, Komárom új színfoltja lesz és egyben jelentős idegen­forgalmi nevezetesség. BENDE ISTVÁN Városi Művelődési Ház és a CSEMADOK városi szervezete színjátszó együttesének kivite­lezésében, Szigeti László ren­dezésébe«; és Lorca A csodála­tos vargánéja, melyet a Du- naszerdahelyi Jnk csoportja mutatott be Konrád József ren­dezésében. Szigeti László és együttese az első díjat nyert előadással nem csupán azt bi­zonyította be újfent, hogy van értelme és létjogosultsága az amatőr színháznak mifelénk is, hanem azt ugyancsak, hogy hozzáértő rendezéssel, színész­vezetéssel, lényeglátással és -értelmezéssel, a kulcsmonda­tok kitapintásával és kiemelé­sével az olyan — látszatra semmitmondó párbeszédekből, mindennapi fordulatokból, hely­zetekből sajátos humorral sajá­tosan megépített többrétegű — darab is megnyílik az amatör színészeknek, és általuk a kö­zönségnek, mint amilyen a Kulcskeresök. Az Örkény te­remtette szituációnak megfele­lőn berendezett színpadon gör­dülékenyebb és egyes részletei­ben még hangsúlyosabb lett volna az előadás, ha fölszaba- dultabban, természetesebben játszik a csoport, nem érződik olykor-olykor a színpadról lám­paláz, idegesség, bizonytalan­ság. Tapasztaltabbnak és hatá- rozottabbnak tetszett a másik dunaszerdahelyi együttes, va­lamennyi tagja pontosan végre­hajtotta a rendező valamennyi, apró részletekre is kiterjedő — bár helyenként stíluskeve­redést előidéző és a szereplő­ket túlságosan is kordában tar­tó — utasítását; a hangsúly-el­tolódások miatt, melyben egyik­másik 'szerep felfogása, egy esetben a nem éppé« legsze­rencsésebb szereposztás és az erős színű jelmezek is közreját­szottak, helyenként elhalvá­nyultak. a főszereplők, kiegé­szítő vonások erősödtek föl, veszített bájából, lírájából, vita­litásából Lorca darabja, mely azonban a Kulcskeresőkkel együtt így is példamutató elő­adás, a hivatásos rendező és díszlettervező (Kopócs Tibor), valamint az amatőr csoport együttműködését tekintve is. Nem ilyen volt a másik há­rom előadás, elsősorban a rossz darabválasztás miatt. Bármeny­nyire is igyekezett Kassai Bé­la jelentős dramaturgiai mun­kával jobbá tenni Siposs Jenő BumerángyÁX, az egyébként jól játszó, színpadot érző király- helmeci (Král. Chlmec) együt­tesnek sem lehetett felejthe­tetlen vagy legalábbis emléke­zetesebb, színvonalasabb szóra­kozást nyújtó előadás alap­anyaga: mert kitalált, semati­kus történet, olcsó színházi fo­gásokkal, poénokkal, anakro­nizmusokkal, eredetieskedések- kel. A lévai (Levice) színjátszók Cúth László rendezésében, von­tatott, minden feszültséget nél­külöző előadásban mutatták be Loviosek Béla Kék szilvafák cí­mű darabját, amelynek témája időszerű, de megmarad a téma szintjén, a felszínt írja le, ren­geteg közhellyel úgy, hogy sem a szövegben, sem a szöveg alatt nincsenek a színpadon jól megjeleníthető tartalmak, je­lentések. Az együttes szándé­kát így nem láthattuk vi­szont a színen, mint ahogyan a pozsonyeperjesi (Jahodná) cso­portét sem, amely Indig Ottó szemléletében, formájában és tartalmában is idejétmúlt Em­ber a híd alatt című darabjával lépett fel, Romanovics Lívia rendezésében. Olyan — külön­böző korú és foglalkozású, ugyancsak elkötelezett maga- tartású — emberek találkoztak ebben a darabban, akikben jó­val több van a most látottnál. Végezetül: reméljük, hogy a színjátszás nemcsak témát ad majd a jövőben, a központi se­regszemle első öt napján, ha­nem színvonalat is. Valamennyi nézőnek úgyszintén a falvak­ban és városokban. bodnár gyula Oj filmek KINEK A TÖRVÉNYE (mogyar) Kinek a törvénye — hangzik a magyar film címe, melyből mintha az is kicsengene: az al­kotók megkérdőjelezik, hogy a törvény egyaránt érvényes-e mindenkire. S mint a történet­ből kiderül, nem, hiszen a film egyik főszereplője, az önhitt téeszelnök úgy véli, hogy neki más törvény jár, számára tá- gabb a törvény is. A film hőse egy kezdő rend­őr, aki komolyan veszi a kö­telességét, olyannyira komo­lyan, hogy összeütközésbe ke­rül a hatalmat cinikusan ki­játszó, a törvényeket könnye­dén áthágó téeszelnökkel. A feletteseket, főbb főnököket? 'Ha szemet huny egy és más fölött? A fiatpl rendőr történetének feldolgozása szinte a kaland­film izgalmát hordozza. A rendőr szembenállása a téesz­elnökkel drámai cselekménysor­ban bontakozik ki. A film hő­seinek tettei gazdagon motivál­tak. Ebben a filmben még a végső összeütközés is bonyolult helyzetet teremt. Olyan hely­zetet, melynek más a látszata és más a valósága. A látszat szerint a balesetben a téeszel- nők kevésbé hibás, mint ellen­fele, a rendőr. Valójában azon­Balkay Géza és Sinkovits Imre a magyar filmben fiatal rendőr az igazság tán­toríthatatlan bajnoka. Céljai tisztán erkölcsi természetűek, önzéstől mentesek. Tekintélyes ember az elnök, felvirágoztat­ta a ^TSeszt. Alakjában ott van a múlt is, a jelen is. A múlt, amikor önfeláldozóan dolgozott a faluért, amikor vásárra vitte a bőrét a parasztok gabonája miatt és a jelen, amikor evés- sel-ivással-cimborálással tölti napjait, amikorra fejébe szállt a dicsőség, nagyúr lett, kedves és nagyvonalú, noha ellentmon­dást nem ismerő. Vallja: az eredményes mun­kához nemcsak munka kell — ez a többiek dolga — hanem összeköttetés és kapcsolat, tá­mogatás, kiutalás, kedvező el­bírálás. Főbenjáró bűn-e tehát, ha ennek érdekében jelenték­telen kárt okoz? Milliós nyere­ség érdekében ajándékoz meg ban tudjuk, hogy ő itatta le s fiút, ő heccelte odáig, hogy ré­szegen is felüljön motorkerék­párjára, sőt magát az összeüt­közést is ő provokálta. Holott a látszat egyszerűen az, hogy a rendőr ittasan belehajt a téesz­elnök kocsijába. A tiszta erkölcs, őszinte élet érdekében emel szót ez a film, érdekesen szép történetével, jól jellemzett szereplőivel, naivi­tásában szinte megható hősé­vel. A Galgóczi Erzsébet kisre­génye alapján forgatott film Szőnyi G. Sándor Munkája* Nyílt szavú, meggyőző mű az adaptáció, mely ráébreszti az embert: a tisztesség tegnap és ma egyaránt kötelez. A megha- sonlott téeszelnököt Sinkovits Imre, feleségét Tör öcsik Marif lányát Leviczky Klári alakítja. A rendőr szerepében Balkay Gézát láthatjuk. NYÄRI FILMSZEMLE A nyár nemcsak a pihenés és üdülés ideje, hanem a fesztivá­loké is. Alig fejeződik be az egyik rendezvény, máris kezdő­dik a másik. Júniusban, 13^a és 28^ között az idén is megren­dezik a nyári filmszemlét. A fesztivál ünnepélyes megnyitá­sára június 12-én Kassán (Ko­Hazánkat a seregszemlén négy új alkotás képviseli; há­rom cseh film: Az órásmester nászúton, a Vök úr elmegy, a Túszok a mulatóban és egy szlo­vák film, a Demokraták. A szo­cialista országok alkotásai kö­zül megtekinthetjük a Jemel- jan Pugacsoo, a Szóljunk egy­Jelenet a Jemeljan Pugacsov című szovjet filmből šice) kerül sor, a város meg­alapításának 750. évfordulója alkalmából. Az ezt követő na­pokon hazánk 66 városában (19 szlovákiaiban) estéről esté­re egy-egy új filmet nézhet meg a közönség. A tömegméreteket öltő kul­túrpolitikai rendezvény műsorá­nak összeállítói arra töreked­tek, hogy a nézők megismer­hessék hazai filmgyártásunk legújabb alkotásait és ízelítőt kapjanak a szocialista és nyu­gati országok jelentősebb szóra­koztató müveiből. Szórakoztató produkcióiból, hiszen a nyári filmszemlén jobbára könnyű műfajú alkotásokat láthatnak az érdeklődők. A szemle műso­rán 15 ország 20 filmje szere­pel. máshoz, testvér, az Őszi mara­tón és a Rallye (szovjet), a Nem élhetek muzsikaszó nél­kül (magyar), a Pirx pilóta tesztje (lengyel), a Bizonyíté­kok nélkül (NDK-beli), a Dra- cula herceg (román), a Ver­senyben a nagydíjért (jugo- szlávj és a Mindent bele, csak rá ne fázzunk (bolgár) filme­ket. A nyugati országok pro­dukciói közül a szemlén az alábbiak szerepelnek: Ezüst vil­lám (amerikai), a Hetedik szá­zad holdtölte idején (francia), A rózsaszínű párduc bosszúja (angol), A bíró és a hóhér (nyugatnémet), Gyilkos a tetőn (svéd), Merész húzás (olasz). A nyári filmszemle június 28- án fejeződik be Havíŕovban. —ym— 1980. VI. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom