Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-17 / 141. szám, kedd

UJ szó 1980. VI. 17. 5 Telnek a takarmánytárolók Ervína Juráčková, Bernardína Gergelová és Cecília Simková az esti jejéshez készülődnek (A szerző felvétele) tanulságos találkozás A Rozsnyói (Rožňava) Álla- mi Gazdaság állatállománya tavaly bizony éhezett volna, ha csupán annyi takarmány került volna eléje, amennyi a gazda­ság földjein termett. Hogy mégsem koplalt, azt elsősorban azoknak a termelőknek köszön­heti, akik az „inkább többet, mintsem kevesebbet“ elv alap­ján cselekedtek és így másokat is segíteni tudtak. A több mint hatezer hektá­ros állami gazdaság szakembe­rei okulva a múltból az idén bővítették a takarmányvetési területet, s ezzel megtették az egyik legfontosabb lépést a „több“ felé. A természet, mely e tavaszon a szokásoshoz képest lustáb­ban ébredezett, országszerte ráijesztett a mezőgazdaságra. Ebben a bányászváros és kör­nyéke sem képezett kivételt. Ott is később kezdett sarjadni a fű, rügyezni- a fa, s az or­gona sem virított ki a megszo­kott időre. Az élet azonban nem állt meg, s ma, ha némi késéssel is, teljes ütemben munkálkodnak a kaszák, szecs­kavágók, szárítók, és minden gép, ember, akinek vagy ami­nek köze van a takarmány be­gyűjtéséhez. Az állami gazdaság agronó- musa, Július Mojšeš mérnök szerint e fontos tavaszi munka alig van hátrányban a tavalyi­hoz képest. A kaszálógépek május utolsó hetében most is kivonultak a mezőre de a mun­ka üteme csak június elejétől számítható teljesnek. — Az idén tömegtakarmány­ból önellátóak szeretnénk len­ni. Van 2947 hektár rétünk és legelőnk, valamint 1579 hektár vetett takarmányfélénk. Az utóbbiakból 612 hektár az évelő növény, 100 hektár az őszi és 50 hektár a tavaszi ke­verékek területe, 240 hektáron hüvelyeseket termesztünk és 577 hektár silókukoricánk van. Tavalyhoz képest nem állunk rosszul. Főleg az biztató, hogy a növényzet szebb és minősé­gileg is jobb. — Mennyi az évi. feladatuk? — Nyers állapotban számít­va 63 501 tonnát kell begyűj- tenünk. Ebből a mennyiségből 21 406 tonnát zölden feletetünk az állatokkal. A szénából szá­rított állapotban 2790 tonna a tervünk, szenázsból 3645 ton­na végterméket akarunk, siló­ból 13 225 tonnát, lisztből pe­dig 1200 tonnát kell előállí­tanunk. — Hogyan készültek fel er­re az idénymunkára és milyen az eddigi menet? — Hat gazdasági udvarunk van és mindegyik termeszt tö­megtakarmányt. Úgy érzem, hogy a begyűjtést kellően meg­szerveztük, így az időjáráson kívül más nem nagyon gátol­hat minket ebben a munkában. Az egyes udvarokon külön munkacsoportok alakultak, s természetesen a szükséges gé­pek sem hiányoznak. Azt mond­tam, hogy nincs ok az aggoda­lomra. Ez igaz, de azért nyu- godtabbak lennénk, ha a gé­pekhez és a műszaki berende­zésekhez szükséges pótalkatré­szekkel nem volna baj. Ha ugyanis eltörik valami, esetleg elromlik, új nem igen akad helyébe, muszáj toldozni, fol­tozni. Külön csoport végzi a szárításra kerülő takarmány vágását és szállítását is. A be­takarított takarmány egy része az állatok elé került, a töb­biből pedig 93 tonna lisztünk van. A szárításon kívül a sze­názsolást is megkezdtük. Az a célunk, hogy egy-egy gödör há­rom, de legkésőbb négy nap alatt megteljen a Baktikonul- lal tartósított takarmánnyal. *— A befejezés időpontja? — A kedvezőtlen időjárásra való tekintettel az évelő takar­mányt június 15-ig szeretnénk begyűjteni, a szénát pedig jú­nius végéig. Ez a határidő Berzétére, Krasznahorkára, Hosszúrétre, Hárskútra és Csetnekre vonatkozik, a hegyek közötti Lucskára nem, mivel ott minden később érik be. # * m Határszemlére Mariňák Ras- tislavval, az üzemi pártbizottság elnökével Indultunk. Berzéte előtt a Sajó feletti dombolda­lon, a hazaiak által Nyerges- aljának nevezett dűlőben egy traktor vágta a takarmányt. Nyergében Ďuran Anion trakto­ros. Reggel kezdhette — árul­ta el a rendek száma és a kevésbé fonnyadt növényzet. Nem időztünk sokat a kis fennsíkon, tovább mentünk a sö­tét, mogorva fellegek alatti tájra békésen vigyázó krasznahorkat vár irányába. A várig nem ju­tottunk el, mert akiket keres­tünk, közelebb, a 45 hektáros Hosszúkötél dűlőben voltak. Racsko István 5718-as Zetor traktorjával és a traktor után függesztett STPU 220 típusú szecskázóval már néhány ren­det felszedett, mert az úttól vagy száz méter szélességben tiszta volt a tarló. — Ezt csinálom én évről év­Az oravai víztároló szomszéd­ságában, délkeletre az Oravica patak mentén szelíd lanikájú dombokon terül el a lieskov- eei Győzelmes Február Efsz ha­tára. A gabonatáblák sárga sáv­jai arról árulkodnak, hogy ezen a vidéken nemrég törtéik fel a mezsgyéket. Amint az itteniek mondják, sokáig fékezte a fej­lődést az a nézet, hogy a Dol­ný Kubín-i járásban kedvezőt­lenek a nagyüzemi gazdálko­dás feltételei. A földhözragadt földművesek még a felszabadu­lás után is hosszú ideig a régi úton jártak. Kis gazdaságaik­ban — átlagosan öt hektáros területeken — öt darab szar­vasmarhát, egy lovat tartottak, a téli időszakban meg favágás­sal foglalkoztak. Évszázadok óta ez a gazdasági forma nyúj­tott számukra létbiztonságot, ezért féltek az újtól. Az idő­sebbek emlékeznek arra az időszakra is, amikor sokan ván­dortarisznyát akasztottak a nyakukba. A kimutatások sze­rint Árvából legalább 15 ezren vándoroltak ki Amerikába, mert a hazai, festőien szép vidéken nem tudtak megélni. Ma már az oravai Teslában és más ipari üzemekben dolgoznak azok, akiknek nem ad elég munkát a föld, az erdő. Viszont akik sze­retik a mezőgazdaságot, az efsz-ekben keresnek boldogu­lást, megélhetést. Ezek közé tartoznak a lieskovcei földmű­vesek is. A szövetkezet gazdasági ud­varáról a legkorszerűbb gépek indulnak a határba, hogy elvé­gezzék a legsürgősebb munká­kat. Permetezőgépekbe töltik a folyékony műtrágyát. Vác­lav Schiffedecker, a szövet­kezet elnöke a munka irányítá­sa iközben beszél a kezdeti ne­hézségekről, és a távlati ter­vekről. Nagy küzdelmek között re, mindig a takarmány be­gyűjtésével vagyok elfoglalva — szólt magáról az érdeskezű traktoros, miközben a hajtómű­vet figyelte. — Megy ez, és még jobban is menne, ha volna megfelelő kardántengely. Saj­nos ez — mutatott a hajtó­szerkezet felé — csak kény­szermegoldás. — De megy. Naponta hány pótkocsit tetőz meg? — Van 35—40 fuvar. Jelen­leg három traktor hordja tő­lem a közeli gazdasági udvar­ra. Szenázsba megy. Kovács Emil „fuvaros“ is le­száll traktora nyergéből egy pillanatra. A négyesben folyta­tott rövid beszélgetésből kide­rült, hogy ezek a rendek már három naposak. így fonnyaszt- ják a zöldet, hogy az 3—4 cen­timéteres szecskává vágva szik­kadtabb állapotban kerüljön a szenázsba. Távolabb újabb csoport dol­gozott. — Azok már a hosszú­réti határban vannak és a szá­rítóba hordják — szólt utá­nunk az indulásra készen álló traktorából Racskó István. • • * Krasznahorka Váralja pere­mén egy BS-6-os szárító füs­tölgőit. Ladislav Staján, a szá­rító vezetője, Emil Veld’ák mester, valamint Podhradszky Borbála, Kerekes Erzsébet és Makó Mária — a szárító dol­gozói összehangoltan végeztek minden műveletet. — Ez ennek a rendje — tá­jékoztatott a hatalmas csarnok vezetője. Itt tavasztól őszig, pontosabban télen nincs meg­állás, éjjel nappal dolgozunk, három műszakban, így a gép, meg az emberek is megszokták már a napirendet. Az országúihoz közeli, akár üzemnek is beillő szürke épü­let szinte feltűnés nélkül fo­gadta a rendszeresen érkező szállítmányokat. • # # Ezekben a napokban Rozsnyó határában több helyen tárul elénk ehhez hasonló kép. A határban gépek és emberek dolgoznak, szaporodik, majd fogy a zöld rendek száma, a takarmánytárolók pedig egyre jobban telnek. Remélhető tehát, hogy az idén az állami gazda­ság nem szorul mások segít­ségére a szükséges takarmány­alap megteremtésében. GAZDAG JÓZSEF alakították meg a szövetkeze- tet, és a többi vezetővel, a párttagok segítségével szoktat­ták össze a nagy család tag­jait. Az alakulással járó nehéz­ségeket említve egy jellemző történetet mesél: — Kezdetben nem volt köny- nyű, sok udvarból kiátkoztak. Amikor megkezdtük a gazdál- kodást, egyre többen csatlakoz­tak hozzánk. Akkor éreztem, hogy változnak az emberek, amikor azok az asszonyok, akiik a szövetkezetről hallani sem akartak, a mezsgyék fel­törése után kötényükbe szedték a követ, hogy művelni lehessen a földet. Egész családok jöttek minden nap, hívni sem kellett Őket. Mintha jóvá akarták vol­na tenni korábbi tétovázásu­kat. Mutatja az épületeket, ame­lyek alapját az összegyűjtött kövekből rakták le. A tagság szorgalmára alapozva kezdték meg a komolyabb beruházáso­kat is. Felmérve a lehetősége­ket, felbecsülve a helyi adott­ságokat úgy döntöttek, hogy tejtermelésre szakosítják a gaz­daságot. Ezer tehenet és nyolc­száz üszőt tartanak majd. Építeni, termelni, egyúttal pe­dig tagokról is gondoskodni nem volt könnyű, de az első eredmények fokozatosan jobb munkára ösztönözték őket. Né­hány adat ennek bizonyításá­ra. A múlt évben még 700 000 korona veszteségük volt, az idén már nyereségre számíta­nak. Keresik, kutatják a gaz­dálkodás irányának legmegfe­lelőbb módját. Még a déli já­rásokba — köztük a komáro­miba (Komárno) — is gyakran járnak tapasztalatokat szerezni. Az elnök nemrég tért haza a vezetőség egyik tagjával a ko­máromi járásból, ahol néhány szövetkezettel megbeszélték a Több mint tanulságos olyan szocialista munkabrigád tagjai­val találkozni, mint a Popu- dinské Moöidlany-i Virágzás Egységes Földművesszöveikezet fejői és gondozói. Erről győ­ződtem meg a szövetkezetben tett látogatásomkor. Dušan Morávek mérnök, a Senicai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főzootechnikusa hívta fel a figyelmet erre a kö­zös gazdaságra, miközben a já­rás mezőgazdasági üzemeinek feladatairól beszélgettünk. Töb­bek között elmondotta, hogy összesen 21682 tonna húst, 21 millió darab tojást, 60130 000 liter tejet kell kitermelniük. Ez sokkal több, mint a tavalyi valóság. Az említett efsz prietržkal telepére, ahol a kilenc tagú fejő és gondozó kollektíva te­vékenykedik, Albin Marenčík mérnök társaságában látogat­tam el. Bernardína Gergelová, a munkabrigád vezetője elmon­dotta, hogy a szocialista mun­kaversenybe 1972-ben kapcso­lódtak be. Az azóta eltelt idő­szakban jelentősen növelték a tejtermelést, és jobb lett a tej minősége is. Tavaly 150 tehén­től átlagban 3971 liter tejet fejtek, ennek 85 százaléka el­sőosztályú volt. Szocialista kö­telezettségvállalásuk és a ter­melési feladataik teljesítéséért felterjesztették őket az ezüst­jelvény odaítélésére. Tavaly a szövetkezetben 711 tehenet tenyésztettek, a tehe- nenkénti átlagos hozam 3622 liter volt, s így járási viszony­latban az első helyet szerez­ték meg a tejtermelési verseny­ben. Az is figyelemreméltó, hogy 100 hektár mezőgazdasá­gi területre számítva 34,9 tehe­net tartanak. A tehéntenyésztésben össze­sen 38 ember dolgozik, közü­lük 33-an bekapcsolódnak a szocialista munkaversenybe. A versenyzők három kollektívát alkotnak. A másik 14 tagú munkacsoport a dubovcei tele­pen Anton Ivánka fejő vezeté­sével, a harmadik 14 tagú kol­lektíva pedig a Popudinské Mo- Cidlany-i telepen Emília Kuber- rúková vezetésével dolgozik. A prietržkai telepen ottjár- tunkkor éppen esti fejéshez ké­szülődtek a fejők. — Meg akarja ismerni azt a módszert, amellyel dolgozunk? — kérdezi Bernardína Gerge­lová, a kollektíva vezetője, aki már harminc éve dolgozik az állattenyésztésben és húsz éve ugyanazon a munkahelyen. — Az egész nagyon egyszerű — magyarázza. — Pontosak va­gyunk a munkában, idejében elkezdjük a fejést, elegendő takarmányt kapunk az állatok részére. Jól keresünk, s nem­csak a kifejt tej mennyisége, hanem minősége után is jár pénz. Ez minden. — Egy gondozó 26 tehenet lát el — mondja Ervína Juráč- ková, a munkabrigád másik tagja. — Szerintem az egész­ségügyi előírások megtartása is nagyon fontos. Hatással van a tehenek termelékenységére is, de főleg a tej mikrobioló­giai összetételére. Ugyancsak fontos tényező a takarmányo­zási technika mikéntje. Cecília Simková 29 éve fejő* nő. Van áttekintése róla, hogy a tejtermelésben hogyan jutot­tak fel a csúcsra. — A szövetkezet megalakul lásakor távolról sem a mai módszerekkel dolgoztunk — mondja. — Fokozatosan tehén­istállókat építettünk, javítottuk a takarmányozási technológiát, változtattunk a fejési módsze­reken, vagyis áttértünk a gépi fejésre. Egyre inkább tudatosí­tottuk, hogy még mindig nagy tartalékok vannak a tehénte­nyésztésben, amelyeket maxi­mális mértékben ki kell aknáz­ni. Az év minden napján dol­gozunk és az óránkat se néz­zük mikor telik le a munkaidő. A Virágzás Efsz 2039 ha föld területen gazdálkodik. 1976— 1978 között az állattenyésztés­ben elért eredmények alapján a hatodik helyen voltak a já­rásban, tavaly pedig már az elsőn. Az említett tényezőkön kívül az eredményekre jó ha­tással van az állatgondozókról való sokoldalú gondoskodás, a felelősségteljes állattenyésztől- és tenyészmunka. A szövetkezet már évek óta szarvasmarhatenyésztésre sza­kosodik. Szlovák-tarka tej-hús típusú teheneket tenyésztenek. Éppen ezért a tejtermelésben elért eredményeik kellemes meglepetést jelentenek. Ennek a fajtának a tenyésztése során jó eredményeket érnek el a szarvasmarha-hizlalásban és a borjúelválasztásban is. A gondozók és fejők mun­kájának feltételei jelentősen megváltoznak, ha felépül az új 520 férőhelyes tehénistólló. — Legszívesebben már az idén átadnánk rendeltetésének — mondja Marenčík mérnök. — Jelenleg még az Összes gazda­sági udvarban tartunk tehene két. Ezek régi típusú istállók, s bennünk nem lehet növelni a munkatermelékenységet. Az új farmon már műszakokra fog­nak dolgozni a gondozók, s így az állattenyésztés szövetke­zetünkben vonzó munkahely lesz a fiatalok számára is. JOZEF SLUKA Takarmánybetakarítás a Hosszúkötél dűlőben (A szerző felvétele) Földművesek között - Árvában további együttműködés lehető­ségeit. A növénytermesztésben is kialakítják a termelés sza­kosításának irányát. Növelik a rétek és legelők hozamát, a megfelelő földparcellákon pe­dig burgonyát termelnek. Pár év múlva már jóval több juh legel a magasabb dombokon lévő kaszálásra alkalmatlan le­gelőkön. Nem a legjobb Itt az időjá­rás. Egyes időszakokban aszály fenyegeti a termést, más idő­szakokban a dombokról lezú­duló víz árasztja el a völgyet. Ezért több mint 1600 hektáros terület elmocsarasodott. Ami­kor megalakult a szövetkezet, első határozatuk az volt, hogy lecsapolják a vizet. Igyekeze­tük már részben sikerült és ennek következtében kedvezőb­bek a lehetőségeik a szántóföl­di termelésre. A termelésben elért sikerek után fokozatosan fellendítik a kulturális életet is. A szövetke­zeti iroda folyosóján levő fali­újságokon már ott díszeleg az új művelődési otthonról ké­szült fénykép. A szövetkezet 300 000 koronával járult hozzá építéséhez és a tagok elvégez­ték a villanyszerelési munká­kat is. Szintén fényképek bizo­nyítják, hogy ebben a közös­ségben megbecsülik az embere­ket. Egész sor felvétel adja vissza a meghitt események, zárszámadó közgyűlések légkö­rét. A szövetkezőt vezetői szám­adatokkal bizonyítják, mennyit fordítanak szociális célokra, hogy mindenki érezze a róla való gondoskodást, tudatosítsa, hogy az Oravica partjain többé már nem fognak magukra ha­gyatva élni a földművesek. Amint tanácsteremben levő felirat is érzékeltette: a régi Árva helyén új Árva születik. BALLA JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom