Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-30 / 126. szám, péntek

Nehéz harcok Bejrutban Üjabb konzultációk kezdődnek a libanoni politikai erők között (ČSTK) — Bejrut déli elövá Fosaiban már második napja ne­héz harcok folynak a jobbolda­li síita Árnál szervezet fegyve­res tagjai és a libanoni nem­zeti mozgalomba- tömörülő bal­oldali szervezetek tagjai között. A harcoknak eddig 15 halálos és csaknem 50 sebesült áldo­zata van. A harcok színhelyén az utcák kihaltak, az emberek elhagyták házaikat, és sokan pincékben keresnek menedéket. Az Amál kommandói igyekez­nek kiszorítani Bejrút déli elővárosaiból a haladó erőket és ellenőrzésük alá vonni eze­ket a városrészeket. * Jasszer Arafat, a PFSZ ”ég Behajtó Bizottságának elnöke táviratban szólította fel az Amál vezetőit, hogy azonnal szüntessék be a harcokat, és tárgyalás keretében oldják meg a konfliktust. Az ilyen in­cidensek csak a cionista ellen­ségnek kedveznek, hangsúlyoz­za Jasszer Arafat. A libanoni kormány szerdai ülésén megállapította, hogy az ez év márciusában meghirde­tett 14 pontos nyilatkozat tel­jesítését több esemény fékezte. Ennek ellenére úgy döntött, hogy hétfőn újabb konzultációk kezdődnek a libanoni politikai erők között azzal a céllal, hogy kedvező légkört teremtsenek a válság rendezéséhez. Megfigye­lők úgy vélik, hogy az esetle­ges sikertelenség a kormány le­mondásához vezethet. Utcakép Kvangzsuból (Telefoto: ČSTK) Elutazott Moszkvából a JNBK küldöttsége (ČSTK) — Moszkvából teg­nap elutazott a JNDK küldött­sége, amelyet Ali Nasszer Mtr hammed, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára, a JNDK Leg­felsőbb Népi Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, kormányfő veze­tett. Ali Nasszer Mohammed az SZKP KB, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa meghívására tartózkodott hiva talos baráti látogatáson Moszík- ♦ában. A két ország nemzeti lobo­góival feldíszített Vntikovói re Tyihonov Bonnba utazott Nyíkolaj Tyihonovnak', a szovjet Minisztertanács elnöke első helyettesének vezetésével szovjet delegáció utazott Bonn­ba, hogy részt vegyen a szov­jet-nyugatnémet gazdasági és tudományos-műszaki együttmű­ködési bizottság soronkövelke- ző ülésén. A felek a két ország gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kapcsola­tainak eddigi alakulását és jö­vőbeni fejlesztését tekintik át. (TASZSZ) pülőtéren a dél-jemeni vendé­gektől Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Minisztertanács el-1 nöke, Andrej Gromiko külügy­miniszter és más szovjet sze­mélyiségek, valamint a diplo­máciai testület tagjai vettek búcsút. A példátlan terror ellenére A SALVADORI ORVOSOK FOLYTATJÁK SZTRÁJKJUKAT (ČSTK| — A salvadori fegy­veres fasiszta harci csoportok terrorakciói során nem kímé­lik a kórházakat sem. Szerdán öt álarcos bandita behatolt San Miguel város kórházába, né­hány védtelen embert megsebe­sített, és egy , fekvő beteget meggyilkolt. Ezzel a tettükkel reagáltak az orvosok múlt hé­ten megkezdett sztrájkjára. Az orvosok sztrájkjában szer­dáig mintegy 900-an vettek részt, és a San Miguel-i eset után úgy döntöttek, hogy sztrájkjukat addig folytatják, amíg a kormányzó katonai-pol­gári junta nem biztosítja a biz­tonságos munkakörülményeket. Az elmúlt 24 órában Salva­dorban a különböző összecsa­DÉL KOREA NEMZETBIZTONSÁGI TANÁCS ALAKULT Tüntetések több városban (ČSTK) — Dél-Koreában to­vább tart <i rendkívüli feszült­ség, ugyanis a katonaság ke­gyetlen fellépése a kvangzsui felkelők ellen nem hallgattatta el a kormányellenes tünteté­seket. Kvangzsn után Mokpcho városában is hatalmas méretű tüntetésekre került sor, és a hírügynökségek hasonló hely­zetről számolnak be Csoiidzse városából is. Ez utóbbiban diá­kok ezrei vonultak az utcákra, követve Csöng Du Hvan tábor­noknak, a dél-koreai titkos- szolgálat parancsnokának azon­nali leváltását, a demokratikus reformok végrehajtását. pások során 13-an vesztették életüket. Január óta a hadse­reg, a rendőrség és a fasiszta bandák akciói során mintegy 3000-en haltak meg. San Salvadorban a hadsereg vezérkara rendkívüli ülést tar­tott a nemzeti gárda vezetői­nek és a rendőrség vezető tisztjeinek részvételével. A ta­nácskozáson új tervet dolgoz­tak ki az országban fokozódó forradalmi mozgalom elfojtá­sára. A kiadott nyilatkozat sze­rint a rendőrség hatáskörébe továbbra is „közbiztonsági fel- adatok tartoznak majd“, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hadsereg és a nemzeti gárda továbbra is szabadon üldözheti a hazafias erőket. Mint azt az AP hírügynökség jelenti, Szönlban folytatódnak a megbeszélések a hadsereg vezetői között, akik szerdáu hozták létre az ún. nemzetbiz­tonsági tanácsot. A tanács élén hivatalosan Csői Kju Ha elnök fog állni, valójában azonban a hatalom Csöng Du Hvan kezé­ben lesz. A dél-koreai rendkívüli álla­pot adminisztrátora szerdán ul­timátumot intézett Kvangzsu la­kosságához, hogy 10 napon be­lül szolgáltassa be a népi fel­kelés során zsákmányolt fegy­vereket. E tíz napon belül bün­tetlenül megadhatják magukat a felkelés azon résztvevői, akiik jelenleg bujkálnak. Speciális katonai egységek folytatják a nyomozást a kvangzsui felkelés szervezői ellen. Az utcákon és a tereken harckocsik és katonai járőrök cirkálnak. Merényletek Olaszországban (ČSTK) — Űjabb két politi­kai gyilkosságot követtek el szerdán reggel Olaszországba«. Rómában négy fegyveres meg­gyilkolt egy rendőrt és súlyo­san megsebesített két másikat, Milánóban pedig a Lombardiai Újságírók Szövetségének elnöke lett merénylet áldozata. Walter Tobagit milánói lakása közelé­ben gyilkolták meg. A 33 éves újságíró a Corriere della Sera című lap munkatársa és az egyik legismertebb olasz újság­író volt. Václav Hiila befejezte berlini tárgyalásait (ČSTK) — Václav Huta, a CSKP KB Elnökségének tagja, a csehszlovák kormány alelnö­ke, az Állami Tervbizottság el* nöke befejezte berlini látoga* tását. A tárgyalások végén a két ország központi tervezési szerveinek küldöttsége jegyző (könyvet írt alá a népgazdásági tervek koordinálásáról. A tár­gyalásokról kö^ös közleményt adtak ki. BÉCS Tanácskozás a békéről (ČSTK) Szerda este be-* fejeződött a béikeszerető erők nemzetközi összekötő irodája által szervezett háromnapos nemzetközi tanácskozás, ame-. lyen öt világrész mintegy negy- ven országából érkezett külön* böző politikai pártokhoz, társa­dalmi szervezetekhez tartozó küldöttek a leszerelés előmoz- dításáról, az enyhülési folyam inat megszilárdításáról tanács-* koztak. A konferencián elfogadott' közlemény rámutat: a küldőt-« tek osztják a népeiknek a fo-« kozódó háborús veszéllyel kap* csolatos aggodalmát, és fel- hívnak minden békeszerető erőt az enyhülés vívmányainak védelmére. Az iráni parlament , első ülése (ČSTK) ■ Teheránban szer« dán megkezdődött a parlament (Madzslisz) első ülése. A par* lament tagjait kétfordulós vá< lasztáson választották meg. A mandátumok többségét a Be­hest! ajatollah vezette Iráni Iszlám Köztársaságpárt szerezte meg. Kurdisztánban a za-> vargásokra való tekintettel není tartották meg a választásokat. Előválasztások az USA-ban '(ČSTK)' Carter amerikai elnök fölényes győzelmet ara­tott Kennedy szenátor felett Kentucky, Arkansas, Nevada és Idaho államokban rendezett előválasztásokon. A republiká­nus szárnyon az előválasztást Ronald Reagan nyerte meg. A TAiFI TALÁLKOZÓ TITKAI 3 980 V. 30 A dzsiddai légikikötőtől ta­lán száznyolcvan kilomé­ternyire van Taif városka. A Szaud Arábiába, pontosabban Mekkába látogató jobbmódú za­rándokok sohasem mulasztják el a világ mohamedánjainak elsőszámú zarándokhelyétől félórányi autóútra lévő Taifot: elegáns, minden kényelmet nyújtó szállodái versenyre kel­hetnek akármelyik európai vagy amerikai hotellel. 1980 májusában itt, Taifbau ült ösz- sze az OPEC (Organisation of Petroleum Exporting Count­ries), azaz az olajexportáló or­szágok szervezete miniszteri konferenciája. Mind a 13 tag­ország megígérte jövetelét, ép­pen csak Nigéria küldöttsége mentette ki magát — belpoliti­kai gondok miatt maradt otthon az olajügyi miniszter. S körülbelül percre is akkor, amikor a taifi nagyszálló ta­nácskozótermében megkezdő­dött a fontos értekezlet, a Reu­ter angol hírszolgálati iroda rövid hírt adott egy fontos nyi latkozatról. A nyugat-európai olajkereskedelem egyik vezető egyénisége, az Exxon amerikai olajtársaság nyugatnémet leány- vállalatának, az Esso AG.-nak az igazgatója adott interjút a tőkés olajholnapról. ,,A világ tavaly rckordineny- nyiségíi, 3,1 milliárd tonna kő­olajat használ el, s a fogyasz­tás jelenlegi üteme mellett a világ olajtartalékai csupán hu­szonkét esztendőre elegendők. A jövőben nem lehet biztosí­tottnak tekinteni a világ olaj­ellátását, mivel a fogyasztás és kitermelés növekedése jelentő­sen csökkentette a tartalékokat. 1977-ben még 87,0 milliárd ton­na volt a bizonyított olajkész­let, 1979-ben már csak 87,3 milliárd tonna ... És a fogyasz­tás az 1977-es 2,9 milliárd ton­náról ugrott a mostanira .. — mondta az Esso-igazgató. Aki a nyilatkozat dátumát is figyelte, összevetette azt a tai­fi tanácskozás időpontjával, megértette: új olajáremelésre kell előkészülni. (Az olajhol­napról szóló nyugati jóslások általában figyelmen kívül hagy­ják, hogy a világ első olajterme­lője a Szovjetunió — és a szov­jetországnak jóval nagyobb bi­zonyított tartalékai és még fel nem tárt olajmezői vannak, mint bármely más ország­nak ... I szállítási feltételektől, minőség­től függött, hanem mind több volt az árképzésben a politikai elem. Francia források megál­lapították: 1980. április 1. óta Kuvait hordónként 5,50 dollárt kér pluszként „ellátási bizton­sági pótlék“ címén; holott ola­ja közepes minőségű. S május elején hirtelen úgy határozott, még 2,50 dollárral emeli az árát, s így a kuvaiti olaj hor­dója már 35,50 dollár. Különle­derekán váratlanul ugrott: Szaud-Arábia hirtelen két dol­lárral emelte az árat.) A szaud-arábiai AI Madina című lap néhány nappal a má­jusi OPEC-tanácskozás előtt foglalkozott ezekkel a híreszte­lésekkel és azt írta: előfordul­hat, hogy Rijad enged és eme­li az árat... Taifban azonban nem váltak be a jóslatuk, A Mekka mellet­ti városka luxusszállodájában Meddig emelkedhet az olaj ára ? Lassan-lassan már mesék teg­napjába tűnik az az idő, ami­kor — nem is egy teljes évti­zeddel ezelőtt — a kőolaj hor­dónkénti ára, azaz egy barrel, 159 liter petróleum ára 1,90 amerikai dollár volt. 1973—74 az olajválság két esztendeje előbb 2,70-re, majd 9,76-ra nyomta fel az árat. Attól kezd­ve meredeken emelkedett a fekete arany ára. 1979 karácsonya előtt a ve­nezuelai Caracasban volt OPEC- tanácskozás; ott a résztvevők már nem tudtak egységes ár­ban megállapodni. A taifi kon­ferencia összehívásának idő­pontjában — így mondták az olajüzlet szakértői — „a nyers­olaj ára körül példátlan anar­chia uralkodott.“ Ez mindenek­előtt abban nyilvánult meg. hogy amíg az „Arabian Light“ nevű szaud-arábiai olajat 26 dollárért adták, a hozzávetőle­ges azonos minőségű „Iranian Light“ elnevezésű iráni olajért 35,37 dollárt, kértek. Egyéb­ként a kerek 26 dolláros és a 35 dollár 37 centes árhoz még különféle, ugyancsak különbö­ző összegű pótlékok is járul­hattak, időként és vásárlóként eltérő összeggel.) Mind bonyolultabb és bonyo­lultabb lett az olajár: már messze nem csak technikai, ges felárat számít Katar, hor­dónként 6,50 dollárt, Indonézia 6,40 dollárt, és Irak 7—10 dol­lárt. Az új árakat a vásárlók megfizetik, egyedül Irán kapott visszautasítást japán cégektől és a S'helltől, amikor április elején űjabb 2,50 dolláros eme­lést jelentett be. Irán gyorsan döntött: azoknak, akik nemet mondtak, ezután nem szállít semmilyen áron. Közvetlenül Taif előtt az OPEC-országok közötti belső ellentétről írt érdekes cikket Jean-Lois Lemarchand, az Agence France Presse munka­társa. „Az OPEC-en belül egyes országok, például Irán, Líbia és Algéria nyíltan Szaud-Ará­bia szemére hányják, hogy »ajándékot ad« az Aramco amerikai tagvállaltainak, az Exxonnak, a Mobilnak, a So- calnak és a Texaco-nak. Ezek a cégek vásárolják a szaudi ki­rályság olajának nyolcvan szá­zalékát. »Nem fogadjuk el, hogy Szaud-Arábia 26 dollárért adja olaját az Egyesült Álla­moknak akkor, amikor Irán 35 dollárt kér — jelentette ki nemrég Ali Akbar Moinfar irá­ni nlajügyi miniszter. Nem len­ne jobb, ha a különbséget Ará- bia népe kapná?« — idézi a vi­tát a francia újságíró. (A 26 dolláros ár egyébként május eredetileg az volt a cél, hogy egységes árat állapítsanak meg. Még Caracasban hattagú külön­bizottságot küldtek ki az új ár­képzési rendszer alapjainak ki­dolgozására Szaud-Arábia, Algé­ria, Venezuela, Irán, Irak és Kuvait olajügyi miniszterének személyében. Kiderült, hogy a a hattagú bizottságon belül is nézeteltérés van. „Három or­szág fenntartásait fejezte ki az árakra vonatkozó ajándékokkal kapcsolatban“ — mondta Jama- ni, Szaud-Arábia olajminisztere. A szigorúan titkos tárgyalások­ról csak hivatalos kommüniké jelent meg; ebben az állt, hogy „egyesek olyan új árképzési rendszert javasoltak, amely szerint negyedévenként félig automatikus, az infláció, a fej­lett tőkés fogyasztók gazdasá­gi növekedése és egy valutako­sár (több tőkés valuta összeha­sonlított árfolyama) alapján módosítják az olaj árát“. Az áremelkedésnek ez a módja — ezt már a miniszte­rek Taif utáni nyilatkozataiból tudjuk — a többség véleménye szerint egyáltalán nem a ter­melők, hanem a fogyasztók, és mindenekelőtt a nemzetközi olajmonopóliumok javára vál­na. Ezért lépett fel ellene Moinfar Iráni olajügyi minisz­ter, aki kifejtette: manapság olyan a piaci helyzet, hogy a fogyasztó minden árat megfi­zet, tehát igen magas induló árat kell megszabni és lehető-i séget kelt lelni arra is, hogy, később politikai okokból az eredeti negyedéves áremelés sektől függetlenül is lehesseií árat emelni... Végül is Taifban nem szüle­tett döntés az árakról; a ha-* tározatot majd júniusban az OPEC algériai, vagy november­ben a szervezet bagdadi állam­fői találkozóján hozzák csak meg ... Akárhogyan is döntés nek, egy dolog bizonyos. Az 1979-es újabb nagy árugrás (a januári 12,70 dolláros árból az év végére lett 24—27—32 dol­lár!) igazi haszonélvezői nem is a termelők, hanem a nagy, mindenekelőtt amerikai tőke-! érdekeltségű nemzetközi olaj- társaságok. Ugyanazok, akikről Moinfar iráni miniszter beszélt, elsősorban az Exxon, a Mobil, a Socal és a Texaco. A nagy olajcégek 1979 első évnegyedé­ben nem kevesebb mint három­száz százalékkal növelték pro­fitjukat, a profitnövekedés —< az újabb termelői áremelkedé­sek után is — tovább nőtt és 1980 tavaszára elérte a hatszáz százalékot... V an egy olyan számítás, hogy a többségükben amerikai érdekeltségű olajmo­nopóliumok minden egyes hor­dó olajon most is 11—17 dol­lárt keresnek. Mindenesetre az OPEC-országok legalább egy kérdésben egységesek. Vissza­fogják, nem emelik a napi tér« melést (Szaud-Arábia például napi 9,5—8, millió hordó kö­rül tartja), hogy így is Irán mel­lett álljon olajügyekben — ne pótolja további termelésbőví­téssel a teheráni kiesést, ne gyöngítse az „Iranian Light“ helyzetét. GARDOS MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom