Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-28 / 124. szám, szerda
Ezekkel a. szavaiddal summáz- ia a vásár nyitónapjának mér- Jegét a komáromi (Komárno) Bőrdíszmöáru rokkantszövetke- aet standjának eladója, Molnár Ilona. Az első napon bizony ne- héz volt a pult közelébe fér- •kőzni. Az ok a szövetkezeit slágercikke — a női műbőrzakó volt, amelyből nem kevesebb, mint 260 darab kelt el az első napon. Az érdeklődés nem csökkent később seim, s a röpke néhány peirc elaitit, amíg mi a pult mögötti raktárhelyiségben beszélgettünk, a másik eladó, 'Hrabovszky Rozália eladott belőle további három darabot. így Hem csoda, ha sűrűn tekingettek az órájukra, miközben a raktárba szaladtak áruért, s próbálták kitalálni, hogy vajon hol tarthat éppen a reggel Komáromból elindult teherautó a további szállítmánnyal. Türeta cipőt terem Nemigen aikadt olyan női látogatója a vásárnak, aki a Z kiállítási csarnokban ne állt volna meg a brnói Snaha cipőipari szövetkezet kiállítót részlege előtt. A szövetkezet cipői mindenütt koresettek, ahová jut belőlük. — Hatszázötven ezer pár női lábbelit gyártunk évente — mondja Milan Várták mérnök, a Bteresikedelmi osztály vezetője, i—- Ezek nagy részét, a termelésünk egyharmadát, azonban saját üzleteinkben — 16 van belőle BrnÓban és a dél morvaországi kerületben — értékesítjük. ötvenkét millió korona az évi forgalmunk. Egy-egy cipő- modellböl összesen legfeljebb '15 000 párat gyártunk, de többféle színben. A vásárra szép, ízléses, divatos kollekciót hozott a szövetkezet. Különösen az elegáns bokacipőik iránt volt nagy az érdeklődés (még a kirakatot is 'betörték a heves hölgyvásárlók) 'de ezekből egyelőre csak piacikutatási szándékkal, csekély mennyiséget árusítottak. Az idei szandálkínálatuk viszont szintén ízléses, s ebből már válo- gathatak a vásárlók, ha volt tü- rülmük a pult előtt állandóan kígyózó sorba beállni. A fenti cím persze mégin- kább helytálló, ha figyelembe vesszük az eladók nyitónapi étrendjét. Eszerint a reggel fél hétkor elfogyasztott reggelit este háromnegyed kilenckor( L) követte az „összefoglaló“ tíz- 6 r a i -ebé dv a cső ra ... A komáromiak számára ugyancsak beindult az üzlet az idei vásáron. _A Z-pavilonban a legnépszerűbbek közé tartozott a szövetkezet standja. A szövetkezet felvásárlási előadója, Miséik Antal szerint az első nap mérlege csaknem negyedmillió korona. Ekkora forgalomra bizony nem számított álmában sem. A 780 ezer koronás brnói árukészletüknek csaknem egyharmada kelt el. Áru kell mégpedig nem kevés, hiszen a műbőrzakó mellett akad még bőven olyan cikk, amely biztosan nem marad raktáron. Például az összerakható tásika, a fényjelzős impregnált iskola- tásíka, meg az ágynemű. íme a mennyiség és minőség összefüggése, lefordítva vásári viszonyokra: ha jó minőségű az áru, sok kell belőle! Minden nap — vasárnap Bő a bútorválaszték Papa, mama kerestetik Harsog a hangszóró a vásárvárosban, éppen Bonney M-szá- mot, majd megszakad a zene és mikrofonhoz szokott hang köz- li-kéri-követeli, hogy: „Robert Medek szülei azonnal jelenjenek meg a Vásár-rádió stúdiójában ahova a kis Róberiet, a vásárlátogatók egyike vitte, miután szülei „elcsatangoltaik“ ... Ezt a kisfiú vallotta bár a legnagyobb valószínűség szerint Ő volt a ludas. így „ismeretlen megtaláló" segítségével jutottéi a kisfiú a rádió épületébe, ahol annak 5—6 fős személyzete közben a kedvéért visszafiatalodott vagy húsz évet, hogy megfelelő partnere lehessen a kötelező játékban. Más választásuk úgysem volt, ha nem akarták hallgatni a szülő váró kisfiú éktelen bömbölését. Persze nemcsak Róbert volt az egyetlen „talált tárgy“, naponta öt-hat gyerek maradt ideiglenesen szülők nélkül, és a rádió adta tudtul, ha valaki elvesztette valamijét — táskáját, retiküljét — s azt a megtaláló, vagy a legközelebbi rendőr juttatta el a rádióba. Egyébként 200—300 olyan eset akad naponta, amelyet ki kell hirdetniük. Mindezt Aleš Jarý, harmadikos színinövendék, a bemondó mondja, de folytatni már nem tudja, mert egy méltóságteljes farkastkutya „érkezik“. Kísérője szerint a gazdátlan eb éppen az egyik pavilonba akart betérni... Zene halkul, Aleš közli a tényállást. (Azaz: okos kutya keresi gondatlan gazdáját). Ez persze nyilvánvaló, így tehát még magyarázatra szorul eme alcím: a vásár minden napja egy-egy kerület napja a vásáron, s ez már hagyomány- nyá vált. Az első napon, pénteken, a közép-csehországi kerület napját „ülték“, persze csak így idézőjelben, mert bizony eladó egy sem akadt, aki üldögélhetett volna, a vásárlók meg mintha versenyben álltak volna egy-egy pult előtt. Ha nem, akkor éppen útban voltak — két pult között. Talán csak aki nem kizárólagosan vásárlási szándékkal jött, az figyelhette meg, hogy a kerületek vásárnapján az érintett púitoknál különösen nagy az áruválaszték, szolgálatkész a kiszolgálás, mert arra — lehetőségei szerint — ügyelt minden kiállító, hogy panasz ne lehessen az ellátásra, különösen akkor, amikor éppen ők kerültek reflektorfénybe. Hétfőn volt Bratislava és a nyugat szlovákiai kerület napja, ma van a kelet-szlovákiai, pénteken pedig a közép-szlovákiai kerület napjára kerül sor. Tetőtől talpig A felmérések alapján a látogatók több mint 90 százaléka évek óta rendszeresen megtekinti a vásárt. Sokan már név szerint ismerik a kiállítókat, tudják mit, hol érdemes keresni. A megnyitó után pillanatok alatt felfedezték például, hol árusítják a még mindig keresett, s az üzletekből hiányzó kordbársony nadrágokat, szoknyákat, az opavai Slezská tvorba szövetkezet fehér vászonból, farmeranyagből készült csinos, ízléses kompiéit. — Tavaly tetőtől talpig fel* öltöztettem a családot — mondja egy csomagokkal megrakott fiatalasszony. — Most is ezért Jöttem, mert itt több az áru, nagyobb a választék, s olyas- mit is megvehetek, ami, hozzánk, Közép-Szlovákiába különben nem kerül el. Mikacs Júlia és Sógorka Terézia Ógyalláról {Hurbanovo) utazott Brnóba szintén azért, mert tavaly a látottakkal és a vásároltakkal egyaránt elégedettek voltak. Ruházati termékekből csak- volt hiány. Sok láthattunk ugyan, ugyan nem olyan árut ami az üzleteinkből sem hiányzik, de a kiállított termékek azt is tanúsították, hogy az ipari szövetkezetek és a helyi gazdálkodási vállalatok egyre jobban igyekeznek eleget tenni fő feladatuknak: kisebb sorozatban készülő divatos, esetleg luxustermékekkel kiegészíteni, tarkítani a választékot. Kékfestő és kerámia A Slovákia vállalat 400 000 korona értékű árut hozott a vásárra: modrai, pozdišovcei és lubietovái kerámiát, bőrdíszmű- árut, kékfestő-termékeket, fafaragásokat, emléktárgyakat, csiszolt üvegárut, népviseleti cikkeket. Sátruk előtt nézelödők- ből és vásárlókból egész nap nem volt hiány. Legtöbben a kerámiaáruból válogattak. Sokan külföldi ismerőseik, rokonaik számára vásároltak ajándékot, a Slovakia közvetítésével ugyanis a világ minden tájára vámmentesen küldhetnek az érdeklődők 3000 korona értékű ajándékcsomagot. mm&iAVÁSÁR Mindenképpen érdekes, és jellemző is egyúttal az a tény, hogy fehérnemű, bútor, játékok, cipők társaságában a vásáron megjelenik egy olyan árucikk, amely egyik bizonyítéka annak, hogy az energiatakarékosság kezd egyre inkább életszemléletünk szerves részévé válni. A szóbanforgó termék a „KOMEX- TERM RVT“, a prágai KOVOGond a nyersanyag Kényelem, avagy ,albérlet az emeleten" (Fotó: Mészáros és Štursa) A 44 000 négyzetméternyi kiállítási terület jelentős részét a bútorok foglalják el. Az idei kiállítás első három napján a Bútoripari Vállalat, 50 millió, az ipari szövetkezetek 80 millió, a helyi gazdálkodási vállalatok 20 millió korona értékű bútormegrendelést fogadtak el. A komáromi Priemko helyi gazdálkodási vállalat Melinda hálószobabútora és Opera szekrénysora iránt is nagy volt az érdeklődés. — Az Opera szekrénysort már tavaly is bemutattuk, s itt a vásáron 100 darabra fogadtunk el megrendelést — tájékoztat Lásik István, kereskedelmi igazgató. — A most felvett rendeléseknek már csak a jövő évben tudunk eleget tenni. A Melinda hálószobabútort azonban még az idén szállítjuk. — Előfordul-e, hogy a megrendelők a szállítási határidő alatt meggondolják magukat és lemondják a bútort? — Megtörténik ez is, körülbelül 5 százalékuk változtat az elhatározásán. Oj gazdát azonban nem gond találnunk a bútornak. A Rimaszombati (Rimavská Sobota)) Járási Ipari Vállalat azon kevesek közé tartozik, akik bútoraikkal a legkisebbek, a gyerekek számára készítettek meglepetést. Az Iva elnevezésű variálható gyermekszoba-beren- dezés két darabja — a változtatható lappal gyártott asztal és a magasságnak megfelelően szabályozható szék „A helyi gazdálkodási vállalat kiváló terméke" kitüntetést is elnyerte. E bútor előnye, hogy nemcsak egészként, hanem az egyes darabok egyedenként is megrendelhetők. Hogy mennyit gyárt majd belőlük a vállalat, az sajnos nem csupán az érdeklődésitől függ. Az anyaghiány ugyanis — sok vállalat és szövetkezet képviselőitől hallottüK ugyanezt — a rimaszombatiaknak is megköti a Ikezét. PODNIK állította ki, jó tulajdonságaira mi sem jellemzőbb, mint az, . hogy a múlt év novemberében a prágai PRAGO- THERM ’79 kiállításon nagydíjat kapott. A termék pontos leírása helyett egy mondat tulajdonságai méltatásául: a lakások fűtőrendszerében — a csövekben és radiátorokban — keringő fűtővíz hőmérsékletét szabályozza elektronikus úton, éspedig — ez az újdonság — a külső, légköri viszonyok függvényében. Magyarán ez azt jelenti, hogy a fűtőrendszer működését szabályozó készülék aszerint működik, hogy miként alakul a kinti hőmérsékleti VÁSÁRRA - TÖRÖKMÉZ Az ínycsiklandozó, édes illat sokakat megállásra késztetett a tőrökmézet árusító sátor előtt. — Minden évben viszek az otthoniaknak vásárfiaként, mert ez brnói különlegesség — mondja egy fiatalasszony, aki rögtön négy adagot vesz a mogyorós édességből. Nem ő az egyetlen, aki ezen a véleményen van, mert csupán az első napon két és fél mázsát adott el belőle ebben az egy sátorban két ügyes kezű fiatalember. FLORIÁN MÄRTA — MÉSZÁROS JÁNOS 1980. V. 28. ÁLL A VÁSÁR Vásár vagy kiállítás? A közszükségleti cikkek brnói, árusítással egybekötött seregszemléjét így ts úgy is nevezhetjük. A kiállítók — több mint 400 ipari szövetkezet, helyi gazdálkodási vállalat, belkereskedelmi szervezet — számára elsősorban kiállítás, mert a következő évre szánt árukollekciójukat mutatják be kereskedelmi partnereiknek és a látogatóknak. Számukra elsődleges a szerződések megkötése, másodlagos az árusítás. A látogatók viszont nemcsak nézelődni, vásárolni is akarnak. Vásárolnak ts: tavaly 260 millió korona értékű áru kelt el — helyben vagy megrendelésre —■ ú vásár idején. Az idén az első három napon 250 ezren járták be a vásárváros pavilonjait, s 80 millió koronáért vásároltak. Javában áll tehát a vásár. Van törökméz és automatamosógép, bunda és kerámiaváza. Egyszóval: ami csak elképzelhető. Mégsem biztos, hogy elégedett lesz minden látogató. Sőt, biztosan nem. Aki például a jövő évi árukollekció valamelyik darabját szemeli ki, s rögtön meg is szeretné venni, az csalódik; s ami az üzletekben hiánycikk, abból Brnóban szintén nem jut mindenkinek. ILYEN MÉG NEM VOLT Bundavásár. Hűvös volt a nyitó napon. Ennyire azért nem
