Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-24 / 121. szám, szombat
KIS NYELVŐR A mezőgazdasági üzemek dob {§• gozói Kelet-Szlovákiában is kihasználják a jó időt a tava szí mezőgazdasági munkák befejezésére és a takarmány betakarításra. A michalovcei járásban az őszi takarmány keverékek betakarítását elsőként a pozdišovcei Haladás Efsz ben kezdték meg. A föld- művesszövetkezet az idén 80 hektáron termeszt őszi takarmánykeveréket. Felvételünkön balról lozef Kiselovič traktoros, Michal Hruščo agronómus és Dušan Kiselovič vizsgálja a betakarításra váró takarmányt (Felvétel: ČSTK — A. HaŠčák) A korszerű termelés szolgálatában Milliókat eredményez az újítók és a feltalálók tevékenysége Közép-Szlovákiában a dolgozók szocialista munkaversenyének jelentős és egyben különösen sikeres részét képezi az újító- és feltalálómozgalom. A múlt évben például 23 550 újítási javaslatot, valamint 361 találmányt jelentettek be a kerület ipari üzemeiből, mező- gazdasági vállalataiból, illetve a kutató intézetekből. Az újítási javaslatok közül 13 622-t, a találmányok közül pedig 121-et jónak értékeltek és elfogadtak a bírálóbizottságok. A termelőmunkába bevezetett újítások, valamint a találmányok tavalyi konkrét gazdasági haszna együttesen elérte a 363 millió 739 ezer koronát. Az újítások az elektrotechnikai és a fémmegmunkáló üzemekben, a találmányok pedig a gépipari vállalatokban eredményezték n legnagyobb gazdasági sikereket, amelyek értéke 174 millió 806 ezer, illetve 24 millió 200 ezer korona volt 1979-ben. Bevált módon A Dubnica nad Váhami Nehézgépgyárban már sokéves hagyománya van az újítók és a feltalálók szocialista versenyének. A kezdeményezésben élenjáróknak számító dolgozók — mérnökök, technikusok és munkások — tavalyi 1532 újítási javaslatából 1158-at elfogadtak és 735-öt rövidesen a termelésbe is bevezettek a mozgalom szervezői. Ezzel több mint 22 millió koronát takarítottak meg a gyártási költségekből a múlt év végéig. A legsikeresebb újítás, a podbre- zovái Sverma Vasmű csőnyomó gépsorára kapcsolt új szerkezetű hajtóműszekrény, egymagában 638 ezer koronás megtakarítást eredményezett a népgazdaságnak. Az újítók 1980-ra 1600 javaslat kidolgozását tűzték célul. A mozgalom szervezői 215 tematikus feladat megoldására külön versenypályázatot hirdettek. Az elmúlt években ugyanis a hasonló pályázatok azonkívül, hogy a legfontosabb területekre irányították a figyelmet, megnövelték az újítók aktivitását is, majd rendszerint rövid időn belül a vállalat termelésében felmerült műszaki jellegű problémák előnyös megoldását eredményezték. A vállalatban az idén elbírálásra kerülő javaslatok közül előreláthatólag 1050 újítás gyakorlati hasznosítására kerül sor, ami további 22 millió 500 ezer korona megtakarítását teszi majd lehetővé. Sokrétű munkával A Prievidzai Szén- és Lignitbányák vezérigazgatósága által irányított konszernvállalatokban leginkább a munkatermelékenység növelését, a minőség és a hatékonyság fokozását, valamint az egyre biztonságosabb szénjövesztés elősegítését szolgálja mind az újítók, mind a feltalálók tevékenysége. Munkájuk nyomán tavaly összesen 1400 újítási javaslat és 29 találmány született. Ezekből 557 újítás és 15 találmány már csaknem 30 millió 700 ezer korona hasznot hozott a bányákban. Ugyanakkor a szénjövesztéssel kapcsolatos műszaki problémák megoldására 83 tematikus feladatot is teljesítettek a mozgalom résztvevői. Tizenöttel többet, mint 1978-ban. Amint azt a vezérigazgatóságon elmondták, a konszernvállalatok újítói és feltalálói körében igen sikeresnek ígérkezik az idei év is. összesen 1600 újítási javaslat benyújtását tervezik, ami legalább húszmillió koronával növeli meg az eddigi jelentős megtakarítások összegét. Az év eleje óta már ismét több értékes újítást kamatoztatnak a gyakorlatban. Ennek köszönhetően gazdaságosabbá vált az energiafelhasználás, tovább csökkentek az anyagköltségek és biztonságosabb lett a föld mélyében végzett bányászmunka. Túlteljesített vállalások A Martini Nehézgépipari Művek az újítások és a találmányok gyakorlati hasznosításával összesen 99 millió 350 ezer korona megtakarítását tűzték célul a 6. ötéves tervidőszakra. Ebből már több mint 91 millió 450 ezer koronát elértek az utóbbi négy évben. Tavaly például, amikor 1402 dolgozó kapcsolódott be az újítómozgalomba, 1500 javaslatot tettek a különböző gyártási folyamatok ésszerűsítésére, korszerűsítésére. Ezenkívül 13 találmányt is bejelentettek a vállalatból. Az elfogadott, illetve a termelő- munkába bevezetett 920 újítás és négy találmány együttesen 22 millió 454 ezer korona értékű gazdasági hasznot eredményezett, ami az 1979-re tervezett megtakarítás 102 százalékos teljesítését jelentette. A vállalat újítóinak és feltalálóinak, munkájuk nyilvános erkölcsi elismerése mellett, 2 millió 100 ezer korona jutalmat fizettek ki. Az idén valamennyi gyártási részlegen folytatódik a szocialista munkaverseny e jól bevált formája, amelyhői egyre nagyobb számban kiveszik részüket a nők is. Az újítók és a feltalálók legutóbb 20 millió korona megtakarítására tettek ígéretet. Eddigi sikereik alap- jón biztosra vehető, hogy túlteljesítik az újabb komoly feladatot és ezzel együtt a mozgalom hatodik ötéves tervidőszakra szóló valamennyi feladatát. L. K. Sok ilyen kollektívóra van szükség A bratislavai Priemstav vállalatban a közelmúltig 5 aranyérmes szocialista munkabrigád működött, de jelenleg már 6 van belőle. Legutóbb a 3-as számú üzem nyolc tagú kőműves-csoportja nyerte el ezt a megtisztelő címet. A Malacky- ban működő üzem kőműveskollektíváját Július Šoóky vezeti. A kitüntetett munkacsoport tagjaival a Kútyban épülő szövődé színhelyén beszélgettünk. Ottjártunkkor a serényen dolgozó kollektíva tagjaival töltöttünk néhány órát — megfigyelőkként. Figyeltük munkájukat, így akartunk meggyőződni arról, miért is kapták meg az aranyérmet. Megfigyeléseinket tömören így lehetne összefoglalni: dolgos, becsületes, fegyelmezett és kitartó fiúk a brigád tagjai. Július Šóoky mindehhez még hozzáfűzi: — Amikor itt segítséget kértek tőlünk, a fiúk nem sokat gondolkodtak, szívesen jöttek el az egyik bratislavai építkezésről. Ez a múlt év végén történt. Látogatásunk idején a csoport tagjai az egyik termelő- csarnok padlózatát betonozták. Ha minden a terv szerint halad, akkor Itt ez év augusztusában megkezdik a próbaüzemelést. A csoport vezetője sem véletlenül tartózkodott többet a betonkeverőnél, mint a betonozók között, mert arra ügyelt, hogy ez utóbbiaknak mindig elegendő beton legyen kéznél. — Ami azt illeti, mi, építőimunkások nem szeretünk sokat beszélni, legalábbis a csoportunk esetében ez így van — szívesebben dolgozunk — mondja Július Šóoky. — Erre kötelez bennünket az a szép számú kitüntetés is, amelyet jó munkánk jutalmául kaptunk. Kollektívánk még 1963- ban kezdett el versenyezni a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Azóta, persze, számosán megfordultak brigádunkban. Volt aki nyugdíjba vonult, volt olyan is, aki más vállalathoz ment dolgozni. A csoport „magja“ azonban megmaradt. Számos építkezésen ott voltunk. Ezekben az években alig volt fővárosunknak olyan építkezése, amelyen né dolgoztunk volna. Persze, Szlovákia más városaiban is jelen voltunk a nagyobb beruházásokon. A látottak és hallottak meggyőztek bennünket arťól, hogy a szocialista munkabrigádok jelszavának — A szocialista módon dolgozni és szocialista módon élni — első részét tartalommal töltik meg. Minket viszont az is érdekelt, hogy miként érvényesítik a gyakorlatban a jelszó másik részét. Erről Július Šóoky a kővetkezőket mondotta: — Kollektívánk megfelelő módon akar eleget tenni a jelszó második felének is, s ezért sok mindent teszünk. Rendszeresen látogatjuk — természetesen közösen — a különböző kulturális és sportrendezvényeket. Az igazság azonban az, hogy nincs túl sok szabad időnk. A brigád tagjai többnyire ingázók, és általában igyekeznek haza. A falvakban élőknek különösen tavasszal van a ház körül sok teendőjük. Ha módunk van rá, szívesen segítünk egy-egy csoporttársunknak az építkezésben, vagy a ház körüli munka elvégzésében. Szót ejtettünk jelenlegi állomáshelyük ügyes bajos dolgairól is. Elmondották, hogy a legjobban az bosszantja őket, ha nem folyamatos az anyag- ellátás, ha látják a rossz munkaszervezést. Mindezt az ő munkájuk is alaposan megsínyli. Az aranyérmes CSSZB Szocialista Munkabrigád vezetője viszont olyan ember, aki tud hatni munkatársaira, be tudja őket vonni a terven felüli munkákba is. A vállalatban már 1959-től dolgozik. Mit lehet mindehhez hozzáfűzni? Talán a legkézenfekvőbb kívánságot: minél több ilyen kollektívánk legyen építőipari vállalatainkban. A Priemstav vezetősége minden tekintetben elégedett munkájukkal. Ez tükrözi az a tény is, hogy a vállalat keretében az elsők között kapták meg az önellenőrzés jogát. DUŠAN ŠURAN Hogy, hogy nem A hogy kötőszó egyike a leggyakoribb szavainknak. Egy csaknem 40 éve készült gyakorisági szójegyzékben az ötödik helyen áll; egy, a költői nyelvből készített gyakorisági listában tízenhármas sorszámmal szerepel. A mindennapi beszédben is gyakori az olyan mondatkezdés, amely- lyel valakinek a megnyilatkozását tolmácsoljuk: Y. azt mondta, írta, üzeni, illetve Azt mondják, azt hallottam, olvastam stb., s az ilyen kifejezések után álló tárgyi mellék- mondatot rendszerint a hogy kötőszó vezeti be. Előfordul, hogy az ilyen szerkezetben másféle nyelvtani szerepű hogy, a hogyan kérdő határozószó rövidült alakja is beépül: „Kérdezte, hogy hogy haladunk a munkával.“ Nem sérti a fülünket az ilyen halmozás, föltéve, persze, hogy helyesen ejtjük ki a két hogy-ot: az elsőt hangsúlytalanul, a másodikat hangsúlyozottan. Találkozunk ilyenféle kötőszóhalmazással is: „Azt mondta, hogy délután eljön, hogy megbeszéljük, hogy mikor megyünk.“ Ebben a mondatban nem is az az igazi hiba, hogy három hogy van benne — ettől még lehetne kifogástalan —, hanem az, hogy a kötőszók nem párhuzamos, azonos rendeltetésű mondatok élén állnak, hanem egymásnak aláfölérendelt különböző típusú tagmondatokat vezetnek be. Az ilyen szerkesztésmód megnehezíti a megértést, ráadásul egyhangúvá teszi beszédünket. A szóhalmozást a tárgyi mellékmondatok kötőszavának elhagyásával kerülhetjük el a legegyszerűbben. „Azt mondta: délután eljön, hogy megbeszéljük, mikor megyünk “ A kötőszóelhagyás voltaképpen visszatérés ahhoz az ősibb nyelvi állapothoz, amely még egyáltalán nem ismerte, nem használta a kötőszót. (Még a Halotti Beszédben is ez a gyakoribb forma: Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk.) A mai magyar nyelvhasználat egyik általános és tipikus képviselője: az újságnyelv gyakran él a kötőszó mellőzésének lehetőségével: „Valóban elmondhatjuk, jól vizsgázott a kereskedelem.“ Olykor már-már keresettnek látszik a kötőszó nélküli mondat: „Ki kellett eszközölnie: a japán kormány a gépek hazai gyártására vonatkozó korábbi döntését megváltoztatva az import mellett foglaljon állást“; „Ez azt is jelenti: a figurális művészet oldalán állok.“ A sajtó azonban sokszor igen jól megérzi, hol nem mel lőzhető a hogy kötőszó: „Elhatároztam, hogy a szerződés lejártával önállósítom magam“; „A sajtóértekezleten azt emelte ki, hogy az autonómia szabályozása nem pusztán baszk követelés“; „Mást sem haliunk, mint hogy hazánkat felkapta az Idegenforgalom." Ha — mint láttuk — ingadozás mutatkozik a hogy használatában a tárgyi mellékmondatok élén, nem meglepő, hogy még nagyobb a bizonytalanság az egyéb alárendelő viszonyokat kifejező mondatokban: „Mégis felmerül: vajon hány hozzájuk hasonló fiatal járja kitérőkkel nehezített kényszerpályáját a derengő cél felé?“ A mondat sutaságát itt nem csupán a hogy kötőszónak, hanem a főmondat alanyának az elmaradása is okozza. Bizonnyal jobb volna így: „Mégis felmerül az a gondolat, hogy...“ Egy másik példa: „Az is elképzelhető, nem mindegyik fiatalember mérte fel, mit is várnak tőle.“ Az első hogy hiánya itt nem okozna zökkenőt, ha a harmadik tagmondatot kötőszó vezetné be: ... hogy mit is ...; vagy megfordítva, az alanyi mellékmondatnak volna kötőszava: Az is elképzelhető, hogy nem mindegyik... Az egyik hogy hiánya: előnyös, mindkettőé: káros. Kis figyelemmel, hangos olvasással is kiváló nyelvművészeinknek, régieknek és újaknak péidája nyomán könnyen elkerülhetjük az ilyen buktatókat. S ha hogy, hogy nem mégis fölösen élünk a hogy gyal, vagy elhagyjuk, pedig szükség volna rá, ne csodálkozzunk, ha megkérdik: Hogyhogy nem vigyázol, hogy hogy használod a hogy-oX? BENKŐ LÄSZLO Ha mindenki egyetért... A mai nyelvhasználatban sajátos jelentésmegoszlás ügyelhető meg az egyhangúan és egyhangúlag szóalakok között, egyhangú melléknevünk kétféle jelentésének megfelelően. Egyhangúan főleg az olyan hangjelenség hat, amelyben ugyanaz a néhány hang ismétlődik, ugyanabban a ritmusban, gépiesen, változatosság nélkül. „Egyhangúan szól a primitív népek zenéje“; „Egyhangúan kopog az eső“; „Egyhangúan zúg a gépkocsi motorja“. Verset mondani is lehet egyhangúan. Átvitt értelemben olyan dolog, folyamat és jelenség is egyhangúan hat, amelyben nincs változatosság, amely unalmas. „A tanyavilágban az élet egyhangúan folyik“; „Akinek étrendjében nincs változatosság, egyhangúan táplálkozik“. Amikor azonban valamely állásfoglalás egységes voltára, ellenszavazat nélküliségére akarunk utalni, arra, hogy mindenki igent mond, a javaslattal mindenki egyetért, akkor ma már csakis a -lag ragos alak a helyénvaló. Tehát így: „A bizottság egyhangúlag tudomásul vette a beszámolót“; „Egyhangúlag felmentették a távozó elnököt“. Ha manapság azt olvassuk, hogy valamely jelentést, javaslatot egyhangúan szavaznak meg, könnyen úgy értjük, vagy kajánkodva úgy értelmezzük, hogy a sok szavazó vagy választó közül csak egyetlenegy mondott igent. Mit tegyünk, hogy mondatainkat még tréfából se magyarázza félre senki? Egyszerű a megoldás. Ismerjük meg, fogadjuk el a kétféle ragos alakban már többé kevésbé végbement jelentéselkülönülést, s beszédünkben, írásunkban ehhez tartsuk magunkat! Ha mindenki egyetért e javaslat tál, akkor ezt akár egyhangúlag el is határozhatjukl É. KISS SÄNDOR mm 1980. V. 24.
