Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-31 / 77. szám, hétfő

Tátra Kupa mozaik

Az olimpia után megérdemelt pihenőhöz jutnak a sportolók, akár résztvevői voltak a nagy eseménynek, akár nem. így volt ez most Lake Piacid után is, amin senki sem csodálkozott, hiszen a soron következő nagy esemény, a világbajnok' ság még nagyon messze van, ráfér a versenyzőkre egy kis kikapcsolódás, sőt szükséges is ahhoz, hogy testileg lelkileg felfrissüljenek, új erőt gyűjtsenek, fiz persze rányomja bélyegét az olimpia után közvetle-nül megrendezésre kerülő versenyekre. A legjobbak közül itt is ott is hiányoznak néhányan, s még csak nem is neheztelhetünk rájuk.

A néhány nappal ezelőtt le- bonyc.itott Tátra Kupát is ez a sors értő. A futószámokban csupán a női mezőny elégítette ki az igényeket, mórt rajthoz álltak az NDK aranyérmet nyert olimpiai válogatottjának tagjai — Petzoldon kívtU — és kitűnő küzdelmet vívtak az tdény végére formába lendült csehszlovák versenyzőkkel. A férfiak* nál gyenge volt a mezőny, az északi összetett verseny résztvevői között viszont bizonyára a jövő világ- és Európa-bajno- kait láthattuk. Dotzauer, Hopf,

sor, s éhből tizenkettőt értékeltek a Világ Kupában. Ebben a jövő idényben sem lesz változás, bár néhány módosításra azért sor kerül. A legfontosabb, hogy a versenynaptárban a Csorba Tó is szerepeljen, és az eseményre ne a hét elején, hanem a végén, tetiát szombaton és vasárnap kerüljön sor.

A japán síugró válogatott vezetője nem más mint Hirokazu Yagl édesapja. Planlcáu és a

Hubert Neuper az osztrákok fiatal síugró kiválósága nyerte az első alkalommal kiirt síugró Világ Kupát, b'elvételünkön a Csorba Tónál ugrás közben

Blachtschmidt, Schmieder az NDK fiatal versenyzőinek nevével a jövőben még gyakran találkozunk a nagy események érmesei között.

A Tátra Kupa jó hírnevét a síugró verseny mentette meg, melyen egy két kivételtől eltekintve az egész nemzetközi élmezőny indult, tekintettel arra, hogy a Világ Kupa pontjaiért folyt a küzdelem. A rendezőknek nem volt könnyű dolguk, hiszen eredetileg két verseny helyet egyet kellett volna nyélbe ülniük, de Oberwiesenthal az esetleges hóhiányra hivatkozva igényléséről utólag lemondott. Ennek a síugrás hívei nagyon örültek volna, ha az időpont megfelelőbb. Mivel azonban Planicában szombaton és vasárnap csaptak össze a síugrók, a Tátra Kupa rendezőinek nem maradt más hátra, kénytelenek voltak hétfőn és kedden lebonyolítani az eseményt. Az élményszámba menő síugró versenynek így is több nézője volt, mint ahogy azt remélték.

A Tátra Kupa jubilált. Ezúttal immár tizenötödször került lebonyolításra. Ami a részvételt illeti, akadtak a múltban erősebb és gyengébb évek ‘ egyaránt. Sajnos az időponttal majdnem mindig bajok voltak. Hol* menkollen, Falun, Lahti bizony nagyon nagy vetélytárs, szinte évszázados hagyományokban gazdag múltra tekintenek visz- sza és nemcsak a nemzetközi szövetség, hanem a versenyzők is az itt megrendezésre kerülő versenyeken való részvételt részesítik előnyben.

Ennek tulajdonítható, hogy a Csorba Tóhoz a legjobbak csak akkor jönnek el, ha ez nem akadályozza, nem zavarja meg az imént említett rendezvényeken részvételüket. Különben csak második vonalbeli sízők, és az utánpótlás tagjai teszik próbára tudásukat, felkészültségüket a Magas Tátra köny- nyűnek éppen nem nevezhető pályáin. Az idén is láthattunk egy-két fiatal tehetséges sízőt a résztvevők között.

Szerencsére a síugró verseny mindkét napi eredménye beleszámított a Világ Kupa pontversenyébe, ezért csapott össze ilyen erős mezőny. Az elmúlt idényben 24 versenyre került

Magas Tátrában azonban hiányzott. helyette az olimpiai bajnok Kaszaja vállalta a felelős tisztséget. Sok dolga nem volt, hiszen védencei közül Aki- moto és Yagi egyaránt kitett magáért és a japán síugrók gazdag hagyományaihoz híven szerepelt.

Az egykori olimpiai bajnok jelenleg Ausztriában tanul, és legtöbb figyelmét érthetően a síugrásnak szenteli, mert az

Tátra Kupán és ezidén sem hiányoztak. Sőt néhány esztendős szünet után sífutóik is eljöttek. Kivétel nélkül a fiatal korosztályt képviselték, hiszen 19tiü- es 1963-as születésűek is voltak közöttük. Sok vizet még nem zavartak, akadt olyan is, aki a verseny feladására kényszerült, de a lényeg, az értékes tapasztalatok szerzése továbbfejlődésükre feltétlenül kedvező hatással lehet.

Ugróik közül a Gellér „dinasztia“ legfiatalabb ja Zoltán szerepelt a legjobban. A laikusnak persze sokat nem mond 41. illetve 42. helye, de ha figyelembe vesszük, hogy olyan ismert nevű ellenfeleket előzött mog, mint pl. az osztrák Wall ner. a csehszlovák Balcar és Felix, a nyugatnémet Waldvo gél és így tovább, — akik ösz- szehasonlíthatatlanul kedvezőbb feltételek mellett folytai- hatják edzéseiket — akkor képet alkothatunk adottságairól. Az első nap a norvég Saetré

— nem kell külön bemutatni

— csak négy ponttal előzte meg Gél lértet és végzett a 37. helyen. A különbség ugrásaik kivitelezésében volt. Gellér 95 méteres ugrásáért 98,0 pontot kapott, Saetre ugyanilyen teljesítményét a pontozók 104,0-ra értékelték. Megfelelőt)!) edzésekkel, a stílus csiszolásával az ilyen fogyatékosságokat fel lehet számolni, csak meg kell ennek módját találni.

A Tátra Kupa sportértékét növelte a bel és külföldi szakemberek jelenléte, köztük olyanok mint Sepp Bradl, aki évtizedekkel ezelőtt a világon elsőként jutott túl a száz méteren, vagy Baldur Preiml az osztrák „sasok atyja“, aki még az olimpián bejelentette visszavonulását és a Csorba Tónál már csak amúgy félszemmel kísérte figyelemmel védenceinek szereplését. Persze neki is jól esett hogy a Világ Kupa utolsó versenyét Kogler, a kupát pedig Neuper nyerte, hiszen mindkettő az ő keze alatt nőtt fel. Rendkívüli tekintélynek örvendett Ewald Roscher a nemzetközi szövetség tisztségviselője a svájci síugrás „Napóleona“ — legalább is így becézik saját hazájában — a kanderstegi műanyagsánc szorgalmazója. Ez a

Blanka Paulü az idény végére kitűnő formát ért el és mindkét női számban — 5 és 10 kilométeren — egyaránt az értékes második helyet szerezte meg

osztrák szakemberektől sokat lehet tanulni. Tőle tudtuk meg, hogy Japánban mintegy ezer aktív síugrót tartanak nyilván, akik több mint 200 sáncon tarthatják edzéseiket, készülhetnek a rájuk váró feladatokra. A feltételekre tehát nem lehet panaszuk, s az utóbbi időben eredményeik versenyről-ver- senyre javultak.

Mintegy tíz japán síugró járja rendszeresen a világot, vesz részt a nagyszabású és kevésbé annak nevezhető rendezvényeken. A jelszavuk: tanulni, tanulni, tanulni. Úgy tűnik a japán síugrók kijutottak a hullámvölgyből, s a jövőben ahol megjelennek, velük is számolni kell. Erről tanúskodik helytállásuk a Tátra Kupán.

A magyar síugrók csaknem rendszeresen részt vesznek a

90 méteres sánc — a szakemberek véleménye szerint — vetekszik az eddig egyeduralmat élvező frenstáti sánccal. Hiába, aki lépést akar tartani a fejlődéssel. annak a létesítményekkel is törődni kell.

A Tátra Kupa hírnevén ezúttal sem esett csorba s reméljük jövőre is láthatunk majd Világ Kupa rendezvényt. A résztvevők szerdán reggel autóbuszokon utaztak Harrachov- ba, ahol az újonnan épült sírepülő sáncot avattak fel. (a verseny eredményeit másutt közöljük). Erről az eseményről is sok szó esett, s akik az új sáncot már látták, kijelentették, csekély módosítással elérhetik, hogy Harrachovban jutnak majd a világon első ízben a 200 méteres határon túl. Kíváncsian várjuk mikor kerül erre sor.

kollár jőzsef

Sárga parkett, halványzöld talak, elegedettség és öröm az új teremben

A százéves ólom már valóság

Kassán (Kosice j a legújabb tornaterem alapfxityájának kéz- dókor ében egy Dél-Szlovákiu, s talán nem túlzás, ha azt ál Útjuk, hogy országszerte jól ismert címer van; a fél fogaskerék, s benne ez a felirat: Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola, Kassa, 1872.

Az „iparit“ nyugodtan állít halnánk a türelem és kitartás példaképévé, mivel több mint száz évet »art arra a lélesít ményre, amely a múltban kö zel minden /elentósebb iskolának megadatott. A látszólag nyugodt várakozás persze nem a tétlenséget jelentette, hiszen az iskola gazdag történeimé ben tulan nem volt év, amelyik a tornaterem jelépitésére való próbálkozás nélkül lelt volna el. A kényszermegoldásokból, a más iskolák tornatermeinek egyikeből a másikba való vári dóriás szülte elégedetlenségek bői az iparistáknuk bőven jutott, így nem csoda, ha sokszor már ott tartottak, hogy saját erejükből, társadalmi munkában látnak hozzá a nélkülözhetetlen terem felépítéséhez, Volt ra példa — jó tíz évvel ezelőtt —, hogy a terve két tettek követték, s az akkor a Komenský utcán levő iskola szűk udvarait egyre nagyobb rakás gyűlt össze a város le bontott házainak tégláiból. At építés következett volna, de jött a Ždanov utcára való visz- szaköltözés. Az „új otthonban egy szűk nagyterem* volt hi• vatott megoldani a tornászás égető kérdését, de amint az rö~ videsen kiderült, kevés sikerrel. Folytatódott a vándorlás. Nyáron a szabadtéri sportpályák tulajdonosai könyörültek

meg az iparistákon, télen hol itt, hol ott kaptak egy két órát a testnevelésre, ami azt jelentette, hogy a diákok a magyar, gépelemek, vagy más óra után szedhették a lábukat a nyakukba, hogy a lehető legkisebb késéssel érkezzenek a torna• órára. A város lakosai közül már sokan tudták, amikor a Moyzes utcai fasorok alatti sétányokon rohanó diáksereggeC találkoztak, hogy azok a magyar ipariskola növendékei.

Az idei év februárja véget vetett a fiatal gépész jelöltek száz éves vándorlásának, meg- oldotta a szakálas problémát.

Az előzmények persze koráb- bi esztendőkhöz kötődnek, hí- szén a tervkészítés már évekkel ezelőtt megkezdődött. At iskola vezetősége nagy erőfeszítést tett az építkezés mielőbbi megindítására. Ha három éves késéssel is, de 1978. február I én a Kassai Magasépítő Vállalat birtokba vette az építkezési területnek kiszemelt iskolaudvart, s ezután már az sem okozott nagyobb gondot, hogy a kivitelező válallat munkaerőhiánnyal küzdött, mert az iskola S7.1S7. szervezete, valamint a Szülök és Iskolabarátok Szövetsége megszervezte a segítséget.

Az ünnepélyes átadás rendkívüli öröm volt az iskolában, hiszen — amint azt Boda Pál ■ igazgató is hangsúlyozta, ,ja város, illetve a környék szempontjából ennek a 2,5 millió korona értékű létesítménynek beindítása nem számít különö- seltb eseménynek, de az iskola életében mégis fontos határkövet jelent“.

GAZDAG JÓZSEF,

Volt erejük újrakezdeni

Legutóbb csupán egyetlen mérkőzés eredményén múlt, hogy a csábi (Cebovce) labdarúgók továbbra is résztvevői maradnak-e a Közép-szlovákiai kerület I. B osztályú bajnokság mezőnyének. Noha ezen a találkozón Tiszolcon jobbak voltak ellenfelüknél, végül is vereséggel hagyták el a játékteret. A csapat kiesett.

Egy-egy ilyen megrázó vereség, főként ha az kényszerű búcsúval is párosul, sajnos, falusi sportegyesületeiuk többségében elszabadítja az indulatokat, következésképpen elemeire hull szét a nagy nehézségek árán összekovácsolódott csapat. Csábon nem ez történt. Volt erejük újrakezdeni a harcot a feljutásért és a nagykürtösi járási bajnokság II. osztályának mezőnyét a bajnokság első fele után három ponttal vezetik.

— Jó esélyünk van a feljutásra, — mondotta Jakab elvtárs, a helyi Alapfokú Kilencéves iskola tornatanára, aki mellesleg ellátja a sportegyesült elnöki tisztjét is —, hiszen tavasszal több mérkőzést játszik otthonában a csapat, igaz viszont, hogy legnagyobb riválisainkkal (Zsély, Kökeszi, Ipoly nyék | idegen pályán mérkőzünk majd. Derűlátásunknak az ad valós alapot, hogy őszszel egyetlen találkozón sem szenvedtünk vereséget, hogy idegen pályán is eredményesek tudunk lenni. Különösen sokat várunk gyors és gúlratörő csatársorunktól, de véleményem szerint védelmünk is megerősödött az elmúlt évhez viszonyítva.

Azt is elmondotta a sportköri elnök, hogy Zatyko Ferenc irányításával korán kezdték a felkészülést a tavaszi idényre. Az alapozó edzések nagyrészét

a tornateremben tartották, de februárban és márciusban már a szabadtéri foglalkozások kerültek előtérbe.

A tavaszi idényre az alábbi játékoskeret készülődik: Jakab L., György J., Balga J., György

II., Balga I., Bojtos L., Húšfava J., Mäsiar D., Siket J., Baksa L., Zatyko Gy., György G., Filip J., Balga II., Pásztor I., Fonod J., s minden bizonnyal hazatér Losoncról (Lučenec) Hegedűs István is, akivel jelentősen erősödik majd a támadósor. Ha sikerülne dédelgetett álmukat megvalósítani a kerületi átszervezés következtében az I. A osztályba kerülnének, ilyen magas osztályban fennállása, 1943 óta, még soha nem szerepelt a csapat. A felsőbb osztályban való szereplés, persze, gondokat is szül. Legfontosabb feladatuknak a pálya rekonstrukcióját tartják, de korszerűsítésre szorulnak az öltözők és a lelátó is. Mindehhez sok pénz kell, ami pillanatnyilag hiányzik az egyesület pénztárjából. Bíznak abban, hogy mint a járás egyik kiemelt nevelő bázisa (itt játszott többek között a volt első ligás Kramlík is) a járási szövetség részéről jelentős támogatásban részesül a bajnokság megnyerése esetén, s azt is remélik, hogy az ipolynyéki földművesszövetkezet, — melyben igen sok csábi lakos dolgozik — sem zárkózik el a segítségnyújtás elől. A felsőbb osztályban való tartós helytállás érdekében állandó pénzforrás megteremtésére is gondolnak az alig több mint 1000 lakost számláló községben. Mindez persze a jövő zenéje. Egyelőre a járási bajnokságban való jó szereplés, a bajnokság megnyerése a cél.

i—h.a—i