Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-31 / 77. szám, hétfő

Tátra Kupa mozaik Az olimpia után megérdemelt pihenőhöz jutnak a sportolók, akár résztvevői voltak a nagy eseménynek, akár nem. így volt ez most Lake Piacid után is, amin senki sem csodálko­zott, hiszen a soron következő nagy esemény, a világbajnok' ság még nagyon messze van, ráfér a versenyzőkre egy kis kikapcsolódás, sőt szükséges is ahhoz, hogy testileg lelkileg fel­frissüljenek, új erőt gyűjtsenek, fiz persze rányomja bélye­gét az olimpia után közvetle-nül megrendezésre kerülő ver­senyekre. A legjobbak közül itt is ott is hiányoznak néhányan, s még csak nem is neheztelhetünk rájuk. A néhány nappal ezelőtt le- bonyc.itott Tátra Kupát is ez a sors értő. A futószámokban csu­pán a női mezőny elégítette ki az igényeket, mórt rajthoz áll­tak az NDK aranyérmet nyert olimpiai válogatottjának tagjai — Petzoldon kívtU — és kitűnő küzdelmet vívtak az tdény vé­gére formába lendült csehszlo­vák versenyzőkkel. A férfiak* nál gyenge volt a mezőny, az északi összetett verseny részt­vevői között viszont bizonyára a jövő világ- és Európa-bajno- kait láthattuk. Dotzauer, Hopf, sor, s éhből tizenkettőt értékel­tek a Világ Kupában. Ebben a jövő idényben sem lesz válto­zás, bár néhány módosításra azért sor kerül. A legfontosabb, hogy a versenynaptárban a Csorba Tó is szerepeljen, és az eseményre ne a hét elején, ha­nem a végén, tetiát szombaton és vasárnap kerüljön sor. A japán síugró válogatott ve­zetője nem más mint Hirokazu Yagl édesapja. Planlcáu és a Hubert Neuper az osztrákok fiatal síugró kiválósága nyerte az első alkalommal kiirt síugró Világ Kupát, b'elvételünkön a Csorba Tónál ugrás közben Blachtschmidt, Schmieder az NDK fiatal versenyzőinek ne­vével a jövőben még gyakran találkozunk a nagy események érmesei között. A Tátra Kupa jó hírnevét a síugró verseny mentette meg, melyen egy két kivételtől elte­kintve az egész nemzetközi él­mezőny indult, tekintettel arra, hogy a Világ Kupa pontjaiért folyt a küzdelem. A rendezők­nek nem volt könnyű dolguk, hiszen eredetileg két verseny helyet egyet kellett volna nyél­be ülniük, de Oberwiesenthal az esetleges hóhiányra hivat­kozva igényléséről utólag le­mondott. Ennek a síugrás hívei nagyon örültek volna, ha az időpont megfelelőbb. Mivel azonban Planicában szombaton és vasárnap csaptak össze a sí­ugrók, a Tátra Kupa rendezői­nek nem maradt más hátra, kénytelenek voltak hétfőn és kedden lebonyolítani az ese­ményt. Az élményszámba menő síugró versenynek így is több nézője volt, mint ahogy azt re­mélték. A Tátra Kupa jubilált. Ezút­tal immár tizenötödször került lebonyolításra. Ami a részvételt illeti, akadtak a múltban erő­sebb és gyengébb évek ‘ egya­ránt. Sajnos az időponttal majd­nem mindig bajok voltak. Hol* menkollen, Falun, Lahti bizony nagyon nagy vetélytárs, szinte évszázados hagyományokban gazdag múltra tekintenek visz- sza és nemcsak a nemzetközi szövetség, hanem a versenyzők is az itt megrendezésre kerülő versenyeken való részvételt ré­szesítik előnyben. Ennek tulajdonítható, hogy a Csorba Tóhoz a legjobbak csak akkor jönnek el, ha ez nem akadályozza, nem zavarja meg az imént említett rendezvénye­ken részvételüket. Különben csak második vonalbeli sízők, és az utánpótlás tagjai teszik próbára tudásukat, felkészült­ségüket a Magas Tátra köny- nyűnek éppen nem nevezhető pályáin. Az idén is láthattunk egy-két fiatal tehetséges sízőt a résztvevők között. Szerencsére a síugró verseny mindkét napi eredménye bele­számított a Világ Kupa pontver­senyébe, ezért csapott össze ilyen erős mezőny. Az elmúlt idényben 24 versenyre került Magas Tátrában azonban hi­ányzott. helyette az olimpiai bajnok Kaszaja vállalta a fele­lős tisztséget. Sok dolga nem volt, hiszen védencei közül Aki- moto és Yagi egyaránt kitett magáért és a japán síugrók gazdag hagyományaihoz híven szerepelt. Az egykori olimpiai bajnok jelenleg Ausztriában tanul, és legtöbb figyelmét érthetően a síugrásnak szenteli, mert az Tátra Kupán és ezidén sem hiá­nyoztak. Sőt néhány esztendős szünet után sífutóik is eljöttek. Kivétel nélkül a fiatal korosz­tályt képviselték, hiszen 19tiü- es 1963-as születésűek is voltak közöttük. Sok vizet még nem zavartak, akadt olyan is, aki a verseny feladására kényszerült, de a lényeg, az értékes tapasz­talatok szerzése továbbfejlődé­sükre feltétlenül kedvező ha­tással lehet. Ugróik közül a Gellér „di­nasztia“ legfiatalabb ja Zoltán szerepelt a legjobban. A laikus­nak persze sokat nem mond 41. illetve 42. helye, de ha figye­lembe vesszük, hogy olyan is­mert nevű ellenfeleket előzött mog, mint pl. az osztrák Wall ner. a csehszlovák Balcar és Felix, a nyugatnémet Waldvo gél és így tovább, — akik ösz- szehasonlíthatatlanul kedve­zőbb feltételek mellett folytai- hatják edzéseiket — akkor ké­pet alkothatunk adottságairól. Az első nap a norvég Saetré — nem kell külön bemutatni — csak négy ponttal előzte meg Gél lértet és végzett a 37. helyen. A különbség ugrásaik kivitelezésében volt. Gellér 95 méteres ugrásáért 98,0 pontot kapott, Saetre ugyanilyen telje­sítményét a pontozók 104,0-ra értékelték. Megfelelőt)!) edzé­sekkel, a stílus csiszolásával az ilyen fogyatékosságokat fel lehet számolni, csak meg kell ennek módját találni. A Tátra Kupa sportértékét növelte a bel és külföldi szak­emberek jelenléte, köztük olya­nok mint Sepp Bradl, aki évti­zedekkel ezelőtt a világon első­ként jutott túl a száz méteren, vagy Baldur Preiml az osztrák „sasok atyja“, aki még az olim­pián bejelentette visszavonulá­sát és a Csorba Tónál már csak amúgy félszemmel kísérte figyelemmel védenceinek sze­replését. Persze neki is jól esett hogy a Világ Kupa utolsó ver­senyét Kogler, a kupát pedig Neuper nyerte, hiszen mind­kettő az ő keze alatt nőtt fel. Rendkívüli tekintélynek örven­dett Ewald Roscher a nemzet­közi szövetség tisztségviselője a svájci síugrás „Napóleona“ — legalább is így becézik saját hazájában — a kanderstegi mű­anyagsánc szorgalmazója. Ez a Blanka Paulü az idény végére kitűnő formát ért el és mindkét női számban — 5 és 10 kilométeren — egyaránt az értékes második helyet szerezte meg osztrák szakemberektől sokat lehet tanulni. Tőle tudtuk meg, hogy Japánban mintegy ezer aktív síugrót tartanak nyilván, akik több mint 200 sáncon tart­hatják edzéseiket, készülhetnek a rájuk váró feladatokra. A feltételekre tehát nem lehet panaszuk, s az utóbbi időben eredményeik versenyről-ver- senyre javultak. Mintegy tíz japán síugró jár­ja rendszeresen a világot, vesz részt a nagyszabású és kevésbé annak nevezhető rendezvénye­ken. A jelszavuk: tanulni, ta­nulni, tanulni. Úgy tűnik a ja­pán síugrók kijutottak a hul­lámvölgyből, s a jövőben ahol megjelennek, velük is számolni kell. Erről tanúskodik helyt­állásuk a Tátra Kupán. A magyar síugrók csaknem rendszeresen részt vesznek a 90 méteres sánc — a szakem­berek véleménye szerint — ve­tekszik az eddig egyeduralmat élvező frenstáti sánccal. Hiába, aki lépést akar tartani a fejlő­déssel. annak a létesítmények­kel is törődni kell. A Tátra Kupa hírnevén ez­úttal sem esett csorba s re­méljük jövőre is láthatunk majd Világ Kupa rendezvényt. A résztvevők szerdán reggel au­tóbuszokon utaztak Harrachov- ba, ahol az újonnan épült síre­pülő sáncot avattak fel. (a ver­seny eredményeit másutt kö­zöljük). Erről az eseményről is sok szó esett, s akik az új sán­cot már látták, kijelentették, csekély módosítással elérhetik, hogy Harrachovban jutnak majd a világon első ízben a 200 méteres határon túl. Kíván­csian várjuk mikor kerül erre sor. kollár jőzsef Sárga parkett, halványzöld talak, elegedettség és öröm az új te­remben A százéves ólom már valóság Kassán (Kosice j a legújabb tornaterem alapfxityájának kéz- dókor ében egy Dél-Szlovákiu, s talán nem túlzás, ha azt ál Útjuk, hogy országszerte jól is­mert címer van; a fél fogas­kerék, s benne ez a felirat: Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola, Kassa, 1872. Az „iparit“ nyugodtan állít halnánk a türelem és kitartás példaképévé, mivel több mint száz évet »art arra a lélesít ményre, amely a múltban kö zel minden /elentósebb iskolá­nak megadatott. A látszólag nyugodt várakozás persze nem a tétlenséget jelentette, hiszen az iskola gazdag történeimé ben tulan nem volt év, amelyik a tornaterem jelépitésére való próbálkozás nélkül lelt volna el. A kényszermegoldásokból, a más iskolák tornatermeinek egyikeből a másikba való vári dóriás szülte elégedetlenségek bői az iparistáknuk bőven ju­tott, így nem csoda, ha sok­szor már ott tartottak, hogy saját erejükből, társadalmi munkában látnak hozzá a nél­külözhetetlen terem felépítésé­hez, Volt ra példa — jó tíz évvel ezelőtt —, hogy a terve két tettek követték, s az akkor a Komenský utcán levő iskola szűk udvarait egyre nagyobb rakás gyűlt össze a város le bontott házainak tégláiból. At építés következett volna, de jött a Ždanov utcára való visz- szaköltözés. Az „új otthonban egy szűk nagyterem* volt hi• vatott megoldani a tornászás égető kérdését, de amint az rö~ videsen kiderült, kevés siker­rel. Folytatódott a vándorlás. Nyáron a szabadtéri sportpá­lyák tulajdonosai könyörültek meg az iparistákon, télen hol itt, hol ott kaptak egy két órát a testnevelésre, ami azt jelen­tette, hogy a diákok a magyar, gépelemek, vagy más óra után szedhették a lábukat a nyakuk­ba, hogy a lehető legkisebb késéssel érkezzenek a torna• órára. A város lakosai közül már sokan tudták, amikor a Moyzes utcai fasorok alatti sé­tányokon rohanó diáksereggeC találkoztak, hogy azok a ma­gyar ipariskola növendékei. Az idei év februárja véget vetett a fiatal gépész jelöltek száz éves vándorlásának, meg- oldotta a szakálas problémát. Az előzmények persze koráb- bi esztendőkhöz kötődnek, hí- szén a tervkészítés már évek­kel ezelőtt megkezdődött. At iskola vezetősége nagy erőfe­szítést tett az építkezés mielőb­bi megindítására. Ha három éves késéssel is, de 1978. feb­ruár I én a Kassai Magasépítő Vállalat birtokba vette az épít­kezési területnek kiszemelt is­kolaudvart, s ezután már az sem okozott nagyobb gondot, hogy a kivitelező válallat mun­kaerőhiánnyal küzdött, mert az iskola S7.1S7. szervezete, va­lamint a Szülök és Iskolabará­tok Szövetsége megszervezte a segítséget. Az ünnepélyes átadás rend­kívüli öröm volt az iskolában, hiszen — amint azt Boda Pál ■ igazgató is hangsúlyozta, ,ja város, illetve a környék szem­pontjából ennek a 2,5 millió korona értékű létesítménynek beindítása nem számít különö- seltb eseménynek, de az iskola életében mégis fontos határkö­vet jelent“. GAZDAG JÓZSEF, Volt erejük újrakezdeni Legutóbb csupán egyetlen mérkőzés eredményén múlt, hogy a csábi (Cebovce) labda­rúgók továbbra is résztvevői maradnak-e a Közép-szlovákiai kerület I. B osztályú bajnok­ság mezőnyének. Noha ezen a találkozón Tiszolcon jobbak voltak ellenfelüknél, végül is vereséggel hagyták el a játék­teret. A csapat kiesett. Egy-egy ilyen megrázó vere­ség, főként ha az kényszerű búcsúval is párosul, sajnos, fa­lusi sportegyesületeiuk többsé­gében elszabadítja az indula­tokat, következésképpen ele­meire hull szét a nagy nehéz­ségek árán összekovácsolódott csapat. Csábon nem ez történt. Volt erejük újrakezdeni a har­cot a feljutásért és a nagykür­tösi járási bajnokság II. osztá­lyának mezőnyét a bajnokság első fele után három ponttal vezetik. — Jó esélyünk van a felju­tásra, — mondotta Jakab elv­társ, a helyi Alapfokú Kilenc­éves iskola tornatanára, aki mellesleg ellátja a sportegye­sült elnöki tisztjét is —, hi­szen tavasszal több mérkőzést játszik otthonában a csapat, igaz viszont, hogy legnagyobb riválisainkkal (Zsély, Kökeszi, Ipoly nyék | idegen pályán mér­kőzünk majd. Derűlátásunknak az ad valós alapot, hogy ősz­szel egyetlen találkozón sem szenvedtünk vereséget, hogy idegen pályán is eredményesek tudunk lenni. Különösen sokat várunk gyors és gúlratörő csa­társorunktól, de véleményem szerint védelmünk is megerő­södött az elmúlt évhez viszo­nyítva. Azt is elmondotta a sportköri elnök, hogy Zatyko Ferenc irányításával korán kezdték a felkészülést a tavaszi idényre. Az alapozó edzések nagyrészét a tornateremben tartották, de februárban és márciusban már a szabadtéri foglalkozások ke­rültek előtérbe. A tavaszi idényre az alábbi játékoskeret készülődik: Jakab L., György J., Balga J., György II., Balga I., Bojtos L., Húšfava J., Mäsiar D., Siket J., Baksa L., Zatyko Gy., György G., Fi­lip J., Balga II., Pásztor I., Fo­nod J., s minden bizonnyal ha­zatér Losoncról (Lučenec) He­gedűs István is, akivel jelen­tősen erősödik majd a támadó­sor. Ha sikerülne dédelgetett álmukat megvalósítani a kerü­leti átszervezés következtében az I. A osztályba kerülnének, ilyen magas osztályban fenn­állása, 1943 óta, még soha nem szerepelt a csapat. A fel­sőbb osztályban való szereplés, persze, gondokat is szül. Leg­fontosabb feladatuknak a pálya rekonstrukcióját tartják, de korszerűsítésre szorulnak az öltözők és a lelátó is. Mind­ehhez sok pénz kell, ami pil­lanatnyilag hiányzik az egye­sület pénztárjából. Bíznak ab­ban, hogy mint a járás egyik kiemelt nevelő bázisa (itt ját­szott többek között a volt első ligás Kramlík is) a járási szö­vetség részéről jelentős támo­gatásban részesül a bajnokság megnyerése esetén, s azt is remélik, hogy az ipolynyéki földművesszövetkezet, — mely­ben igen sok csábi lakos dol­gozik — sem zárkózik el a se­gítségnyújtás elől. A felsőbb osztályban való tartós helytál­lás érdekében állandó pénz­forrás megteremtésére is gon­dolnak az alig több mint 1000 lakost számláló községben. Mindez persze a jövő zenéje. Egyelőre a járási bajnokságban való jó szereplés, a bajnokság megnyerése a cél. i—h.a—i

Next

/
Oldalképek
Tartalom