Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-07 / 211. szám, péntek

Mitől mai a film? A MOSZKVAI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLRÓL V életlen volt csupán — de kétségtelenül szerencsés ■—, hogy röviddel Moszkvába érkezésem után a tévében Szergej Geraszimov rendezőtől, a Szovjetunió népművészétől ezeket a gondolatokat hallot­tam: „Mit tekinthetünk a mű­vészetben mainak? Mai az, ami izgalmas kortársainknak. Iz­gat hat ja őket egy kétszáz év előtti esemény, de meglehet, hogy ami ma történt, nem ér­dekli őket, mert a művészeti al­kotás hiteltelen, leegyszerűsí­tett, igaztalan ..." A XI. moszk­vai nemzetközi filmfesztivál előestéjén Szergoj Geraszimov ezekkel a szavaikkal fejezte be koroM hatásáról (Filip Mosz, a sík eres ama tőr fi Imes kezdet • ben a vállalat büszkesége, ké­sőbb következetességéért és meg nem alkuvásáért fizetnie kell: összetűz a feleségével, a barátaival és az üzem vezető­ségével is). Az alkotásban gro­teszk elemek is fel-fel búk kan­náik; az eml>eri lélek alapos is­meret**. <i Mteles környezetrajz révén a mű több egy inai hiva- tásos filmes helyzetének il­lusztrálásánál. Egyébként is — mint a rendező nyilatkozta — az amatőr és a hivatásos mű­vész problémái lényegüket te­kintve azonosak... Kieslowski, a lengyel filmeseik ún. harma Ipt Jana Bre/cnová és Ivan Vyskočil a cseh versenyfilm, Az ifjú ember és a fehér bálna főszereplői Hán Kudéla felvétele) a szovjet filmművészet'60. év­fordulója alkalmából rendezett tévésorozatot, s a rendező gon­dolatai mottóvá váltak szá­momra, melyek a fesztivál első napjától az utolsóig végigkí­sérték ós minden újabb ver­senyfilm bemutatása után is­mételtem meggyőződhettem ar­ról, milyen igaz és kifejező a tapasztalt művész megállapítá­sa. Gondolatait érdemes meg­jegyezni, hiszen a filmművé­szetben nincs önmagában üd­vözítő téma, éppúgy, ahogy nincs tiltott, vagy eleve siker­telenségre, a néző érdektelen- ségére kárhoztatott téma sem. A művésznek a témához való viszonya, eszmei álláspontja a döntő, az, hogyan képes elren­dezni, rendszerezni az anyagot, művészileg milyen hatásos for­mába tudja önteni, mennyire képes aktualizálni azt. Ezek a szempontok játszottak közre egy-egy fesztiválfilm sikerében vagy sikertelenségében. A szemle a különböző országok filmművészete stílusának, mű­fajainak, formáinak kereszt- metszetét adta. a mai világ problémáinak széles palettáját nyújtotta, sok-sok ötletet, gon­dolatot felvetve bemutatta a vonzó és sikeres, ám a kevésbé csábító és járható uhakat is. Krzystof Kiesluwski lengyel rendező Az amatőrfilmes című alkotása annak a műnek a pél­dája, mely nyíltan, hatásosan és következetesen vizsgálja a művé'-" •> társadalom viszo­nyát, . zemélyi felelősség és a tisztesség kérdését boncolgat­ja, a kényelmes megalkuvás és az igazság szén vedéi vés kutatá­sát állítva a mű középpontjába. Az alkotás megérdemelten kap­ta a három a ran vd íj egyikét. A mű hőse egyszerű gyári mun­kás, film fel vevőgépet vásárol, s fokozatosan a filmezés szenve­délye hatalmába keríti; bár külsőségeil»en kissé mulatságo­san hat, önmaga azonban rend­kívül komolyan veszi a dolgot, megszállottan arra törekszik, hogy mindent úgy érzékeltes­sen, aihogy az a valóságban van. Az amatőrfilmes tevékeny­ségének ti\agi komikus ellwszé- lése általánosabb érvényű lesz és sokat elmond a művészet szociális-társadalmi visszahatá­sáról, valamint az alkotómun­kának a művész életére gya­dik nemzedékének kimagasló képviselője, sikeresen kamatoz­tatta dók umentumf M m - ren dez ä I tapasztalatait, s akárcsak ko­rábbi filmjeiben, ebben is a hangsúlyt a környezet hiteles­ségére, a természetes színészi játékra, s a párbeszédekre he- 1 yezte. A többi szocialista ország verseny filmjei egy kissé a győztes lengyel film árnyéká­ban maradtak, bár a bolgár, a szovjet és a jugoszláv filmmű­vészet átlagon felüli, tartalmi és formai szempontból érett al­kotásokkal képviseltette magát. Csalódást okozott a fesztivál résztvevői számára a magyarok versenyfilmje. Az erőd, melyet Hernádi Gyula regénye alapján Szinetár Miklós rendezett. Az alkotók a „politikai thriller“ műfajával kísérleteztek; a mű cselekménye egy fiktív ország­iján játszódik s a történet sze­replői háborúsdit játszanak. A film háborúellenes mondaniva­lója azonban az alapkonfliktus műviséige és keresettsége miatt elsikkadt, hiányoltuk az alko­tás hitelességét és lélektani mo­tiváltságát. A film mint művé­szeti ág egyáltalán nem tűri a színpadiasságot, az irodalmasí- tást, a nézőt arra kényszeríti, hogy a történet társadalmi, szo­ciális, lélektani vagy földrajzi összefüggéseit keresse, s min­den egysíkú metafora, vagy mesterségesen létrehozott mo­dell a filmben hatását veszti; erről győzött meg a francia versenyfilm is. A kutyák. H lazáink részvételét a fesz­tiválon alapjában véve sikeresnek mondhatjuk, bár ]a- romil Jires filmje. Az ifjú em bér és a fehér bálna csak egy kisebb díjat kapott. A döntő azonban, hogy a rendező ruti­nos, kulturált filmnyelvet be­szélő rendezőként mutatkozott be, aki a csehszlovák filmisko­la legjobb hagyományait foly­tatja. Persze, a lengyel filmhez képest a Csehszlovák alkotás túlságosan „kozmetikázott“, az alkotók túlontúl ügyeltek min­den részletre, minden jelenet­re, a valóság ezért stilizáltnak hat, s bár visszafogottan, de mégiscsak a rideg esztétizálás jellemzi a filmet. Nem csunán a rendező egyéni, saiátry? kéz­jegyére gondolunk, hanem a film tartalmára is. melyben —•' Kieslowski nyíltságával és tér mészetességével ellentétben — érezhető a k is zárni t ot tsá g, a jól adagolt irónia. E két út tulaj* donképpon összehtasonlíthatat- lan, hiszen ellentetem, ám véle­ményem szerint a lengyel ren* dező által választott forma — a dokumenturizmushoz való hű­ség, a gondolati töltet, a társa­dalom időszerű kérdéseinek bá­tor felvetése — művésziileg gyümölcsözőbb, igényesebb és hasznosabb is. Szeml>enézni a mai világ ese­ményeivel, konfliktusaival és ellentmondásaival, a problémá­kat nem megkerülni, hanem fel­tárni — ennek szükségszerűsé­gét érzik a kapitalista országok filmesei is. A múlt műfaji sé­mái, a l>evált klisék felújítása, a régi hollywoodi minták alap­ján, a filmcsillagok szerepelte­tése — ma már idejétmúlt s a nézőt bizony közömbösen hagy­ják. Ennek iskolapéldája az az amerikaiak versenyfilmje, a Sanchez gyermekei, Hall Bart­lett rendező alkotását a fősze- ren lő, Anthony Quinn népszerű­ségére, s az érzelmi kiszámí- tottságra építette. Ezzel szem­ben ismételten megerősödött egy másik művész óvó, harcra szólító hangja, azé az egyéné, aki már két évvel ezelőtt Moszkvából nagydíjjal távozott s az Idén sem kisebb kitünte­téssel hagyta el a szovjet fő­várost. A rendező a spanyol fuan Antonio Bardcm, A Hét nap januárban című filmje azoknak a tragikus események­nek a krónikája, melynek a reakciós Spanyolország demok­ratikus átalakításáért folytatott küzdelmet kísérték. A rendező szándékosan kerülte a hely­zet dramatizálását, sót filmjé­nek nincs központi szereplője sem, ezzel a nézőt szándékosan megfosztotta attól, hogy azono­suljon a vásznon látott hősök­kel. A rendező nem ítéli el a terroristákat, nem kell a hala­dó munkáscsoportok védelmére, hanem tárgyilagosan rekon­struálja tetteiket és állásfogla­lásukat, s mint a továbbiakban kiderül, ítélete felesleges is lenne, hiszen a terroristák tá­madásának áldozatául esett egyének temetésén részt vevő tömeg tekintete, arokifejezése mindennél világosabban beszél. A film befejező képsora a mes­terségbeli tudás iskolapéldája. O *7 ergej Geraszimovnak a w/L jelenidejűségről vallott nézetei teljes mértékben vonat­koznak Francesco Rosi Krisztus megállt Eboliban című munkájá­ra, melyet a fesztiválon a har­madik nagydíjjal jutalmazták. Bár a film témáját a távolabbi múltból meríti, ennek ellenőre mindvégig az az érzésünk, hogy az idő megállt felettünk s a múltba fordulás még szem- beötlőbben kidomborítja a máig tartó áldatlan hel yezetet: a nyomort, az írástudatlanságot, a fasizmus megnyilvánulásait. Napjainkban, amikor a neofa­siszta és anarchista csoportok Olaszországban égető veszélyt jelentenek, a rendező leleplezi a fasiszta ideológia hamis mí­toszát, s rámntat az olasz tár­sadalmi viszonyok lényegére. A fesztiválon külön fejezetet alkottak a fejlődő országok filmjei, közülük első helyen kell említenünk Mrinal Szén indiai rendező Parasuram című alkotá­sát. A legendás favágóról szó­ló mese az elpusztíthatatlan emberi erő és méltóság jelké­pévé nemesedik, s a legele­mibb emberi jogok kiáltványává válik. Ilyen szociális-politikai program jellemzi Afrika, Ázsia és La tin-Ameri ka országainak versenyfilmjeit is. A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál véget ért, s átad­ta a stafétabotot Karlovy Va- rynak ahol a világ filmesei egy év múlva találkoznak. Ez az egy év aránylag rövid idő arra, hogy rendkívüli műszaki alkotások szülessenek, de a lengyel film moszkvai sikere igazolja, hogy a szocialista filmművészet sikeresen felvette a harcot az átlagossággal és az olcsó üzletiességgel, és min­den feltételük megvan arra, hogy eszmeileg és művészileg értékes alkotásokat hozzanak létre. JOZEF PUŠKÄS Immár harmincadik éve nyit­ja meg kapuit a Szlovák Filhar­mónia, a bratislavai komolyze­nei élet külföldön is elismert fóruma. Az alábbiakban tekint sünk vissza az elmúlt három évtizedre A múlt század végén Bratis­lava több nyelvű lakosságának zenei nyelvezete heterogén volt. A komolyzenét ebben az időben csupán a főúri kastélyok oszt­rák, illetve magyar együttesei fejlesztették. Bratislavában al­kotott Haydn, Beethoven, Schu­bert. Gyönyörködhetett az ak­kori hallgatóság Mozart és Liszt játékában, Bratislava szü­lővárosa volt Hummelnek; ott­hont adott a fiatal Bartóknak, a közeli Galanta pedig Kodály­nak, a zenei internacionaliz­mus óriásainak. A szláv folk­lórral átitatott zene főleg ko­lostorokban és templomokban kapott teret. Az első szlovák hivatásos ze­nészek a XX. század elején je­lentkeztek, Mikuláš Moyzes, Vi­liam Figus Bystrý, Mikuláš Schneider Trnavský és Frico Kafenda személyében. 1918- ban cseh zenészek segítségével létrejöttek az első zenei intéz­mények. az opera es az első zeneiskola. A harmincas évek­ben új zeneszerzőnemzedék lé­pett föl Alexander Moyzes, Eu­gen Suchon, Ján Cikker, Ladi­slav Holoubek, Dezider Kardoš, Štefan Jurovský, Andrej Oče- náš és mások. A filharmónia 1949. szeptember 1-éri a Szlo­vák Nemzeti Tanács rendelete értelmében kezdte meg műkö­dését, kis kamarazenekarként — Václav Talich cseh karmes­ter keze alatt a valamikori Vi­gadó (Redute) neobarokk stí­lusú épületében. Az első nyilvános hangver­senyt Rajter Lajos érdemes mű­vész, a zenekar állandó kar­mestere vezényelte. Az 1952— 53-as évadig Tibor Frešo zene­szerző, 1954 tői pedig Zdenék Bílek állt a zenekar élén. 1961- től az igazgatói és karnagyi tisztet Ladislav Szlovák nemze­ti művész látta el. A zenekar időközben új erőkkel töltődött fel és nagy szimfonikus testü­letté fejlődött. 1957-ben a Ján Mária Dobrodinský vezetésével működő Csehszlovák Rádió ve­gyeskarával egészítették ki a társulatot. Számos hazai és külföldi elő­adóművész vendégszerepeit a szlovák Filharmóniával. Állan­dó szólistaként Tibor Gašparek (hegedű), Michal Karin (zon­gora), Ferdinand Kiinda (or­gona ) és mások. A cseh kar­mestereken kívül neves külföl­diek is gyakran álltak a zene­kar élére: Deon Dixon, Witold Roivicki, Ferencsik János, Hans Swarowski, Malcolm Sargent, Antonio Pedrotti, Carlo Zecchi, Hermann Abendroth, Franz Konwilschny, Arvin Jansons, Georghe Georgescu, Nyikojaj Anoszov. A nagyzenekar hetente ját­szik bérleti hangversenyeket. Előadásukban kerülnek bemu­tatásra az új hazai szerzemé­nyek. A filharmonikusok fel­léptek Ausztriában, Olaszor­szágban, a Szovjetunióban, az NSZK-ban, az NDK-ban, Svájc­ban, Franciaországban és Ma­gyarországon. 1960-ban a filharmónia kere­tén belül megalakult a Bohdan Warchal által vezetett Szlovák Kamarazenekar. Magas művészi színvonalon előadott müvekkel szereztek hazánknak méltó el­ismerést és világhírnevet. Tur­néztak a Szovjetunióban, Euró­pa csaknem valamennyi álla­mában. az USA-ban, Kanadá­ban, Kubában és Japánban. 1968-tól a Szlovák Filharmó­nia igazgatói tisztjét Ladislav Mokrý, az UNESCO nemzetkö­zi zenei szervezetének igazga­tója látja el. A filharmónia ez évben hár­mas ünnepet ünnepel. Megala­kulásán kívül megemlékezik Rajter Lajos érdemes művész karmesteri tevékenységének 50. és Ladislav Slovák nemzeti mű­vész születésének 60. évfordu­lójáról. \ A Szlovák Filharmónia gon­dosan összeállított műsorral várja a komolyzene rajongóit. Nyitókoncertjén, október 25-én Ján Cikker Reggel (Ráno) cí­mű szimfonikus költeményét, Perényi Miklós csellóművész előadásában Schumann gordon­kaversenyét és Honegger Dl- TRE-RE szimfóniáját hallhatjuk majd. HAMAR JUDIT A gömöri hegyek fiai Tévéműsor a Petőfi Sándor Magyar Partizán Csoportról „A naptár decembert muta­tott, a németek dühödten csörtettek a Kohút rengetegé­ben, s a Petőfi partizánosztag három részre szakadt. Kisebb egységekben könnyebb volt a mozgás, a visszavonulás. A három század közül a. Kassa felé igyekvőt Fábry József ve­zette. Útközben három napot töltöttek ebben az erdészlak­ban, amelynek akkor már csak egyetlen lakója volt. az öreg Fábián Ferenc, aki még idejében figyelmeztette Fáb- ryékat, hogy a rozsnyói hely­őrség és a határvadászok ép­pen a Gyuri-tanya ellen ké­szülnek ... S lakott az erdész­lakban egy ideig Kozlov bri­gádparancsnok is vezérkará­val. Innen ment a parancs a háromfelé szakadt Petőfi-osz- tag parancsnokainak: Megkö­zelíteni a frontot s egyesülni az előretörő szovjet csapatok­kal.“ Erről, is amit egyébként Tő- zsér Árpád a Gyuri-tanyán cí­mű írásából idéztem, szó volt abban a húszperces dokumen­tumműsorban, amelyet a cseh­szlovák televízió kettes prog­ramja sugárzott az elmúlt hét csütörök estéjén — a Petőfi Sándor Magyar Partizán Cso­portról, parancsnokáról, Fábry Józsefről, továbbá Ádler Ká­rolyról és egyáltalán a gömö­ri hegyekben végrehajtott bá­tor partizántettekről. Ez a műsor, a tévé nyelvén kiegé­szítette azokat az írásokat, amelyek az utóbbi hetekben, hónapokban kiemelték a Fel­kelés nemzetközi jellegét, amelyek tudósítottak a ma­gyar partizánok aktív részvé­teléről is. Elsősorban Fábry József életútját követte nyo­mon, dokumentumok fölhasz­nálásával, emlékezők közre­működésével. Az emlékezők közül hosszabban szerepelt Fábry István, József testvére, a Szlovák Nemzeti Tanács nyugalmazott alelnöke, egy­kori interbrigádista. Szó volt a Krasznahorka alatti szülő­házról, a családról, amelyből Fábry József személyében har­cos szellemű ember indult el, előbb a kommunista ifjúsági szövetség, majd a kommunis­ta párt tagjaként vett részt a munkásmozgalomban; szó volt többszöri bebörtönzéséről is. Vajon milyen sors várhatott egy ilyen emberre a fasizmus előretörése után? — fogalma­zódott meg e kérdés a mű­sorban, amely aztán részlete­sebben szólt Fábry József an­tifasiszta tevékenységéről, ar­ról, hogyan szervezte, gyara­pította eredményes partizán­harcot folytató csoportját. r A kassai (Košice) stúdióban — Alexander Tamás és La­dislav Takáč forgatókönyvé­ből, Milan Šveblík kamerájá­val, Anton Ivančo rendezésé­ben — készült lírai hangvé­telű, többnyire téli felvéte­lekkel illusztrált összeállítás helyenként túl líraira sikere­dett, ugyan, már-már pateti- kusnak tűnt, azonban így is megőrizte a lényeget, fölmu­tatta a lényeget. egy harcos emberi sorsból, amelyben — ez is elhangzott — kevés volt az idilli pillanat. —bor 1S79. IX. 7. 5 Magas színvonalon Harmincéves a Szlovák Filharmónia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom