Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-14 / 38. szám, szerda

KÖZÖSEN DÖNTENEK MÉLTÓ TETTEKKEL A BÜSZKE CÍM ELNYERÉSÉÉRT Szlovákia Kommunista Pártja Žiar nad Hronom-i járási kon­ferenciáján Karol Burán kül­dött, a Tekovské Nejiice-i Egy­séges Földmüvesszövet kezet dolgozója többek között a kö­vetkezőket mondta: „Földmü- vesszövetkezetünknek példás gépjavító kollektívája van. Ná­lunk nem fordulhat élő, hogy egy kombájn vagy traktor azért vesztegel tétlenül, mert nincs pótalkatrész. Mi felújí- tünk minden felújítható alkat­részt, és gépjavítóink mindig időelőnnyel dolgoznak. A Feb­ruári Győzelem 30. évforduló jára 57 ezer korona értékű vál­lalást tettek, és kötelezettségü­ket minden bizonnyal teljesí­teni fogják.“ Baran elvtárs szavait hosz szán tartó taps követre. Az el­ismerés elsősorban annak a ti­zenhattagú gépjavító koliektí- vénáik szólt, amelynek tagjai kommunistákhoz méltó helyt­állásról tesznek tanúságot, annak ellenére, hogy a cso­portban a többség, köziiik Jo­zef Petroviö csoportvezető is párton kívüli. Beosztottjai egyszerűen csak „öregnek“ becézik, ö ezért nem haragszik, sőt beszélgetés közijén olyan gondolatai is tá madnak az embernek, hogy ez az ötvenes, jószívű főnök ta­lán még meg mérged ni sem tud senkire. Az igazság azonban más. Amikor például tavaly behoz­tak egy „kikészített“ rendvá­gót, azonnal szólt egy fiatal javítónak, hogy szedje szét a gépet. Az körüljárta a masi­nát, és a látottak alapján kJ jelentette: — öregem, ezt a gépet nem lehet megjavítani. Én ezen meg egy csavar levételével sem fogok vesződni. — Azt meg hogy gondolod, hiszen hallottad, hogy ez előbb megígértem a traktorosnak, reggel hatkor jöhet a gépért. És neked nem akaródzik hoz­zálátni h javításhoz? Mint kommunista így akarsz példát mutatni? Az ön telt fiatal természete­sen megsértődött, levetette mun­karuháját, és panaszra ment a pártalapszervezet elnökéhez. Nem járt eredménnyel, sőt, éppen fordítva. — Nem először fordul elő, hogy bajod van a műhely ve­zetőjével — mondta az elnök. — És a pártigazolvánnyal ne hadonássz, az semmiféle privi­légiumra sem jogosít fel. Ne­ked csak a szád nagy, a tett annál kevesebb. Az a fiatal már máshol doJ- gozik, álláspontjával a kollek­tíva sem értett egyet. — Nálunk alapkövetelmény, hogy mindenkinek helyes vi­szonya legyen a munkához. Alaposan ismerjük egymást, tudjuk, hogy ki mire képes, ki­től mit várhatunk el jogosan. Versen yzünk is egymás között, de nem amolyan tessék-1 ássék alapon. Például általában ket­tőn csinálják ugyanazt a mun­kát, és az nyer, aki gyorsab­ban, jobban végzi el. S aki töb­bet, jobban dolgozik, csak ter­mészetes, hogy két-három szá­zassal többet is keres. Azt per­sze, hogy ki és mennyit, nem én egyedül, hanem a kollek­tíva közösen dönti el — ma­gyarázta a csoportvezető. Hónapokkal ezelőtt eltörött az egyik Kirovec alváza. Vala­ki megjegyezte, hogy bizonyára hosszabb ideig nélkülözni fog­ják, hiszen a javításra szako­sított gép- és traktorállomáson is megszenvednének vele. Mennyire kellemes meglepetés volt Stanislav Meleg mérnök, főagronómus számára, amikor három napon belül azt az üze­netei kapta a műhelyből, hogy nemcsak teljesítette, hanem je­lentős arányban túl is szár­nyalta kötelezel tségvá Hálását. Csak az elhasználódott alkat­részek felújításával 98 ezer ko­ronát takarítottak meg. A pót- alkatrészek raktára egy volt tyúkistálló. Az épület felújítá­sánál 2100 társadalmi munka­órát dolgoztak a javítók. A ré­gi épület mellé szociális he­A 'címért versenyző kollektíva tagjai, jobbszélen JvzeJ Petroviö a csoport vezetője (ČSTK felvétele) a gép készen van, szánthatnak vele. És szántott, a többivel egy sorban. A földművesszövetke- zetben még november első fe­lében befejezték az őszi mély­szántást, aztán a szomszédos állami. gazdaságokban és föld- müvesszövotkezetekben segített a szántócsoport, majd a nyu­gat-szlovákiai kerületben gaz­dálkodó Zselízi (Želiezovce) Állami Gazdaságban fejezte be a munkát. Érdekes ugye. Hiszen mind­ez akkor történt, amikor a ké­sőre nyúlt őszi betakarítás miatt néhány helyen nem tud­tak felszántani minden parcel­lát, részben azért sem, mert a kemény talaj próbára tette ň gépeket. Aránytalanul sok volt a hirtelen meghibásodás, törtek az ekevasak. Ebben a szövetkezetben az ilyen nehéz feltételek sem jelentettek aka­dályt. Karol Baran, a pártalapszer­vezet elnöke mondta el a fen­tieket, aki jól ismeri a gépja­vító legénységét, és bizony nem fukarkodik a dicsérettel, ha róluk van szó: — Nálunk a gépek jav fásá­ban sosincs lemaradás. Ha pél­dául holnap kitavaszodna, ak­kor akár holnap és teljes erő­vel munkához láthatnánk, gé­peink indulásra készen állnak. Be inkább beszéljen a csoport vezetője — mutatott a mellet­tünk álló Jozef Petrovičra. — Negyven traktor és az összes vontatott talajmegmun­káló eszköz már túljutott a nagyjavításon. Sajnos, az üzem­képes traktorok felét mégsem tudjuk beindítani, mivel hiá­nyoznak az akkumulátorok, sőt néhány gépből az önindító, a töltésszabályozó és más villa­mos berendezés is. A Jihlavai Motorparkban e tényt nem sza­badna félvállról venniük. Természetesen a vállalások is szóba kerültek. A kollektíva lyiséget és egy kis ebédlőt is építettek. — Valamirevaló kollektívánál ez természetes — summázta az eredményeket a vezető. — A szocialista munkabrigád büszke cím elnyeréséért versenyzünk, és azt méltó tettekkel akarjuk kiérdemelni. Az év jelentős év­fordulóinak tiszteletére újabb vállalásokat tettünk, többek között folytatjuk azt az ered­ményes munkát, amit eddig az elhasználódott alkatrészek fel­újításával végeztünk. BATORl JÁNOS Kommentáljuk ÜRÖM AZ ÖRÖMBEN Emelkedő életszínvonalunk egyik kézzelfogható ismérve, bogy évről évre növekszik a tartós fogyasztási cikkek vá­sárlása, a háztartásaik ellátottsága ezen a téren állandóan javul. Az előzetes számítások szerint 1985-ben 100 háztar­tásra 112 televíziós-vevőkészülék, 108 háztartási hűtőgép, 165 rádió, 103 mosógép stb. jut majd. A fejlődés ilyen irá­nyának valamennyien örülhetünk, illetve örülhetnénk, ha biztosak lennénk abban, hogy a tartós fogyasztási cikkek számának növekedésével párhuzamosan emelkedik a javító- és szervizszolgáltatás színvonala is. Hiszen ugyancsak so kat bosszankodunk, ha egy apróság hiánya miatt hosszá ideig a javítóműhelyben kell vesztegelnie mosógépünknek, televízió-vevőkészüléikünknek stb. A Szövetségi Kohászati és Gépipari Minisztérium 1971- ben ugyan kidolgozta az idehaza gyártott és a külföldről nagy tömegben behozott tartós fogyasztási cikkek javító és szervizszolgáltatása biztosításának alapelveit, de ezeket az alapeiveket az illetékes szervek mindmáig nem nagyon vették figyelembe. Valószínűleg azért, mert az ügyben fele­lős minisztériumokkal csupán egyezményeket kötöttek az alapelvek megtartására, amelyeket 1974-ben kellett volna életbe léptetniük. Az azóta eltelt négy év folyamán azonban e téren nem sok javulás történt. Például a füleki | Fiľa­kovo) Kovosmalt Vállalat az ELKA hőtároló villanykályha javítására csupán három évvel a kályha árusításának meg­kezdése után kötött szerződést az illetékes szervizszolgál­tató vállalattal. Az Omnia külkereskedelmi vállalat dolgo­zói is „megfeledkeztek“ néhány külföldről behozott tele- vízió-vevókésziľhŕktípus esetében arról, hogy idejében biz tosítsák a javításukhoz szükséges pótalkatrészek utánpótlá­sát. Az ilyen és ehhez hasonló eseteket, sajnos, nagyon hosszan lehetne felsorolni. Mindezek következményét pedig a szóban forgó áruk használói érzik meg, sőt ezenkívül apró bosszúságaik mun­kahelyi teljesítményükre is negatívan hathatnak. A probléma megoldása tehát az egész társadalom szem pontjából sürgető. E téren olyan alapelvek kidolgozására és létrehozására van szükség, amelyek hatékonyabban szol­gálják a fogyasztók érdekeit, s lényeges mértékben hozzá­járulnak a javító- és szervizszolgálat javulásához. Az alap elvek meg nem tartásáért az illetékes vállalatokat szigo­rúbban felelősségre kellene vonni. E téren, persze, sokat tehetnek a termelő- és a különböző helyi gazdálkodási vál­lalatok, valamint az ipari termelőszövetkezetek is. Minde­nekelőtt kezdeményezéssel, őszinte segíteniakarássat oldha­tóik meg a legégetőbb kérdések. Hogy miként, arra egyes vállalataink, mint például a Zlaté Moravce-i Calex, na­gyon jó példával járnak elől. Míg nem születik meg egy átfogóbb és tökéletesebb irányítási rendszer e téren is, addig minden illetékes vállalatnak a saját portáján kell körülnéznie: mivel járulhatna hozzá ahhoz, hogy a fogyasz tók örömébe kevesebb üröm vegyüljön. PÁKOZD1 GERTRÜD Bulldózerek az irtványon Bevetésre vár a komp Kétezer hektár erdőt irtanak ki $ Helytállnak az ,,ezresek" Értékes vállalásokkal köszöntik az Efsz-ek IX. kongresszusát a selcel (Banská fíystrica-i járás) Győzelmes Február Efsz dolgo­zói. Az állattenyésztők vállalták, hogy az 1. minőségi osztályba sorolható tej arányát 47 százalékról 60 százalékra növelik. A fel­vételen Ivan OčenáS, a tehéntelep zootechnikusa f jobbról) Ján Bednőrtk zootechnikussal megbeszéli a préselt takarmányok gaz­daságos adagolását (Felv.: ČSTK — T. Babjak) Gyurcsek Ernő, a Nyugat- szlovákiai Állami Erdőgazdaság dunaszerdahelyi (Duna.jská Streda) üzemének igazgatója átnézi a reggeli postát, és máris szól munkatársainak, hogy készülődjenek, mert még a kora délelőtti órákban meg­látogatják a somorjai (Šamo- rín) üzemegységben dolgozó favágókéit. Pár perc múlva a nyílegyenes úton száguldunk célunk felé. Az úttesthez közel fácánokat és csoportokba ösz- szebújt foglyokat látunk. Az igazgató szemlélgetve az apró- vadakat arról beszél, hogy mi­lyen módon védik őket. Számí­tása szerint a vadaikról való gondoskodás eredménye, hogy a nagy kiterjedésű erdőgazda­ság területén mintegy harminc­ötezer fogoly, tizenötezer fá­cán és nyolcvan túzok él. De szép számmal tanyáznak itt őzek, szarvasok, vaddisznók és más vadak is. Tovább folytatnánk még az érdekes témát, de most a fa- kitermeléssel kell foglalkoz­nunk. Ugyanis a dunaszerdahe­lyi járási pártbizottságról tele­fonáltak, hogy az erdőgazda­ság dolgozói a lehető legtöbb tűzifát szállítsanak a szén lé-ra­katoknak és a lakosságnak. Az igazgató e>gy kis összehasonlí­tással bizonyítja, hogy évről évre több fát adnak el. Amíg az 1958-as évben tizennyolc- ezer köbméter fát szállítottak a szénlerakatoknak, a múlt év­ben már kilencvennégyezret. Elég jó eredmény ez, bár tűzi­fa-kitermelési lehetőségeik nem a legjobbak, hiszen a tizenkét­ezer hektáros erdő kilencven százalékán nyárfák nőnek. Csak pár év múlva lesz szer­kezeti változás, tölgyfát, kőris- iát, hársfát, fekete diót és akácfát telepítenek. Persze, míg ezek a fák megnőnek, sok víz folyik le a Dunán. Űtitársam még egy kis szám­vetést végez, és elmondja, hogy a kitermelt fának csak a hat százalékát adják el tüzelésre. Idén az első negyedévben a tervezett ezerkétszáz köbméter tűzifa helyett kétezer köbmé­tert akarnak értékesíteni. Ezért összpontosítottak most minden erőt a somorjai körzetbe a fa- kitermelésre. Más üzemegysé­gekből is ide csoportosították át a munkásokat. A somorjai üzemegységben František Skabla főerdész ve­zetésével már készülődnek a munkások meglátogatására. Ha­marosan felkerekedünk, s te­repjáróval igyekszünk a hely­színre. Gútornál (Hamuliako­vo) a Szobros dűlőben, vagy ahogy az itteniek mondják, a zsidóvágásban haladunk. Az út bai oldalán egy hatalmas kom­pot látunk. Az erdészek magya­rázták, hogy a jövőben — ha emelkedik a talajvíz szintje — ezzel szállítják majd a fával megrakott járműveket és a munkásokat is. Ezen a helyen — ha elkészül a GabCíkovo— Nagymaros Vízlépcső-rendszer — nyolc méter mély víz lesz. Felsóhajtanak az erdészek. Csaknem kétezer hektár erdőt kell kiirtani a Csallóköz déli részén. Az irtványon hatalmas bull­dózerek vonszolják a kivágott fákat a feldolgozóhelyre. Odébb nagy recsegéssel dőlnek a fák, zuhannak a magasból a mély­be. Fürge munkások motoros fűrésszel vagdossák ágaikat és a kívánt hosszúságra törzsü­ket. Őráró) órára pusztul a szinte érintetlen erdő. A vas­tag, hosszú folyondárok őser­dőre emlékeztetnek, amelyben otthont, búvóhelyet találtak az apró- és nagyvadak, a mada­rak. A favágók is sajnálják az erdőt, de egyben panaszkodnak is. Lassan haladnak a munká­val, mert a régi fáknak sok ága van. Hosszú ideig kell baj­lódniuk a törzsek megtisztítá­sával. Nyomban bérpótlékot is követeinek. Emlegetik, hogy a bősi üzemegységben sokkal könnyebben dolgoztak, és na­gyobb teljesítményt értek el. Földes Gábor és Kántor Lajos mutatja az egyik feldolgozásra váró fát. — Nézze csak, milyen gör­csös. És mennyi ága van. ígéretet kapnak, hogy vala­milyen módon kiegészítik a bé­rüket. Horváth Istvánék elp«i naszolják, hogy nem kapnak meleg ételt, meg a kesztyűjük is kopott már. A vezetők szin^ ten feljegyzik a panaszokat, és megígérik, hogy keresik a lehetőséget a meleg étel ide- szállítására és munkaruháik juttatására. Persze a beszélgetés nem­csak a nehézségekről és a pa­naszokról folyik. A favágók megemlítik, hogy idén is bene­veznek az „ezresek“ mozgalmá­ba. Parčetich István, az üzemi pártalapszervezet elnöke ma­gyarázza, hogy még a múlt év­ben vállalták a párttagok és az élenjáró pártonkívüliek, hogy fejenként legalább ezer köbméter fát termelnek ki egy év alatt. A következő munkacsoport­ban Kozmér Flórián és Fok Zoltán vezetésével dolgoznak — védőszemüvegben — a fa­vágók. Ök az alkatrészellátás­ra panaszkodnak. Sok esetben nem használhatják a motoros fűrészeket, mert nem tudják beszerezni a néhány korona értékű alkatrészeket. Az erdészek a farönköket nézegetik, megállapítják, me­lyik felel meg feldolgozásra. Az összevágott fa nagy részét a papírgyárakba szállítják. Csak a vastagabb ágakat hagy­ják meg tűzifának. Panaszol­ják, hogy a mezőgazdasági üzemek és a lakosság nem használja ki a felhívásuk alap­ján nyújtott előnyöket. Ha se­gítenének a fa kitermelésében és elszállításában, szinte ingyen juthatnának tűzifához. Megrakják a teherautókat feldarabolt fával.- Feibúgnak a motorok, és a járművek nyög­ve indulnak el nehéz terhük- . kel a céljuk felé. BALLA JÓZSEF 1979. II. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom