Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-17 / 51. szám
N épgazdaságunk kőolajszükséglete rohamosan növekszik. Ez törvényszerű. A kőolaj szállítása, tárolása, feldolgozása a fogyasztói felhasználásáa azonban nem egy vonatkozásban kedvezőtlenül hat életkörnyezetünkre. Magyarán mondva, kisebb-nagyobb mértékben szennyezi a levegő és az olajnál nem kevésbé értékes kincsünket, a vizet, amelyből ipari és mezőgazdasági célokra, valamint a lakosság igényeinek kielégítésére is mind többre van szükségünk. S ez a jelenség már csak részben törvényszerű. Ezért a két egyaránt fontos alapanyag „békés egymás mellett élését“ kell hatásos intézkedéseinkkel szavatolni, nehogy közös kárunkra megbomoljon az ökológiai egyensúly. Hatványozottan fontos ez a Csallóköz védett vízgazdasági területén (lásd térképünket), amelynek gyomrában az ország legnagyobb ivóvízkészletét kell mentesítenünk a káros hatásoktól. Hiszen köztudott és immár közhelynek számító ténymegállapítás, hogy egy liter kőolajtermék elméletileg élvezhetetlenné tehet nem kevesebb mint egymillió liter ivóvizet. Elméletileg csak azért, mert az adott talajfeltételek és más körülmények miatt ilyen méretekben — szerencsénkre — gyakorlatilag nem szennyez. A veszély azonban így is nyilvánvaló. Elég utalni arra, hogy néhány évvel ezelőtt milyen bonyodalmakat okozott Szlovákia fővárosa lakossága jelentős hányadának a Slovnaft kőolajfinomítóból a csallóközi felszín alatti vízbe és onnét a közületi vízkitermelő kutakba szivárgott olaj. Vagy gondoljunk arra, hogy az olaj kezelésénél — több millió tonnáról van szó —, még a technológia és a munkafegyelem, valamint a kötődő előírások megtartásánál is, szerény becslés szerint a talajba kerül hozzávetőleg az egy százaléka. Azt még meg sem említettük, hogy milyen veszéllyel fenyeget a gépkocsik számának gyors gyarapodása és sok gépkocsivezető felelőtlensége. Az, hogy a fáradtolajat a nagyobb helységekben a csatornákba, a kiíobbekben pedig a patakokba, folyamokba, vagy egyszerűen a földfelszínre öntik. Persze a mennyiséget tekintve az ipari üzemek jelentik a nagyobb veszélyt. Csakhogy a szocialista szervezeteket különféle jogszabályokkal, rendelkezésekkel és teljesítésük szigorú, következetes ellenőrzésével, továbbá a szükséges beruházások megvalósításával (például a már említett Slovnaftban több mint egymilliárd korona értékben nemrég kezdték meg egy korszerű tisztítómű építését) könnyebben rászoktathatjuk a rendre. Ugyanez már keményebb dió a magángépkocsik tulajdonosai esetében. S éppen ezért az utóbbival kapcsolatos helyzetet kívántuk felmérni a Csallóközben. Egyrészt a Benzinol n. v. Bratislava! vállalati igazgatóságán, ahol ]án juhász mérnök, az értékesítési osztály vezetője és Krnáö Rudolf, a fáradtolaj kérdéseivel Megbízott előadó tájékoztatott, másrészt pedig a „terepen“,vagyis felkeresve a szóban forgó terület benzinkutait, ahola Benzinol — egyelőre ideiglenes jelleggel — biztosította a fáradtolaj felvásárlását a magángépkocsik tulajdonosaitól. Bős (Gabcíkovo). Sebők Margit kútkezelő: „Májastól vagy 7D—80 liter gyűlt itt össze. Pedig a községben több száz gépkocsi van. Havonta eladok 500—G00 liter új olajat. Értékesítését talán valamilyen formában kötni kellene a fáradtolaj leadásához. Egyébként többen azt mondják — inkább ráöntöm a szénre és eltüzelem. Nos, ez még a jobbik eset... Egyes számítások szerint szép eredmény lenne, ha fokozatosan elérnék az olaj 35 százalékának visszavásárlását. Ettől azonban még messze tartunk. S így a megvásárolt olajnak bizonyos hányada, becslések szerint mintegy 20 százaléka — területenként természetesen változó a helyzet — továbbra Is szennyezi a talajt, a vizet. A becslés azért nehéz, mivel az el nem használódott és vissza nem vásárolt fáradtolaj egy részét azért valóban hasznos célokra fordítják. Például tüzelésre, impregnálásra, esetleg kenőolajként, stb. Meg aztán a magánautósok közül sokan nem a kutaknál, hanem a szervizekben cseréltetik ki az olajat. A problémát azonban így sem intézhetjük el egy kézlegyintéssel. A terepszemle folytatódik. Ojabb véleményekkel és nézetekkel ismerkedem, /öze/ Dubsky a Komárom (Komárno) előtti kút kezelője így fogalmaz: „Csak három literem van. A legutóbb is azt mondta az egyik gépkocsivezető — kettőnegyvenért hozzam el ide a városból a négy liter olajat? Hiszen az erre elhasznált benzin többe kerül..." A városban lévő töltőállomás kezelőjének, Morvay Józsefnek véleménye: „A komáromiak kilencven százaléka a szervizKezdjük talán azzal, hogy 1966 óta, miután a korábbi, ide vonatkozó kormányrendelet hatályát veszítette, a fáradtolaj felvásárlása lényegében ösztönössé vált. A Csallóköz egy részének védetté nyilvánítása után ez már tarhatatlan helyzet volt. Az SZSZK kormánya ezért Xt. 46/1978 sz. rendeletével külön szabályozta vízkincsének védelmét. Hogy miképp? Törvényerővel rögzítette, hogy ezen a területem, valamint Bratislavábam a fáradtolaj kezelésének olyan módját kell érvényesíteni, amely a védett vízgazdálkodási területen megakadályozza a víz minőségének és — egészségi szempontból — kifogástalanságának veszélyeztetését. Továbbá az olajtermékek fogyasztóinak elrendelte, hogy az említett térségben a saját költségükön biztosítsák a járadtolaj felfogását, összegyűjtését szivárgást meggátló tartályokban és ügyeljenek arra, hogy ez az olaj a továbbiakban ne szennyeződjék. Végül pedig — s talán ez a legfontosabb — úgy rendelkezett, hogy azok a fogyasztók, akik saját céljaikra biztonságosan és gazdaságosan nem tudják felhasználni a fáradtolajat, kötelesek azt eljuttatni a Benzinol nemzeti vállalatnak. A Benzinol ez idén Szlovákiában a terv szerint 15 ezer tonna Ilyen olajat vásárol fel. Csakhogy a jelenlegi helyzet szerint ez a mennyiség, amelynek nagyobb része az ostravai Ostramo finomítóba kerül regenerációra, a kisebbik pedig a Slovnaftba energetikai felhasználásra, nem több, mint hozzávetőleg az értékesítésre kerülő olajtermékek 12,4 százaléka, a „magánszektor“ esetében pedig mintegy 1,4 százaléka, illetve a Csallóközben alig egyharmad százaléka. (!) Pedig most a motorosok nem panaszkodhatnak arra, hogy mit is tegyenek a használt olajjal. A védett terület minden benzinkútjánál ugyanis nemcsak elolvashatják a jól látható helyen kitett nyomtatott szöveget, miszerint a fáradtolajat itt literenként 45 fillérért felvásárolják, hanem köny- nyen megtalálják a „pléhtepsibe“ helyezett két-két kék vagy pirosszínű vashordót is, amelynek nagybetűs felirata elárulja küldetését. Az érdeklődés azonban _ pedig az intézkedés már néhány hónapos múltra tekinthet vissza — rendkívül gyér. Sárosfa (Blatná), Ásványi János kútkezelő: „Két hordónk van. Olyan üresek, ahogy hozták őket. Cgy mondták a sofőrök, fütyülnek rá literenként 45 fillérért elhozni az olajat, inkább kiengedik akárhol...“ A másik oldalon a Benzinol folyamatosan ugyan megteremti a rendelkezéseknek megfelelő feltételeket, de anyagilag aligha lehet a dologban érdekelt, hiszen a felvásárolt és értékesített olaj tonnájaként 45—50 korona a ráfizetése. Márpedig a tervek szerint 1980-ban 55 ezer tonna fáradtolajat kell felvásárolnia, ami jelentős beruházásokat is igényel. Persze felelős dolgozói tisztában vannak vele, hogy egyrészt nem tékozolbatjuk el a még felújítható'értékes nyersanyagot, másrészt pedig környezetvédelmi szempontból nem gondolhatnak és nem is gondolnak csupán a hátrányos anyagi feltételekre. Somorja (Samorín). Cecília Badnrová kútkezelő: „Összesen talán 30 liter olaj van a két hordóban.“ A védett területen még nincsenek meg annak műszaki feltételed — tájékoztatnak a Benzinol vállalati igazgatóságán —, hogy a különböző fáradtolajakat különválasztva vegyék át. Vagyis az „A“ kategóriába a motorolajat, a „B“ kategóriába a többi olajterméket, például a csapágy-, a sebességváltó-olajat stb. Márpedig az előbbiért 60 fillért fizetnek literenként, mert az még felújítható, míg a külön nem választott, energetikai célokra felvásárolt olajokért az egységes alapár az egész védett vízgazdasági területen a már említett 45 fillér. Így adódik az a fura helyzet, hogy — teszem fel — ennek a területnek nyugati határán kevesebbet kapnak a motorosok a fáradtolajért, mint néhány kilométerrel odébb, mondjuk Niagymagyeren, amely már a védett területen kívül esik. Nagymegyer (Calovo). Lenárt Ilona kútkezelő: „A két hordót még nem kellett kiüríteni. Az egyik alján van vagy 5 liter olaj __“ Lá m, lám, önmagában még a 60 filléres felvásárlási ár sem jelent megoldást. A Csallóközből és Bratislavából tehát az osztatlan felvásárlás körülményei között minden fáradtolaj — az idén 1500 tonna körüli mennyiségben — a Sloy- naftba kerül. Illetve ezt megelőzően a Benzinol bra‘ tisliava-racai és dunaszerdahelyi ún. kereskedelmi központjába, ahol tartályokban vagy hordókban ösz- szegyűjfik, sőt Récsén megtisztítják a durvaszemcsés szennyeződéstől és mentesítik a víztől is. De az eddigiekből láthatjuk, hogy ez inkább csak a szocialista szervezetek viszonylatában eredményes, mivel a benzinkutaknál eltérő a helyzet. A somorjai benzinkúthuz jókor érkeztünk ... , (Gyökeres György felvétele) A szaggatott vonal a Csallóköz vízgazdasági védőterületének határa (Elek Tibor rajza) ben cserélteti az olajat." Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) Németh Imre kútkezelő az átvételi árat kifogásolja: „Kevés a pénz érte..." A hordóban is kevés az olaj, talán száz liter. De elhangzanak mélyebbre szondázó nézetek is: ... nemcsak a pénzről van szó, az emberek kényelemszeretetből is meggondolják megtegyék-e ebből a célból akár az egy-két kilométert is ... A töltőállomásoknál biztosítani kellene a kényelmes olajcsere lehetőségét. Dunaszerdahely (Dunajská Streda). Jandíková Alzbe- ta és Mária Felediová kútkezelők. Felragyog az arcom, hiszen ebben az évben itt már több mint 5 ezer liter fáradtolajat gyűjtöttek be. Megválasztott témám szempontjából csak az a „szépséghiba", hogy ennek nagy részét nem magánmotorosok, hanem üzemek, kö- zületek szolgáltatták. .Hát valahogy így állunk ... Mit tehetnénk, hogy a kormányrendeletnek erre vonatkozó része ne maradjon pusztába kiáltott szó? A Benzinolban ezen is törik a fejüket. Megtudom például, folyamatban van egy olyan intézkedés gyakorlati megvalósítása, hogy a kútkezelők anyagilag érdekeltek legyenek az olaj visszavásárlásában. A vállalatban is Indokoltnak tartanák a jelvásárlási árak egyeztetését és rendezését — természetesen felfelé —, de ez már kívül esik a hatáskörükön. Csakhogy véleményem szerint csodákat ettől sem várhatunk. Az embereket fegyelemre — szabadjon így fogalmazni — állampolgári 'tisztességre kell ösztönözni és nevelni, de ez csak hosszú távon vezethet elfogadható eredménnyel. Többel biztat viszont az, ha a Benzinol — elképzeléseivel összecsendülően — gondoskodik a fáradtolajat elszívó olyan korszerű külföldi berendezés próbaüzemeltetéséről és beszerzéséről, amely a töltőállomásoknál valóban biztosítaná a kulturált olajcserét. De ezen túlmenően — a környezetszennyezőkkel szembeni szigorúbb adminisztratív intézkedések rfiel- lett — egyéb rendelkezések is szóba jöhetnek. Például miért ne lehetne — van erre már példa másutt — kötelezni a motoros járművek gazdáit, használóit arra, hogy írásbeli elismervény fejében átadják fáradtolajukat, s miért ne lehetne az illetékes szerveknek ezt az elismervényt alkalomszerűen el- lenőrizuiök? Persze bizonyára akadnak más ötletek és célravezető megoldások is. Annak érdekében, hogy egy fontos kormányrendelet — ha csak részben is — ne maradjon papíron. GALY IVÁN fl CSALLÓKÖZBEN ...................... , , A 4-----1 „ 4.______ __ - •
