Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-16 / 16. szám
Papp Margit, a királyhelmeci (KrárovskJ Chlmec} kórház körzeti orvosa, kedves, megnyerő teremtés. Két vizsgálat között megbeszéljük, hogy a következő nap délutánján találkozunk. A megbeszélt időben igy indul a beszélgetés: • Doktornő, kérem, kötelességemnek tartom, hogy beszélgetésünk elején közöljem önnel: Amikor itt az egyik ismerős orvostól útbaigazítást kértem, hogy ki lenne az a munkáját jól végző, korrekt orvos, akiről írhatnák, ő azonnal önt javasolta. Mit gondol, miért? — Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha elmon dóm, hogy miért és hogyan lettem orvos. Talán ebből világosabban kitűnik minden. Gyermekkoromban nagyon sokat betegeskedtem. Gyakran környékezett mandulagyulladás, különféle gyermekbetegség. Sokat feküdtem kórházban. Valószínű, már ebben az időben fogant meg bennem a gondolat, hogy orvos leszek. Hogy tervemet — vagy nevezzem álomnak? — valóra válthassam, támogatásra volt szükségem. A szüleim, akiket remek embereknek tartok, teljes mértékben támogattak. 1961- ben megszereztem az orvosi oklevelet. De hadd jegyezzem még meg, hogy ennek rajtam kívül apám örült a legjobban. Ö becsületes kőműves, gyermekkori álma szintén a főiskola volt. Az akkori világ nem tette mindenki számára elérhetővé a tanulást, így nem sikerülhetett a terve. S most, hogy nekem módomban állt tanulni, talán az én végzettségemben álmainak beteljesülését látta. — Igaza volt a tanárainak, mert errefelé az alkoholizmus szinte tombol. Megesett például, hogy a környék egyik falujában egy fiúcska megmérgezte magát. Búcsúlevelében azt írta, hogy nem bírta elviselni szülei iszákosságát, a gyakori verekedéseket. És egyébként is! A szülők nem tiltják gyermekeiket az alkoholtól. Ez kitűnik abból is, hogy ünnepek alkalmával nagyon sok az ittas állapotban beszállított beteg gyerek és felnőtt. Sajnos, a szülők kevés esetben ismerik be, hogy az ő mértéktelen alkoholfogyasztásuk károsan hat a gyerekekre. • Egy másik fontos tényező, amiről szintén szeretném hallani a véleményét: előfordul, hogy az orvos nem beszél a beteg nyelvén. — Szerintem a gyógyítás alapvető követelménye, hogy az orvos anyanyelvi szinten értse a beteg nyelvét. Mert hiába fordítja le a nővér vagy egy másik beteg a panaszokat, az orvos ebből csak részleges diagnózist állapíthat meg. Részlegeset, mert én nem csak azt veszem figyelembe, hogy a beteg mire panaszkodik, hanem azt is, hogyan panaszkodik. Milyen hanglejtéssel, tónussal ejti ki, hogy „fáj a derekam“. És persze arról nem is beszélve, hogy milyen kapcsolat alakulhat ki tolmácson keresztül a beteg és az orvos között. Mert sok az olyan beteg, aki bizalmasan, kettesben szeret elbeszélgetni orvosával. Ahol egy harmadik ember jelenléte — még ha az nővér is — zavaró lehet, a beteg nem tud úgy kitárulkozni. Én ebből a szempontból a mi kórházunkat és AZ ORVOS EREZZEN A BETEGGEL Fontosnak tartom még elmondani, hogy a gyermekgyógyászat mindig nagyon vonzott. De az a sajnálat, amit a beteg gyerekek iránt éreztem, annyira hatott rám, hogy inkább a belgyógyászatot választottam. • Ügy tudom, hogy az iskola befejezése után nem a helmed kórházba került körorvosnak, hanem falura ... — Csak részben pontosak az információi, mert az iskola befejezése után három és fél évet Terebesen dolgoztam, az ottani kórház belgyógyászati osztályán, majd utána kerültem Leleszre körzeti orvosnak. % Végül is miért hagyta ott a falut, miért jött újra városba? — A falut semmiképpen sem azért hagytam ott, mert idegenkedtem volna a falusi élettől. Sőt, nekem nagyon tetszett az ottani munka, jók, kedvesek voltak az emberek. Már jól ismertem a falu apraját-nagyját, szoros emberi kapcsolat fűzött a lakosok zöméhez, és úgy érzem, ők is elégedettek voltak velem. Az eljövetelem oka talán azzal magyarázható, hogy nem volt saját lakásom, és itt Helmecen kaptam állást is, lakást is. • Itt már három éve dolgozik. Hogyan hasonlítaná össze a helmed jtehát a városi) és a leleszi (tehát a falusi) embereket? — Ez a két helység közel van egymáshoz, az emberek mentalitásában nincs nagy eltérés. Talán azt mondhatnám, hogy a betegek mindenütt nagyon jók és hálásak. Hozzám a városi és a falusi ember is nagyon közel áll, hiszen én is a közeli városkában, Kapóson nőttem fel. S az, hogy ismerem a környék lakóit — sokukat már gyermekkorom óta — nagyban segít a gyógyításban. Bizalmasabbak, közlékenyebbek a betegek. • Én Kassán jártam iskolába, és már ott is panaszkodtak a tanáraim, hogy az erről a vidékről származó gyerekek között több a gyengébb felfogású, mint a közép- vagy nyugatszlovákiai tanulók között. Ezt az állításukat azzal indokolták, hogy itt sokat isznak az emberek, ami később meglátszik gyermekeiken is. Mi erről az orvos véleménye? az igazgatónkat csak dicsérhetem. Az igazgató szlovák ember, nem tud jól magyarul, de ha csak magyarul beszélő beteggel van dolga, arra törekszik, hogy minél tökéletesebben megértsék egymásj — magyarul. • Egy újabb kényes téma: a korrupció! Beszéljünk róla? — Valóban kényes téma, de miért ne beszélhetnénk róla?! Nekem a korrupcióról a következő a véleményem: Jár a beteg hozzám, kezelem őt, majd megjelenik az utosó ellenőrzésen. Mielőtt távozna, előhúz egy doboz desszertet, egy üveg italt, vagy a saját maga készítette csecse-becsét, esetleg egy csokor virágot, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy pénzt nem. És én megpróbálok mindennemű ajándékot visszautasítani. Tudom, hogy fölöslegesen erőlködöm, mert a kigyógyult beteg úgyis itthagyja, amit nekem szánt. Próbálom magam beleélni az ő helyzetébe, és arra a következtetésre jutottam, hogy a beteg sértésnek veheti, ha nem fogadom el ajándékát, nem veszem észre, hogy kedveskedni akar. Szerintem a “csokival, virággal és hasonlókkal engem nem akar lefizetni, hanem csak kedveskedni. Más a helyzet, amikor pénzt kínál a beteg. A pénzt, a borítékot mindig egyértelműen és határozottan visszautasítom. Ezt már lefizetésnek tartom — korrupciónak. Harcolok ellene!... Én sosem tudtam megérteni azokat az orvosokat, akik már a főiskolára is azzal a szándékkal mentek, hogy majd „megszedjék“ magukat. Nem az van előttük, hogy az orvosnak a betegben mindig az embert kell látnia, aki orvosra, segítőtársra szorul, hanem a honoráriumra gondolnak. Én szép fizetést kapok már — nem vagyok rászorulva a lefizetésekre, csúszópénzekre, ami emberileg is ellenszenves, az orvosi etikáról nem is beszélve. Nekem mindenem a hatéves kislányom és a betegek. Talán előbbre is helyezném a betegeket, és aki orvos akar lenni, annak melegen ajánlom, hogy ezt mindenképpen tudatosítsa: Az orvos érezzen a beteggel! ZOLCZER JÁNOS A szerző felvétele BÜSZKÉK A FEJLŐDÉSRE Falu vagy város? Megérkezni egy olyan városba, faluba, ahol már régen nem voltunk, mindig öröm. Különös nosztalgikus érzés fogja el az embert. Így voltam én is, amikor elindultam a pelsőci (Pleáivec) pályaudvarról a falu felé. A Vasút utcán haladva vettem észre, hogy ez ,az utca se a régi már. A Sajó szabályozása teljesen megváltoztatta képét. Eltűnt egy sor régi épület, híre sincs az utcát beárnyékoló hársfáknak. Megálltam a Sajó hídján, s néztem a folyót, miként hömpölyög új medrében Csoltó (Colto) felé. Nem bujkál már többé kanyarogva a föléhajló fűzek árnyékában ... Ahogy később megtudtam, kulcskérdés volt a Sajó szabályozása, az új meder kialakítása. A munka jó ütemben halad, és nincs már messze az az idő, anJikor Pelsőc megszabadul az árvízveszélytől. Megyek tovább, s már messziről feltűnik a volt vármegyeház ódon épülete. Pelsőc a történelem folyamán többször is volt Gömör vármegye székhelye. Ám jóval későbbi és haladó emléket is őriz az egykori megyeháza. A falon lévő emléktáblák közül az egyik arról ad hírt, hogy 1927-ben a CSKP itt tartotta területi konferenciáját, amelyen Gottwald elvtárs is részt vett. Ebben az épületben székel ma a hnb. Pelsőc központi nagyközség, anyakönyvi körzet, tizenhárom község tartozik hozzá. A körzetesítés gondot is hozott. A 950 tanuló számára nincs megfelelő iskolaépület, öt különböző épületben folyik az oktatás. Épült ugyan Pelsőcön 1955-ben egy tizennégy tantermes iskola, ám a 950 tanuló korszerű oktatása ma már egy harminckilenc tantermes iskolát igényelne. A választási programban szerepel többeik között egy új tizenhat osztályos iskola építése 20 millió korona állami beruházással, de az iskolagondot ez még nem oldja meg teljesen. Eltűnődtem magamban: ha már új iskolát építünk, nem lenne célszerűbb olyat építeni, amely minden igényt kielégít?.És helyes lenne már a jövőre is gondolni. Hiszen Pelsőc egyre népesebb. A 2500 lakosú nagyközségben a születések száma állandóan nő. Jelenleg évente 45—50 gyerek születik, de számítani kell a körzeti falvakban születő gyermekekkel is. Az óvoda és a bölcsőde építését társadalmi összefogással oldják meg. Ezek felépítését a környező ipari üzemek vállalták. így kerül sor még ebben az évben egy 60 férőhelyes óvoda és egy harminc gyermeket befogadó bölcsőde építésére. Hasonló módon kellene megoldani — állami támogatással — egy olyan iskola felépítését, amely hosszabb távon is biztosítaná egy épületben a korszerű oktatás feltételeit. Ám, ne csak a gondokkal foglalkozzunk, adjunk hírt az eredményekről és az örömökről is. S ki más szólhatna erről hitelesebben, mint a nemzeti bizottság 59 éves elnöke, Szmerek Gyula elvtárs, aki tizennyolc éve tölti be ezt a tisztséget, s aki már 25 éve tagja a kerületi nemzeti bizottságnak. — Első helyen az építkezést említeném, mely a legszembetűnőbb itt is. Üj utcák születtek, korszerű, összkomfortos lakásokkal. Amikor átvettem a nemzeti bizottság elnöki tisztségét, 460 lakóház volt községünkben. Ma már 622-őt tartunk nyilván. S az építkezés tovább folyik. A választási program fő célja- az, hogy a község minden téren fejlődjön. Meg kell teremtenünk a feltételeket egy központi mintaközség kialakításához. Tervbe vettük az új faluközpont kiépítését a jelenlegi piactéren. Itt épül majd fel egy sor üzlet és egy szolgáltatóközpont. Az új művelődési ház építése a múlt évben megkezdődött. Pelsőc község polgárai így köszöntötték a NOSZF 60. évfordulóját. E napon adtunk át egy új élelmiszer- és csemegeboltot is. A művelődési ház építésénél a lakosság 13 298 óra ledolgozását vállalta. Az alapozásnál a helyi földművesszövetkezet 27 400 korona értékű munkát végzett el. Sor kerül egy százágyas új szálloda építésére is. — Milyen az egészségügyi ellátás? — Az egészségügyi ellátás még hagy kívánni valót maga után. Egy helyi rendelő áll a lakosság rendelkezésére. Készültségi szolgálat csak Csetneken vari. Ez megoldásra vár még, de már csak a következő megbízatási időszakban. — Pelsőcnek régen városi rangja volt. A lakosság ma is annak tartja. Megvallom, én is mindig városnak tudtam Pel- sőcöt. Az új lakónegyedek, de a régi belső utcarészek is város képét idézik az emberben. — Valóban, Pelsőc századokon át megtartotta városi rangját. S hogy ma mégis nagyközségként tartják nyilván? — ez, úgy vélem, nem von le semmit abból a nagyarányú fejlődésből, amely itt is minden téren felmutatható. — Ezzel én is egyetértek. — Azt hiszem, hogy nem az ember neve és ruhája a lényeges — hogy ezzel a hasonlattal éljek —, hanem a jelleme, szellemi értéke vagyis maga a teljes ember. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy itt nemcsak a falu képe változott meg lényegesen, hanem az emberek gondolkodása is, akik az új szellemi és világnézeti értékeket nemcsak befogadták, de azok szerint élnek is, kivált a fiatalok. — Miben nyilvánul ez meg leginkább? — Községünkben sok az értelmiségi, de kivált a humán értelmiségiek száma nagy. Pelsőcön 56 pedagógus lakik. A pedagógusok nagy többsége aktív részese községünk szellemi életének. Több mint két évtizede működik a Sajó Völgye vegyes kar, melynek vezetője Máté László pedagógus. Aztán itt van a Menyecskekórus, ennek vezetője Samu Katalin. A tanítók szerveznek és irányítanak más kulturális megmozdulásokat is. ök irányítják a polgári ügyek testületének munkáját. Ez utóbbiban a felsőbb szervek értékelése alapján az ország legjobbjai között vagyunk. Az esküvők, a névadóünnepségek külsőségükben és tartalmukban is színesek és szépek. Ezért is választják a fiatalok a vallási ceremónia?- helyett inkább a polgári szertartásokat. Ezzel választ is kaptunk arra a kérdésre: falu, avagy város-e Pelsőc? Polgárainak gondolkodása mindenesetre korszerű és haladó. Mindenképpen ez határozza meg jelenét és jövőjét is. TŰRÖK ELEMÉR
