Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-25 / 26. szám
Naponta nyolc óra Magyarországon A középmagasnál alacsonyabb, lányosán karcsú. Fényes, barna haja van. Kerek arcában ékkő világoszöld szeme. Beszéde ízes, színét a határ túloldaláról hozta. Íme az egyetlen csehszlovák állampolgárságú szövőnő hevenyészett krétarajza, aki a magyar könnyűipari minisztertől kapott kitüntetést: a csallóközi Bősre (Gabőí- kovo) való, huszonnégy éves Bódé fánosné, a Rábatext győri Textilipari Vállalat munkásnője, a könnyűipar Kiváló Dolgozója. — Nem javít ki, hogy ezt mondtam: a Rábatext munkásnője? — Nos, hát vendégmunkása, de ez a kifejezés is megfelelő. Én és a Szlovákiából naponta átjáró munkatársaim egyenlő jogokat élvezünk a helybeliekkel. Magyarország, Győr, ez a gyár a kenyérkereső helyem, a munkahelyem, az üzemem. — Mióta is már? — Ezerkilencszázhetven óta. Csak addig voltam távol, míg a kislányom születése után rövid időre otthon maradtam. Vladimír Kozmon, a bratislavai Ifjú Természetvédők Állomásának igazgatója Gyermekbirodalomban vagyunk, ezt hirdeti a nagy, egész nap tágra nyitott vaskapu melletti tábla, de a sétáló felnőtteket is becsalogatja ide a kíváncsiság és a tavaszi díszbe öltözött park. Délelőttönként általában csak a parkot gondozó kertészeket és a bratislavai Klement Gottwald Központi Pionírház részlegének, az Ifjú Természetvédők Állomásának dolgozóit találhatjuk itt a Bratislava felszabadításáért folyt harcokban elesett hősök emlékműve, a Slavín szomszédságában, délutánonként azonban benépesül a park, a klubtermek, a melegházak is. — Hetente 460 gyerek jár ide rendszeresen — tájékoztat Vladimír Goz- mon, az állomás igazgatója. — Annak idején, 1956-ban a mi állomásunk volt az első ilyen jellegű létesítmény az országban. Akkor még Micsurin-ál- lomásnak nevezték, s nem is foglalkoztunk mással, csak mezőgazdasági problematikával. Ma matematikai, fizikai, kémiai, biológiai szakköreink is vannak, s ezek főként az idősebb tanulók, a középiskolások körében kedveltek. A szakkörök színvonalát és eredményességét bizonyítja, hogy tanulóink helytállnak a különböző versenyeken, olimpiákon is. A legutóbb nemzetközi részvétellel megrendezett kémiai olimpián például arany- és ezüstplakettet szereztek. Legfrissebb sikerünket pedig virág- termesztőinknek köszönhetjük: a Flóra 78 virágkiállításon a pionírszervezetek közül ők kapták az első dijat. Az Ifjú Természetvédők Állomása tehát eredeti küldetéséhez sem lett hűtlen. A szakkörökben ma is kertészkednek, virágokat, növényeket termesztenek, apró háziállatokat tenyésztenek, méhészkednek a gyerekek. — Három melegházunk, kísérleti telkünk van, s a héthektárnyi park rendbentartásában is segédkeznek a gyerekek — mondja Jana Nováková, 1978. VI. 25. Igor GaSperák, a növénytermesztő szakkörök vezetője a virágtermesztő, virágkötöző és a természetvédő szakkörök vezetője. — Október elsejétől május 31-ig tart nálunk az iskolaév, azaz erre az időszakra dolgozzuk ki a munkatervet, júniusban pedig a különböző versenyeket bonyolítjuk le és előkészUlUnk a nyárra. Akadnak a gyerekek között olyanok, akik már évek óta rendszeresen tevékenykednek ugyanabban a szakkörben. Hálás munka felébreszteni a gyerekek érdeklődését a természet iránt, és szakköri tevékenységük sok esetben a pályaválasztásban is befolyásolja őket. Erre élő példa az a két lány, akikkel délután a virágkötöző szakkörben találkoztunk, jana Remisová négy évvel ezelőtt, még alapiskolás korában jelentkezett a virágkötöző szakkörbe. Ma már helyettesíti Jana Novákovát a szakkör vezetésében, ha neki más elfoglaltsága akad, tavaly pedig a virágkötözők szlovákiai versenyében első helyen végzett. — Szeretem a virágokat, azért ér— Ha most még csak huszonnégy éves, ez azt jelenti... — Nem, nem, ha arra gondol, nem a textilgyár az első munkahelyem. Rövid ideig Dunaszerdahelyen dolgoztam a Tesla üzemben. Rádióalkatrészeket szereltem, amolyan kóstoló volt a munkából. — Hol kezdte és meddig jutott a Rábát extnél? — Tanulóként betanítottak a szövőgépek kezelésére. Ez nem tartott sokáig, azóta pedig önállóan dolgozom. Most a nyolcas szövődében. Tizenkét csehszlovák gyártmányú Utas-gépet kezelek. — Ezek szerint hazai gépen dolgozik. — Számomra nemrég még valamennyi szövőgép új volt. Persze, most már jól elboldogulok az Utasokon is. Legalábbis szeretném ezt hinni. — Elégedett a fizetésével? — Most már régóta mindig megvan a száz százalékom, igaz, nálunk az üzemben legalább ennyire fontos, milyen a termék minősége. Általában 4500 forint körül keresek, olykor ennél is többet, de ugye, a kevesebbet illik mondani. Na és van még „mellékesem“ is, amit az anyósomnak viszek haza: ő vigyáz a kislányunkra, ezért a gyár négyszáz forinttal segíti őt havonta. — Szólna a kitüntetéséről? — Jaj, az hihetetlenül meglepett! Nagyon örültem neki. Töprengtem, miért is gondoltak rám. Az átjárók közül én voltam az első kismama, aki visszajöttem a gyárba. Persze, csakugyan szeretem a mesterséget, na és ezt a gyárat is. — Akárhogy is vesszük, most kettős az élete... — Abban az értelemben igen, hogy odaát a Csallóközben kelek fel, Magyarországon töltöm a napot és estére újra Szlovákiában vagyok. Per sze, ez sincs mindig így. Most már jó ideje „háromműszaJcozom“. Ha délelőttös vagyok, hajnali négykor kelek, ha éjszakás, este nyolckor indulok el otthonról. Ahogy az üzemben a kolléganőimtől hallom, a Győr környékéről bejárók sem utaznak általában kevesebbet. Szeretem a Rába- textet, igazán jó az üzemben a közösségünk, megértjük egymást az asszonyokkal, a lányokkal. Amíg itt dolgozom, szeretném, ha elégedettek lennének velem. Megtalálom a számításomat és nincs okom rá, hogy változtassak az életemen. Az ember ott szeret dolgozni, ahol megbecsülik, s mi ezt megtaláljuk a győri gyárban. A környékbeli iskolák napközisei gyakran sétálnak a szép parkban dekelt ez a szakkör, főleg a számomra akkor még teljesen ismeretlen virágkötözés vonzott — mondja Jana, miközben az orgonaágakat válogatja mai munkájához. — Soha nem felejtem el, mennyire izgultam az első verseny előtt. Sárga gerberákkal dolgoztam, és első lettem a pionírok városi fordulójában. Azóta a pionír- korból kinőttem ugyan, de a szakkörhöz hű maradtam. Az itt tanultaknak, tudom, hasznát veszem majd a továbbiakban is: ha sikerül, mező- gazdasági főiskolán szeretnék továbbtanulni, kertészeti szakon. Znzka Kyselovát a Janával való barátság hozta a szakkörbe, s ha minden jól megy, együtt tanulnak majd a főiskolán is. — A legszorgalmasabb, legtevékenyebb gyerekek minden nyáron ju- talomüdülésen vesznek részt. Az idén tizenöten Bulgáriába mehetnek — magyarázza Igor Gasperák, aki már nyolc éve foglalkozik itt a gyerekekkel. — A választás mindig nehéz, mert akik rendszeresen és kitartóan járnak egész évben, mindannyian megérdemelnék a jutalomüdülést. Akik a külföldi nyaralásból kimaradnak, azok hazai táborozásokon vehetnek részt. Az idén nyáron a halászok az árvái vízduzzasztónál táboroznak, két csoport a Magas-Tátrá- ban túrázik majd, s a matematikusok számára is két tábort szervez az állomás. Ezek az akciók is érdekesek, élménytelik, ugyanis nemcsak bratislavai gyerekek számára rendezik, hanem Szlovákia minden tájáról érkeznek természetszerető pionírok a táborokba. A Bratislavai Ifjú Természetvédők Állomása pedig nyáron át külföldről érkező természetkedvelő fiataloknak ad otthont. Nyáron az itt táborozó gyerekek viselik gondját a kísérleti teleknek, a virágoknak, a parknak. Szeptember—októbertől pedig ismét átveszik az „uralmat“ a bratislavai pionírok. FLÓRIÁN MÁRTA Ma kedvtelés - iHrinap talán szakma Jana Remiáová és Zuzka Kyselová a délutáni foglalkozáshoz szedik az orgonát (Gyökeres György felvételei)
