Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-06 / 37. szám, hétfő

A prágai TOP 12 asztalitenisz-tornán a női mezőny legjobb­jai (balró!) Vriesekoop (holland), a 2. helyezeti, Hammers- ley (angol), a győztes és Popova (szovjet), a 3. helyezett voltak. (ČSTK felv.) Secretin és Hammersley a kiesőéi élén Az Európai Asztalitenisz Szövetség vezetősége ígéretet tett, hogy a közelgő Európa-bajnok ságra a kiemelést a prágai „TOP 12“ elnevezésű torna után ejti meg. Svéd jégkorong-készülődés Svédország jégkorong-válogatottja a többi világélvonalba tartozó csapattal együtt készül a Prágában sorra kerülő világ- bajnokságra. A svéd csapat február 8-án és 9-én Tamperében, majd Helsinkiben Finnország együttesének vendége lesz, az­után február 13-án és 15-én Stockholmban és Göteborgban Csehszlovákia válogatottját fogadja. Már az említett úgynevezett létraversenyre a nagy nemzet­közi tornákon és a Szuper Li­ga küzdelmeiben felmutatott teljesítmény szerint hívták meg a részvevőket. A sors iróniája, hogy sem a férfiaknál, sem a nőknél végülis nem gyűlt ösz- sze a kijelölt 12 versenyző. A magyar Klampár beteség miatt maradt távol, Douglas, a szí­nesbőrű angol szintén beteg­ségre hivatkozva maradt távol, verseny közben a sérült svéd Thorsell feladta a további küzdelmet. Még jó, hogy Kunz beugrott, így legalább 10 ver­senyző vívhatta látványos csa­táját a Slávia prágai sportcsar­nokában. A nőknél együtt volt a 12 tagú mezőny, de a svéd Hellmannak sérülés miatt idő előtt be kellett fejeznie a küz­delmet, s így csak 11 fős ma­radt ezen az ágon a TOP 12. Igaza lett Orlowskinak, aki megjósolta, hogy bárki nyerje is ezt a férfitornát, vereség nélkül nem ússza meg. Ger­gelyt kivételes formában talál­ta a torna, ő volt az, aki a legtöbbet mert kockáztatni, s merészsége ezúttal kifizetődött. Egyetlen legyőzőre talált, s ép­pen Orlowski személyében, aki évek óta sikeres társa a nagy nemzetközi asztalitenisz-tornák párosküzdelmeiben. A jelek szerint jobban felismerte együt­tes szereplésük során Gergely gyengéit, mint fordítva. Külön­ben is akad mindenkinek olyan ellenfele, akivel szemben vagy sohasem, vagy ritkán boldogul. Gergely számára az említett Orlowskin kívül ilyen szokott lenni Surbek és Secretin is, de ezúttal győzött önmaga felett és ellenük is. Kár, hogy Klampár és Doug­las nem jöhetett el Prágába, mindkettő nagyon komoly be­leszólást kaphatott volna a végső sorrend kialakulásába. A nőknél a fiatalság előre­törése jegyében zajlott a küz­delem, amely csak az utolsó fordulóban hozta meg a meg­oldást. Hammerley, az Euró­pa-bajnok elsősége csak akkor vált biztossá. Az atlétikus, bá­tor, támadószellemű játékot nyújtó holland Vriesekoop és a szovjet Popova megérdemel­ten jutott a dobogó két továb­bi fokára, s velük talán már a Duisburgban sorra kerülő EB-n is, amelyet 10—19 közöt­ti időben rendeznek meg az esélyesek között kell számolni. A fiatalok előretörését igazolta a magyar részvevők esete is, hiszen a nagy tapasztalatú Kis­házinál és Magosnál Szabó rangosabban végzett. Számtalanszor kijelentették szakvezetők és játékosok, hogy a létraverseny nem azonos sem a kontinens-bajnoksággal, s természetesen a VB-vel sem. A maga módján viszont mind a férfi egyesben, mind a nőiben megerőltetőbb azoknál. Itt nincs mérsékeltebb képességű ellenfél, s mivel nem bonyolít­ják le kiütéses rendszerben, még olyannak is lehet esélye a végső sikerre, aki „útközben“ e.gy, vagy akár két vereséget is szenved. * # « Elkészült a kiemelés az em­lített Európa-bajnokságra és megállapíthatjuk, hogy ezt nagy mértékben befolyásolta a prágai TOP 12. Uagyon helye­sen járt el azonban az Euró­pai Asztalitenisz Szövetség, mi­vel nem feledkezett meg azok­ról az élvonalbeli játékosokról sem, akik Prágában különböző nyomós okok miatt nem jöhet­tek el. A férfiaknál Secretin, az Eu- rópa-bajnoki cím védője az el­ső számú kiemelt, de nyomban mögé sorakoztatták föl a prá­gai győztes Gergelyt, majd Or- loivskit. A további kiemelési sorrend: 4. Bengtsson (svéd), 5—8. Jónyer, Klampár (magya­rok), Lieck (nyugatnémet), Surbek (jugoszláv), 9—16.: Douglas (angol), Kreisz (ma­gyar), Kunz (csehszlovák), Liess (nyugatnémet), Martin (francia), Sarhojan és Sztroka­tov (mindkettő szovjet), Thor­sell (svéd). A nőknél is az Európa-baJ- nok, az angol Hammersley az első számú kiemelt, s a férfiak létraversenyének példájához hasonlóan őt a prágai torna két további kiválósága követi: Vriesekoop (holland) és Popo­va /szovjet). A további kieme­lés! sorrend, 4. Uhlíková (cseh­szlovák), 5—8. Hellmann (sv.), Hirschmüller (nyugatnémet) Kisházi és Szabó (magyarok). A TOP 12 tehát mindkét nem európai legjobb asztalitenisze­zőinek fontos állomása volt. Per­sze még nem minden részve­vője érte el csúcsformáját, hi­szen a legtöbb esetben azt a kontinensbajnokságra igyekez­nek időzíteni, de ízelítőt adott Európa „asztalitenisz-mesterei­nek“ képzettségéből, képessé­geiből. Prága is azt Igazolta, hogy az ázsiaiak klasszisához válto­zatlanul földrészünk férfi asz­taliteniszezői jutottak közelebb. A nők nagy hátrányából talán majd éppen a Vriesekoop, Po­pova, Szabó hármas segít je­lentős módon „ledolgozni“. Hans Lindberg szövetségi edző társával, Kjell Larsonnal együtt erősítéseket keres, hi­szen a svéd válogatott a leg­utóbbi idényben is több kiváló­ságát vesztette el, a tengeren túlon profiskodnak. A Rudé právo tornáján, majd Moszkvá­ban az Izvesztyj.a díjáért meg­rendezett tornán a kapusok a svéd együttes gyenge pontjai közé tartoztak. Lindberg edző­nek most sikerült erre a poszt­ra megfelelő játékost szereznie, hiszen Christer Abrahamsson Kanadából visszatért Svédor­szágba. A svéd edző már közzé is tette csapata névsorát mind a Finnország, mind a Csehszlová­kia elleni mérkőzésra Kapu­sok: Christer Abrahamsson (Leksand), Lennart Andersson (Förjestad), hátvédek: Stig Üstling (Brynäs), Olf Wein- stock (Leksand), Mats Waltin (Södertálje), Jan Erik Silfver- berg (Brynüs), Stig Saiming (Brynäs), Lars-Erik Esbjörs (Frölunda), Lars Zetterström (Färjest.ad), Lars Lindrem (Mo- do), csatárok: Leif Holmgren (AIK), Per Lundqist (Modo), ba, Bp. Honvéd—Kaposvár, Vi­deoton—Csepel, Dunaújváros— SZEOL, DVTK—Ü. Dózsa, Hala­dás—PMSC, Vasas—ZTE, Tata­bánya—MTK VM, Rába ETO— MÁV Előre. Február 18.: Békéscsaba—Ka­posvár, Bp. Honvéd—Videoton, MÁV Előre—Tatabánya, Csepel —Haladás, Pécs—Vasas, ZTE— Dunaújváros, MTK VM—Ferenc­város. 0. Dózsa—Szeged, Rába ETO—DVTK. Február 22.: Ferencváros— Zalaegerszeg, Szeged—Csepel, Tatabánya—Pécs, MTK VM— MÁV, Videoton—Vasas, Kapos­vár—Haladás, Diósgyőr—Hon­véd, Békéscsaba—Dunaújváros, Ú. Dózsa—Rába ETO. Február 25.: Haladás—Ü. Dó­zsa, Rába ETO—Zalaegerszeg, MÁV—Pécs, Kaposvár—Video­ton, Dunaújváros—MTK VM, Diósgyőr—Ferencváros, Csepel Tatabánya, Honvéd—Szeged, Vasas—Békéscsaba. Március 1.: MTK—VM Kapos­vár, Haladás—Dunaújváros, Ta­tabánya-Vasas, Szeged—Fe­rencváros, Csepel—Honvéd, Za­laegerszeg—0. Dózsa, Pécs — Rába ETO, Békéscsaba—MÁV, Videoton—Diósgyőr. Március 4.: Tatabánya—Bé­késcsaba, Diósgyőr—Szeged, Pécs—Honvéd, Kaposvár—Rába ETO, Ferencváros—Haladás, MTK VM—Vasas, Dunaújváros— Csepel, MÁV--Zalaegerszeg, Ü. Dózsa—Videoton. Március 8.: Zalaegerszeg— Pécs, Szeged—Kaposvár, Diós­győr—Tatabánya, Honvéd—Bé­késcsaba, Rába ETO—Dunaúj­város, Haladás—MTK VM, Va­sas—MÁV, Csepel—Ú. Dózsa, Videoton—Ferencváros. Március 11.: Vasas—Haladás, Pécs—Szeged, Kaposvár—Diós­győr, Tatabánya—Zalaegerszeg, Békéscsaba—Csepel, Dunaújvá­ros—Honvéd, MTK VM—0. Dó­zsa, MÁV—Videoton, Ferencvá­ros—Rába ETO. Lars-Erik Ericsson (AIK), Rolf Edberg (Modo), Bengt Lund- holm (Modo), Lars-Gunnar Lundberg (Brynüs), Lennart Nordberg (Timra), Nils-Olov Olsson (Leksand), Hardy Nils­son (Skelleftea), Harald Luck- ner (Färjestad), Ulg Isaksson (AIK). A Svéd Jégkorong Szövetség kijelölte azt a csapatot is, amely február 9.—12. között Hradec Královében a nemzet­közi junior tornán szerepel. Ezen a rendezvényen egyéb­ként a svédeken kívül Cseh­szlovákia, Finnország és a Szovjetunió együttese is szere­pel. A svéd csapat tagjai: Lars Eriksson és Robert Skoog ka­pusok, Björn Alfredsson, Gun- n.ar Brelin, Göran Grundström, Roger Hägglund, Dán Nicklas- son, Hakan Nordin, Michael Thelven hátvédek, Peter An­dersson, Anders Björklund, Mi­chael Granstedt, Björn Her- mansson, Mats Hessel, Jari Koskinen, Lars-Erik Norin, Ro­land Nyman, Martin Pettersson, Jan Wickberg és Jens ühling csatárok. Március 15.: Honvéd—MTK VM, Szeged—Haladás, Kaposvár —Dunaújváros, Diósgyőr—Va­sas, Rába ETO—Tatabánya, Za­laegerszeg—Csepel, Videoton— Békéscsaba, Ferencváros—Pécs, Ú. Dózsa—MÁV. Március 18.: Békéscsaba— Szeged, MTK VM—Zalaegerszeg, Haladás—Honvéd, Csepel—Ka­posvár, Dunaújváros—Videoton, Vasas—Rába ETO, Pécs—Ű. Dó­zsa, MÁV—Diósgyőr, Tatabánya —Ferencváros. Március 25.: Diósgyőr—Zala­egerszeg, Szeged—Rába ETO, Csepel—MTK VM, Békéscsaba— Haladás, Videoton—Pécs, Hon­véd—MÁV, Kaposvár—Vasas, Ferencváros—Dunaújváros, Ú. Dózsa—Tatabánya Március 29.: Zalaegerszeg— Kaposvár, Haladás—Videoton, MTK VM—Békéscsaba, Tatabá­nya—Honvéd, MÁV—Ferencvá­ros, Pécs—Diósgyőr, Vasas- Szeged, 0. Dózsa—Dunaújváros, Rába ETO—Csepel. Április 1.: Szeged—MÁV, Vi­deoton—Rába F.TO, Haladás- Tatabánya, Honvéd—Zalaeger­szeg, Békéscsaba—Ü. Dózsa, Kaposvár—Ferencváros, Csepel —Vasas, Dunaújváros—Diós­győr, MTK VM—Pécs. Április 8.: Diósgyőr—Békés­csaba, Pécs—Csepel, MÁV—Du­naújváros, Zalaegerszeg—Hala­dás, Tatabánya—Kaposvár, Rá­ba ETO—MTK VM, Szeged—Vi­deoton, 0. Dózsa—Honvéd, Fe­rencváros—Vasas. Április 19.: Dunaújváros— Pécs, Kaposvár—MÁV, Video­ton—Tatabánya, Haladás—Rába ETO, Csepel—Diósgyőr, MTK VM—Szeged, Zalaegerszeg—Bé­késcsaba, Vasas—Ű. Dózsa, Honvéd—Ferencváros. Április 22.: Békéscsaba—Rá­ba ETO, Csepel—MÁV, Haladás —Diósgyőr, Dunaújváros—Tata­bánya, Kaposvár—Pécs, Szeged —Zalaegerszeg, Videoton—MTK VM, Honvéd—Vasas, Ferencvá­ros—Ü. Dózsa. Prágában a fér­fiaknál ez a há­rom asztaliteni­szező bizonyult a földrész leg­jobbjának: (bal­ról) Orlowski (csehszlovák) a 2., Gergely (magyar), az 1., Bengtsson (svéd), a 3. he­lyezett. Ki tud­ja, milyen lesz a dobogós sor­rend Duisburg- ban, az Európa- bajnokságon? (ČSTK felv.) Visszavonulásra még nem gondol Nem számított bombameglepetésnek, amikor világgá kürtölték a hírt, hogy Giacomo Agostini, a gyorsasági motorkerékpározás tizenötszörös világbajnoka két kerékről négyre nyergei át, az­az a jövőben autóversenyzőként próbál szeren­csét. Cselekedete nem egyedülálló a motorsport történetében. Előtte az angol John Surtees hét motorkerékpár-világbajnoksággal tarsolyában lé­pett az autóversenyzők sorába és 1964-ben a Forma-1 géposztályban világbajnokságot nyert, majd később a versenyautók szerkesztésében te­vékenykedett. Honfitársa, Mike Hailwood, Agos­tini nagy riválisa, mint gyorsasági motorkerék­pározó kilenc aranyérmet szerzett. 1972-ben pe­dig már a Forma-2 kategória Európa-bajnoka. Forma-l-es próbálkozása kevés sikerrel járt. 1974-ben ,a Niirnburgringen az NSZK Nagydíjáért rendezett versenyen súlyosan bukott és ezzel pá­lyafutása véget ért. Most Agostini vágyik újabb babérokra. Szülő­városában, Bergamóban jutott erre az elhatáro­zásra a 35 esztendős, rendkívül rokonszenves motorkerékpáros versenyző. — Mindént elértem, amit lehetett — mondot- fa — az új ajánlatok már elég attraktívak szá­momra, éppen ezért mint autóversenyző próbá­lok szerencsét. „Ago Nazionale“, ahogy csodálói becézték, nem vonul vissza, csak „más vizekre evez“. A Forma-2-es kategóriában igyekszik rátermett­ségét próbára tenni, ha lehet, azt kamatoztatni. Már 1971-ben és 1973-ban is foglalkoztatták ha­sonló gondolatok, de akkor még nem valósít­hatta meg elképzeléseit. Miként állja meg helyét áj szerepkörében, arra rövidesen választ kapunk. Egy biztos, azok a rekordok, amelyek a motor- kerékpár sportban nevéhez fűződnek, sokáig megdöntetlenek maradnak. Giamoco nyelcéves korában ült először a mo­torkerékpár nyergébe és tizenegy esztendővel később már a profik táborába lépett. Első világ- bajnokságát 1966-b,an nyerte, a tizenötödiket pe­dig három évvel ezelőtt, 1975-ben. A világon az 3gyetlen, aki 1968 és 1972 között az egymást követő öt idényben a 350 kcm-es és az 500 kcm- 2s géposztályban egyaránt az első helyen vég­zett. Páratlan bravúr, de ez még nem minden. 1970- oen beállította Hailwood csúcsát, egy idényben L9 nagydíjon lett első és összesen 122 nagydíj- »yőzelemmel dicsekedhet. Ezen kívül számtalan oályacsúcsot mondhat magáénak. 1973-ban Rel- gium Nagydíján 205,6 km-es óránkénti átlagse­bességgel a motorkerékpár sport történetében ő volt a leggyorsabb. A kritikusok azt írták róla, hogy az MV Agus- ta gépének köszönhette ragyogó sikereit. Amikor 1974-ben a Yamahához szerződött, sikerei meg­csappantak ugyan, de ennek ellenére még két­szer nyert világbajnokságot. A legjobbak közül s kiemelkedett. íkollár) A franciaországi Strasbourgban megrendezett műkorcso­lyázó és jégtánc EB ■legnagyobb egyéniségei a párosver- senii kimagasló győztesei, Rodnyina és Zajcev voltak. Nem fér kétség ahhoz, hogy a világbajnokságon is, amelyet a kanadai Ottawában március 7—12 között rendeznek meg, ez a pár tartozik majd a legnagyobb esélyesek közé. (ČSTK — UP felv.) Ä LABDARÚGÓ NB I. TAVASZI MŰSORA Február 15.: FTC—Békéscsa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom