Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-21 / 34. szám
ÚJ szú RA CZ OLIVER VERSEI A műtő Ez itt a langyos tisztaság világa. A fémes csillogású csövek, furcsa tükrök, titokzatos fogók, halvány ezüstök, az éles fényű mennyezeti lámpa, hűvös fogású, karcsú műszerek, a steril géz, a meztelen falak, a fecskendők párás fedők alatt, az éter, amely lengedezve illan, a gumikesztyűs, nesztelen kezek, a kórlapok, személytelen nevek: oz ember itt mór nagyon egyedül van. Az ápolónők és az orvosok, a biztató és kedves mosolyok, a megnyugtató, komoly halk szavak, (a steril géz s a meztelen falak), az elzsondító, halk és szép zene (kórház-keringő, tompa hangszórókból), a meztelen test riadt szégyene, a rettegés az ismeretlen kórtól, a duruzsoló, mindent tudó gépek, a kábelek a búgó gépeken, s az ünnepélyes és csendes (télét: gépek, súgjátok titkon meg nekem, súgjátok meg, vajon még meddig élek? Az ember itt oly nagyon védtelen. Az ember itt oly nagyon védtelen. És szemérmes is, gyáván, ostobán; elmereng még elhagyott otthonán, a pálmán, ott, a meghitt kis sarokban, egy régi képen a fehér falon, a könyveken az ismerős sorokban, s egy megkezdett, árva kéziraton. S miközben már a tű beléhatol, s beléhatol a langyos kábulat, már úgy látja csak, mint a bábukat, a nagy tükörben, a feje fölött, az orvos és a műtős nővér arcát s egy ringatózó, opálos ködöt. S a rebbenő tudat és lét alól, amíg az éter halkan tovaillan - az ember itt oly nagyon egyedül van - ő, áldott éter, altató oázis, újra kérdi a búgó gépeket, a gépeket s a hűvös késeket, mondjátok meg, még meddig élhetek, s élek-e majd hű szívekben tovább is? Trondheimi képeslap Fagy reccsent a folyón. Valahol a messzi sötétben fény lobbant, szél lebbent, nesz neszezett. Kárpit hasadt a mélylila égen egy álmodó, fekete bárka felett. (Lyuk vagyok, csorba egy rossz mogyorón, vak kezek görgetik életemet.) Szent Olaf vert arany oszlopa áll. Alszik a tér és a régi harang. Halk üzenet gomolyog, tovaszáll, társtalanul, mint az emberi hang. Nem lesz e percnek már soha mása, hó lepi be suta lábnyomomat; mélylila égbolt a bárka felett, bocsásd el békén vándorodat; fojtva mint fáradt szív dobogása szállj tova halkan, halk üzenet. Fehér akác Fehér akác árulta el, hogy csak te tudtad, ugye, te tudtad; mire a fecske nászútra kel, s a kis halak bújva a mélybe lebuknak, mert a nap heve többé nem melegít, nekem te leszel itt, ugye, te leszel itt? A MARTOSI FALUMÚZEUM Gyökeres György felvétele 21. C m év tavaszán jelent meg “ “ Kijevben a Sevcsenko-szó- tár, amely közel ötszáz ukrán és más szovjet köztársaságban élő tudós és kutató többéves munkájának az eredménye. Az Ukrán Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének és az Ukrán Szovjet Enciklopédia szerkesztőségének közös, úgyszólván párját ritkító kiadványa valóságos enciklopédia: a két kötet, több mint 800 oldalon, 4000 címszót és 1000-nél több illusztrációt tartalmaz. Híven mutatja be a nagy ukrán költő és festőművész életét, művészi munkásságát, az orosz- országi felszabadító mozgalmakhoz fűződő kapcsolatait stb. Ha arra gondolunk, hogy ilyen vagy hasonló enciklopédiát a világon eddig mindössze hatot állítottak össze (Dantéról, Shakespeareről, Goethéről, Burnsről, Schillerről és Balzac- ról), akkor a neves szovjet Sevcsenko-kutató, a Lenin-díjas I. P. Kiriljuk professzor vezette kollektíva munkája úttörő munkának számit a szocialista országok viszonylatában. (Itt jegyezzük meg, hogy már dolgoznak a Puskin-, illetve a Mickiewicz-szótáron.) A jelen munka nem csupán adatok gyűjteménye. A kutatás és a feldolgozás komplex jellegéről tanúskodik, ' hogy a két kötetben megtaláljuk például Sevcsenko lírai, prózai, drámai és képzőművészeti alkotásainak [a költő, mint említettük, festő is volt, még életében „szláv Rembrandt“-nak nevezték el) elemzését-értékelését, mind eszmei, mind művészi szempontból; továbbá mindazok nevét, akik hazájában és külföldön népszerűsítették, fordították műveit, vagy tudományos munkákban foglalkoztak velük. Számunkra is érdekesek és sokatmondók azok az átfogó tanulmányok, amelyek 2—3 vagy még több oldalon íródtak, egyebek között olyan témakörökben, mint: Sevcsenko ateista nézetei, Az oroszországi demokratikus forradalom és Sevcsenko, A dekabristák és Sevcsenko, a Cyril—Metód Társaság, Zapo- rozsszká Szecs, Sevcsenko életművének meghamisítása, Sevcsenko nyelve stb. emeli ki Sevcsenko műveiben. Szerette és tisztelte a költőt Szabó Ervin, aki sokat tett azért is, hogy mind több magyar olvasó ismerje meg az orosz és ukrán irodalmat. E téren végzett munkájáról Mak- szim Gorkij is elismeréssel szólott. Az 1897-ben megjelent Pal- las-enciklopédiában Sevcsenko világszemléletének demokratikus jellegét és költészetének forradalmiságát emelte ki. A nik meg — Végrendelet, Tel- nek-múlnak, Kvitkához, A cseléd stb. — többek között Sztripszky fordításában. Bár ezeket a verseket nem tolmácsolták valami magas művészi szinten, mégsem volt hiábavaló az igyekezet, mött Sztripszkyék felhívták néhány költő figyelmét Sevcsenkóra. Az elsők között kell említeni Zempléni Árpádot, aki annyira megszerette Sevcsenkót, hogy mélyebben SEVCSENKO ÉS A MAGYAROK JEGYZETEK EGY SZÖTÄR KAPCSÄN Bennünket azonban most elsősorban az érdekel, hogyan fogadták Sevcsenko műveit Magyarországon, kik és hogyan népszerűsítették a költőt. Erről a második kötet egyik tanulmányában olvashatunk, A magyar irodalom és Sevcsenko cím alatt. Szerzője V. Vaszovcsik ukrán hungarista, aki elmondja, hogy a Sevcsenko életművét jól ismerő magyar műfordítók, irodalmárok gyakran hasonlították Petőfihez az ukrán irodalom eme forradalmár szellemű alakját. Magyarországon elég későn, csak 1881-ben említik először írásban Sevcsenko nevét, (a Nihilizmus Oroszországban című cikkben). Ugyanis az uralkodó körök féltek a plebejus költő lázadó szellemétől, a cárizmus esküdt ellenségétől. Az első, bővebb terjedelmű írás Könyves Tóth Kálmán tollából lát napvilágot 1888-ban, a Vasárnapi Újság 38. számában, Egy orosz parasztköltő címmel. A szerző elsősorban a szabadság, egyenlőség és testvériség gondolatát kisorosz irodalom történetének rövid vázlata című munkájában (Magyar Szemle, 26. sz., Budapest, 1900) Zsatkovics szintén nagyra értékelte Sevcsenkót, akinek népiességét és forradalmiságát a magyar irodalomban először hasonlítja össze a Petőfiével. Az első fordítások is későn jelennek meg, csak 1910-ben, az Uránia 4. számában. Sevcsenko tolmácsolója Molnár István, ismert újságíró, aki egy alapos tanulmányt is írt a költőről, beszámolt életéről, elemezte néhány alkotását. Fordításainak minősége jónak mondható, nem szó szerint fordított, igyekezett megőrizni az eredeti szöveg gazdag képiségét, ritmikáját, melódiáját. Valamivel később jelentek meg Kacziány Géza fordításai. Sztripszky Hiador, munkácsi születésű etnográfus és irodalomtörténész közreműködésével 1916-ban, Budapesten indul az Ukránia című lap, amelyben egész sor Sevcsenko-vers jeletanulmányozta életét és műveit. És természetesen több verset fordított tőle — Kaukázus, Prológ, Este, Tüzek, Az Aral-tó, Kányafa, Alkonyat stb. —, amelyek, A. Bonkalo professzor szerint, kitűnő munkák. A Kisfaludy Társaságban, ahol felolvasta őket Zempléni, szintén tetszést arattak. A két háború között kevesen és keveset foglalkoztak Sev- csenkóval Magyarországon, a lapokban ritkán jelent meg egy-egy cikk vagy fordítás. Azok a magyar írók propagálták a költőt; akik a Szovjetunióba emigráltak a horthysta Magyarországból: Lányi Sarolta, Hidas Antal és Gábor Andor. Közel állt hozzájuk az „ukrán Petőfi“ költészete, tisztelték szabadságvágyát, becsületes emberi és költői magatartását, a cári önkényuralom ellen vívott harcát. A Kobzar — amely az ukránok számára a legdrágább könyv — a Szovjetunióban jelent meg először magyarul (Sevcsenko Tarasz, Kobzar, Uzshorod, 1951). Bár csak huszonnyolc verset tartalmazott, mégis jelentős szerepet játszott Sevcsenko művelnek népszerűsítésében. A Kobzos című kötetben, amely 1953-ban jelent meg Budapesten, már százhuszonkét vers szerepel, Weörös Sándor fordításában, aki verseket is irt Variációk Sevcsenko témáira címmel, és egy tanulmányt Sevcsenkóról, 1952-ben, az 0) Hang 8. számában. Az újabb magyar nyelvű Kobzar a költő halálnak 100. évfordulója alkalmából jelent meg, 1961-ben. A kötet szerkesztője és az előszó szerzője Képes Géza, aki két dolgozatot is írt. Burns és Sevcsenko, illetve Kobzar a Duna partján címmel. A Képes szerkesztette kötet a legszebb magyar Sevcsenko-fordításokat tartalmazza (többek között Hidas Antal, Képes Géza, Lányi Sarolta, Sztripszky Hiador, Trencsényi-Waldapfel Imre, Weöres Sándor, Zempléni Árpád fordításait). Sevcsenko huszonnégy verse szerepel az 1971-ben megjelent Ukrán költők című reprezentatív antológiában. Több Sevcsen- kóval kapcsolatos írás, Sevcsen- ko-fordítás látott napvilágot a különböző magyar folyóiratokban, lapokban, főleg az UNESCO által rendezett Sevcsenko- ünnepségek alkalmából. Kijevben, a költő születésének 150. évfordulóján rendezett ünnepi találkozón Hidas Antal beszélt a magyar küldöttség nevében, méltatta Tarasz Sevcsenkót, akinek halhatatlan életművével ma már a magyarországi szlavisztika is magas szinten foglalkozik, jelentős munkákkal dicsekedhet. MIKULÁS NEVRLY