Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-03 / 14. szám
TUDOMÁNY es TECHNIKA A FÖLDRENGÉSRŐL A természet sokszor kegyetlenül megtréfálja a mit sem sejtő emberiséget, amiről a katasztrofális erejű romániai földrengés esetében is meggyőződhettünk. A kisebb-nagyobb földrengések nem mennek ritkaság- számba a világban, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: meg- előzhetők-e a hasonló katasztrófák, enyhíthetők-e következményeik, és főleg védekezhetünk-e ellenük? Ezekről a problémákról beszélgettünk a napokban Vil Kárník mérnökkel, a tudományok doktorával, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Geofizi- kális Intézetének tudományos dolgozójával. — Mindenekelőtt azt szerelném hangsúlyozni — mondotta —, hogy Földünk belseje, illetve a Föld kérge sohasem volt és ma sincs nyugalomban. A földkéreg a tapasztalatok szerint állandóan mozgásban levő hatalmas tömbökből áll, amelyek érintkezésükkor egymásra nyomást gyakorolva óriási feszültségeket váltanak ki. A földlökéseket tehát az így keletkező, az atombomba robbanásának erejét sokszorosan felülmúló energia okozza. Ennek a jelenségnek a leggyakrabban az úgynevezett harmadkori gyűrődések környékén, azokon a területeken vagyunk tanúi, amelyeken a földkéreg említett tömbjei a geológiai folyamatok — többnyire a hegyképző nyomás következményeként — még nem állapodtak meg. A szakemberek véleménye szerint a földrengés epicentrumát általában 700 km-nyire a Föld gyomrában kell keresnünk. Minél mélyebbre nyúlik ez a tűzfészek, annál gyengébb a megmozdulások hatása. A hazánkban szokásos mélysége például alig becsülhető többre 50 km-nél. A Kárpátok keleti részében gyakori földlökések azonban — egyikük legutóbb Románia lakosságát sújtotta — 100 km mélységből, tehát a Föld felszínétől nem túlságosan nagy távolságból törtek elő. Ezzel magyarázhatók az ott keletkezett óriási károk. Meglepetésről, vagy véletlenről tehát Románia esetében szó sem lehet. A legutóbbi földrengés pusztításai — epicentrumát a Vrancea-hegységbeii, illetve a hasonnevű város környékén állapították meg — amelyhez hasonlóra a tapasztalatok szerint százévenként egy-kétszer kerül sor, mindenekelőtt azokat a városrészeket és utcákat érintették, amelyeknek épületeit még az antiszeizmikus építkezési szabvány bevezetését megelőző években, tehát 1952 előtt emelték. A többi épület, bár helyenként megrongálódott, hősiesen ellenállt a földlökéseknek. HAZÄNKAT NEM FENYEGETI KATASZTRÓFA A legerősebb földrengések többnyire a Csendes-óceán, a Földközi-tenger és az Atlantióceán környékén fordulnak elő'. De Közép-Ázsia területét is gyakran sújtják. Bennünket természetesen elsősorban az érdekel, milyen mértékben veszélyezteti Európát és hazánkat ez a nemkívánatos, gyakran veszélyes természeti jelenség. — Közép-Európa területe ebből a szempontból nem tartozik ugyan a legaktívabbak közé. de tekintettel a sűrűn lakott, fejlett iparral rendelkező országokra, az ottani földrengések többnyire katasztrofális következményekkel járnak — mondja Dr. Kárník. A statisztikai adatok bizonyos törvényszerűségekre utalnak, melyekből nyilvánvaló, hogy a pusztító erejű földlökések ritkábban, a gyengébbek gyakrabban fordulnak elő. Az alig észrevehető, tehát teljesen ártalmatlan földmegmozdulások száma azonban — a szeizmográfok feljegyzései alapján — szerte a világon — évente százezrekre tehető. A földrengés ereje az erre a célra szolgáló készülékek — a szeizmográfok — segítségével magnitúdónak nevezett mérő- egységgel, illetve a Richter- féle fokokkal fejezhető ki. A 6 fokos földlökések ugyan még kisebb, de a 7 fokosak már nagyobb repedéseket is okoznak az épületeken. Az ennél is erősebb földlökések esetén házrészek mennek tönkre, vagy egész épületek dőlnek össze. A legerősebb, a 12 fokos földrengés szerencsére ritkaságszámba megy, de annál borzalmasabbak a következményei: kő kövön nem marad, a hegyek más alakot öltenek, a folyók megváltoztatják medrüket... Cseh- és Morvaország földrajzi fekvésének nagy előnye, hogy területe geológiai szempontból — korára való tekintettel — régen megnyugodott, tehát az olyan vidékek közé tar? tozik, amelyeken aránylag gyenge a szeizmikus tevékenység. Ezért a CSSZK-ban csak itt-ott, például Kraslice, Trut- nov vagy Jeseník környékén szoktak előfordulni kisebb, ártalmatlan földlökések. Ml A HELYZET SZLOVÄKIÄBAN? Szlovákia területe azonban az Alpok és a Földközi-tenger aránylag fiatal képződményéhez tartozik, s ezért ott többnyire erősebbek a földrengések. Színhelyük a leggyakrabban a Kis-Kárpátok és a Vág völgye. Zilinában legutóbb a múlt század végén, a Kis-Kár- pátokban pedig 1906-ban jegyeztek fel erős szeizmikus tevékenységet. A 9 fokos komáromi földrengés 1763-ban 200 emberéletet követelt és egész házsorokat söpört el. Ezzel volt magyarázható Mária Terézia rendelete, amellyel betiltotta ezen a vidéken az emeletes házak építését. Azóta néhányszor megismétlődtek ugyan a földlökések Komárom környékén, de nagyobb károkat nem okoztak. Noha a földrengések nem előzhetők meg — olyan mesz- sze még nem tartunk —r de következményeik enyhíthetők — utal a tudós az ezzel a természeti csapással gyakrabban sújtott vidékeken bevezetett kötelező építkezési szabványra. Alkalmazásával — úgymond — még a toronyházak is megvéd- hetők az erős szeizmikus tevékenység káros következményeitől. Ma már tehát a veszélyeztetett övezetekben, ígv például Zilinában és Komáromban is az előírt normák szerint építkeznek, úgy, hogy a 8 fokos földlökéseket a többemeletes házak is „kibírják“. AZ ELŐREJELZÉS MÉG GYERMEKCIPŐBEN JÄR A szeizmolőgusok azonban ennyivel nem elégedhetnek meg. Noha kutatásaik eredményeként következtetni tudnak a földrengéssel veszélyeztetett övezetekre és a szeizmikus aktivitás intenzitására is, a földlökések előrejelzésével folyamatban lévő kísérletekkel szerzett tapasztalataik még nem kielégítők. Azzal azonban tisztában vannak, hogy a föld alatti atombomba-robbantások nincsenek és nem is lehetnek hatással — amint azt egyesek tévesen híresztelik — az emberiséget ősidők óta veszélyeztető földrengésekre, amelyeknek intenzitása századunk elején, tehát abban az időben, amikor még se híre, se hamva nem volt az atombombának, lényegesen meghaladta az utóbbi években nyilvántartott földlökések erejét. De térjünk vissza, ha röviden is, a szeizmolőgusok kutatásaira, akik a Szovjetunióban, az USA-ban és Kínában a szeizmikus hullámok terjedésének és a Föld mágneses erőterének figyelemmel kísérése alapján már bizonyos eredményeket mutattak fel. Például a Kínában nemrégen bekövetkezett 7,4 fokos földrengést 24 órával hamarább jelezték a készülékek. Ennek volt köszönhető, hogy a szükséges óvintézkedések megtételével kiürítették a városokat, biztonságba helyezték a termelőeszközöket és a többi értéket — nem esett kár emberéletben és hogy a gazdasági károk is elenyészők voltak. Ez az előrejelzés azonban ma még gyermekcipőben jár, és semmi esetre sem vehető készpénznek. Az értékek biztonságba helyezése terén tehát a legnagyobb elővigyázatosságra van szükség, mert a tévedések és a vaklárma, az elhamarkodott óvintézkedések felmérhetetlen gazdasági károkat okoznak. az Állatok megérzik A VESZÉLYT Dr. Kárník véleménye szerint a rendelkezésre álló, tökéleteseknek még nem mondható készülékeknél egyelőre lényegesen megbízhatóbb „jósok“ a a veszélyt megérző állatok, amelyeknek szokatlan viselkedéséből sok mindenre következtethetünk. A háziállatok, de még a patkányok is, vagy akár a békák, a gyíkok, sőt a kígyók is jó előre megérzik a katasztrófát, és pánikszerűen elhagyva odúikat a szabadban, a mezőn, vagy a réten keresnek menedéket. Az elmondottakból is nyilvánvaló tehát, hogy bár földlökések hazánkban is előfordulnak, komolyabb következményeiktől nem kell tartanunk. Ez a szeizmolőgusok véleménye, akik a tudomány és a technika rendelkezésre álló korszerű eszközeinek igénybevételével józanul, tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet. KARDOS MÁRTA A FÖLD VÍZMÉRLEGE A földi körforgásban évente 496100 km3 (496100 billió liter) víz vesz részt. Egyenletesen elosztva az egész földfelszínen ez 973 milliméteres, vagyis csaknem egyméteres vízmagasságnak felel meg. Müncheni bioklimatológusok közük ezeket az adatokat nemrégiben közzétett „vízmérlegükben“. Az egész vízforgalom 82 százaléka a világtengerekre jut (a csapadék 78 százaléka: 385 ezer köbkilométer, a párolgásnak pedig 86 százaléka: 424 700 köbkilométer). A szárazföldekre a csapadék 22 százaléka jut (111 ezer köbkilométer), a párolgásnak pedig 14 százaléka (71400 köbkilométer), vagyis a teljes vízforgalomnak csupán 18 százaléka. A Föld vízkészletének (összesen 1,4 milliárd köbkilométer) csupán 2,6 százaléka ivóvíz. Az édesvíz legnagyobb része (kereken 77 százaléka) a sarkvidéki jégsapkákban és a gleccserekben helyezkedik el. A szárazföldeken rendelkezésre álló és az ember számára létfontosságú felhasználható vízmennyiség csak elenyésző töredéke a Föld teljes vízkészletének. VlZTÁROLÖ A VULKÁNBAN A Kazah Tudományos Akadémia geológiai intézetében kidolgozott terv alapján kisebb folyók vizével töltik fel egy több millió évvel ezelőtt működött vulkán kalderáját. A Kazahsztán középső részén fekvő egykori vulkán katlana mintegy 300 négyzetkilométer kiterjedésű. Falai vulkanikus kőzetekből állnak. Vízzel feltöltve az egykori tüzhányókráterből nagyméretű víztároló alakul majd ki, amelyből mezőgazdasági célokra vízzel láthatják el Kazahsztán középső részének vízszegény területeit. TÖRPE VÍZI ERŰMÜVEK Svédországban rövidesen hat, szabályosított és automatizált üzemű törpe vízi erőművet helyeznek üzembe — teljesítményük 100 és 1500 kw között lesz. Ezek a törpe erőművek a folyók és a patakok mindössze néhány deciméteres szintkülönbségét hasznosítják vagy a meglevő régebbi duzzasztógátak által létrehozott szintkülönbséget, hogy villamos energiával lássák el a közeli fogyasztókat. A svéd természetvédelmi hivatal felmérése szerint Svédországban körülbelül 4200 kisebb folyón létesíthetnének ilyen törpe vízi erőművet 500 megawatt összteljesítménnyel. AZ IDŐJÁRÁS GRAVITÁCIÓS MOTORJA A gravitációs erő változásainak a földfelszín különböző részein nagy szerepe van az időjárást vezérlő folyamatokban — állítja Igor Maximov szovjet klimatológus. A gravitációs anomáliákról, rendellenességekről készült térképek összevetése a nagy légköri nyomású területekről készült térképekkel egyértelműen jelzi, hogy a nagy gravitáció nagy légtömegeket sajtol össze. Az összesajtolt légtömegekben kibontakozó hőfolyamatok ciklonokat alakítanak ki és ezzel működésbe helyezik az „időjárás-gépet“. AZ ESÚKELTES ÜJABB MÓDSZERE Az esőkeltés különféle eljárásaival úgyszólván mindenütt foglalkoznak. A legismeftebb módszer a vegyszerekkel, leggyakrabban az ezüstjodiddal való esőkeltés, amelynek során az erősen túlhűlt felhőbe a kristályos szerkezetű ezüstjodidot bejuttatják. Az ezüstjodid-szemcsék kondenzációs magokként szerepelnek, mígnem végül csapadék formájában leesnek a földre. A denveri egyetem (USA) meteorológiai szakemberei sokat tanulmányozták az ezüstjodiddal való esőkeltést, s kísérleteik és vizsgálataik eredményeképpen megállapították, hogy az ezüstjodid ártalmas a környezetre. A különféle koncentrációjú telítetlen ezüstjodidoldat károsítja az élővilágot és gátolja a halak szaporodását. A telített ezüstjodidoldat (literenként 10 mg) a talajban élő mikroorganizmusokra és baktériumokra nézve veszélyes. Az esőkeltéshez nem alkalmaznak ugyan ilyen nagy koncentrációjú oldatot, de az ismételt eljárás során az feldúsulhat. A 60-as években a denveri egyetemen megtalálták azokat a biológiailag lebontható szerves vegyületeket, a metaldehidet és a 1,5 áihidroxinatalint, amelyek az esőkeltésnek ugyanolyan hatásos szerei, mint az ezüstjodid. Nem ismerték azonban e szerves vegyületek megfelelő porlasztásának a módját. Dr. Norihiko Fakuta professzor találta meg a megoldást, amikor munkatársaival közösen légi felhőnukleáló generátort dolgozott ki, s ezzel lehetővé vált a biológiailag lebontható vegyületek porlasztása. A kísérletek igen eredményesek voltak, így tervbe vették a gyakorlati megvalósítást is. Környezetre előnyös hatásukon kívül ezek a vegyületek sokkal olcsóbbak ás könnyebben hozzáférlhetők is, mint az ezüstjodid. A CS 195/100 jelzésű hidraulikus fröccssajtó a hőre lágyuló műanyagok megmunkálásához szerkesztett hidraulikus sajtók sorozatához tartozik. Ezek modern, vízszintes kivitelű gépek, amelyeken az anyagot a forma tengelyébe fröccsentek. A géppel szemcsézett anyagokat: polisztirént, polietilént, polipropilént, cellulózacetátot, stabilizált kemény PVC-t, poli- karbonátot, poliformaldehidot, polimetilakrilátot és egyéb ismert műanyagokat lehet megmunkálni. A sajtoló egységek vízszintesek és cserélhető csúcsokkal felszerelt csigákkal látták el őket. A géppel tehát minden műanyag fröccsenthető, csak a csúcsot kell cserélni a megmunkált műanyag viszkozitása szerint. A csigasajtó hengerén két fúvóka van, az egyik szeleppel van felszerelve a kisebb viszkozitású anyagok részére, a másik szabad nyílású, a viszkózusabb anyagok részére. A CS sajtókon beállítható minden, a hőre lágyuló anyag megmunkálása szempontjából fontos paraméter: a záróerő, a záródugattyú késleltetése és végső helyzete a sajtolt anyag kinyomásakor, a fröccsentő nyomás és sebesség, a beállított anyag mennyisége (a csiga kiinduló helyzete), az ellenállás, amelyet a csiga visszatéréskor győz le, a 6 fokozatú fordulatszám, a henger fütőteljesítménye stb. 1977. ív •> ÚJ SZÓ
