Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-08 / 278. szám, szombat
Mitilm HARCOLT A MOLIBAN Veterán kommunista emlékezik Steiner Gábor életéröl és munkásságáról Steiner Gábornak, pártunk egykori törhetetlen harcosának, a CSKP 7. kongresszusán megválasztott Központi Bizottság tagfának, nemzetgyűlési képviselőnek az élete, munkássága a Jelenben is cselekvően munkálkodó történelem, mely hatásával, mozgósító erejével átível a távoli Jövőbe is. Steiner elvtárs személye, egyénisége elválaszthatatlan Csehszlovákia Kommunista Párt fának történetétől. Pártépítő tevékenységét a fasiszta terror, az emberi jogokat lábbal tipró önkény bénította meg. 1939-ben a Gestapo Prágában letartóztatta. Egy ideig a pankráci börtönben kínozták, majd a drezdai gyüitő- táborba, innen Dachauba, maid a buchenwaldi koncentrációs táborba szállították. Komárom szülöttét, a munkásosztály jogos harcának gyózelemreviteléért oly sok áldozatot hozó forradalmárt 35 évvel ezelőtt, 1942. október 8-án kivégezték. mazta a munkás-paraszt szövetség elvét.“ S teiner Gábor életével, tevékenységével számottevő szakirodalom, irodalmi alkotás, jelentős mennyiségű tanulmány és újságcikk foglalkozik. Egykori harcostársai közül ma már kevesen élnek, és akik emlékeznek rá, azok száma is egyre csappan a múló idővel. A Munkaérdemrenddel kitüntetett újgyallai (Dulovce) Nagy Béla elvtárs, a komáromi (Komárno) járási pártbizottság plénumának tagja is a nyolcvanadik életéve felé közeleg. Emlékezete friss, mozgása sem utal magas korára, öt kerestük fel és kértük meg, mondj,a el, hogyan él emlékezetében egykori harcostársa, Steiner Gábor elvtárs, akivel 1927-ben, Szímőn ismerkedett meg, ahol Nagy Béla mint pártalapító tag tizenegy évig töltötte be a falusi pártszervezet elnöki tisztségét. Kereken fél évszázad eseményeinek a fonalát kezdtük gombolyítani. két, beszélt a marxizmus—leninizmus kérdéseiről. J977 X. 8. H ol is kezdjük, melyik évtől jegyezzük fel a történteket? Igen — mondj# Nagy elvtárs —, legjobb lesz az én életemben is fordulópontot jelentő, 1927-es esztendő. Ekkor Adamovics Imre, egykori vöröskatona — aki a foglalkozását tekintve vasutas volt — cséplés közben sokat beszélt nekem a kommunista párt eszméiről, célkitűzéseiről. Elmondotta, hogy a párt a dolgozó tömegek érdekeit képviseli, és kérlelhetetlen harcot folytat a munkásosztály elnyomói ellen. Szegény ember voltam, pz elnyomást a saját bőrömön éreztem. Napról napra érlelődött bennem a pártba való belépés gondolata. Éreztem, tudtam, hogy azok között a helyem, akik ,az akkori sivár jelenben az utánuk jövő nemzedékek békés, boldog életét készítik elő. Sejt formájában már 1926-ban működött Szímőn a kommunista párt. Gombicz Ferenc házában esténként a már említett Adamovics Imre, Kovács Lajos, Kutak István és mások eszmecseréket folytattak és merész terveket szőttek. Egy évvel később Szímőre látogatott Steiner Gábor elvtárs, aki akkor Komáromban és a város környékén dolgozott. Az ő segítségével, hatékony hozzájárulásával megalakult a falusi pártszervezet. Milyen benyomást gyakorolt rám Steiner elvtárs? Magabiztos fellépése, óriási tárgyi ismeretekre épülő beszéde az első percben magával ragadta a hallgatóságot. Éreztük, hogy a legjobb barátunk, testvérünk ő, aki segíteni akar a szegény emberek baján, aki hisz abban, hogy a párt eszméi valóra válnak és eljön az az idő, amikor nem lesz űr és zsellér, amikor a dolgozók maguk vehetik kezükbe saját sorsuk irányítását. Meggyőző erővel beszélt a párt politikai célkitűzéseiről. Lehetetlen lett volna nem figyelni a szavaira. Szuggesztív egyéniség volt, akiben a hallgatóság minden tagjára átragadó tüzek lobogtak. Steiner elvtárs akkor már sok tapasztalatot szerzett pártfunkcionárius volt, hiszen — a ma is élő csallóközi elvtársik minden bizonnyal emlékeznek rá — már 1926-ban, Nagyme- gyeren pártiskolát szervezett, melyen a gyakorlati pártmunka fontos tudnivalóit ismertették meg a hallgatósággal. Steiner Gábor előadott Komáromban is az egykori Litovel nevű vendéglőben és később, 1928-ban Banská Bystricában. Sokoldalú, rendkívül tájékozott ember volt. A komáromi körzeti pártkonferenciákon ismertette a Kommunista Kiáltványt, a TőS teiner elvtárs — mondja Nagy Béla — vagy gyalogosan járta be a Komárom környékét, vagy kerékpáron vitték őt úgy, hogy a csomagtartón ült. Egyik alkalommal cséza állt meg a bicikli mellett és a bent ülök rákiáltottak- szálljon fel a kocsiba, mert van hely. Steiner Gábor visszautasította ezt a kínálatot. Később a kerékpáros elmondotta, hogy útközben arról beszélt, hogy a pártfunkcionárius tekintélyét a látszólag apró dolgok is emelhetik, vagy ronthatják. Mit szóltak volna a munkások és a dolgozó parasztok, ha ő úri csézán, urak társaságában érkezett volna a faluba. Nem akart ő soha semmilyen kapcsolatba kerülni a csézás urakkal. Másfelé visz azoknak az útja ... N agy Béla elvtárs 1932-től kezdődően sokszor találkozott Steiner Gáborral, mert Nagy elvtársat, mint kommunista földmunkást beválasztották a párt szlovákiai Központi Bizottságába. Élénken emlékezetében élnek Steiner elvtársnak a Központi Bizottság ülésein elhangzott nagyszerű felszólalásai. Amilyen bátor és következetes volt elvtársai Körében, ugyanolyan bátran harcolt a munkásosztály és a dolgozó parasztság érdekeiért a parlamentben is. Kapcsolatuk 1938-ig tartott. Amikor veszélybe sodródott a köztársaság, minden párttagot és pártonkívüli dolgozót a Csehszlovák Köztársaság megvédésére szólított fel. A párttagok tudták, hol a helyük, és Steiner elvtárs meggyőzte a lakosokat és a fiatalságot is a köztársaság megvédésének szükségességéről. Amikor a párt illegalitásba kényszerült, elmondotta, hogy a pártmunká- ban nem lesz megállás, a párt eszméi változatlanok, csak a munka stílusa változott meg. A járási pártbizottság Ko máromban Steiner Gábor emlékével, munkásságával foglalkozott egyik nemrég megtartott plénumülésén, melyen Nagy Béla elvtárs is felszólalt. Többek között a következőket mondotta: „Jelentős szerepet töltött be Steiner Gábor — Gottwald elvtárs személyes barátja és harcostársa — a párt bolsevizálásának időszakában. Részt vett a CSKP V. kongresszusának előkészületeiben, a párt stratégiájának kidolgozásában és fáradhatatlan agitációs, propagációs munkát végzett. Ebben az időszakban különösen sokat találkoztam Steiner elvtárssal. Mindig megcsodáltam, hogy ez a gyenge testalkatú ember honnan veszi az erőt, a lelkesedést. Ma úgy érzem, hogy szilárd kommunista meggyőződése volt az, ami felfokozta erejét. Az V. kongresz- szus után is gyakran találkoztam vele. Tökéletesen értette és a párt politikájában alkalS teiner Gábor elvtársról utcákat neveztek el hazánk több városában és Komáromban Közép-Európa legnagyobb hajógyára is az ő nevét viseli. Nagy elvtárs beszélt arról, hogy gyakran kutatja a múltat, igyekszik feltárni olyan eseményeket, melyek már a feledés homályába merülnek. Ha rábukkan egy-egy emléktöredékre, igyekszik összerakni, és teljessé formálni. Ha sikerül, lejegyzi, és ezen a szálon haladva tovább kutat. Örül annak, hogy előrehaladott kora ellenére nem él közéleti kirekesztettségben, hanem ma is aktívan bekapcsolódhat a pártmunkába, átadhatja a párt mól tisztségviselőinek fél évszázad gazdag tapasztalatait, melyekre Steiner Gábor elvtárs útmutatásai alapján tett szert. — Naponta keresek, kutatok — ismétli búcsúzáskor —, hátha még sikerül felszínre hozni a múltból olyan történeteket, eseményeket, melyek Steiner Gábor elvtárs személyével, munkájával kapcsolatosak, hogy még többet tudjunk erről a nagyszerű emberről, aki az életét is feláldozta értünk és boldog jelenünkért. KOMLÖSI LAJOS Új típusú burgonyaosztályozó gépet gyártanak Mint az ólom... A 70 ÉVES NYOMDÁSZ Csak másodszorra találom otthon, de — mint kiderül — még így is szerencsém van: szinte naponta kórházba jár. Pedig inkább dolgozna! — Nincs rosszabb a várakozásnál — panaszkodik. — A kórházi ajtók előtt való várakozásnál. De hát mit tehetek, ha beteg vagyok? A lábam fáj. Nemrég járni sem tudtam. Mentőkocsl járt értem, és székestül vittek ki a házból, a második emeletről. Ügy látszik, ,a sok állásba belefáradt a lábam. Mint nyomdász mindig állva dolgoztam Még tizenöt éves sem voltam, amikor nyomdászinas lettem. Engel József, a Pravda Kiadóvállalatban az ÜJ Szó volt mettőrje most 70-éves. Ebből az alkalomból kerestem fel Bratislava—Dúbravka lakónegyedének egyik toronyházában levő lakásában ahol feleségével és lányával él. Beszélgetésünkkor az egész család jelen van. — Amikor az ember 70- éves, sok minden eszébe jut — mondta a jubiláns, s úgy Az Agrostroj mezőgazdasági gépipari üzem komáromi (Komárna) részlegében az idén kezdték meg a burgonyaosztályozó gép új típusának gyártását. Az osztályozó szalag óránkénti teljesítménye 40 métermázsa lesz. Az előző típushoz viszonyítva ez a mennyiség egyharmaddal több. Felvételünkön: Forgács József az osz- tályozót szereli. (Felvétel: VI. Andor — ČSTK) Engel /o*.!idézi fel legrégibb, gyermekkori emlékeit, mintha csak tegnap lejátszódott eseményekről volna szó. — Egy Duna menti kis faluban, Sza- pon születtem. Apám suszter volt, s nyolc gyermeke közül én voltam a legidősebb. Nagyon megkönnyebbült, amikor 1922 ben nyomdászinas lettem Somorján, hiszen attól kezdve otthon eggyel kevesebben kérlek kenyeret. Akkoriban a falusi cipészeket Baťa teljesen tönkretette.. Apám 1934-ben meghalt, s a kalapácsnyelet testvéreim vették kéifbe. Eredetileg én is cipész, felsőrészkészítő szerettem volna lenni, de nyomdász lettem, mert Somorján kosztolt és lakást is kaptán. Inasként — mint ez a kisiparosoknál abban az időben szokás volt — háziszolgai teendőket is végeznem kel-, lett. 1929 és 39 között kiadtuk a Somorfa és Vidéke című lapot. A nyomdász akkori munkája a mostanival össze sem hasonlítható. Ma már az ólom lassan eltűnik a nyomdászszakmákból. A szedőnek — akárcsak a patikusnak — mindenféle kézírást el kellett tudnia olvasni. Akkor még minden betűt kézzel kellett kiszedni. És persze mindenről gondoskodnom kellett, még az expedícióról is. Hogy mikor végeztem el a dolgom, azzal senki sem törődött. A főnökömnek volt egy mondása: „A nyomdász olyan iparos, mint amilyen kereskedő a gyógyszerész“. — A harmincas évek derekán kezdtem rájönni, hogy a világrendszer a hibás. Kapcsolatba kerültem, s mind gyakrabban összejöttem az akkori kommunistákkal. Kezdtem az ő újságjukat olvasni, és olyan könyveket vásároltam, melyek a kommunista eszmét ismertették meg velem. Részt vettem a pártlap terjesztésében és ,a párt gyűjtéseiben, melyeket az akkor rászorult elvtársak támogatására szerveztek. Harminckilencben Budapesten a Népszava nyomdájában tettem szakvizsgát, hogy tagja lehessek a szakszervezeteknek. 1940-től öt évig különböző műnk a táborokban rendkívül nehéz fizikai munkát végeztem. Első feleségemet a háború alatt 14 hónapos kisfiámmal, anyámmal és két húrommal együtt a német fasiszták az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták, /ahonnan már soha többé nem tértek vissza — idézi keserű emlékeit, melyek arról tanúskodnak, hogy az élet olykor még az ólomnál is nehezebb volt számára. Engel József tagja a dolgozók élcsapatának. — A kommunista pártnak 1945-től vagyok a tagja — mondja. — Korábban a somor- jai elvtársak JPatócs Gábor, Bartal János és felesége, Maliid) azt tanácsolták, hogy pártonkívüliként vegyek részt a mozgalmi munkában. Úgy nagyobb hasznomat vették. — A felszabadulás otán újból megnősültem, és megint Somorján telepedtem le — folytatja visszaemlékezését a halk szavú, szerény ember. — Kilencszázötvenben és ötvenegyben a járási nemzeti bizottság alkalmazottja voltam. Két évig a járási pártbizottság vezetőségi tagjaként tevékenykedtem. Részt vettem a mezőgazdaság szocializálásában. A szövetkezetesítés nagyon nehéz munka volt. Abban az időben csak keveset voltam otthoi a családom körében. Az emberek kinevettek, amikor agitáltunk, s mondtuk, milyen szép jövő vár a szövetkezetekre. Akkora fejlődésről persze mi sem álmodtunk, mint amekkora szocialista mezőgazdaságunkat és a mai falut jellemzi. — Bratislavában 1950 szil- vesžtere óta dolgoztam. Előbb a Nyugat-szlovákiai Nyomdában, 1959 szilveszterétől pedig a Pravdában, ahol az Üj Szó fömettörje voltam egész nyugdíjazásomig. Az egyetlen magyar nyelvű napilapnak kezdettől fogva az előfizetője vagyok, s mindig is nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy én irányíthattam a lap nyomdai előállítását. Munkámat örömmel végeztem. Többnyire elsőként érkeztem a munkahelyemre, s utolsóként távoztam. Az nem fordult elő, hogy a rotációs gép beindítása előtt, vagyis az első példányok elkészülte előtt hazajöttem volna. Engal néni tanúsítja, minő örömet jelentett férjének, ha például az utolsó percekben még sikerült „elcsípni“ egy- egy sport- vagy más hírt, s betenni a másnap megjelenő lapba. Munkája mellett Engel József mindig igyekezett a politikai és társadalmi aktivitásra is időt szorítani. Éveken át tagja volt a népi milíciának. A CSEMADOK-nak megalakulása óta, a Csehszlovák — Szovjet Baráti Szövetségnek 1949-től tagja. Ugyancsak tagja az Antifasiszta Harcosok Szövetségének. Régi tagsági igazolványokat, elismerő okleveleket, plaketteket vesz elő. Majd egy levelet, melyet a somorjai pioníroktól kapott abból a alkalomból, hogy beszélgetésen vett részt náluk. — Elégedett vagyok, mert tudom, milyen volt az élet régen és milyen ma — mondja. — Ma nálunk senkinek sem kell félnie a főnöki rak kénye-kedvétől, a felmondástól, kenyere elvesztésétől. Én tudom, mit jelentett valamikor betegnek lenni! Most gondolkodnak a betegekről az idős emberekről. Elégedett vagyok a nyugdíjammal, a lakásunkkal. Még egy kis kér tét is kaptam a közelben a nemzeti bizottságtól, ahol szabad időmet eltölthetem. Különösen az esik jól, hogy még mindig igénybe veszik a munkámat. Néha bejárok vasárnaponként a nyomdába, s részt veszek a lap előállításában. Csak amióta beteg vagyok, nem mehetek. Én azonban bízom benne, hogv még meggyógyulok, s olykorolykor dolgozhatok is — csillan meg szemében a reménv FÜLÖP IMRE
