Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-10 / 219. szám, szerda

ÖRÖMÖK ÉS GONDOK A MAGAS-TÁTRÁBAN EMBEREK A TERMÉSZETBEN Ezen a hétvégi reggelen egyetlen bárányfelhő sem úszott az azúrkék égbolton. Kedvezett az időjárás a víken- dezőknek. A modern világ föl­dön futó járműveiből, a sze­mélygépkocsikból, már a kora reggeli órákban rengeteg köz­lekedett a Magas-Tátrába veze­tő főútvonalon. A Košice—Prešov közti út­szakaszon több volt a szembe­jövő külföldi jelzésű, főleg lengyel, magyar és csehországi géokocsi. Sok utánfutót és la­kókocsit vontató gépkocsival találkoztunk. Ezek a bolgár, ro­mán tengerpartra, a Balatonra, vagv a hazánk legmelegebb vi­dékén elterülő Zempléni tó fe­lé •'ártották. Prešov előtt, a Torysa folyó partján, a füzesek alatt, erdők szélén tarkás színű ideiglenes sátortáborok ékeskedtek. A ko­rábban kelők már a folyó hűs vizében mosakodtak, a „házi­asszonyok“ a sátrak előtt ké­szítették a reggelit. Gyorsan gurultak a kocsi ke­rekei, előttünk alig haladt né­hány gépjármű a Tátra irányá­ba. Szembe annál több jött. Egy ideig fél szemmel figyel­tem a rendszámtáblákat. Prága, Hradec Králové, Jičín, Karlovy Vary, Ostrava, Uherský Brod, Nitra, Bratislava, Liptovský Mi­kuláš, Poprad jelzésű kocsik. A kocsitetőre épített csomag­tartókhoz erősített sátorlapok­ból ítélve, ezek is valahová a vízpartra igyekeztek. A kanyargós Branisko alatt néhány déli irányba tarló ga­bonakombájnnal is találkoz­tunk. A Spišské Podhradie mellett húzódó korszerű főúton gyara­podott a járművek száma. A vár alatti útszakaszról magyar- országi gépkocsik utasai fény­képezték a történelem eme hír­nökét. Mások a szabadon folyó „Baldóci“ ásványvízzel üdítet­ték magukat, illetve kissé fel­jebb, a gejzírként kitörő víz- sugarakban gyönyörködtek. Levoča után lelassult a for­galom, annyira meggyarapodott a mindkét irányba közlekedő gépkocsik száma, mintha az or­szág minden garázsa kiürült volna. Poprád körül egyre sza­porodott az NDK, NSZK, belga holland Omnin nia<;7, rnmmi ban a drezdai vendég. így nem maradtam fedél és ágy nélkül ezen az éjszakán. A szálloda szomszédságában, legnagyobb örömömre, Vojtech Tokarčik mérnököt, a Magas- Tátrai Városi Nemzeti Bizott­ság elnökét — korábbi meg­egyezésünk szerint — munka­helyén találtam. Nem volt egyedül. Egyik vendége, a pop- rádi járás higiénikusa, dr. Pa­vol Bélin és két hivatalnok volt jelen. Tanácskoztak. To­karčik elv társ érkezésem után rögtön a főutcára nyíló ablak­hoz vezetett. — Ezt írd meg, milyen gép­kocsiforgalom van itt és a Ma- gas-Tátra többi részében, ahol pihenni, tiszta levegőt szívni akarnak az emberek. Éppen er­ről a tarthatatlan helyzetről beszélgetünk. Egy óra alatt át­lagosan 700—800 személygép­kocsi halad itt el. — Sajnos, a Tátra turistái­nak túlnyomó többsége gépko­csival érkezik ide — veszi át a szót a járási higiénikus. — A tátrai településeket összekö­tő Szabadság útja — éppen a nyári idényben — inkább vala­milyen nagyváros gépkocsikkal túlzsúfolt utcájára hasonlít, mint egy csendes üdülőköz­pontra. A turistaforgalom to­vábbi fejlődésével kell számol­nunk — jelenleg már évente több mint 3,5 millió ember lá­togat ide —, ezért feladatba kaptuk, tegyünk javaslatokat a tátrai élelkörnyezet védelmére. Hivatalos felmérések ered­ményei alapján meggyőződhet­tünk arról, hogy a Szabadság útján a zaj foka eléri a 70—80 decibelt, ami egy termelőválla­lat vagy forgalmas városi út­kereszteződés zajával egyenlő. Természetesen, az államha­talmi szerveknek — a társadal­mi és egészségügyi érdekeknek megfelelően — ilyen esetekben is cselekedniük kell. Mit tett eddig a városi nemzeti bizott­ság? Az elnök így válaszolt: — Feltétlenül rendeznünk kell a közlekedés kérdését az egész tátrai körzetben. Ei»re vonatkozólag már kidolgoztuk azokat az intézkedéseket tar­talmazó tervet, amelyek ér­vénybe léptetésével leegyszerű­sítjük' a közlekedési rendszert. Fcrvoq ^pívpkpn mír most kor­A Csorba-tónál turisták gyönyörködnek a panorámában (A szerző felvétele) bolgár, magyarországi, jugo­szláv jelzésű autók száma. A Magas-Tótra közigazgatási központjában, Slarý Smokovecen mozgalmas életnek lehettünk tanúi. Az ideérkezett autók, autóbuszok egy része Itt „leszűrődött“. Be­töltötte a rendelkezésre álló parkolóhelyeket. A Mladosť Áruházzal szembeni nagy par­kolóhely őre már reggel nyolc óra után „tilosat“ jelzett kis tárcsájával. Hasonlóképpen „telt házról“ tájékoztatott a smokoveci Grand Hotel portáján szolgála­tot teljesítő csinos szőke asz- szony. Minden szoba foglalt, a vendégek főleg németek, hol­landok, osztrákok, magyaror­szágiak, belgák, de néhány amerikai is szerepel a vendé­gek névsorában. Később érté­semre adták, valaki nem érke­zett meg külföldről. Egy-két napot késik — közölte távirat­látozzuk a gépkocsiforgalmat. Július elsejétől száműztük a tehergépkocsikat. Csupán az áruszállító tehergépkocsik ké­peznek kivételt, melyek külön engedéllyel rendelkeznek. A személygépkocsik közlekedését is beszüntettük a Hrebienok, a Poprádi- és Csorba-tó körzeté­ben. A Magas-Tátra közlekedés­rendezési távlati tervében szá- • mólunk a gépkocsik teljes ki­rekesztésével. Konkrétan arról lesz szó, hogy a gépkocsival érkező turisták az erre a célra kijelölt parkolóhelyeken hagy­ják járműveiket és a város köz­lekedési eszközeivel folytatják majd útjukat a végcél felé. Igen sokat és büszkén han­goztatjuk, hogy a Magas-Tátra a nemzetközi turistaforgalom, egyben a gyógykezelés, üdülés, sport központja is. Hogy ez a gyakorlatban is így legyen, még fokozottabb igyekezettel kell gondoskodni az értékes tátrai természet és az általa nyújtott lehetőségek védelmé­ről. A Csorba-tó környékén már most bizonyos mértékben korlátozott a gépkocsiforgalom. Különösen ilyenkor, szombaton és vasárnap. Szolgálatos rend­őrök és civilek vigyáznak a rendre. Elég távol a lótól leál­lítják, elterelik az érkező gép­kocsikat. Az engedélyezett par­kolóhelyek megteltek — mond­ják. Szerencsénk volt, közben ugyanis néhány autó lejött és az URH-adós civil közölte, hat hely üres, ennyi kocsi felme*’ hét, közelebb a Csorba-tóhoz. Harmadikként mi is mehettünk. A Csorba-tóhoz legközelebbi, „végső“ parkolóhelyen valóban csak a jelzett számú gépkocsi fért el. Itt is „telt ház“ volt. Hazai, külföldi autóbuszok, az Európa különböző országaiból érkezett személygépkocsik, meg a bábeli nyelvzavar jelezték, hogy a pihenni, üdülni vágyó természetbarátok, napimádők — nemzetiségre való tekintet nélkül — találkát adtak egy­másnak a napfényben úszó hegycsúcsok alatt, a tiszta vizű Csorba-tó partján. A Csorba-tó kékes zöld vizén csendesen úsztak az evezős csónakok, a parti lócákon és gyepen többnyire strandoló emberek néztek szembe a me­legen tűző nappal. Rengeteg ember indult el a fenyőfák alat­ti sétányon, hogy körüljárja a tavat. A tiszta vízben, közel a parthoz, sárga és pirosas színű testes halak úszkáltak béké­sen. Ezen a napon igazán nem pa­naszkodhatott senki, aki ide­jött. Kedvezett az időjárás, a nap rendületlenül szórta suga­rait, s az itt-ott jelentkező eny­he szellő kellemesen hatott a piruló testek bőrfelületére. Aki közben megéhezett, megszom­jazott, megtalálta, amit kere­sett, Lacipecsenye, grillezett csirke, virsli, sült kolbász, cola, plzeňi sör, ásványvíz és külön­féle gyümölcs között választha­tott bárki, aki nem szándéko­zott beülni az önkiszolgáló ét­termekbe. Tizenegy helyen íz­letes ételeket, jól hűtött italo­kat árusítanak a Csorba-tónál. A sorban állás igazán minimá­lis időt vesz igénybe. Lassan beköszöntött az este, elcsendesedett a tópart. A par­kolóhelyekről ezer és ezer gép­jármű indult további célja felé. A Szabadság útján, végig a Tátra alatt, hosszú sorban kö­vették egymást a gépkocsik, újból nem kis mértékben szeny- nyezve a levegőt. Éjjel, a sűrű fenyvesek talán valamennyire „megszűrik“ a beszennyezett le­vegőt, de ez mind kevés. Itt az embernek kell tenni valamit annak érdekében, hogy a ter­mészet nyújtotta szépséget és felbecsülhetetlen értékeket tel­jes mértékben élvezhesse, saját javára felhasználhassa. KULIK GELLÉRT Ml LESZÜNK A VIZEK URA Víztárolót építenek a Dyje mentén • Egy év előny az építésben # Nem lesz többé árvíz Ahol dombok tetejéről röp­pen fel reggel a kelő nap, és dombok gerincéről gurul be alkonyaikor a fekete éjszaká­ba, lent a völgyaljak olyanok, mintha legyalulták volna őket. Ilyen táj Mikulov fölött a Dy­je menti vidék, ahol most sza­bályozzák a folyót. Régente — még öt hat évvel ezelőtt is — gyakran megállt a folyó ■ völgyaljban, a medrét be­növő gaz és feltöltő iszap miatt megfürdette a dombok lábát. Ezért ülnek az itteni faluk ma is jórészt a dombok oldalában. Az utak is inkább fent, az oldalakban tekereg­nek, hol feljebb, hol lejjebb. Nagy a forgalom ezeken az utakon, amióta Nový Mlýn mellett »megkezdték a víztá­roló építését. Hatalmas, há­rom falu határát elfoglaló, 3393 hektár területű víztároló lesz itt Az INGSTAV BRNO nemzeti vállalat tervezői pon­tosan kiszámították: 139,7 mil­lió köbméter űrtartalmú lesz. Az építkezés ütemét, nagysá­gái ez az adat jelzi: ebben az évben 116 millió korona értékű munkát kell elvégez­ni. — Ez még csak a kezdet — magyarázza Mária Pékárkává, a jnb alelnöke —, jövőre két szivattyúállomást is építünk. Jól halad a munka, így azután a tervezett határidő előtt egy évvel előbb, már 1981-ben je­lenthetjük majd, hogy meg­telt a víztároló. Megmutatja a térképen a szivattyúállomások helyét: Brod nad Dyjí, Pasohlávky. Azután a Dyje folyásának irá­nyát mutató kék vonalat kö­vetve a térképen, rámutat a Breclav fölötti folyószakaszra. — A szabályozást persze itt kezdtük. Alul, hiszen így ésszerű. Rápillant a térképre Jaro­slav Kaňa mérnök, a tervező­osztály vezetője, és hozzáte­szi: — Persze, mert az árvizek nem felülről, hanem az égből jöttek. Nem jelképesen érti ezt, hanem szó szerint, mert a járási székhelyet és környé­két főként a nyári árvizek veszélyeztették, amelyeket a tartós vagy nagy esőzések okoztak. Tavaly 737 millió koronás költséggel 46 km-es szakaszon töltésszerű partot építettek, terepmagasítással, lecsapolás- sal, alagcsövezéssel 11900 hektáros terület számára biz­tosítottak védelmet az árvizek ellen. Nagy szükség volt er­re, hiszen csak az előző év­ben 45 millió koronás kárt okozott a folyó a létesítmé­nyekben, a mezőgazdaságban, erdőgazdaságban okozott kár pedig 20 millió korona volt. — Egyébként valóban csak a kezdetről szólhatunk — magyarázza —, mert még to­vábbi két víztárolót is épí­tünk. Az alsót Šakvice község térségében, a középsőt Mušov fölött, a Svratka és a Jihlava folyók torkolatánál. Ahány új tó, ahány új víztároló annyi ütközése a különféle érdekek­nek. Az alsó építését nem szor­galmazzák különösebben a mezőgazdasági szakemberek, mert a környékén kevésbé ér­tékes földterületek találha­tók. Üdülőket építenek erre a területre. Csakhogy sokan fájlalják: kevés helyet hagy­tak a magánépítkezőknek. A középső víztároló környé­ke védett terület lesz, mert ezen a tájon tisztul meg majd a Svratka vize a Brnóból ho­zott szennyeződéstől. Csak­hogy Mušov község egy részét át kell költöztetni. Az építés első szakaszában 90 lakást, a második szakaszban 70 há­zat, óvodát, üzletet kell fel­építeni, hogy átköltözhesse­nek a lakosok. — Valamiért valamit. Csak így lehet megküzdeni a prob­lémákkal — mondja —, de nyilvánvaló a jövő haszna. — És sorolja: — Máshol egy­re fogy a könnyen megsze­rezhető, olcsó ipari víz, ivó­víz, mosóvíz, fürdővíz. Ne­künk lesz elegendő. Növek­szik a vízparti üdülőterületek jelentősége is. összehajtogatja a térképet. Fürkészve nézi a tájat. — Mindennek meglesz a haszna, de meglesz az ára is. Lesz, ahol a duzzasztások okoznak majd gondot. Lesz, ahol a meder kotrása, mélyí­tése és ezzel a folyó menti kutak vízhozamának csökke­nése. Persze, tőlünk telhető- leg elébe vágunk a jövendő rosszaknak. A legfontosabb, hogy nem lesz többé árvíz. Nem a víz lesz úr fölöttünk, hanem... Elhallgat, csak néz rám, de nem szól többet. A szeme kéri csak, értsem meg a ma még közhelynek tűnő holnapi igaz­ságot: mi leszünk a vizek ura. Kimondanám, de mellettünk cementszállító teherautók dübörögnek. A völgyből a dombra kapaszkodnak fel. Oda, ahol a víztároló gátját építik. HAJDÜ ANDRÁS ÄLLÄS ■ A MATKSZ, Komárna felvesz: — színpadtechnikusokat a komár- női részlegre. Beutazók számára lakást biztosí­tunk. Az érdeklődőknek részletesebb felvilágosítással szolgál a MATESZ káderreferense, Takács Rozália, tel.: 38 83. Címünk: MOD Fučíko­va 24, 942 12 Komárno. ÜF-91 H A Farnái Hnb téglagyára ez év októberétől — kitűnő minőségű tömör téglát biztosít magánszemélyeknek és üzemeknek. Szállítás a megrendelő saját szál­lítóeszközevei. 1 db tégla ára 0,90 korona. Drobné prevádzkái-ne MNV, 935 66 Farná. ÜF-98 H A CSEMADOK Központi Bizott­sága azonnali belépéssel felvesz: — népzenei szakelőadót, — zenei és énekkari szakelőadót, mindkettőt főiskolai végzett­séggel, vagy középiskolai vég­zettséggel és több éves gyakor­lattal. — gépkocsivezetőt, — szervező titkárt középiskolai végzettséggel a Szőttes népmü vészeli csoporthoz. Jelentkezni lehet a következő cí­men: Ústredný výbor CSEMADOK, Bra­tislava, 891 09, nám. I. mája 10., I. emelet. ÚF-99 ADÁSVÉTEL ■ Eladó FIAT 128, gy. év 1973, 45 000 km, Jó állapotban, stereo- rádió," magnó. Tel.: Bratislava 872 339 — délelőtt. Ű-1130 9 Eladó szárnyas zongora, OPUS No 174. Jelige: Megegyezés sze­rint. Ű-1147 ■ Eladó kisebb 1 szobás családi ház Matúškovón, galántai járás. Inforációk: Galanta, sídl. SNP, Revolučná Štvrť 957., B 1, I. em. 12. Ú-1161 ■ Eladó Fiat 600 D kitűnő álla­potban, megtekinthető csak szom­baton és vasárnap. Pastorek Ka­rol, Trstice 190., galántai járás. 0-1162 50. születésnapja alkalmából sok szerencsét, erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak felesége, lányai Kati, Zsuzsikaf fia, menye, unokái Gyuszika; Lacika és Zsoltika, úgyszintén Mari, férje és két gyermekük. 0-1133 S Nogely Jenőnek és felesé­gének, Nagymagyar Házasságkötésük 47. évfordulóján szívből gratulálnak, és hosszúj boldog életet kívánnak lányaik, véjeik, fiuk, menyük; tíz unokájuk és dédunokájuk Rudika 0-1157 MEGEMLÉKEZÉS KÖSZÖNTŐ ■ A drága édesapának, Deák Gézának, Felsőszélt ■ Az idő múlik, de a nagy fáj­dalom és igaz szeretet nem múlik el soha. Megtört szívvel emlékezünk drága édesanyánkra, a jó nagyanyára, özv. B á b i c s Gábornéra, Topolovec, akit 1975. augusztus 9-én ragadott ki a kegyetlen halál szerettei kö­réből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek reá szeretettel ezen a szomorú második évfordulón. Örökké gyászoló gyermekei, vejel, menyei, unokái és déd­unokái 0-1159 ÚJ szó 1977. VIII Iff. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom