Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-12-12 / 50. szám

I * A tokiói sportcsarnok, amelyben az 1964-es olimpia úszóversenyeit rendezték, s ahol 1977-ben majd a műkorcsolyázó világbajnokságot, valamint a jégko­rong VB B-csoportjának mérkőzéseit bonyolítják le, volt nemrég a nemzetközi tornaverseny színhelye. Ér­dekes: míg a férfiak összecsapását négyezren tekin­tették meg, alddig a nők versenyére nyolcezren vol­tak kíváncsiak. Függetlenül a nézőszámtól, mindkét tornászvetélkedő nagyon érdekes esemény volt, s a szakemberek is nagy figyelemmel követték. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy e rangos sporteseményt 1970 óta immár hagyományosan min­den esztendőben megrendezik Nagoyában és Tokió­ban, a japán tomasport két melegágyában. Ezért ve­szi mindenki természetesnek, hogy a világ legjobb­jai szinte kötelességüknek tekintik az e tornán való részvételt. Legutóbb is — valóban csekély kivételtől eltekintve — ott volt mindenki, akinek a torna­sportban neve és rangja van. De vajon milyen ta­nulságot vontaik le a látottakból az erre hivatottak? Kezdjük a férfiakkal. A verseny a fiatal szovjet tornászok fölényének je­gyében zajlott le. Még nincs két esztendeje, hogy a viliág tornasportját értékelve néhány szovjet ígéret nevét említettük azzal, hogy fel kell rájuk figyelni, mert tőlük rövidesen jelentős nemzetközi sikerek vár­hatók. Nos, Tyihonov, Markelov és Tkacsev nem okoztak csalódást. Tyihonov egymaga három számot nyert, teljesítményével igazolta, nem véletlenül tart ják a szovjet tornászok első számú olimpiai remény­ségének, arról nem is beszélve, hogy Moszkváig még sokat fejlődhet. A lólengésben Magyar, gyűrűn Cukahara, lóugrás­ban pedig Horide győzelme nem számított meglepe­tésnek, annál inkább a kanadai Delesalle második helye a lólengésben. Helytállt az NDK-beli Jensch és Nikolay. A fiatalok elég sok kockázattal adták elő kűrjüket, azzal a megindoklással, hogy a holnap ma­gas színvonalú gyakorlatait már ma ki kell próbálni és a versenyeken minél gyakrabban előadni. E téren is a szovjet versenyzők jeleskedtek, tettek tanúbi­zonyságot fejlődésükről. A női mezőny tagjai Nagoyában még nem, de To­kióban már csillogtatták tudásukat. Köztük is feltűnt egy-egy versenyző, aki nem tartozik a tornásznagy­hatalmak képviselői közé. A kanadai Kelsalle mű­szabadgyakorlata például teljes elismerést érdemelt. A közönség kedvencévé vált — a román Comaneci és Ungureanu távollétében — Nelli Kim, a csinos és rokonszenves, háromszoros olimpiai bajnok szovjet tornásznő vált, pedig lábsérülése miatt csak a geren­dán és talajon szerepelt. Hogy mindkét szeren az első helyen végzet, az kivételes tudását tükrözi. Nemcsak a közönség zárta szívébe, hanem a szakemberek is elismeréssel nyilatkoztak teljesítményéről, és kije­lentették, hogy Kim a jövő évi prágai Európa-bajnok­ságon a román lányok legnagyobb ellenfele lesz. A szovjet tornásznők itt is bebizonyították, hogy náluk nincsenek prohlémák az utánpótlással. Kimen kívül Davidova és Grozdova is az első helyen vég­zett, tehát mind a négy szeren szovjet győzelem született. A férfiakhoz hasonlóan a nőknél is figye­lemreméltó teljesítményt nyújtottak az NDK-beli fia­talok; Steffi Kräker, Marion Kische és Bärbel Krause. Az*olimpia után a tornasportban is „őrségváltásra“ került sor, s bár alig múlt el négy hónap a montreali események óta, már mindenütt a következő, Moszk­vában sorra kerülő olimpia sikeres szereplését szem előtt tartva készítik terveiket és irányítják a leg jobbak felkészülését. Montrealban egészen rendkívül magas színvonalú versenyeket, láthattunk, s már nem csodálkozunk, amikor a lányok duplaszaltóval „egé­szítik ki“ az egyes szereken végzett gyakorlataikat. Azt is biztosra vehetjük, hogy a fiatalok fejlődése töretlen lesz, de hogy milyen mértékben, arról a kö­vetkező évad rendezvényei már választ adhatnak. A korhatár a férfiaknál is, de elsősorban a női mezőny tagjainál évről évre csökken. A 13 esztendőn át versenyző és az idén visszavonult többszörös olim­piai bajnoknő, a szovjet Ludmila Turiscseva erről így nyilatkozott: „A gyerekek gondtalanabbak, s így könnyebben sajátítják el a legbonyolultabb gyakor­latokat és a kockázatot is kevésbé tudatosítják. A legékesebb példa erre a 15 éves Comaneci olimpiai helytállása.“ Igaz viszont, hogy a tökéletesen kivitelezett gya­korlatokból hiányzott az egyéniség kisugárzása. De hogyan is lehetne egy 14—15 éves kislány egyéni ség? Hol vannak azok az idők, amikor Latinyina, Asztahova nőies előadásmódjában gyönyörködhet­tünk! A nemzetközi szövetség határozata értelmében a női mezőnyben 14 éven aluli fiatalok nem szere­pelhetnek. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a nemzeti válogatottak átlagos életkora 16—17 év. így azután érthető, hogy a kislányok nyolcéves koruk­ban kezdik a kemény munkát, ami pedig nem já­ték, hanem nagyon komoly teljesítmény. Sajnos, a fiatalok esetében, ez visszatükröződik a különben rendkívül pontosan előadott programjukon, amelyből gyakran hiányzik a gyermekded, játszi könnyedség. Ezt viszont ők nem tanulták. Hogy milyen lesz a folytatás, mit hoz a jövő, az a nemzetközi szövetsé­gen múlik. I kollár I GRIMMER oj feladatok ekln A sikeresen szereplő sportolók életében is többször előfordul, hogy a múltról, a kezdet kezdetéről kell nyilatkozniuk. Amikor azután véget vetnek verseny­zői pályafutásuknak, visszavonulnak, akkor tényleg elérkezett a visszapillantás, az emlékezések ideje. Gerhard Grimmert, az NDK sífutó kiválóságát a múltban röviden bemutattuk olvasóinknak, hiszen is­mételten részt vett a Csorba-tónál hagyományosan megrendezett Tátra Kupa versenyein, s nemegyszer ünnepeltük mint győztest. Most, a síidény kezdetekor bejelentette visszavonulását. Sportjához azonban nem lesz hűtlen, mert a Vorwärts Oberhof hadseregklub­nál vállalt funkciót és így a húszéves versenyzői pá­lyafutása alatt szerzett tapasztalatokat továbbra is értékesítheti. Nemrég ünnepelte 33. születésnapját, ezúttal ki­vételesen családi körben, aminek hozzátartozói örül­tek a legjobban. Felesége, Ellen, rendkívül boldog, hiszen most már gyakrabban lesz a családfő otthon és több idő jut a szórakozásra is. Grimmer természetesen nem született sífutónak, sőt a sikerekre is sokáig kellett várnia. Hányszor felmerült benne a gondolat, hogy jobban tenné, ha abbahagyná! Ez azonban csak átmeneti csüggedés volt. Míindig visszanyerte lelki egyensúlyát és még nagyobb szorgalommal folytatta, mint addig. Helmut Aschenbach, első edzője, így emlékezik a kezdetre: — Gerhard semmiben sem különbözött a többi fia­taltól, sőt nem is volt köztük a legjobb, de kétségte­lenül a legszorgalmasabb. Pontosan, néha „túlórázva“ zokszó nélkül végezte a rárótt feladatokat. Az első években azonban hiábavalónak' tűnt fel a lelkiismere­tes munka, egyszerűen nem tudott a legjobbak (kö­zé betörni. Egy-egy kudarc után úgy érezte, hogy az volt az utolsó versenye. Szerencsére mindig sikerült meggyőznöm és nem bánta meg. 1959-ben már ott volt a legjobb fiatalok között. Először egy körzeti versenyen lett második, majd az NDK ifjúsági baj­nokságán nyert ezüstérmet. Elmondhattuk, hogy a szorgalom, a becsületes munka meghozta gyümöl­csét. Amikor 1965-ben 30 kilométeren országos bajnok­ságot nyert, úgy érezte, végleg sikerült bekerülnie az élvonalba. Mily nagy volt azután csalódása, amikor néhány héttel később Kavgolovban a 15 kilométeres távon csak 71. lett. — Ez a nagyon gyenge eredmény annyira letört, hogy napokon át nem tudtam szabadulni a visszavo­nulás gondolatától. Tény, hogy nem ringattuk ma­gunkat tévhitben, tudtuk, hogy akkor, a 60-as évek ben a világ legjobbjaival, az északi országok verseny­zőivel még nem vehettük fel a küzdelmet. Az NDK sífutóit akkor csak Közép-Európa legjobbjainak könyveltek el. A kavgolovi kudarc után sokat gondol­koztam és arra a megállapításra jutottam: félúton nem szabad megállni. Egy esztendővel később azután az oslói világbajnokságon 50 km-en kilencedik let­tem. Ilyen előkelő helyezéssel NDK-beli sífutó előt­tem nem dicsekedhetett. Grimmer olimpiai szereplését mindig balszerencse kísérte. Az 1968-as grenoble-í versenyekre való felké­szülését betegség zavarta meg. Négy évvel később Sapporóban egy alattomos vírusos influenza akadá­lyozta meg a sikeresebb szereplésben. „Most aztán komolyan abba kell hagynom“ — jelentette ki mély lemondással a verseny után. De nem lett volna Grim­mer, ha ezt komolyan gondolta volna. — Mindez pillanatnyi elkeseredés volt. Néhány órá­val később már más nézetet vallott. Akkor töltöttem be Jiarminoadik életévemet, és az előző évben a vi­lágbajnokságon ezüstérmet nyertem. Nemcsak mások­nak, elsősorban magamnak akartam bebizonyítani, hogy igenis meg lehet birkózni a legnehezebb felada­tokkal is. Nem mindig sikerült, de hát ez az élethez, a sporthoz tartozik. Grimmernek az 1970-es Csorba-tói világbajnokság 50 km-es versenye adott önbizalmat. 45 kilométernél még első volt, de lábizomgörcsöt kapott és vissza­eset a harmadik helyre. Ekkor, illetve az utolsó öt kilométeren tudatosította, végig lehet, sőt kell bír­ni. 1974-ben Faludban az 50 km-es távon végre sike­rült álmait valóra váltani: világbajnoki aranyérmet nyert. Mégsem elégedett teljesen pályafutásával. — Őszintén bevallva: legnagyobb célom, egy olim­piai érem megszerzése volt, hogy nem sikerült, ez egy kicsit örökké fájni fog. Az idén Seefeldben közel álltunk ahhoz, hogy yáltónk érmet nyerjen, s akkor azután 50 km-en az ötödik helynél valószínűleg jobban végeztem volna. De erről most már kár el­mélkedni. A versenyzésnek vége, de jönnek az új feladatok! (M Ő ÍJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. FSszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István ás Csetö János. Vezető titkár: Gál László. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 189 . 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29, gaz daságj ügyek: 506-38. Táviró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava. VolgogradskáS. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bra tislava, PROBANYOMAS. Hirdetöiroda: Vajonského nábrezie 15, II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Az Oj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt 14,70 korona. Az Üj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13.— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogod minden postai kézbesítő. Kül­földi megrendelések PNS — Üstredná expedíció tlace, Gottwaldovo námestíe 48/VII. A SUTI regisztrációs száma: 5/2. ► Nelli Kim (balról) és Nadia Comaneci már Montrealban is szo­ros küzdelmet vívott az elsőségért. Kettőjük párharca a jövő évi prágai Európa-bajnokságon csemegének ígérkezik (ŰSTK felv.) | Gerhard Grimmer kitűnő küzdőszelleméről volt nevezetes. A fa­lu m világbajnokságon 1974-ben SO-es rajtszámmal indult az 50 kilométeres távon és aranyérmet nyert (CSTK felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom