Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)

1976-09-10 / 216. szám, péntek

Barangolás a múltban

Majdnem • harmincévesek

Évforduló előtt az Új Színpadon

Lassan a falusi ember életéből Is teljesen eltűnnek, kivonulnak azok a munkaeszközök, használati cikkek, bútorok, amelyek évtizedeken, évszázadokon keresztül hűséggel szolgálták elődeinket. Örökre el kell búcsúznunk tőlük. Padláson, kert elejében, ház sarkánál, talán érzik, tudják ezek a régi tárgyak Is, hogy hiába ragaszkodnánk hozzájuk, hiába vennénk őket Ismét kézbe, földet művelni, házat építeni, nem sokra mennénk velük, lemaradnánk a fölgyorsult világ mögött, llhe- gésünket se hallaná. Annak azonban bizonyára örülnek, hogy a feledésre hajlamos ember ma már egyre gyakrabban gyűjt-válogat belőlük, múzeumokba, tájházakba, sőt újabban lakásába is. Elsősorban azért, hogy mélyítse önismeretét, ismerkedjen a múlttal, elődei életével. Mert csak ezer ismeretében tudja igazán tisztelni, becsülni önmagát és másokat, a múlt és a jelen értékelt. És ha tárgyakat ment meg, szavakat is. Föléleszt, tovább éltet, tovább ad.

Milyen nagyszerű, csodálatos Is a szó! Mennyi lehetőséget, értéket hordoz méhében. Az is, amelyet a perifériára sodor az idő. Csak szív kell, és kéz, építő, sok minden születhet nyomában, ha elhangzik, és jó földbe hull. Somorján Honismereti Húz született — járom szavunk hívta életre.

— Harmadikos lányom egyszer azt kérdezte, ml a járom. Csodálkoztam, hogy nem ismeri. Persze, később rájöttem, hogy az idősebbek se nagyon tudják. Akkor született meg bennem a gondolat: valamilyen módon megmenteni Somorjának és környékének néprajzi emlékeit — mondja Presinszky Lajos.

A mag termékeny földbe hullott: a szóból gondolat épült, a gondolat pedig nagyszívű pártfogókat, cselekvő erőket gyűjtött maga köré. 1973 őszén a CSEMADOK somorjai helyi szervezetében csoport alakult, főleg pedagógusokból, Presinszky Lajossal az élen.

— Kidolgoztuk a tervet, és megkezdtük a gyűjtést, ösztönösen persze, hiszen járatlanok voltunk a néprajz világában. Gyűjtöttünk minden régi dolgot, ami a kezünkbe akadt. Több ezer példányban közzétett felhívásunkra a lakosság is részt vett a gyűjtésben. Bekapcsolódtak a diákok, hétvégén kocsival hordtuk el az iskolából az összegyűjtött anyagot.

Rövid idő alatt Somorja kifogyott a néprajzi tárgyakból. Irány Vajka, Doborgaz és Bacs- fa. Ebből a h4rom Duna menti faluból származik a kiállított anyag 60—70 százaléka. Előbb föltérképezték a terepet; a szenvedélyes gyűjtők heteken keresztül, a késő délutáni órákban, kocsival utaztak ki, sok udvarba benéztek, sok padlásra fölmásztak, hogy föl jegyezzék,

mit érdemes elvinni, elkérni. Aztán teherkocsi jött, tíz-tizenöt emberrel — és fölrakták a múltat. Már messziről fölismerték őket a három falu lakói; amikor meglátták a teherautót, nevetve újságolták egymásnak: jönnek a cirkuszosok. Vagyis a jó ügyre szabad idejét áldozó Végh László, Gyökeres György, Galambos László, Kotiers Roman és a többiek. És természetesen Presinszky Lajos, aki mindig mindenütt ott volt, szervezett, irányított, dolgozott, őszinte szavakkal fokozta a lelkesedést. Aki egyetlen nap sem feküdt le anélkül, hogy ne jött volna ki az alakuló-csinosodó Honismereti Házhoz.

— Ez év elején kezdtük meg az összegyűjtött anyag tisztítását, márciusban pedig a konzerválását. Nagy segítségünkre volt ebben a szakmai felkészültséget igénylő munkában dr. Bárt János, a kalocsai múzeum igazgatója, aki összesen 17 napot töltött nálunk, tanácsokkal látott el, és ő rendezte be a Házat — mondja Presinszky Lajos, majd megjegyzi, hasznos lenne, ha valamelyik lapunk foglalkozna a fa, a szövet és más anyagok konzerválásának tudományával. Annál is inkább, mert napjainkban rohamosan nő a magángyűjtők száma.

Az épület, amelyben a Honismereti Házat rendezték be, 1918-ban épült, 500 négyzetméternyi területen fekszik. Nem kevés munkával alakították át, újították föl a lelkes CSEMA- DOK-tagok, a tájegység népi kultúrájának fiatal és idősebb szerelmesei. Eddig több mint négyezer órát dolgoztak le társadalmi munkában. A kitűnő szervezőképességgel megáldott l’reslnszky Lajos pontos adatokkal szolgál, rögzített mindent, ami mostanáig történt.

— Többen, mint például Gyökeres Gyuri, Görcs Lajos, 120 —150 őrát dolgoztak itt, volt azonban, aki csak ötöt. löt, olyanok is, akiktől elvártam volna, hogy részt végyenek a munkában, hogy segítsenek.

Nem jöttek. Nagyon sokat dolgoztak viszont a gimnazisták és az alapiskolások, szervezett csoportokban jöttek. Megértésre találtunk az üzemekben és a szövetkezetekben, dolgozóik 35—40 ezer korona értékű munkát végeztek, szintén társadalmi munkában.

Letűnt világ elevenedik meg előttünk a hat kisebb-nagyobb, sajátos atmoszférájú kiállítási teremben és a kocsiszínben. Az ízlésesen, átgondoltan elrendezett csallóközi paraszti kultúra tárgyi emlékei megszólalnak, mesélni kezd minden egyes darab, amelyet megérintünk tekintetünkkel. Kalandozván a múltban, egy pillanatra megfeledkezünk a jelenről, arról is, hogy egy kerek órával ezelőtt tévéantennára szúrt lakótömbök árnyékában jártunk, suhanó autók között keltünk át a főutca aszfaltba bújtatott testén. A gyümölcsaszalók, pintő- hálók, teknővájók, csirkevarsák, konkolyozók, vagy más szóval triőrözők, zsomporok, homokfutók — elbűvölnek, fölforrósítják képzeletünket, Idézik elődeink kezét, arcát, testmozgását.

Közben kisfiú érkezik, ránt vissza a múltból. Cséphadarót szorongat.

— Már késő, fiam — mondja Presinszky Lajos —, nem tudjuk hova tenni. De azért hagyd itt, fölvisszük a raktárba.

A raktár a padláson van. Rengeteg régi szerszám, edény, dísztárgy, bútordarab. Számukra már nem jutott hely. Mert kellett — az eddig említetteken kívül — egy helyiség a „Somorja a középkorban“ címmel kiállított írásos emlékeknek; egy a „Somorja és környéke a kapitalizmus korában* című kiállításnak; egy a százéves somorjai tűzoltó szervezet, az STK sportegylet és a CSEMADOK helyi szervezetének történetét, életét dokumentáló anyagoknak; egy Tallós Pro- liászka István képeinek. „A munkásmozgalom és a szocializmus építésének szobájában“ pedig többek között azok a dokumentumok tekinthetők meg, amelyek hűen beszélnek arról,

mennyit változott Somorja az utóbbi harminc esztendőben.

Lám, mi születik egyetlen szóból, ha egy közösség ösz- szefog! Már az utolsó simításokat végzik, a konzerválás után udvaron száradó ladik is beúszik rövidesen a halász-te- rembe.

Presinszky Lajos — akiről most siessünk elmondani, hogy 36 éves, a Marxizmus—Leninizmus Dunaszerdahelyi Esti Egyetemének a vezetője, a CSEMADOK somorjai helyi szervezetének vezetőségi tagja — vágya teljesült, terve sikerült. Október 1-én, a választások tiszteletére, megnyithatják a Honismereti Házat.

Izgalmas utazásunk után, bú- csiizás előtt, további szép tervekről beszél a nagyálmú Presinszky Lajos. Hozzáértő, lehetőleg fiatal embert szeretnének a Honismereti Ház élére, aki szervezni tudja a további gyűjtőmunkát, gyarapítani a gyűjteményt. Beszél arról, mi miden létesül majd a tágas udvaron és a kertben. Ahol már beérett a gyümölcsfák termése.

BODNÄR GYULA

— Nemcsak az új évadra, hanem a jubileumi ünnepségekre is készülünk. Lélegzethez is alig jutunk — hallom a drót túlsó végéről.

— Néhány percük tán akad. Az induló évadról kellene előzetes.

Állványok, szerszámok között bukdácsolok föl a bejárathoz, ahol Tibor Lenský, a bratislavai Új Színpad titkára vár.

— Cslnosodunk — tárja szét a karját. Kívülről most olyan minden, mint három évtizeddel ezelőtt. Akkor is kőművesek meg mázolók dolgoztak Itt. Novemberre fejezték be az Alfa mozi átalakítását, akkor nyílt meg az Űj Színpad.

A szobájában újságklvágáso- kat, fényképeket nézegetünk. Bemutatók és más emlékezetes események elevenednek föl.

— Mozgalmas három évtized volt. Sokszor vitatkoztak rólunk é£ velünk, különösen társulatunk profiljáról. Nem véletlenül, hiszen országos viszonylatban is rendkívül széles a repertoárunk. Operettet, musicalt, drámát, mesejátékot játszunk, s legújabban irodalmi színpaddal is bővültünk. Sokfajta törekvés, sokféle stílus jellemzi a munkánkat.

Cseng a telefon, Dalibor Heger igazgató néhány percre szabad, mondja a titkárnő.

— Harminc év nem tartozik a kerek évfordulók közé, ám mégis jelentős jubileumnak számít életünkben, mert fölmérhetjük, mennyit valósítottunk meg céljainkból, miben maradtunk adósak. Sokféle igényt szeretnénk kielégíteni, úgy, hogy egyre magasabbra tesszük a mércét, s nem lépünk vissza onnan, ahova már eljutottunk. Ilyen elgondolások alapján állítottuk össze idei műsortervünket is. Csehov Sirálya lesz az első idei évadbeli bemutatónk. A Stúdió Színpadon ősbemutatóval kezdünk: Peter Kováčik Velencei képeslap című drámáját adjuk elő, amely az 1968-as eseményeket idézi föl. A további premiereink közül Zslvko Csingo macedón író A nagy viz, J. Webster A fehér ördög és E. Martin A házasság című drámájára hívom föl már most a figyelmet.

Ezután a színház külföldön is méltán népszerű zenei társulatának terveiről érdeklődöm az igazgatótól.

— A Manón Lescaut című zenés játékkal kezdünk, majd a Lengyel vér című Nedbal-mű kerül színre. A következő év elején szeretnénk bemutatni a Cyrano motívumaira épülő musicalt, amelynek szövegkönyvén jelenleg níég dolgoznak a szerzők. Nem feledkeztünk meg a legifjabbakról sem. Nekik Jaromír Jílek Hosszú, széles és éber című mesejátékát adjuk elő.

Az új évadban a Nyerges utcai Irodalmi Színpad is ehhez a színházhoz tartozik.

— Itt jelenleg a berendezéseket cseréljük ki, illetve újítjuk föl. Az új évadban irodalmi színpadi összeállításokat, szerzői esteket szeretnénk rendezni. Jő értelembe véve a kortárs költészetet propagálni, megfelelő művészi színvonalon. Most hagytuk jóvá a művészeti tanács névsorát, az ő feladatuk lesz a megfelelő re® Till Eulenspiegel címmel új musicalt írt Wilfried Hiller és Heinz Wunderlich. Szeptemberben mutatja be a hamburgi Gyermekszínház. Szófiában, az októberben megrendezendő nemzetközi gyermekfesztiválon, ez a darab képviseli majd az NSZK-t.

• Szovjet archeológusok egy Volga menti faluban az időszámításunk előtti II. századból származó szarmata sírban csontvázat találtak. Kiderült, hogy női harcos maradványaira leltek, akinek fegyverzete és pajzsa is mellette volt. De a nők úgy látszik, akkor sem tagadták meg magukat; volt

pertoár jóváhagyása és az átgondolt irányítás megszervezése.

— Változott-e a színészgárda?

— Martin Huba és Juraj Ku- kura az új évadtól a Szlovák Nemzeti Színházhoz szerződött, Viliam Polónyi pedig a nyit- ral színházhoz ment igazgatónak. Sorainkat ifjabb Emil Novák erősíti meg Martinból. Eny- nyi a változás.

A titkárnő lép be, kezében a jubileumi rendezvénysorozat műsorának frissen kinyomtatott példányával.

— Októberben és novemberben a prágai Na Vynohradoch Színház, a brnói Mrštík-fivérek Színháza és a martini társulat vendégszerepei. Ekkor láthatjuk majd a szkopjei Nemzeti Színházat, és a Moszkvai Operettszínház öt neves művésze is fellép az Űj Színpadon. Az ősszel az Oj Színpad zenei társulata is vendégszerepei külföldön. Október 16-án Stuttgartban adják elő a Cigánybárót, s a következő év elején a tervek szerint az NSZK-beli, valamint a holland és a belga nézők is megtekinthetik majd a Lengyel vért a bratislavaiak előadásában.

Az igazgató az órájára néz.

— Indulnom kell a minisztériumba. Ebben az ötéves tervidőszakban átalakítjuk, bővítjük a színházat, korszerűsítjük a műszaki berendezéseket. Nagy szükség van rá, hiszen 350 tagunk van, s ők csak nagy önfegyelemmel tudnak színvonalas munkát végezni ezen a zsebken« dőnyi területen.

Tibor Lenskýt még feltartom egy kérdéssel. A színház és a közönség kapcsolatáról szeretnék néhány lényeges dolgot megtudni.

— Kevés az olyan este, amikor nem játszunk telt ház előtt. Ez nagyon jó érzés, hiszen állandóan megbizonyosodhatunk arról, hogy a közönség szeret bennünket, támogatja törekvéseinket. Mi azonban még közelebb szeretnénk kerülni a nézőhöz, jóbarátként igyekszünk minél többet megtudni életükről, örömükről és gondjukról. Műsortervünk készítésénél ezeket a tapasztalatokat kellő mértékben figyelembe vesszük. A Slovnaft nemzeti vállalatban az egyik szocialista munkabrigáddal, Vítkovicén pedig Miroslav Exner bányászkollektívájával építettünk ki baráti kapcsolatot. Ezek a munkások rendszeresen látogatják előadásainkat, utána pedig so« kat beszélünk a látottakról.

Az ígért néhány perc helyett több mint egy óra telt el, amikor elbúcsúzom a titkártól. A folyosón Karol Vlach érdemes művész böngészi a faliújságot. Kérem őt, mondjon valami szépet, érdekeset az írásom végére.

— Hangzatos szavakat ne várjon tőlem. Örülök, hogy végre kigyulladtak a rivaldafények. Büszke vagyok arra is, hogy társulatunk már majdnem harmincéves. Remélem, továbbra is fiatalosak maradunk, tehát művészi munkánkban szüntelenül keressük majd az újat, a még jobbat, vonzóbbat, tartalmasabbat. Ha ez így lesz, akkor ennél szebbet, nemcsak mondani, hanem elképzelni sem tudok.

SZILVÁSSY JÖZSEF

ott egy bronztükör is, és néhány kozmetikai „segédeszköz“ maradványai.

® Az 1070. februárjában leégett spliti I-Iorváth Népszínház újjáépítése és kibővítése a jövő évben kezdődik meg Bozi- dar Rasica zágrábi műépítész tervei alapján. A munkálatok 1979 májusáig tartanak. A színház épülete, mint egyetemes értékű kulturális műemlék, védelem alatt áll

• Jevgenyij Mravinszkij szovjet karmesterről írt könyvet VI- talij Fomin zeneesztéta. A kiadvány a leningrádl Zenei Kiadó gondozásában jelent meg.

Presinszky Lajos, aki őszinte szavakkal fokozta a lelkesedést

(Prandl Sándor felvételei)

KULTURÁLIS HÍREK

Idézik elődeink kezét, arcát, testmozgását