Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-04 / 211. szám, szombat
» Kevesebben — többet Természetes törekvésünk, liogy elsősorban gabonából, de általában az élelmiszerből is fokozatosan önellátókká váljunk. Egyrészt azért, mivel az utóbbi években a világpiacon jelentősen megdrágult az élelmiszer, behozatala megterheli az állampénztárt és beszerezni sem mindig köny- nyű. Másrészt azért, mivel ásványi kincsekben nem dúskáló ország vagyunk, nagy tételekben importálunk nyersanyagot s ezen a téren változás nem várható. Ezzel szem ben az élelmiszertermelés alapanyagait idehaza is előteremthetjük. Ez föle? a mezőgazdaság feladata s csak örömmel nyugtázhatjuk ezen a téren az eímúlt években elért, nem egy vonatkozásban kimagasló eredményeket. Gondolunk elsősorban arra, hogy az 5. ötéves tervidőszakban az igen szép 34,5 mázsás átlagos hek- tárhozam összesen 46.8 millió tonna gabonát jelentett az országnak. Volt olyan év is, mégpedig 1974, amikor a gabonatermés mennyisége első ízben haladta meg a tízmillió tonnát és négy járás is túllépte az átlagos hektárhozam bűvös szintjét — az ötven mázsát. Ez jelentős mértékben köszönhető a nagyhozamú szovjet búzafajtáknak, amelyek — és erről talán az idén győződhettünk meg a legjobban — az embernek nagy segítségére vannak a nemegyszer kedvezőtlen időjárási viszonyok következményei leküzdésében. A tervidőszak végén. 1970- hez képest, teljes ötven százalékkal csökkent gabonaimportunk. A növénytermesztés és az állattenyésztési termelés évi 2,6 százalékos átlagos gyarapodása, ami az előző húsz esztendő fejlődésénél gyorsabb ütem, más vonatkozásban is éreztette áldásos hatását. Elég megemlítenünk annyit, hogy például a hús- fogyasztásban világviszonylatban a listavezetők közé sorakoztunk és ezen a téren lényegében önellátókká váltunk. Ugyanez vonatkozik a vajra, a tojásra, és a tejre. Mindezt, de sok minden mást is szocialista mezőgazdaságunk úgy érte el, hogy közben folyamatosan csökkent dolgozóinak szánia, mégpedig az 1970. évi 1 millió 213 ezerről 1975-ben 1 millió 86 ezerre. Ez is sokat mond! (gály) TIZENHÉTSZER AZ ELSŐ HELYEN Szaktudásból jelesre vizsgáztak A közúti forgalom növekedésével egyre nagyobb feladatok hárulnak a Csehszlovák Autójavító Vállalatra. A kelet-szlovákiai kerületben az igényes feladatok megoldása érdekében jól megszervezték a munkaversenyt a prešovl, poprádi, giral- tovcei, podollneci, košicei és Moldava nad Bodvou-i (Szepsi) üzemek között. Az elmúlt öt év alatt hússzor értékelték — negyedévenként — a vállalat üzemeinek gazdasági eredményeit, s tizenhétszer a szepsi részleg került az első helyre. Az idei év első negyedében úgyszintén ők nyerték el a vándorzászlót. Ezek az eredmények nem kerülték el a felsőbb szervek figyelmét. Az ötödik ötéves terv teljesítéséért megkapták „A XV. kongresszus kollektívája“ címet. felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából pedig a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsának elismerésében részesültek.-- Mi Szepsiben az állami vállalatok autóbuszait javítjuk, s azok közül is csak a városi forgalomban részt vevőket — tájékoztatott Keszi István, a részleg vezetője. — Nézze például azt ott, tegnap fejeztük be a javítását. Amint a rendszám- tábláról is látszik, Bratislavában szállítja az utasokat. A nagyvárosok autóbuszaival van a legtöbb munka, ezek vannak a legjobban „leélve“. A főváros után Kassáról kapjuk a leginkább megrongált járműveket. A 110 dolgozót foglalkoztató üzemben — ebből 12 az irodai dolgozók száma — évente átlag 150 autóbuszt javítanak meg. Az első hallásra talán nem tűnik soknak. Azonban figyelembe kell venni, hogy a motortól a belső berendezésig mindent újjá kell „varázsolniuk“, a késsel felhasogatott üléseket, a leszakított csengőket stb., s minderre egy busznál 2:4 munkanap, tehát alig 20 óra jut. — Ennek ellenére vannak még tartalékaink — tájékoztatott az üzemvezető. — A mi szakmánkban, ahol nincs szalagrendszer, csak a jobb szervezésről és a munkaidő kihasználásáról lehet szó. Az autójavítást nem lehet gépekkel nagymértékben korszerűsíteni, erre csak a megmunkáló-részlegünkön van lehetőség, ami azonban munkánk kisebb hányadát teszi ki. A javítás minősége és mennyisége nagyban függ az egyéni teljesítményektől, a mesterek tudásától. Amint az elején kitűnt, szaktudásból jelesre vizsgáztak a szepsi autójavítók. Tizennyolcszor már sikerült, s szeretnék minél előbb elérni a húszas számot, ami a vándorzászló elnyerését Illeti. Ha azt mondom: nem lesz könnyű — közhelyet írok le. Azonban feljogosít erre az a tény, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban az előző öt esztendőhöz viszonyítva 47 százalékkal növelik a termelést. — Azt kérdezte, milyen módon. Erre azt is felelhetném, hogy a válasz egyszerű, meg azt is, hogy még nem tudjuk. Egyszerűen azért, mert már szó volt arról, hogy műszakilag nem tudtunk fejleszteni, s a dolgozók számottevő növelésére sem számítunk. Marad tehát a munkatermelékenység fokozása. De hogy ezt miként érjük el, az majd menet közben derül ki. Mindenesetre sokat várunk a munkaversenytől, az újítóktól és a dolgozók felelősségtudatától. — Az utóbbi időszak átlagát tekintve tíz újítást adtak be évente dolgozóink — kapcsolódott a beszélgetésünkbe Dankó István, az üzem ifjúsági szervezetének az elnöke, akire az újítómozgalom szervezését, irányítását is bízzák. Nem véletlenül, hiszen az újítók főleg a SZISZ-tagok közül kerülnek ki, s legtöbbjük egyben párttag Is. — A legeredményesebbek között kell megemlítenem Eduard Cibula, Kiss Gyula és Szabad- ko József nevét, akik javaslataikkal főleg a munka megkönnyítésére, az alkatrészek felújítására törekednek. — Ez utóbbiakra pedig igen nagy szükségünk van — vette át a szót Keszi István. — Talán mondanom sem kell, hogy az alkatrészellátás gondjai bennünket sem kerülnek el. Ha a jövőben igényeinket csak 80 százalékra tudják kielégíteni a szállítók, a többit már saját erőnkből fedezzük, s akkor nem okoz majd gondot a terv teljesítése. Az első félévben ez eddig sikerült, a bruttó termelés tervét 102,7, a bevételi tervet pedig 123,4 százalékra teljesítettük. A következő számot szándékosan hagytam írásom végére: egy autóbusz generál javítása — ülések kicserélésével együtt — 185 000 koronába kerül. Arra gondolok, mennyi pénzt lehetne megtakarítani, ha a rongá- lókkal szemben erélyesebben lépnénk fel mi, az oly sokszor közömbös utasok. MALINÁK ISTVÁN A TÖRTÉNELEM FORMÁLÓI A HARCOS MÜLT $ A KOMMUNISTA HELYTÁLLÁS Csallóköz népének az első világháború végéig nem volt semmilyen szervezete, melybe tömörülve egységesen küzdhe- tett volna jogaiért. Felső-Csal- lóköz akkori járási központja, Šamorín (Somorja) magán viselte a kizsákmányoló társadalom valamennyi ismertetőjelét. A háborúból hazatérő mezőgazdasági munkások 1918 decemberében megalakították a szociáldemokrata pártot. A szegény földmunkások csakhamar rádöbbentek arra, hogy ez a párt nem az ő érdekeiket képviselte, megalkudott a burzsoáziával. Patócs Gábor a fronton ismerkedett meg a forradalmi eszmékkel, ott olvasta először Lenin műveit. A húszas évek elején kapcsolatba került a bratislavai kerületi pártközponttal. A kommunista párt kerületi küldöttei — Nagy Gyula, Szeidler Ernő kerületi párttitkár, Major István, Steiner Gábor — gyakran látogattak So- morjára, ahol népgyűléseken ismertették a tömegekkel a párt céljait. A pártba 1923 január elején lépett be, s megbízást kapott a helyi pártszervezet megalakítására. Ebben az időben a párt eszméi egyre népszerűbbek és vonzóbbak lettek, mivel az elnyomott rétegek rádöbbentek arra, hogy a tőkések félrevezetik őket. Ilyen módon a kommunista párt programjában látták az egyedüli kivezető utat súlyos helyzetükből. Az öt alapító tag: Patócs Gábor, Bokor Ferenc, Sidó István, Bogár Ferenc és Szabó Ferenc neve így került az itteni munkásmozgalom krónikájába. A taglétszám rövid időn belül hatvanra szaporodott és a kommunisták az 1927. évi választásokon 320 szavazatot kaptak és hat képviselőt küldtek a városi tanácsba. A tagok többsége földmunkás, kisiparos, vagy segédmunkás volt. Sikeresen terjesztették a néptömegek körében a szocialista eszméket, amiről az is tanúskodik, hogy a párt központi bizottságának megbízásából ismertették a dolgozókkal a „Németország a forradalom előestéjén“ című kiadványt, mely a forradalomhoz vezető utat jelölte meg. A pártszervezet aktivitását és a tömegekre gyakorolt befolyását az NOSZF hatodik évfordulójának tiszteletére összehívott népgyűlés bizonyítja. Az emlékezetes összejövetelt a Koronavendéglőben rendezték meg „Egységben az erő“ jelszó jegyében. A népi zenekar bevezetőként eljátszotta az Interna- cionálét, majd szavalat és ünnepi beszéd következett, melyet Szeidler Ernő kerületi párttitkár mondott. Beszédében megemlékezett a Párizsi Kom- münről, az NOSZF-ról és a fiatal szovjet állam viszonyairól. A telt ház vendégeit e szavakkal szólította a burzsoázia elleni harcba: „Az orosz proletariátus nem áll meg győzelmes útján. Véghezvitte a szocialista forradalmat annak ellenére, hogy a nemzetközi reakció ösz- szeesküdött ellene. Szovjet- Oroszország a mi barátunk és példaképünk.“ A somorfai bíró jelentésében megállapította, hogy a kommunista eszmék rendkívül nagy népszerűségnek örvendenek. A hatóságok később lázító okokra hivatkozva csak ritkán engedélyezték a nyilvános gyűlések megtartását. A föld- és az erdőmunkások helyzete a városban és környékén, a gazdasági válság idején egyre súlyosbodott. A párt ekkor még szorosabbra fűzte sorait, harcot hirdetett a burzsoá rendszer embertelen politikájának leleplezésére. Ebben az időben tüntetéseket és sztrájkokat szerveztek a munkanélküliek megsegítésére. A kommunista párt javaslatot terjesztett elő, melyben kérte, hogy a helyzet azonnali megjavítása érdekében adóztassák meg a város gazdag polgárait, s az így szerzett összeget fordítsák a munkanélküliek megsegítésére. A javaslat az illetékeseknél süket fülekre talált, de a párt tekintélyei a néptömegek körében állandóan növekedett. Amikor Füle Lajos vezetésével a párt megszervezte az erdőmunkások sztrájkját, a burzsoázia sajátos taktikához folyamodott. Arra hivatkozott, hogy a környező falvak erdőmunkásai olcsóbban végzik el a favágást, ezért nem hajlandó béremelést eszközölni. A munkások azonban a párt vezetésével egységesek voltak, egyesítették erejüket, s nem árulták el egymást. Ezért a sikeres akciójukért Patócs Gábort 14 napi elzárással sújtották, mert állítólag megfélemlítette a munkásokat, akik olcsóbban is elvégezték volna az ölfavágást. Gábor bácsi előszeretettel beszél arról, milyen nagy gondot fordítottak a párt sajtótermékeinek propagálására, valamint az agitációs tevékenység fellendítésére. A Munkás elismert és népszerű újság volt körükben, melynek minden példányát eladták. Harcot indítottak a kommunista vezetők és képviselők üldözése és bebörtönzése ellen. A községi választásokra önmaguk készítették a plakátokat. Ebben a munkában a Bartal házaspár, Bartal János és Bartal Matild jeleskedett. Bartalné ezenkívül a nők körében végzett értékes agitációs munkát, őket nyerte meg a párt politikájának. Lengyel Imre, Pörge József neve szintén ösz- szeforrt a munkásmozgalommal. Dömötör Ferenc az Ifjúmunkások körében fejtett ki aktív munkát, sztrájkot szervezett a malommunkások körében. Dömötör Teréz pedig mint kerületi aktivista dolgozott a pártszervezet részéről. Szívesen emlékezik vissza az emlékezetes május elsejl felvonulásokra, melyeken a „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ „A jövő a miénk“ jelszavakkal vonultak fel. Mivel a somorjai pártszervezet egyben az akkori somorjai járás legerősebb szervezete volt, fontos összekötőkapocs szerepét töltötte be a járás többi pártszervezetével való együttműködésben. Patócs elvtárs részt vállalt a környező falvak pártszervezeteinek megalakításában. 1925-től 1938-ig a somorjai lárási pártvezetőség elnöke volt, így közvetlen kapcsolatban volt a járás munkásmozgalmával. Jó együttműködés alakult ki közöttük, egységesen léptek fel a közös ellenség ellen. Deszkás János a hubicei (gombai), Zslgó Mária a Zlaté Klasy-1 (nagymagyari) pártv alapszervezet és a többi község pártvezetői gyakran fordultak meg Somorján. Itt tartották a pártiskolázásokat is, melyeken a központi lektorok, Róth Imre és felesége, Józsa Ferenc, Gobár Ervin a párt feladatairól és programjáról adtak elő. A pártszervezet az 1932-es választásokon a szegény rétegek védnökeként indult, egyedül ismerte fel a válság okát, és mutatta meg a belőle kivezető utat. Az eredmény egyöntetűen a tömegek bizalmának a növekedését bizonyította, hiszen 502 szavazatot kaptak, így kilenc képviselőt küldtek a tanácsi hivatalba. Ezzel párhuzamosan rohamosan emelkedett a taglétszám, mely ekkor már megközelítette a kétszázat. A fasizmus veszélye ellen nyílt harcot kezdtek, s elítélték a Magyar Revíziós Liga tevékenységét. Kiálltak a köztársaság megvédéséért s szembeszálltak a Horthy-féle Magyarországhoz való csatolás gondolatával. Az 1938-as választásokon a Népfront listáján közösen indultak a szociáldemokrata párttal. Mindez már nem segített, a köztársaságot már nem lehetett megmenteni, mivel a burzsoázia ismét elárulta a munkásosztály érdekeit. Hangja komorrá válik, amikor a megszállás éveiről esik szó. A pártszervezet 1942-ig illegalitásban tevékenykedett. Patócs elvtársat 1938 decemberében rendőri felügyelet alá helyezték, engedély nélkül nem hagyhatta el a város területét. 1942-ben a kistarcsai internáló táborba szállították, majd onnan a garanyi táborba került. Hazajövetelét az előretörő szovjet csapatoknak köszönhette. Amikor Somorja 1945 április elején felszabadult, rövidesen újjászervezte a pártszervezetet. A Győzelmes Február után új hittel fogtak hozzá az országépítéshez a kommunisták. A pártszervezet élére 1952-től ismét Patócs elvtárs került. Az addig csupán mezőgazda- sági lellegű kisváros elindul a rohamos fejlődés útján. Patócs Gábor elvtárs magas kora ellenére még jelenleg is részt vállal több tömegszervezet munkájában, a helyi párt- szervezet elnöki tisztségét ma is ő tölti be, eljár a fiatalok közé. Beszél a pártszervezet több mint fél évszázados, megpróbáltatásokkal teli munkájáról. Napjainkban a CSKP 55 éves múltját és a regionális munkásmozgalom történetét ismerteti a fiatalokkal, figyelmüket a múlt haladó hagyományainak ápolására és a CSKP XV. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósítására összpontosítja. SVINGER ISTVÁN 1574 új lakás épült a legutóbbi megbízatást időszakban Prievidzán. Ez 68 lakással több, mint ahogy azt a választási program előirányozta. Nagymértékben fejlődött a járulékos beruházás is. Két iskolát kibővítettek, továbbá új alapiskola, gimnázium, két óvoda és bölcsőde, valamint külön- féle üzletek épültek. Felvételünkön az új gimnázium épülete látható. (Felvétel: L. Lofaj — CSTK) IX. 4.
