Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-14 / 37. szám, Vasarnapi Új Szó
A KREMNICA1 PÉNZVERDE MÚLTJA ÉS JELENE A hírneves Kremnica (Körmöcbánya ) a hét közép-szlovákiai bányaváros egykori reprezentánsa a Könnöci völgy felső csücskében, a vulkanikus Könnöci hegység közepében fekszik. Olyan vidéken, amely valamikor rendkívül gazdag volt arany- és ezüstércben. Elsősorban e két nemes fémnek köszönheti a város létrejöttét és gyors fejlődéséi, felvirágzását. A bőséges színesfémkincsen kívül mindenekelőtt a ví? zi energia és a bő fakészlet volt az alapfeltétele annak, hogy a városban magas fokra fejlődhetett a bányászat, a kohászat és később a pénzverés. A piactér gótikus házait, csodálatos díszportáljait nézegetem, amikor a kettős erőditésű „belső“ kapun elém kanyarodik egy turistacsoport. Hatvanas férfi magyarázza a város történetét. A turisták a pénzverde felé tartanak. Hozzájuk csatlakozom és bekapcsolom kis táskamagnómat. — A Körmöcröl szóló első írásos feljegyzés — magyarázza a vezető — 1328-ból származik. Abból az évből, amikor Károly Róbert anjou király szabad királyi várossá nyilvánította és kiváltságokkal ruházta fel. A privilégium megadása olyan jogi aktus volt, amely a környék többi bányavárosa főlő emelte, az aranybányászat fővárosává avatta a céhekbe tömörült iparosok és a bánya- vállalkozók (walbürgerek) települését. Az uralkodónak több oka volt rá, hogy önkormányzatot és más szabadságjogokat biztosítson a városnak. Minde- nekfülött az akkori Magyarország zilált pénzügyének újjászervezése, a nemes fémek fölötti királyi monopólium megszilárdítása és nem kevésbé a rövid idő alatt gazdag bányavárossá lett helység pénzügyipolitikai kihasználása. — Megengedi, kérem? — fordulok a vezetőhöz. — Legyen szíves, beszéljen Károly Róbert reformjairól. — Nagyon szívesen, ha velünk tart... Károly Róbert egész sor reformot vezetett be. E reformok célja az volt, hogy a régi Magyarországot a többi fejlett európai állam színvonalára emelje. Ám ez igyekezet sikerének elsődleges feltétele csakis a teljes értékű, versenyképes pénz lehetett, amelyet az ún. „nagy pénzreform“ — 1323—42 — időszakában hoztak forgalomba. Ezért alapították meg 1329- ben a körmöci pénzverdét is, amely immár 650 esztendős fennállása óta nemcsak európai, hanem világhírnevet szerzett. Körmöcöt, az egykori vezető bányavárost ma is annak a pénzverdének a székhelyeként ismerik a világban, ahol a pénzváltók által szívesen látott és nagyra becsült „magyar aranydukátot“ verték. Fejlett nemesfém-bányászata és pénzverdéje révén a város a 14. és 15. században élte virágkorát. A 15. század közepén 40 bányamalom és 12 kovácsháraor működött Körmöcbányán. Közben az Állami Pénzverde kapujához érünk. Elbúcsúzom a csoporttól. Én bemegyek a kapun, a turisták pedig folytatják kőrútjukat a téren. Ami a múltat illeti, még el kell mondanunk, hogy a város bányaipara a 16. századtól ha- nyatlani kezdett és a hanyatlást már nem tudta megállítani az államkincstár bányászat iránti hirtelen feléledt érdeklődése sem. Az arany- és más színesfém-bányászatnak — amitől a pénzverde sikeres működése függött — meg a város fejlődésének sem kedveztek a 17. századi rendi felkelések. Noha a 18. században — a közviszonyok némi stabilizálódása és a bányászat ideiglenes prosperitása folytán — ismét fellendült némileg a város, 15. századi aranykora nem tér vissza többé. A bányaipara a 19. század második felében hanyatlik a legmélyebb pontra, amikor a városi kohó is leáll. Oj iparágak szereznek elsőbbséget maguknak. A város természetesen gazdag építészeti és kulturális múlttal is rendelkezik, de arról itt most nem beszélhetünk. Bánya- és kohóiparának is csupán azért idéztük fel néhány történeti vonatkozását, hogy könnyebben megközelíthessük a pénzverde kialakulását, a nagyhírű pénzverde múltját és jelenét. Minthogy a fémpénz készítése mindig a bányászat függvénye volt, annak változó fejlettségi fokával együtt élte a pénzverde is tevékenységének sikeres, vagy kevésbé sikeres korszakait. Egy viszont tény, hogy a Körmöci Állami Pénzverde fennállásának több évszázada alatt még sohasem állt le, sohasem szakította félbe a munkáját, kivéve azt a 11 hónapot 1945-ben, amikor a háború okozta sérüléseit kellett helyrehozni. A Körmöcbányái Állami Pénzverde ma aranykorának újabb reneszánszát éli, amit már a szocialista Szlovákia biztosít számára. 1946. februárja óta — amikor egy addig nem látott új korszakban ismét megkezdte működését — termelése csaknem megtízszereződött. — Mit jelent ez a termelés- növekedés számokban kifejezve? — kérdezzük a vállalat diszpécserétől, Árpád Juristól. — Azt — válaszolja a diszpécser —, hogy míg 1946-ban 15 millió korona értékű terméket állított elő üzemünk, addig ma évi termelési értéke 122 millió. Árpád JuriS egyike a vállalat legrégibb alkalmazottainak. Még 1950-ben került a pénzverdébe. Életének negyedszázada a vállalat történetének negyedszázada is egyben. Számos munkaszakaszon dolgozott, mielőtt megtették volna diszpécsernek. Gazdag tapasztalata — hatalom, a tudás hatalma. Nem lehet tőle olyasmit kérdezni, amire nem tudna pontos választ adni. Szavai nyomán minden lényeges dologra fény derül. — Milyen részlegei vannak üzemüknek? — kérdezem. — Erre a kérdésre tulajdonképpen nem volna szabad válaszolnom, de hogv olvasóiknak némi elképzelésük legyen a „pénzcsinálásról“, egy-két dolgot mégis elárulok. Szóval a pénzveréshez nemcsak arany és kalapács kell, hanem sok minden más is. — Csakugyan... talán érdekelni fogja olvasóinkat, készítenek-e még ma is pénzt aranyból? — Az túl drága pénz volna. Nálunk fizetőeszközül szolgáló pénzt 1934—38 között verlek utoljára araríyból. De ehhez a kérdéshez majd még visszaté rek,.. Szóval mi is kell a pénzgyártáshoz? Elsősorban jó- minőségű anyag és szerszámok. Mi itt színesfém ötvözetekből — vörösréz, sárgaréz, nikkel, cink, brtJnz, alumínium ötvözetéből — és nemesfémekből (elsősorban ezüstből | verjük a pénzt. Természetesen nem kézzel. A kézi pénzverés még a 16. században megszűnt. Modern pénzverő gépekkel dolgozunk. És az alapanyagot — ami igen fontos! — a saját kohónkból kapjuk. Ezzel kevés pénzverde dicsekedhet Európában. De van saját szerszámkészítő részlegünk is. Egyébként elsősorban ennek a két egységnek köszönhetjük, hogy viszonylag magas a munkatermelékenységünk. — Persze, a többi üzemrészleg sem kapcsolható ki a munkamenetből. — Az üzem lelke a pénzverő részleg... De — az előkészítő egységek közül — nagyon fontos a hideg és meleg hengermű, meg a művészeti osztály is. — Ebben a pénzverdében, gondolom, csak az ország fémpénzállománya készül. Hol gyártják papír bankjegyeinket? — Azt nem tudom, kérem. Annyi bizonyos, hogy nem itt... — Bár — ahogy mondani szokták —, pénzből élünk, nemigeu képzelhető el, hogy egy ilyen aránylag nagy pénzverde — amely három műszakban üzem§J — csak hazai pénzt gyártson. — Úgy is van. Nemcsak hazai „aprópénzt“ verünk. Termelési tervünknek és kapacitásunknak megfelelően közli, hogy véget ért a vezetőségi értekezlet. —i És az engedély? — kérdezem feszült várakozással. — Megkapja, kivételesen... — válaszolja mosolyogva. Varcholík irodavezető a kísérőm. Élénk tekintetű, gyors- beszédű, 45 év körüli fekete férfi. Ö is kitűnő ismerője a pénzverő szakmának, hiszen ötvenhat óta a pénzverdében dolgozik, és az elmúlt húsz esztendő alatt jó ideig munkás, majd mester s több üzemrészleg vezetője is volt. A technológiai folyamatnak megfelelően végig vezet csak- nem az egész üzemen, és közben mindenről szakraagyaráza- tot ad. Legelsőnek a művészeti tervezőosztályt mutatja be. Innét indul el minden. Mert a pénzt, az emlékérmet, a címert, a jelvényt — ami a gyárban készül — először meg kell tervezni. A művészeti terveket részben az itt dolgozó művészek készítik, részben külső munkatársak. — Ha egy emlékéremre vagy pénzegységre külső művésztől fogadunk el tervet — mondja Peter szobrászművész, az osztály vezetője —, azt ml idomítjuk az üzem műszaki adottságaihoz, hogy kivitelezhető lehessen. A falon és a vitrinekben ott sorakoznak a pénzverdében készült különböző időkből való legszebb és leghíresebb emlékérmek, dombormű-címerek. Az üzem öntödéjében erős sistergés fogad bennünket. Éppen most csapolják a réz-nikkel ötvözetet, amelyből a fém ötkoronás készül. A folyékony fémet négyszögletes formákba öntik, ahol kihűlve kokillák lesznek belőle. Súlyuk 80 -100 kilogramm. A kokillák aztán a szomszédos meleg liengerdébe kerülnek, hogy 6—8 méter hosszú lemezekké hengereljék őket. A lemezeket aztán hosszú csíkokra szabdalják, és tovább hengerük olyan vastagságúra, amilyen a gyártandó pénzérme vagy más termék lesz. Innét a hideg hengerdébe kerülnek további megmunkálásra. A szabdaló részlegben aztán körvagy négyszög- esetleg téglalapalakúra vagdalják, aszerint, mi készül majd belőle. Csak a pontosan megmunkált és előkészített érmék kerülnek a verőrészlegbe. Természetesen maga a pénzverés külföldi megrendeléseket is elfogadunk. — Szocialista, vagy nyugati országoknak gyártanak pénzt? — Szocialista országoknak is, tőkés államoknak is. Tavaly például Lengyelországnak vertünk — ha jól emlékszem százezer zlotyi. De nyugati országok is szívesen rendelnek nálunk, mert mi aránylag olcsón és jól dolgozunk. A fejlődő országok közül eddig Tunisznak, Marokkónak stb. gyártottunk pénzt, jelenleg algériai centimét verünk. A szobába, ahol beszélgetünk, belép Varcholík ján, az igazgató irodájának vezetője és a legérdekesebb és legizgalmasabb az egész munkamenetből. A pénz kétféleképpen készülhet: pénzverőgépeken és hi- degsajtoló-préseken. Mindkét esetben — hidegen, egyetlen ütéssel vagy nyomással. A lényeg az, hogy az érem — vízszintes vagy függőleges helyzetben — két pénzverő forma közé kerül, amelyek közül az egyik a színoldalát, a másik a hátlapját nyomja ki, egyetlen ellentétes irányú mozdulattal. A kész pénzérmék úgy potyognak egy csövön a gép alatt álló ládába, akár az aranyló búzaszemek a cséplőgép alatti zsákba, önkéntelenül belemarkol az ember a friss, még meleg pénzcsomőba, és megsodor- gatja az ujjai között, éppúgy, mint a búzát, hogy megállapítsa, milyen is a minősége A selymesen kézbe simuló aranyvagy ezüstszín „pénzt érmés“ tapintása éppoly kellemes, mint a friss terményé. A pénzverde hazai pénzegy- ségeink közül jelenleg az új t/zfi! lérest és az ötkoronást gyártja. Hogy naponta hány ezer darab készül el belőlük, az gyártási titok... A húsz és az új ötvenfilléreseket meg a két koronásokat már legyártották. Az egykoronás és ötfillé rés kicserélésére később kerül sor. — Ogy hallottam, a papír tízkoronások helyett Is fém-tízeseket bocsátanak ki — jegyzem meg. — Fém tízkoronások verése ez ideig nem szerepel tervünkben — felelt határozottan kísérőm. Odahajolok az egyik gépkezelő lányhoz. Tizenkilenc-húsz éves lehet. Túlkiabálom a zajt: — Milyen érzés pénzt csinálni, kislány? — Nem rossz, de semmi különös. Olyan munka ez is, mint bármi más. Csak az elején hozott izgalomba a sok pénz látása. — Ismeri a titkot, otthon is megpróbálta már a pénzverést? Rám villantja nagy szürke szemét. — Azt nem szabad ... — És mennyi jut magának ebből a nagy zsákból havonta? — Ezernyolcszáz, ezerkilenc- száz. Mikor mennyi a munka. (Az öntödében és a két hen- gerdében háromezren felül keresnek a férfiak.) A verő- és sajtolórészlegből a pénz ismét osztályozóba kerül, ahol éles szemű asszonyok minden egyes pénzdarabot alaposan megtisztítanak és megvizsgálnak. A hibás példányokat különválogatják, a sikerültek a csomagológépekhez kerülnek. Persze, a hibátlan és hibás pénzzel egyaránt pontosan el kell számolniuk. Ez a részleg már akár bankfióknak is tekinthető. Szembetűnő, hogy az üzemben milyen sok a fiatal és a nő. Amint később a személyzeti osztályon elmondták, a pénzverdében az átlagéletkor 35 év. A nők—férfiak megoszlása megközelítőleg ötven százalék. A munkások 95 százaléka megfelelő szakképesítéssel bír. E tekintetben nagy segítségére van az üzemnek saját iparita- nuló-központja és a városi iparművészeti középiskola. A pénzverde jövője felől Tekel Alexander mérnököt, a vállalat igazgatóját kérdezem. Az igazgató szintén fiatal ember. A negyvenen innét járhat még. — Milyen változások, fejlesztések előtt áll a pénzverde? — Tovább tökéletesítjük majd a megmunkáló gépállományunkat, még magasabbra emeljük dolgozóink szakképzettségét. — Az egységvezetők úgy tájékoztattak, hogy már szűk az üzem kapacitása. — Ez igaz is. A következő ötéves tervben jelentékenyen növeljük majd kapacitásunkat: még egy pénzverő részleget építünk. — Sok sikert a tervek megvalósításához. KÖVESDf JÁNOS Ami« Foltánnvá a kész tíxfilléreseket ellenőrzi ffot« CSTK*
