Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-11 / 134. szám, szerda
A SZOCIALISTA BRIGÁD ROSTÁS ILONA ÉS A MUNKAKÖZÖSSÉG A levicei (lévai) gyapot- üzem egyik szocialista munkaközössége „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Brigádja“ nevet viseli. Vezetője kezdettől fogva a kommunista Milán Rajnoha, akitől megtudom, hogy a főleg szövőnőkből összetevődő 75-tagú kollektíva 1973 szeptemberében alakult meg. A nődolgozók igen becsületes munkát végeznek, de stabilizálásuk gondot okoz. Évente 8—10 nő megy szülési szabadságra s annak letelte után nem mindegyik megy vissza a szövődébe. Az üzemnek nincs bölcsődéje. A város egyik bölcsődéjében ugyan előnyben részesítik (azazhogy részesítenék, ha lenne helyük) az üzemben dolgozó asszonyok gyerekeit. A munkarészlegre tehát minden évben új erőket is felvesznek. Ezek fiatal lányok, akik éppen kitanulták a szakmát. Bekapcsolódásuk a kollektívába négy öt hónapig is eltart. Kb. ennyi idő kell ahhoz is, hogy megfelelő gyakorlatot szerezzenek. Ezért gondot okoz a termelés megszervezése. hiszen éventj mintegy 15—20 új munkaerőt vesznek fel. A brigád (a vezetője is) tagjai általában fiatalok. Némely fiatalt a párt#- szervezet kiszemelte tagfelvételre. A 20 éves Rostás Ilona a legjobbak közé tartozik a kollektívában. A brigádvezető szerint Igen közkedvelt és segíti munkájukban a kisebh gyakorlattal rendelkezőket is. A szombatokon megtartott rendkívüli műszakokban szívesen vesz részt. Sőt, másokat is meggyőz a feladatok fontosságáról. Részt vesz a piros és a kék szalagért folyó minőségi versenyben, melyet félévenként értékelnek. A piros szalag elnyerője 300, a kék szalag elnyerője 150 korona jutalomban részesül. Legutóbb éppen Rostás Ilona nyerte el a piros szalagot s ez egyben azt jelenti, hogy 140 szövőnő közül a legjobb eredményt érte el. — Szeretem a kollektívát — mondja a karcsú, barna lány. — Már négy éve az üzemben dolgozom. A betanulás két hónapig tartott. Ha nem tőle hallanám, talán el se hinném, hogy kez-detben — amíg megtanulta a gépek kezelését, s amíg megszokta a munkáját — sokat pityergett. Ma pedig így vall a munkájáról: — Szép munka és nem is fárasztó. Sokkal nehezebbnek képzeltem. Azt szeretem, ha jól mennek a gépek, s ha nem szakad a szál. Ez függ a páratartalomtól is. Az egyik anyag jobban, a másik kevésbé bírja a páratartalmat. Ha a fonál elszakad, a gép magától megáll. Ilyenkor megkö* töm az elszakadt szálat, beindítom a gépet. Egyszerre 10 gépet kezelek. Egyik héten reggel 6-tól dolgozom, a másikon délután 2-től. A keresetemmel is elégedett vagyok, a múlt hónapban tisztán 1400 koronát kerestem. Más gépeken ennél többet is lehet keresni. Munkahelyemre Csatáról vonattal járok be. Az utazás egy órát tart. A szövőgépek fülsiketítőén zakatolnak. Erről Rostás Ilona ezt mondja: — Munka közben vatta van a fülünkben. A gépek zaját már megszoktuk. Beszélgetni is tudunk a zajban. Erre azonban csak akkor van időnk, ha jól mennek a gépek, ha nem szakad a fonál. — Mivel zajban dolgozik, biztosan vágyik a csendre — jegyzem meg. Elmosolyodik: — Szeretem a csendet, de a zajt már annyira megszoktam, hogy az autók búgása sem zavar. Sőt, a rádiót is jó hangosra csavarom, amikor zenét hallgatok. Imádom a zenét. Ezen kívül szeretek hímezni, kivarrni. Rostás Ilona azok közé a nődolgozók közé tartozik, akik nem akarnak megválni a sző vőgépektől. — Szeretném meggyőzni a vőlegényemet, hogy férjhez menés után is engedjen bejárni a munkahelyemre. A vőlegényem Csatán, a szövetkezetben dolgozik, de jelenleg katona. Rostás Ilona összeforrt a brigáddal, melynek egyik példás tagja. Munkaközösségének figyelemre méltó eredményei lelkesítik, s ez érthető, hiszen az ő helytállását is dicsérik. FÜL0P IMRE PÁRTOS ÁLLÁSFOGLALÁS A KOMMUNISTÁK SZAVA A TÚRNA N/BODVOU-I CEMENTGYÁRBAN • MÉRCÉJÜK: A TERVTELJESÍTÉS • A LELKES FIATALOKRA ALAPOZNAK • A PÉLDA MUTATÁS EREJE Akik a Krasznahorkán keresztül vezető autóúton közelítik meg Kelet-Szlovákia metropolisát, rendszerint a Szoroskőtől kitárulkozó Szádellő élményt nyújtó völgyében is szívesen elidőzgetnek. A meredek sziklákkal övezett völgykatlan csinosodó falvai, a táj bővizű halastavai, a kopár hegyoldalak lábánál létesített szőlő- és gyümölcsligetek az év minden szakában egyaránt vonzzák a látogatót. Az igazat megvallva/én is engedtem a számomra mindig újat rejtegető táj kifürkészhetetlen csábításának. Ezúttal a szepsi síkság kapujában ágaskodó Túrna n./Bodvou (Torna) Cementgyárának kolosszusa és a csarnokaiban lüktető élet ritmusa kötötte le érdeklődése met. Néhány évvel ezelőtt, amikor erre jártam, még javában folyt itt az építkezés. A portáldaru kon és a bulldózerok nyergében fiatal, markos, napbarnított arcú legények vitték a prímet, s szinte egymás teljesítményét múlták felül, hogy mielőbb átadhassák rendeltetésének e táj és az építőipar számára oly fontos jelentőségű büszke alkotásukat. — Nekem az a véleményem — kötötte csokorba véleményét Jozef Vavrek elv társ, a személyzeti osztály vezetője —, hogy az építés folyamatos kimenetelére inkább a becsvágy hatott kedvezően, mert a munkások zöme a meginduló új gyárba gravitált. Én is köztük dolgoztam, munkásként kezdtem, így hát jöl ismerem szem leletüket. Egyébként az építkezés folyamán ezt az elvet az üzemi pártszervezet is támogatta. A célt sikerült elérnünk. Törzsgárdánk zömét a környék falvaibói verbuválódott, nálunk kezdő fiatal munkások alkotják, akiknek az átlagos életko ra a 32 évet sem haladja meg. A több mint négyszáz munkást foglalkoztató üzem dolgozói tavaly februárban indították be a motorokat és megkezdték a termelést, s nyomban az első áruszállítmányokat is útnak indították. Ezt megelőzően ko moly feladat elvégzése hárulta kommunistákra. Meg kellett erősíteni a csekély létszámú üzemi pártszervezetet, hogy a párt befolyása, tekintélye és 1975 VI. 11. Vavrek Jozef vezető szerepe együtt érvényesüljön mindjárt az induláskor. — Ezt a szempontot egy pillanatra sem tévesztettük szem elől — emlékezik vissza Fecske Milán elvtárs, az üzemi pártalapszervezet alelnöke, aki az alapkőletételtől kezdve lelkes szószólója volt a gyár építésének. • Az osztályöntudatos, legjobb dolgozókból feltöl- töttük az alapszerv ezetet, a kommunistákat rátermettségük szerint osztottuk el az üzem- részlegeken, egyúttal mindenki pontosan megjelölt pártmegbízatást is kapott. Büszkén mondhatom, hogy ma 72 kommunista és tagjelölt segíti az üzemi pártalapszervezet tevékenységét, akik példát mutatnak a társadalmi feladatok teljesítésében és az öntevékeny munkában egyaránt. Ilyenek közé sorolta Ján Megyesit, a rotációs kemencék javítócsoport jának vezetőjét, aki működési területén és a párta la pszervezet bizottságába n ereje teljével, tudása legjavával munkálkodik fáradhatatlanul. — No, no! — int óvatosság ra. — Az utóbbi körül nincs még minden rendben .. . A JOVO MEGÁLMODÓJA. M Molnár János moszkvai felvétele Megyesi Ján . .. ?? — ... Persze nem a szakmai tudással, inkább az erre jogosító okmánnyal vannak bajok — mondja nyomatékosabban. — Szakmunkásigazolványom van, de a státus betöltése műszaki középiskolai képesítés megszerzését írja elő. Az ifjú kommunista csoport- vezetőt és párbizottsági tagot érezhetően aggasztja valami. Persze nem olyan ember ő, aki titkát leplezni akarná... — Egyébként nincs is palástolni valóm — igyekszik türtőztetni indulatát. — Mert nyílt titok, hogy a tervet az idén sem teljesítjük hlánytolla- nul. De erről nem ml tehetünk. A cementgyári berendezéseket szállító és szerelő vállalat dolgozói. felületesen végezték el munkájukat, s most mi ennek isszuk a levét. Tavaly például .mindjárt az induláskor száz esetben fedeztünk fal rendellenességeket a berendezések működésében. El lehet képzelni, milyen technológiai zavarokat váltottak ki ezek a hibák. Az egyik rotációs kemence kiesése miatt az idén márciusban is 20 napig kényszerpihenőt tartottunk ... Javítócsoportunkat nem lehet elmarasztalni a kiesésekért. Nekem, kommunista módra, azonban szembe kellett néznem a tényekkel. A pártbizottság és az üzem vezetőségének javaslatára ezért magam is úgy döntöttem, hogy to vább tanulok, megszerzőm a szakérettségi bizonyítványt. A bonyolultabb műszaki hibák feltárásakor csak így igazodhat helyesen a párt katonája . .. Az üzemi pártalla pszervezet kommunistái taggyűléseiken is rendszeresen foglalkoznak a termelés problémáival, a technológiai folyamatok korszerűsítésének kérdéseivel. Legutóbb, amikor számba vették lehetős^ geiket, azt is hangsúlyozták, hogy a polilikai és a szakma* tudás gyarapításán kívül az eddiginél nagyobb aktivitást kell kifejteniük. Csak így hozhatják helyre a műszaki hibákból eredő kieséseket. — Ezt hangoztatom én is — vallja Béla Ferenc erőgépkezelő, tagjelölt, aki műszaki normáját mindig átlagon felül teljesíti. — A Cereuka Alexander vezette brigád tagja vagyok. Valamennyien vállaltuk, hogy a gépek tökéletesebb kihasználái sával, üzemanyag és pótalkatrészek megtakarításával havonként legalább öt százalékkal túlszárnyaljuk tervünket. Az hiszem, ez a szándék a versenyző kollektívák többi tagjánál sem hiányzik. De a cél elérése érdekében meggyőzőbb felvilágosító munkát kellene kifejteni a párton kívüli dolgozók kö-? rében, hogy velünk együtt azonos erővel harcoljanak a gyár becsületéért. Béla Ferenc A kommunisták kezdeményezésére Pú$ Steftín gépkarban-? tartó csoportja is letlkes munkához látott. Nem művelt csodákat senki, de annál elmélyültebben dolgozott a csoport minden tagja. Itt főleg Derlán Gyula fiatal lakatossegéd volt elemében, aki társait is nagyobb teljesítményekre serken* tette. — Csak annyit mondhatok — jelentette ki mosolyogva —, hogy a mi munkánk akkor eredményes, ha nem kell dolgoznunk. Persze a gépek működését állandóan figyelni kell, hogy azok zökkenőmentesen, folyamatosan működjenek. Ilyen korszerű új gyárban, ahol szervesen összefonódnak a munkafolyamatok, egy-egy gép, vagy berendezés meghibásodása jóvátehetetlen károkat okozhat. Számtalanszor hangsúlyozom társaimnak, hogy az odafigyelés, míg tökéletesen meg nem ismerjük a gépeket és a berendezések összhangját, hatványozott mértékben fontos. Csoportunkban tehát elsősorban a felelősségtudat fokozására, eilmé- lyítésére, a határozott beavat-* kozás hatékonyságára helyeztük a legfőbb hangsúlyt. A munkacsoportok jó hozzáállásából és az elvhü párttagok mozaikszerű tevékenységéből végül is kirajzolódott a tervcsúszás helyrehozásának lehe« tősége. A szocialista munkabrigád címért versenyző hat kollektíva több mint 250 dolgozóDerián Gyula ja büszkén tette le voksát: az 1975. évi tervfeladatokat a CSKP KB novemberi plénum^ ülése határozatainak szellemében 1 százalékkal szárnyaljuk túl, terven felül 2 millió 400 ezer korona árbevétellel gazdagítjuk árutermelésünket. A tornai új cementgyár ifjú dolgozói é§ kommunistái a kezdeti nehézségek eblenére sem torpantak meg, feladatuk magaslatán állanak. Ebben segíti őket az együvétartozás ereje és a közös cél a gyár jó hírnevének megteremtésére. Ha alkalomadtán a Szádellő völgyén utazom keresztül, ismét ellátogatok hozzájuk. SZOMBATH AMBRUS
