Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-16 / 113. szám, péntek

Vegyeskórustól a filmforgatásig KÉPEK EGY AKTÍV CSEMADOK HELYI SZERVEZET ÉLETÉBŐL PRÓBÁK: ÉJJEL FÉL TIZENEGYTŐL EGYSG Vincze Gábort, a vágkirály- fai színjátszók rendezőiét nem találtam a munkahelyén. Az ö beosztásában tulajdonképpen ez dicséret, hiszen Járási Népmü*• vetést Központ szakdolgozójá nak nem az íróasztal, hanem a kultúrház, a különböző művé­szeti csoportokkal való foglal­kozás jelenti az igazi munka­helyet. Azon a délelöttön ké­szülő kiállítást, több intéz ményt és művészeti csoportve zetőt meglátogattunk, megnéz tűk a befejezés előtt álló új galántai művelődési házai, s mindenhol azzal fogadtak: igen itt volt Vincze Gábor. Hogy hol lehet? Nehéz azt megmon dani. Valahol a galántai járás bán. Dél is elmúlt mire végre ta lálkoztunk. In médiás rés, mind járt a színjátszókról kérdem. — Falunkban több mint öt­venéves hagyománya van a színjátszásnak, ezért volt hely telen, amikor néhány éve a Jó kai-napokon való szereplésünk kapcsán néhányan azt írták ró lünk, hogy váratlanul feltűn­tünk az élvonalban. Inkább ar ról volt szó, hogy ismét ész- revettek bennünket. Annyit azonban feltétlenül hozzá kell tennem, hogy körülbelül négy éve javult jelentős mértékben az együttes színvonala. Vincze Gábor fiatalember, te hát nem régen vezetheti a cső portot. » — Gyermekkori álom volt a rendezés. Kis koromtól kezdve tágra nyílt szemmel ólálkodtam a színjátszók között. A vezetés különböző tudnivalóit az ifjúsá gi szervezetben tanultam meg Néhány évvel ezelőtt országos méretben is az egyik legerő­sebb falusi szervezet volt a mi énk. Például hetven tagú észt rendcsoportunk volt. Itt tanul­tam a rendezés ábécéjét, jele­netek beállításával és egyéb feladatokkal. Négy éve aztán a járási népművelési központ szakdolgozója lettem, s azóta hivatásszerűen foglalkozom az öntevékeny színjálszócsoportok kai, közlük a vágkirályfaiak kai. A csoport összetételéről, életkoráról érdeklődöm. — Tagjaink között aránylag sok a huszonéves fiatal. Raj­tuk kívül munkások, pedagógu­sok is járnak az együttesbe. Ezután a nehézségekről kér dem őt. Sok helyen ez az egyet len magyarázat az aránylag gyér kulturális tevékenységre. — Minden öntevékeny cso­portnak olykor szinte hihetet­lennek tűnő nehézségekkel keli megküzdenie. Például az egyik szereplőm Zvolenban dolgozik. Vele egy ideig külön próbál tam szombaton és vasárnap délelőtt. Gyakran előfordul az is, hogy éjjel fél tizenegytől próbálunk. Morovics Imre ugyanis akkor jön meg a máso­dik műszakból, a Duslóból, s Tóth Lajosné akkor zárja be a vendéglőt. Néha fél kettőig is tart a próba, de azért reggel munkába megyünk Szóval aka­rat kell és lelkesedés. Akkor a nehézség sem akadály. Azért még más is kell az eredményes működéshez. — Természetesen. Ne vegye hivalkodásnak, de elsősorban szakmailag, emberileg egyaránt megfelelő vezető. Tulajdonkép pen ő tartja egybe a csoportot, annak fejlődésén munkálkodik. Persze, bizonyos anyagi és er­kölcsi feltételek is szüksége­sek. Nálunk ezt a CSEMADOK lelyi szervezete hiánytalanul biztosítja. Ezzel már hazai magyar ön­tevékeny színjátszómozgal­□ A francia filmművészet ebben az évben ünnepli nyolc- /anadik évfordulóját. Ebből az ilkalomból Lyonban és Párizs- aan ünnepséget rendeznek, me- yen a résztvevők megismer­kedhetnek a Lumiöre-testvérek első filmfelvevőgépével, és be­mutatásra kerül a filmtörténet első alkotása, a mindössze egyperces „A munkások el­hagyják a Lumiöre-gyárat“. munkra terelődik a szó. Vincze Gábor örömmel mondja el, hogy néhány esztendős megtorpanás után ismét föllendülés tapasz­talható. Nem jelent konkurren ciát a televízió sem, hiszen szebb dolog a színpadon sze­repelni, mint a karosszékben ülve a képernyőt nézni, s az­tán arra mindig kíváncsi az em­ber, hogyan szerepel a fia, ro kona, vagy az ismerőse, vagyis közönség is van az öntevékeny színjátszók előadásán. Persze a megfelelő színvonal — éppen részben a televízió hatására — ma már elengedhetetlen félté tel. Vincze Gábor szerint a to­vábbi fejlődés érdekében üdvös lenne, ha a Népművelési Inté zet a rendezők tanfolyamához hasonlóan díszlet -és jelmezter­vezők számára is rendezne ok­tatást, s így elkerülhető lenne, hogy a rendező valóban rende­ző és nem amolyan „mindenes“ legyen. Minden bizonnyal so kát- javulna az előadások szín­vonala is. Végül a legidőszerűbb kér désre kérek választ. — Az idei Jókai-napokon Jó­kai Mór Mire megvénülünk cí­mű alkotását mutatjuk be Kom- lósi Róbert dramatizálásában. Előadásunk tulajdonképpen szlovákiai ősbemutató lesz, hi­szen ezt a darabot csupán ta­valy mutatta be a Déryné Szín­ház. Szép színmű, érdekes. Sok hasonlóságot fedeztünk fel az 1848-as forradalom és a har minc évvel ezelőtti események között. Elsősorban ezeket igyek szülik majd kidomborítani já­tékunkban. Ami a szereposztást illeti más öntevékeny csoport­hoz hasonlóan néhány kény­szermegoldást is kénytelenek voltunk választani, hiszen csak azokból választhatunk, akik a rendelkezésünkre állnak. Bízom benne, hogy ez nem látszik majd meg az előadáson. — Milyen helyezés jelent az együttes számára sikert az idei Jókai-napokon? — Erre könnyű a válasz. Szá­munkra a legszebb siker és el­ismerés az, hogy ott lehetünk öntevékeny művészeti csoport­jaink idei seregszemléjén is. SZILVÁSSY JÓZSEF Az utóbbi három-négy eszten­dő bon ismét rendkívül nagy akarással, alkotó kedvvel és nem utolsósorban igen jól szer­vezetten dolgozik a CSEMADOK Samoríni (somorjai) helyi szór vezete, amely mintegy 700 tag­gal legnagyobb a dunaszerda­helyi járásban. Felfigyeltető eredmények egész sora tanús­kodik arról, hogy a tagságból aránylag rövid idő alatt sike­rült újra lelkes, aktív közös­séget kiépíteni. Különösen örül ennek Presinszky Lajos, aki azon túl, hogy Dunaszerdahe- lyen vezetője a Marxizmus—le- nlnizmus Esti Egyetemének és számos más tisztség viselője, tagja a CSEMADOK Járási Bizott­ságának és a helyi szervezet vezetőségének. Mástól tudom, nagy részt vállalt ő a kulturá­lis életet szervező, fellendítő munkából. Szívesen imák most róla, ke­resném a legkifejezőbb jelző­ket neve elé, a szebbek faj­tájától, de ő, megbeszélt talál­kozásunk után azonnal szép, megvalósítás előtt álló tervük­ről, a falumúzeum létrehozásá­ról beszélt. Útközben lakása felé be is tértünk abba az ud­varba és házba, ahol a tervek szerint jövőre, a választások tiszteletére már állni fog a skanzen. Megépítésével külön munkacsoportot bíztak meg, amelynek éppen Presinszky La­jos a vezetője. — A falumúzeumban szeret­nénk egyrészt a Csallóköz me­zőgazdasági jellegét kidombo­rítani, másrészt meg a tipiku­san somorjai foglalkozásokat, egykori mesterségeket meg­idézni — mondja. Az egyik tágas helyiségben rengeteg tárgy, használatú cikk, munkaeszköz vár rendszerezés­re. A gyűjtést ugyanis jóval előbb elkezdték, főleg az isko­lások, a honismereti kör tagjai. Amikor a kis kitérő után asztalhoz ülünk, arról beszél Presinszky Lajos, milyen nagy volt a lelkesedés az ötvenes évek elején a CSEMADOK he­lyi szervezetében. És a város­ról beszél, amely gazdag tör­ténelmi múltra, kulturális ha­gyományokra tekinthet vissza. Kiváló együttesek, híressé vált emberek vitték messzire a So- morja nevet. Később csökkent a lelkesedés, a kultúra iránti igény, és csak — amint már említettük — körülbelül négy évvel ezelőtt lett Ismét az ama­tőr kulturális' tevékenység moz­gató, közösségformáló erővé. — Az első komoly munka a vegyeskórus létrehozása volt — mondja Presinszky Lajos. — Három éve létezik és jelenleg ötvenhárom tagja van, ebből huszonhat pedagógus. Karnagya Pockstaller László, szervező­vezetője Pálinkás László, autó­szerelő. Az énekkar már olyan szintre jutott, hogy akárki nem lehet a tagja, vagyis a felvé­telnél megkövetelhetjük a mi­nőséget. Fiatal az énekkar, még fia­talabb az Üzenet Irodalmi Szín­pad, amely harmadik műsorá­val, a Hej, Dunáról fúj a szél című összeállítással mostanában szinte hetenként fellép a kör­nyező falvak művelődési ottho­naiban. Ugyanezzel a műsorral részit vesz az irodalmi színpad az idei Jókai-napokon. — Városunk lakossága rajtuk keresztül nagyon megkedvelte a kisszínpadi formát. Tovább kívánjuk erősíteni a csoportot, és megkértük a magyar tan­nyelvű alapiskola, illetve gim­názium igazgatóját, hogy hoz­zanak létre irodalmi színpadot. Szükség van ugyanis^ az után­pótlásra. Az Üzenet Irodalmi Színpad vezetője egyébkén l Orosz Tibor, a gimnázium igaz­gatója. Rendezői: Szilvássy Jó­zsef és ZaJabai Zsigmond. A tizennyolc tagú tánccso­port egy éve alakult a Czln- gel-testvérek vezetésével. A csoport munkájának irányításá­ban részt vesz Horváth Imre, a gimnázium igazgatóhelyette­se, és Gyökeres Márta, szer­kesztő. A tánccsoport egyelőre még nem dicsekedhet szép sikerek­kel, nagy eredményekkel. Meg­alakulása óta mindössze há­romszor szerepelt nyilvánosság előtt. Sajnos, Somorján a sza­badtéri színpadon kívül nincs megfelelő hely számukra, ahol próbálhatnának, gyakrabban fölléphetnének. A CSEMADOK helyi szerveze­te nem feledkezett meg a város fiataljairól sem. Beat-zenekart alaki tott munkást iatalokbó I, akik vetélkedőkkel gazdagított táncestéken szórakoztatják a lányokat, fiúkat. Presinszky Lajos ezután a CSEMADOK klubra tereli a szót, amely egyre népszerűbb azok körében, akik magasabb fokon érdeklődnek társadalmi, politikai, kulturális és egyéb kérdések iránt. — A klub megalakítására az a felismerés vezetett, hogy na­gyon sok olyan ember él a vá­rosban, aki nem énekel, nem szaval, de igényit a közösségi életet, ősszel került sor az el­ső találkozóra, aztán követke­zett a többi. Nincs tömegjel­lege, általában harminc—negy­ven ember jön el. Több neves személyiség járt már körünk­ben, több érdekes témáról esetit szó. A klub szervezője és ve­zetője Pongrácz Gábor, mező­gazdász. * A klubhoz hasonló újszerű és nemes törekvés a város törté­netének megírása és könyv- alakban való megjelentetése^ Ugyanakkor már készül a film SómorjáróL, arculatának válto­zásairól, alakulásáról. — A város történetét hétta­gú munkacsoport dolgozza fel Csiba László és Somorjai Jó­zsef irányítása alatt. A csoport tagjai történészek, szociológu­sok, pedagógusok. A könyvet ezer példányban szeretnénk ki­adni még a választások előtt. A filmet előre elkészített for­gatókönyv alapján egy négyta­gú stáb készíti Gyökeres György és Roros János vezeté­sével, helyi szervezetünk film­felvevő-gépével. Célunk az* hogy megörökítsük a város kul­túrtörténeti szempontból neveze­tes részeit, különböző akciókat; és nem utolsósorban célunk az is, hogy ne csak szavakkal, d« a filmkockák segítségévei is érzékeltessük, mennyit fejlő­dött városunk az utóbbi évek­ben. A CSEMADOK somorjai he­lyi szervezete közösen a Kék Duna sző vetkezettel idén ősz­szel negyedik alkalommal ren­dezi meg a szüreti ünnepséget, amelynek Presinszky Lajos megfogalmazásában az a célja, hogy propagálja a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, és lehe­tőséget teremtsen a városban és a környező falvakban mű­ködő amatőr csoportok bemu- totkozására, az erők összemé­résére. Lényegében ezt a célt fogja szolgálni a közeljövőben Somorján első ízben megrende­zésre kerülő Felső-Csallóközi CSEMADOK-napok is. Amikor elbúcsúztam Presin- szky Lajostól, útbaji a busz­megálló felé egy hirdetőtáblá­ra lettem figyelmes. Fényké­pek, friss hírek, beszámolók a CSEMADOK helyi szervezetének életéből. Olvasom, hogy leg­nagyobb seregszemléinken há­rom cspportjuk is részt vesz: az irodalmi színpad a Jókai- napokon, az énekkar a Kodály* napokon és tánccsoport a zselí- zi népművészeti fesztiválon. A város központjába«, a Szolgáltatások Háza előtt do­kumentumok láthatók egy alko­tó, teremtő közösség életéből. BODNÁR GYULA KINCSEK KANCSÓI Marian Polonslky kerámiái A bratislavai Városi Múzeum kiállítási termében szem- és szívüdítő kerámiák fogadják a látogatót. A 32 esztendős M. Polonsky a szobrász-szakon Pri- bis mesternél diplomázott 1969-ben a Képzőművészeti Fő­iskolán. 1971-től ugyanitt ta­nársegéd. Diplomamunkáját a híres modrai kerámiai üzem­ben, a Majolikában készítette. Azóta is ragaszkodik a Kis- Kárpátok tövében fekvő város­kához, s e szép természeti környezetben telepedett meg. A szobrászból pedig keramikus lett. A képlékeny agyag varázsa megfogta. Nem hivatásos kera­mikusként kezdett dolgozni. Kísérletezett, mind újabb kife- jezési lehetőségeket kereseti, színproblémák izgatták. Egyre jobban ismerte, értette meg az anyag törvényszerűségeit. Rá­talált a műfajnak megfelelő tárgyra, témára és tartalomra. S a motívumokhoz illeszkedő ritmusra, és színárnyalatra. Eleinte különböző méretű, la­pos, vagy mély tányérokat for­mált. Kék, vagy barnás alap­jukból fő kifejező eszközként élesen körvonalazott, beszédes női arc tűnik elő, melyet a mondanivalóval összhangban növényi, mértani, sugaras, né­ha plasztikus ornamensek vesz­nek körül. Plasztikai jellegű kedves, fordulatos témájú dom- borművein már a mintázás sze­mélyessége is érvényesül. A Re­liefek vidám figuráit, apró je­leneteit gyakran négyszögletű kerámiakeretbe állítja be, me­lyet olykor szabályosan, más­kor meg szabálytalanul oszt be. Néha hátlapja is van, más­kor csak a mögötte levő fal képezi a hátteret. A keretet élénk képzelettel formált vál­tozatos figurák népesítik be. Fő díszítő elemei az üde szí­nű, hasas kis kancsók, melye­ket különböző helyzetben al­kalmaz. Esetenként hamiskás vonású arcot fest rájuk. 1972-ben ismerkedik meg Emil Majnhold fazekassal. Tő­le tanulja meg a korongozást, s a mesterségbeli fogásokat. Szerencsés egymásratalálásuk- ból, Polonsky szellemes ötle­teiből, termékeny fantáziájá­ból, Majnhold szakmai bravúr­jából születtek meg a díszítő és alkalmazott kerámiaművé- szet friss meglátású darabjai. A több, öblösödő részből álló, íves, vékonyabb elemekkel könnyeddé varázsolt nagy vá­zák a belső és külső környezet ízléses, korszerű díszei. A le­leményesen stilizált tömör, vagy áttört, szépen színezett kertplasztikák kifejezetten szobrok. (Bagoly, Dunai szirén, Kakas, Tyíikanyó.) Polonsk^ a hagyományt megbecsüli, to­vábbfejleszti és hozzájárul a mai követelményeknek megfe­lelő esztétikus környezet kiala­kításához. Alkotása már jelleg­zetes része a hazai kerámia­művészetnek. • BÁRKÁNY JENÖNÉ Hermán Kvasnica: A bratislavai Bástya utca. (A Városi Képtár kiállításának anyagábólJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom