Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-23 / 95. szám, szerda

A KÖVEK TITKA Bontják .1 hegyet a Horné Túrovce-i (felsőtúri) határban. A kőbánya múltjáról, jelenéről, feladatairól Hudák László üzemvezető nyújtott felvilágosí­tást. — A harmincas évek elején kezdték itt a kitermelést. Kéz detben magántulajdonban volt a bánya, a felszabadulás után államosították, jelenleg a Zla té Moravce-1 bányalgazgaitóság- hoz tartozik. Sajnos, nagyon elavult, öreg gépekkel dolgo­zunk, terveinket ennek ellenére igyekszünk jói teljesíteni. Na ponta ezer tonna kövét terme lünk ki, ami 27 500 korona ér­tékű munkának felel meg. A keresletet azonban így sem tud­juk kielégíteni. Jelenleg hu szón kilenc munkást foglalkoz­tatunk, négy emberünk hiány­zik. A gépok is gyakran meg­hibásodnak, s ha ilyen okból lemaradás mutatkozik, szomba­ton és vasárnap pótoljuk a tel­jesítményt. így a havi tervet intézni szép szóval. Bár napon­ta együtt vagyunk, kéthetente mégis összejövünk, megbeszél­jük a feladatainkat, a politi­kai eseményeket, tíznaponként pedig előadásokat tartunk a munkabiztonságról, ami a mi szakmánkban nagyon fontos. Nézze például ezt a darab kü vet — mutat a szekrény tetején levő, cipőnagyságú kőre, mely­re egy dáitumot is pontosan be­véstek: 1974. IX. 11., tíz óra tizenöt pere. — Tavaly a jel­zett időpontban egy robbantás alkalmával repült be ide ez a kő. A robbantás ötszáz méter távolságra történt, a kő mégis olyan nagy erővel csapódott be, hogy átlyukasztotta az iro­dahelyiség falát és a szekrény ajtaját. Ilyen a mi munkánk. Veszélyes, de már megszoktuk, elővigyázatosak vagyunk. Az irodahelyiségként szolgá­ló faépületből kilépve elindul­tunk a bánya, a kövek és az emberek közé. A meredek kő­Szállítják a lerobbantott kőtörmeléket eddig még mindig sikerült tel­jesíteni. Az elavult géppark le­cserélését 1978-ra ígérik, van rá remény, hogy ezután hatvá­nyozott ütemben folyhat majd a munka. A kitermelés alatt ál­ló kőréteg vastagsága 42 mé­ter, de a kutató fúrások azt mutatják, hogy több mint 100 méter mélységben is alkalmas kőréteg húzódik. Munkásaink derék, becsületes emberek, ke. resni akarnak, ezért „hajtják“' magukat a munkában. — A munkaszervezés tehát nem okoz különösebb gondot? — Baráti körben érzem itt magam, abol mindent el lehet fal egyik oldalán egy ember- nagyságú nyílást pillantottam meg. — Ez itt a robbantáshoz szükséges folyosó bejárata — magyarázta Hudák evtárs. Kö­zelebb léptünk, s Balázs Lász- lóval találkoztunk, aki talics­kával hordta ki a kőtörmeléket, amit társa, Bazsó László már kivájt. Az emberek elmagyaráz­ták, hogyan megy a munka, azt, hogy napi 4—5 métert ha­ladnak előre, s hogy mindig este, munkavégeztével robban­tanak, hogy éjjel a káros gá­zoktól és a portól megtisztul­jon a vájal. Hudák Lásziu — Ha nincs robbantás, leáll a bánya, nincs mit termelni — folytatta a beszélgetést Bazsó László, aki 14 éves korától kő­vel dolgozik. — A feleségein gyakran mondogatja, hogy hagyjam már abba, keressek magamnak valamilyen köny nyebb munkát, de nem lehet ezt csak úgy abbahagyni. Sze­retnék még valamit bizonyíta­ni, és a fiamnak is tovább aka­rom adni a tapasztalataimat. Beszélgetés közben a munká­sok kisebb-nagyobb gondjai is szóba kerültek. A legnagyobb gondjaik azoknak vannak, akik Tesmagról járnak be munkába. Nagyon rossz a közlekedés, napi négy óra időt is elveszte­nek a várakozással, pedig csak 14 kilométerről van szó. Azok­nak is gondjaik vannak, akik éppen építkeznek, bár benne van a kollektív szerződésben, hogy az üzemtől jutányos áron vásárolhatnak követ. Az ilyen gondnkon természetesen köl­csönös segítségnyújtással is enyhítenek, ö s s z ek o v á c so 1 ó d t a k itt ezek az emberek, mint ez a hatalmas kőhegyóriás. Nagy felelősségtudatta) dol­goznak itt az emberek, de más­képpen ez nem is lehet. Egy elhibázott kézmozdulat, egy fi gyelmetlenül bekapcsolt gép bármely pillanatban életveszélyt jelenthet. Mégsem félnek. Tud ják, hogy mire képesek és bíz­nak eigy másban. A követ is szeretik. Érzik azt a vonzalmat és szépséget, amit a kő rejt, ami nem engedi ki a hatósu­garából a vele foglalatoskodó- kat. Ezeknek az embereknek többet mond ez a két betű, mint másnak. Többet, mert ők érzik a kő súlyát, a munka árát, a kövek titkát, mely után naponta kutatnak, de sohasem találják meg. Kép és szöveg: ZOLCZER JÁNOS EGY MEGFIATALODOTT BŰT0RÜZEM Manapság országszerte nagy a kereslet a szép és modern bútorok iránt, ezért korszerűsí­teni és fejleszteni kell az or­szág valamennyi bútorgyárát. Ez a Spišská Nová Ves-i Új Ott­hon Bútorgyárra, s a hozzá tar­tozó fióküzemekre, közöttük a Kráľovský Chlmec-i (királyhel- meci) üzemre is vonatkozik, amely már tekintélyes múltra tekinthet vissza. A minap felkerestem ezt az üzemet, ahol Hutka István tech­nológus tájékoztatott a dolgo­zók mindennapi munkájáról és a termelési feladatok teljesíté­séről. — Üzemünk már több évti­zede fennáll. Az eredetileg len­feldolgozó műhelyeket 1954-ben építették át bútorgyárrá, mely­nek fejlődésében 1974 január­ja jelentett újabb fontos határ­követ, amikor a Spišská Nová Ves-i anyavállalathoz csatlakoz­tunk, és mi Is felvettük az Oj Otthon nevet. Üzemünk 1973- ban, tehát az egyesülés előtt 8,5 millió korona értékű termé­ket gyártott, s tavaly, az egye­sülés első évében már 10 mil­lió 900 ezer koronás termelést értünk el. Ez közel 30 százalé­kos növekedésnek felel meg. Jelenleg 6 kollektívában 105 al­kalmazott dolgozik, ötven szá zalékuk nő. — Milyen termékeket gyárta­nak? — Korábban komplett szoba­bútorokat is készítettünk, de mióta a Spišská Nová Ves-i vállalathoz tartozunk, íróaszta­lokat és irodai berendezéseket gyártunk. Napi termelékenysé­günk eléri az ötvenezer koro­nát. A gyárban tartott körsétán Juhász András művezető is ve­lünk tartott, aki elmagyarázta az üzem jól gépesített terme­lési folyamatait. Kezdetben bi­zony elég sok gondjuk volt a világos csarnokokbaTT elhelye­zett új gépekkel, berendezések kel. Kezelésükhöz nélkülözhe­tetlen volt az iskoláztatás. A dolgozók az anyavállalatnál vé­gezték el a szükséges tan f olya­mot, s a fiatalok ma is ott sa­játítják el a szakmát. A gépek körül fiatal asszo­nyok, lányok sürgölődtek. A le­vegőben tinóm porszemek száll­tak, a nagy teljesítményű por­elszívó gépek nem tudják tel­jesen kiszűrni ezt a nem kí­vánt mellékterméket. — Mi már megszoktuk — mondta Koleszár Gábor, az üzem fiatal karbantartója. — Egy éve dolgozom az üzemnél, s ezt a csekélységet szinte már észre sem veszem. A többiek is így vannak ezzel. — Sok meghibásodás akad a gépeken? — Nem mondható soknak, de azért akad. Annyi mindig van, hogy a hat üzemi karbantartó találjon magának elfoglaltsá­got. Komoly probléma az üzem­ben, hogy a külföldi gépekhez nincsenek, illetve nehezen sze­rezhetők be az alkatrészek. Ezért elég gyakori az állás. A meghibásodott alkatrészek pót­lását részben hazai készítéssel oldják meg. A nyersanyagot Poprádról, Spišská Nová Ves- ből és Prešovból kapják. A kész termékeket az ország min­den részébe, sőt még külföldre, a kapitalista országokba is szállítják. Az üzem dolgozói feladatuknak tartják a nyers­anyagok takarékos felhasználá­sát. — A takarékos anyagfelhasz­nálás nálunk nem új keletű — mondja a művezető. — Üze­münk már az elmúlt évben 218 ezer koronát takarított meg a népgazdaságnak. Ebben az évben a termelési költsé­gekből eddig 50 ezer koronát takarítottunk meg. Az üzemlátogatás alkalmával arról is meggyőződhettünk, hogy a dolgozók eleget tesz­nek a kollektív szerződésben lefektetett munkavédelmi elő­írásoknak. A baleseti statiszti ka ennek következtében csök­kenő irányzatot mutat. Mivel a famegmunkáló műhelyekben tilos a dohányzás, az üzem egyik sarkában dohányzót léte­sítettek. Munka után a dolgo­zók hideg-meleg vízzel ellátott öltözőkben tisztálkodhatnak. A dolgozók csaknem 45 szá­zaléka fiatal. A SZISZ szerve­zet eredményes munkájáról Bőd- zás István gépesítő beszélt. — Szervezetünknek jelenleg 20 tagja van, akik aktívan be­kapcsolódnak az üzem gazdasá­gi, politikai életébe. Az elmúlt évben 8 szombaton végeztek társadalmi munkát, s jelentős segítséget nyújtottak a környe­ző falvak szövetkezeteinek az esős őszi Időjárásban a betaka­rításhoz. — Üzemünk termelése állan­dóan növekszik — folytatja Hut­ka elvtárs a beszélgetést. — Las­san az üzem szolid méreteit is kinőjük. Erre azonban már gon­doltak felettes szerveink, s el­készítették az új, nagy telje­sítményű gyár terveit. Ez év októberében helyezik el az alapkövet. A kapunyitásra a tervek szerint 1979-ben kerül sor. MARCZI ÖDÖN metmigoih 1 mm A világ minden országából ma már a meteorológiai meijju- gyelőállomások egész sorú m*- ködik. Ezeken az állomásokon rendszeres időközökben figye­lik ős mérik az időjárási viszo­nyokat. A megfigyelt és jel- jegyzet adatok nemcsak az adott területek éghajlati viszo­nyainak megismerésére szolgál­nak, hanem az általános időjá­rási viszonyok sokoldalú érté­kelésében és az időjáráselőre­jelzések nsszsá’lí!ásónál is fon­tosak Ilyen megfigyelőállomásokat a síkságokon és a hegyekben egyaránt létesítenek. A hegyi megfigyelőállomásokról figye­lemmel követhetők azok a je­lenségek, amelyek a magasabb, szabad légrétegekben játszód­nak le. Ezeknek a jelenségek­nek gyakran nagy a hatásuk a hegyvidékek, sőt az alacso­nyabban fekvő helyek időjárá­sára is. Hazánkban a legmaga­sabban fekvő meteorológiai megfigyelőállornás a Lomnici- csúcson levő obszervatórium, 2633 méter tengerszint feletti magasságban. A mérőműszerek egy része az épület tetején, másik része pedig magában az épületben kapott elhelyezést. A szolgála­tot teljesítő megfigyelők, tekin­tet nélkül az időjárásra, min­den három órában mérik az egyes időjárási tényezőket, a mérések eredményeit rádiófó- niával a poprádi repülőtér idő- járásielzö szolgálatához továb­bítják. A mérések eredményei ezután elju'nak Bratislavába. Innen a szlovákiai meteoroló­giai megfigyelőállomásokjóI összegyűjtött adatokat a prágai távíróközponton keresztül Euró­pa valamennyi országának elei­re jelzés - kö: ponjt ába t ovábbít - ják. KEMÉNY FAGYOK ÉS SOK CSAPADÉK A Lomnici-csúcs időjárására és éghajlatára a magasan fek­vő helyek tipikus jegyei jellem­zők. Az ic}fiiárás igen változó. Gyakoriak a fagyok — nem­csak télen, hanem az átmeneti évszakokban, sőt nyáron is elő­fordulnak. A Lomnici csúcson a csapa­dék sokkal gyakoribb, mint a síkságokon. Évi átlaga az 1672 millimétert is eléri — a hó víz­értékét is beleszámítva — te­hát a síkságokon lehullott csa­padékmennyiség két és félsze­resét. Összehasonlításképpen el­mondhattuk, hogy az átla­gos évi csapadékmennyiség Kosicébcn például 663, Luőene- cen (Losonconj 619, Hurbano- vóban jógyallán / 582, Bratis­lavában pedig 670 mm. A Lomnici-csúcson a legtöbb csapadék — átlagosan 184 mm — júliusban hull. Ebben a hegy­vidékeinken nyáron eléggé gya­kori viharok is szerepet játsza­nak. A sokévi átlagot alapul véve a legszárazabb hónap j98 milliméter állaggal j október. Rendkívül sok csapadék hullott 1949 júliusában, amikor a le­hullott csapadék mennyisége a 376 mm-t is elérte. Ezzel szem­ben 1951 rendkívül száraz ok­tóberében a lehullott csapadék mennyisége a 2 mm-t sem érte el. SOK A NAPSÜTÉS, DE HÜVOS AZ IDŐ A Lomnici-csúcs környéke napsütésben gazdag vidt’k, az évi átlag a 2038 órát is eléri. A legtöbb napsütés az őszi hó­napokra, főképp szeptemberre és októberre jut, ekkor az idő­járás rendszerint állandósul, és kevés a felhőzet. A legkevesebb ezzel szemben júniusban a nap­sütés. Ez annak a következmé­nye, hogy ebben a hónapban általában felhősebb az idő. A legnani/obb ingadozások a Lomnici-csúcson a levegő hő­mérsékletében mutatkoznak. A levegő évi átlaghőmérséklete mínusz 3,7 fok, ami annyit je­lent, hogy ez hazánk leghide­gebb helye. Összehasonlításul íme néhány hely évi átlaghő­mérséklete: Bratislava plusz 10,1, Húrban ovo (Ögyallaj 9,97, Košice 8,4, Csorba-tó 3,2, Kő- pataki-tó 1,5 fok. Az év legmelegebb hónapja itt általában az augusztus. Sok­évi átlaga 4.4 fok. A leghide­gebb hónap a január, mínusz 11,6 fokos • átlaggal. Az eddig mért legmagasabb hőmérséklet 19,4, a legalacsonyabb hőmér­séklet pedig mínusz 30,5 fok volt. A tátraalji völgyekben és völgy kát tanokban hűvös teleken a hőmérséklet még alacsonyabb. Már mínusz 39 fokot is mértek. Ilyen esetek elsősorban akkor fordulnak elő, ha az Északi- sark irányából beáramló hűvös levegőt követően Közép-Európa fölött anticiklon alakul ki, amelynek következtében a fel­hőzet felszakadozik és a szél elcsitul. Ilyenkor a nehezebb, hideg levegő a hegyvidékeken az alacsonyabban fekvő völ­gyekbe és völgykutlanokba szo­rul és itt az éjszakák folyamán még jobban lehűl. EROS SZÉL ÉS ALACSONY NYOMÁS A szél a Lomnici-csúcs idő­járásviszonyaiban fontos szere­pet játszó tényezők egyike. Ezen a környéken a szél álta­lában erősebb, mint Szlovákia déli síkságain. Évente átlag 202 olyan nap van, amikor a szél sebessége az 55 kilométer/óra sebességet is meghaladja. Kb. 93 azon napok száma, amikor 80 km ló sebességet meghaladó viharos szél tombol. Természetesen a Lomnici- csúcson sokkal alacsonyabb a légnyomás, mint a síkságokon. A légnyomás évi átlagértéke e vidéken csak 550,9 torr, ami a tenger szintjén mérhető normál légnyomásnak csak a 72 száza­léka. Rövid áttekintést adtunk ha­zánk legmagasabban fekvő me­teorológiai megfigyelöállomásá- nak, a Lomnici-csúcson levő obszervatóriumnak az időjárás- és éghajlati viszonyairól. Az obszervatórium dolgozóinak a kedvezőtlen időjárás következ­tében gyakran komoly akadá­lyokat kell leküzdeniük. A megfigyeléseket a Lomni­ci-csúcson 1940. október elején kezdték, 1945. januárjában a közelgő front miatt abbahagy­ták. A német hadsereg vissza­vonulás közben kárt tett a drót- kötélpályában, ezért csak a felszabadulás után, 1947. január elsején kezdhették meg ismét a megfigyeléseket. Az állomás azóta is működik. Dr. P. F. APRÓHIRDETÉS köszönetnyilvánítás ■ Eladó kétszobás családi ház kerttel Bratislava közelében. Ér­deklődni lehet szombaton és va­sárnap. Bedecs István, Kostolná u. 54, Vcíky Viel. Ü-157 KÖSZÖNTŐ ■ Drága jó apukámnak, Hriades- ky Józsefnek, Ipolyság, 70. szü­letésnapjára szívből gratulál, na­gyon jó egészséget, hosszú életet és minden jót kíván sok szeretet­tel szerető leánya 111, veje Gyu- szl, unokát Palika, Jancsika fele­ségével, valamint dédunokái: Ro- minko és Janka. 0-459 HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN sa Ezúton mondunk köszönetét a rokonoknak, Ismerősöknek, vala­mint a nagyfödémesl lakosoknak, akik elkísérték utolsó útjára a fe­ketenyéki temetőbe szeretett nő­vérünket, Lévánszky Nándiimé, Szabó Etelkát. Köszönettel adózunk mindazok­nak, akik virágadományaíkkal és koszorúikkal Igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. Gyászoló testvérei 0-458 B Köszönjflk rokonainknak, bará­tainknak és ismerőseinknek, hogy elkísérték utolsó útjára szeretett feleségemet és édesanyánkat, Tomkó Lajosné Karácson Annát, és virágaikkal mérsékelték bána­tunkat. A gyászoló család Ü-462

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom