Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-26 / 72. szám, szerda
HARCOK, EMLÉKEK Az ismerős ház 9 A kommunista Szabó László küzdelme A Nővé Zámky-i (érsekújvári) fíra'sha termelőszövetkezet kom ja- tieei üzemében női kézitáskákat gyártanak, amelyeket a Szovjetunióba és a többi szocialista országba visznek ki. Évi termelésük értéke a 4 millió koronát is eléri. Felvételünkön Ságy Ilona, akit az üzemi szakszervezeti bizottság évzáró taggyűlése az üzem legjobb dolgozójaként értékelt. (Felvétel: P. Matis) Nem elég magyarázni A tagjelöltek nevelése # A kommunisták helytállása Humennében (Homorúién) sokan ismerik a Partizán utca 750 szám alatti házat. Nemcsak a város lakói, de a környékbeliek is. Gyakran kovácsoltak itt terveket a nyomor ellen, a jobb élet elérésére, valódi forradalmi lelkesedéssel. S a kommunisták egyik csoportja innen irányította a kizsákmá- nyolók és a fasizmus elleni harcot. Ezt a házat, amiről szó van, az emberek ugyanolyan jól ismerik, mint egykori tulajdonosát, a ma már megboldogult Szabó Lászlót, aki egyike volt a párt megalapítóinak a köztársaságnak ebben a legkeletibb csücskében. Ennek a szerény háznak gazdag története van. Hosszabb ideig működött itt a kommunista párt járási bizottsága. A hátsó szoba egyik oldalát Szabó elvtárs vörös poszóval vonta be, s a „Világ proletárjai, egyesüljetek!" jel- szóvail díszítette. Itt intézte a pártszervezet ügyeit. Nem ritkán követelték tőle a csendőrök, hogy tüntesse el ezt a szobadíszt, mert ez minduntalan Moszkvára emlékezteti őket, Ö azonban mindannyiszor azzal védte a maga igazát, hogy: „A ház az enyém, azt teszek benne, amit akarok ...“ A müncheni döntés után, amikor Szlovákiában a Hlinka- féle néppárt vette át a hatalmat, a kommunista pártnak illegalitásba kellett vonuilnia. Megszakadt a kapcsolat a pártközponttal. A homonnai kommunisták ezért a saját szakállukra dolgoztak. Egy éjszaka ján Osoha elvtárs jelent meg a járási párt- bizottság elnökének a lakásán, hogy megbeszélje, hogyan kell a továbbiakban dolgozni, mitál kell óvakodni. S így a járási pártszervezet több apróbb pártsejtre bomlott. Szabó és Osoha elvtársak megállapodtak abban, hogyha a központból instruktort küldenek ki, az a „Gorkij" jelszóval fog jelentkezni. A központ ügyesen, óvatosan szervezte, építette ki a földalatti mozgalmat. hogy az ne okozzon csalódást a legsúlyosabb piti la na tokban sem. Egyszer egy Ismeretlen férfi jelentkezett Szabó elvtársnál. A jelszót ,nem tudta". \mikor az elnök megkérdezte tőle, hogy hívják, azt válaszolta: Lajos. Hogy mikor jön ismét nem tudja. Igen óvatos, eszes és odaadó kommunista volt. A háború után derült ki, hogy Tonhauzer Pálnak hívták. A budapesti születésű Szabó László háza sok célra szolgált, A földszinten ő maga lakott, s az alagsorban volt jól elrejtett műhelye. Itt nyomták a röplapokat, készítették a plakátokat, s ezeket azután éjszakánként kiragasztották a kerítésekre és más helyekre. A pártösszekötők a központból mindig más-más címen jelentkeztek. A konspiráció szabályai szerint vigyázni kellett, hogy ha valaki lebukik, el ne árulhassa az egész szervezetet. „Lajos" azonban valahogy sokáig nem jelentkezett. Az elvtársak ezért nagyon óvatosak voltak. Amikor egy új instruktor jelentkezett. Szabó elvtárs tartózkodóan viselkedett vele szemben. Hiszen az új pártösszekötő nem mondta meg a jelszót, csak éppen tudni akarta, hogy mi újság. Ezért Szabó besúgónak vélte. Csak amikor az illető „színt vallott", lett készségesebb az elnök irányában. Mint kiderült, Ľudovít Benada volt az új ember ... Nem sokkal később Szabó Lászlót államellenes nyomtatványok terjesztése miatt letartóztatták és az ilavai börtönbe csukták. Mikor kiengedték, csak néhány hétig volt szabadlábon, s aztán újra lecsukták, mert segített zsidókat bújtatni. Letelt a büntetése, s akkor kezdődött éppen a járásban a partizánmozgalom szervezése, ö maga tovább segített rejtegetni a Porubka fölötti erdőkben az üldözötteket, akiket az a veszély fenyegetett, hogy koncentrációs táborba hurcolják őket. Búvóhelyüket azonban senki sem volt hajlandó elárulni, s ezért ismét a rejte- getők kerültek veszélybe. Azután Homonna környékén oroszok tűntek fel, katonák, akik megszöktek a németek fogságából. Az egyik Andrej Andrsenko volt Ogyesszából, a másik meg Tyurin Tyerentyin Szibériából. Mindkettőjüket elfogták és Sninába hurcolták. Csakhogy az ottani csendőrparancsnok. Rákóczi nevezetű, együttműködött a kommunistákkal. A foglyokat kivitte a határra és azt mondta nekik: „Arra van Magyarország, erre meg Szlovákia. Válasszatok, menjetek, amerre akartok .. ." Mindketten még azon az éjszakán jelentkeztek Szabóék -házában. Egy hét sem telt el, s a csendőrparancsnok odaküldte Osznovint is. A járási pártbizottság elnöke őt is elrejtette a házában. *" Egyik este szörnyű félelmet kellett kiállnia a pártszervezet vezetőjének. Terek százados kereste fel a homonnai csendőr- á/Jlomásról, hogy nem lenne-e hajlandó megfesteni feleségének az arcképét. Egy akkora képet akar, mint amilyen éppen a három szovjet katona rejtekhelyét takarta. Sokáig tartott, amíg sikerüli meggyőznie a csendőrtisztet, hogy „nincs ideje, nincsenek festékei, s az arcképfestés nem a kenyere..." Körülbelül egy hétre rá Zamazal pék kereste fel Szabót azzal, hogy jöjjön azonnal Sodomkáékhoz, öt orosz katona van náluk. Ott nem maradhatnak, el kell őket valahol helyezni. Szabó vele ment és egy orosz katonát magával hozott a lakására. A többiek egyelőre ott maradtak. Néhány nap múlva azonban jött Sodom- ka, s azt mondta Szabónak, hogy vigye el a többit is, mert nem tudja, nem árulta-e őt el valaki, attól fél, hogy bármelyik pillanatban megjelenhetnek a csendőrök. Szabó ekkor a többit is elrejtette a saját házában. Félt azonban, nehogy besúgja valaki, mert akkor mindannyiuknak végük . .. 1944. január 4-én egy további menekült jelentkezett nála, A. G. Jeméljanov. Elmondta, hogy nyolc embere van és szeretné magával vinni azokat is, akiket Szabó rejteget. Magával is vitte őket. Mindannyiu- kat kommunisták rejtették eľ egy erdészlakban. Csakhogy ez két nappal később leégett, és a 16 partizán megint csak Szabóhoz jött. A járási pártbizottság elnöke átmenetileg egy közeli faluban ismerős elvtársaknál rejtette el őket. A pártvezetés úgy döntött, hogy a partizánokat, akiknek a száma már csaknem 50-re szaporodott, áthelyezi egy közeli erdőbe, s az ottani kőkunyhóban helyezi el őket. így is történt. Csakhogy mindezt elárulta valaki. Miután partizánvadászokat vetettek be ellenük, az embereknek feljebbb kellett vo- iíulniuk a porubkai erdőkbe. Ebből az áttekinthetetlen és kiterjedt sűrű erdőből azután bátor, tervszerű rajtaütéseket hajtottak végre.* Az alakulat ekkor felvette a Pugucsev nevet. 1944-ben a kommunistáknak sikerült egy igazi huszárcsínyt is végrehajtaniuk. A május elseje előtti éjszakán kitették a vörös zászlót a homonnai kórház kéményére. Még aznap razziázni kezdtek a gárdisták, kihallgattak minden gyanús személyt. Egyszer, amikor Szabó más elvtársakkal röpcédulákat készített, hogy terjesszék a városon átvonuló magyar katonák között, valaki bezörgetett az ajtón. De nem úgy, ahogy azt korábban megbeszélték az ismerősökkel, partizánokkal, barátokkal. A feilesége először nem nyitotta ki az ajtót. Csakhogy a dörömbölés és a kiabálás nem akart szűnni. Az asz- szony rögtön szólt a férjének, s amikor kinyitották az ajtót, fegyveres férfiak rontottak be a lakásba. Azonnal hozzákezdtek a házkutatáshoz. Feltúrták a konyhát, az előszobát és tovább kutattak. Egyiküknek sikerült rábukkannia az alagsorba vezető titkos lejáratra. — Szabó, gyere elő, mert lövünk — kiáltott be a sötét nyílásba a csendőrjárőr parancsnoka. Amikor nem kapott váilaszt, leadott egy géppisztolysorozatot. Aztán még egyet, meg még ^gyet... Az elvtársakat a jó vastag fal mentette meg. A golyók a cserépkályhái meg a könyveket érték. — Hajítsatok be egy kézigránátot, az majd kizavarja azokat a kutyákatl — szólt rá a csendőrjárőrparancsnok a beosztottjaira. Az eredetileg orosz származású Szabóné akkor leoltotta a villanyt. — Meneküljetek —! kiáltott oda nekik. Az elvtársakat, amint előjöttek a rejtekhelyükről, azonnal lefogták. Másnap vala- mennyiüket Havára vitték, majd onnan Mauthausenbe. Szabó és társai a legszörnyűbb szenvedések ellenére is kitartottak. 1945. május 10-én szabadultak. Szabó elvtárs a felszabadulás után is rengeteg munkát végzett. Házának falán a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója alkalmából emléktáblát lepleztek le ezzel a felirattal: „Ebben a házban tartottuk gyűléseket a kommunisták és illegális harcosok. A Szlovák Nemzeti Felkelés előkészületeinek időszakában itt volt a Pu- gacsov partizán-csoport parancsnoksága." Ez tehát ennek a háznak a története... Egykori gazdája, Szabó László már régen nem lakik benne. 1971. szeptember 23-án meghalt. Utolsóként családtagjai közül. Túlélte feleségét és leányát... A ház azonl>an nem áll üresen. Mások laknak benne, de ugyanolyan rendben tartják, mint előző tulajdonosa, aki tartósan beírta nevét Humenné legújabbkori történelmébe. Ezt pedig senki sem törli ki, akárcsak Szabó László nevét... JOZEF HRUBOVCÁK Általános formában ismeretes, hogy milyen jellegű a leendő párttagok, a tagjelöltek felkészítése, hiszen a marxizmus—leninizmus klasszikusai meghatározták a követelményeket. Lenin ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Nem képzelhetjük el az oktatást a termelőmunkával való egybekapcsolás nélkül." (Lenin Művei, XIV. kötet, 232. oldal.) Arra a kérdésre azonban, hogy milyen formában történjen ez a tagjelöltek nevelése, felkészítése során, csak a gyakorlat adhat konkrét választ. Megpróbáltuk nyomon követni ezt a gyakorlatot a ZELE-* NI NA nemzeti vállalat Nővé Zámky-i (érsekújvári) igazgatósága mellett működő párt- szervezet életében. Raéek Rudolf elvtárs, a pártszervezet elnöke először a tagság ösz- szet ételéről számolt be, ezzel érvelve: — Az idősebb és fiatalabb kommunisták száma adja meg, hogy milyen mértékben foglalkozhatunk a tagjelöltek felvételével, nevelésével, mert helytelen lenne, ha erőnkön, képességeinken felüli arányban vállalkoznánk erre. A szervezetnek jelenleg 34 tagja van. Átlagos életkoruk 45 év. A 30 és 40 év közötti párttagok száma 16. Ezek az adatok, tények szabták meg számukra, hogy igazán jól, alaposan, kétévenként 5—6 tagjelölt felkészítésére vállalkozhatnak. — Legutóbb két évvel ezelőtt, 1973-ban öt dolgozó tagjelöltségét hagytuk jóvá — magyarázta. — Az üt tagjelölt közül kettő nő. Tagságunk létszámához viszonyítva tehát helyes aránybaji szabtuk meg a tagjelöltek felvételét, mert azt a módszert követtük, hogy egy- egy tagjelölt munkáját,, tevékenységét két-három idősebb, tapasztaltabb párttag irányítására bíztuk. Mielőtt folytatta volna magyarázatát, figyelmeztetett: — Az irányítást mi nem csupán úgy értelmezzük, hogy az felelősségvállalás, kezesség, hanem elvárjuk, hogy az idősebb, tapasztaltabb párttagok segítsenek a tagjelölteknek. Mind eszmeileg, ideológiailag, mind a gyakorlati munkában. Hamarosan konkrét példát is találtunk. Az öt tagjelölt egyike Szombat József elvtárs volt, a javítóműhely dolgozója. Már letelt tagjelöltsógi ideje, a vezetőség külön gyűlésen foglalkozott azzal, hogy milyen tevékenység alapján hagyja jóvá- tagként való felvételét. A tagjelöltek tevékenységét értékelő vezetőségi gyűlésen hárman számoltak be arról, hogy tények bizonyítják: Szombat József elvtárs érdemes a párttagságra. — Ez a forma a tagok felvételénél — mondta az elnök elvtárs. — Mi azonban gondosan ügyelünk arra is, hogy a formát megfelelő tartalommal töltsük meg. Nem elég magyarázni az elveket, a politikát. Tenni, cselekedni kell. Mi ezt mérlegeltük a felvételkor. Vegyük tehát sorra ebben a konkrét esetben a tényeket. Hárman számoltak be erről. Munka Tibor elvtárs, Petró Vilmos elv társ, mindketten gépkocsivezetők, tehát munkahelyi kapcsolat alapján követték figyelemmel a tagjelölt tevékenységét. Maráková Márta elvtársnő, a kiskereskedelmi árak előadója pedig a jJártoktatás folyamatában szerzett tapasztalatai alapján. így alakult ki a tagjelölt minősítése, vagyis tevékenységének értékelése: — Eszmei, ideológiai téren a pártoktatásban szerzett ismereteit úgy használta fel, h ^gy munkahelyén, a műhelyben magára vállalta a szemléltető agitáoiós tevékenységet, több faliújságot szerkesztett, több alkalommal sajtóbeszámolót tartott munkatársai számára. A munkában példásan teljesítette kötelességét. Sőt, három újítási javaslatot adott be. A három újítási javaslat bevezetése 73 598 koronás megtakarítást eredményezett. — Miben nyilvánult meg az idősebb párttagok segítsége? Erre a kérdésre közvetlen munkatársa, Petró Vilmos elvtárs adott választ: — Politikai téren inkább csak tökéletesíteni, apró, odavetett megjegyzésekkel finomítani kellett, hiszen huszonhat esztendős munkatársunk az ifjúsági szervezetben tisztségviselő volt, ott jó politikai alapot kapott. A munkában pedig kölcsönösen segítettünk egymásnak. Megtudtuk, hogy a három újítási javaslat rajzainak elkészítésekor Sátek István elvtárs, az igazgatóság dolgozója segített. Amikor pedig a PRAGA SPT autóhoz szükséges hüvelykihúzót, a SKODA—706- os autóhoz a lehúzót, meg a kardancsapágy megerősítéséhez a tartót szerelte, szerkesztette, ott segítettek, s ahogy mondani szokás: „vele együtt izgultak“ a műhely kommunistái. Nem kétséges, hogy a pártszervezet a tagjelöltek nevelése, felkészítése terén jó gyakorlati módszert alakított ki. A jövő embere, az az ember, akinél a kommunista elvek az öntudat alapjává, a lelkiismeret szavává válnak. Ilyen embert igyekeznek formálni a tagjelöltekből a közösség nevel őerejé- nek segítségével. S ezzel választ is adnak arra a kérdésre, hogy milyen formában történjen a tagjelöltek nevelése, felkészítése a párttagságra. Nem árt azonban hangsúlyozni a pártelnök figyelmeztető szavát; Nem elég magyarázni « az elveket, a politikát. Tenni, cselekedni kelll HAJDÚ ANDRÁS Szabó László
