Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-11 / 292. szám, szerda

Pdrfmunko, erkölcsi követelmények A CSKP KB novemberi ülésének útmutatása Pártunk Központi Bizottságá­nak a novemberi ülése ismét mér lég elit. Számvetést készített arról, hogyan teljesítjük a CSKP XIV. kongresszusának a határozatát, mit értünk el az ötödik ötéves terv elmúlt négy éve alatt, és milyen feladatok várnak ránk jövőre, az ötödik ötéves terv utolsó évében, va­lamint a CSKP XV. kongresszu­sának az 1976-ban esedékes ós az 1976—1980-ra vonatkozó hatodik ötéves terv előkészí­tése érdekében. Eredményeink A mérleg kedvező. Az el­múlt években nemcsak a vál­ságos időszak következmé­nyeit küzdöttük le, hanem foko­zatosan hozzáláttunk a hatva­nas években felgyülemlett prob­lémák megoldásához is. A CSKP XIV. kongresszusa reális öitéves tervet hagyott jóvá, amely az ingadozás és a bi­zonytalanság időszaka után gazdasági fejlődésünknek ismét szilárd alapot és távlatot biz­tosított. Az ötödik ötéves terv fő célkitűzéseit egészében vé­ve teljesítjük, sőt egyes terü­leteken túlteljesítjük. A sok egyéb mellett sikeresen megva­lósul a kongresszusnak az az irányvonala, hogy az alapvető élelmiszerekből a fogyasztást fedezzük saját forrásainkból. Az egyik legjelentősebb ered­ményt a lakásépítésben értük el. Az 1971—1974-es időszak­ban 465 000 üj, korszerű lakás épült, ami mintegy 30 000-rel több, mint az 1966—1970-es Időszakban épített lakások száma. Magas színvonalú a ha­zai piac élelmiszerellátása, és egyre nő az ipari fogyasztási cikkek forgalma. A gyerekszü­letések száma ez idén mintegy 60 000-rel haladja meg az 1970- ben született gyerekek számát, ami egyben azt jelenti, hogy Csehszlovákiában 1947 óta 1974-ben születik a legtöbb gyerek. Nagy siker az is, hogy a párt XIV. kongresszusa óta eltelt időszakban megszilárdult társadalmunk osztály- és poli­tikai alapja. Tovább nőtt a munkásosztály vezető szerepe, erősödött kapcsolata a párt politikájával. A jobboldali op­portunista, a revizionista és a különféle kispolgári és burzsoá nézetek ellen folytatott követ­kezetes harc eredményeképpen a társadalmi élet minden terü­letén gyorsabbá vált a marxis­ta—leninista eszmék térhódítá­sa, offenzív jellegű az ideoló­giai front, fokozatosan megva­lósítjuk a proletár nemzetkö­ziségre és a szocialista haza- fiságra nevelés követelményét. A számos siker egyrészt an­nak a gyümölcse, hogy a párt ós a társadalom életében, munkájában a lenini normákat érvényesítjük, az irányításban ós a tervezésben növekszik a szocialista elvek alkalmazásá­nak a hatékonysága, másrészt pedig annak, hogy a dolgozók túlnyomó többsége elkötelezet­ten támogatja a CSKP XIV. kongresszusának az irányvona­lát, és lépésről-lépésre megbir­kózunk a nehézségekkel. Ered­ményeink megszületéséhez je­lentősen hozzájárult a Szov­jetunió és a szocialista orszá­gok békeoffenzívájának a si­kere, amely lehetővé tette és teszi, hogy erőnket a szocia­lista építésre összpontosítsuk. Ám utunkat nehézségek is öve­zik. Több munkahely még min­dig nem gazdálkodik megfele­lően a nyersanyaggal és az energiával, egyesek megsértik a munkafegyelmet. Nehézsége­ket okoz a beruházásokból ere­dő fogyatékosságoknak a lassú kiküszöbölése, a minőség javí­tásának gyakran akadozó üte­me, valamint az, hogy néhol még ma is elégtelen a techno­lógiai fegyelem és a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés. Az irdinyvGinal A Központi Bizottság Elnök­ségének a novemberi ülésen el­hangzott beszámolója, amelyet a kommunisták a közeli na­pokban a párt helyi szerveze­teinek a taggyűlésein is meg­vitatnak, tulajdonképpen irány­vonal arra vonatkozólag, hogy a jói végzett munka tudatá­ban a párt szerveinek és szer­vezeteinek, valamint az álla­mi, a gazdasági és a társadal­mi élet vonalán dolgozó kom­munistáknak mit kell tenniük a CSKP XIV. kongresszusa ha­tározatának a további megva­lósításáért. A sokrétű, rendkívül tartal­mas és mélyenszántó gondola­tokat tartalmazó irányelv a fi­gyelmet a párt és a vezető be­osztású dolgozók munkastílu­sának a tökéletesítésére, a szo­cialista-kommunista erkölcsi normák betartására irányítja. Nagy sikernek tartja, hogy a válságos évek után helyreállí­tottuk a pártmunka szokásos ritmusát, és hogy a párt alap- szabályzata ismét vezérvona­lává vált a párt minden szervé­nek és szervezetének. A párt vezető szerepének, egységének és akcióképességének további megszilárdítása azonban meg­követeli, hogy még következe­tesebben érvényesítsük a de­mokratikus centralizmus elvét és a pártépítés minden vona­lán kibontakoztassuk a párton belüli demokráciát. Állandó feladat, hogy leküzdjük a ma még elég gyakran előforduló formalizmust és szubjektiviz-, must. Az igényes feladatok si­keres megoldása érdekében el­engedhetetlenül szükséges az is, hogy emeljük az irányító munka színvonalát, tökéletesít­sük tevékenységünk módszereit és formáit. „Arról van szó — írja az irányelv —, hogy az összes pártszervezet lüktető politikai életet éljen. Ez azon­ban nem lehetséges ott, ahol megsértik a kollektív vezetés elvét, ahol a parancsolgatás módszerét használják, ahol fennáll a bírálathoz való nem kommunista viszony, ahol a bí­rálatot közvetve vagy közvetle­nül elfojtják, ahol nincs elv­társi viszony a kommunisták között, sőt ahol egyes elvtár­sak azt hiszik, hogy csak ők képviselik a pártot..." A Köz­ponti Bizottság azt akarja, hogy vonjuk be az aktív munkába mind a 43 000 pártszervezetet, a párt valamennyi tagját. Munkastílus, tudományosság A párt munkastílusa össze­tett fogalom. A párt politikájá­nak a megvalósítására irányuló elvek, módszerek és munkafor­mák összességét jelenti. Iga­zán akkor jó, ha magas fokú elviség jellemzi, ha eszmei alapja a marxizmus—leniniz­mus, ha szorosan kötődik a gyakorlati élethez, ha újra és újra magába olvasztja a társa­dalmi gyakorlat legjobb tapasz­talatát. Régi elv, de érdemes ezúttal Is elmondani, hogy a pártmun- kában nincsenek és nem lehet­nek végérvényesen kialakított, minden körülmény között egy­formán alkalmas módszerek. Ahogy a párt politikáját, épp­úgy a párt munkastílusát is az adott konkrét történelmi hely­zet sajátosságai és az ebből közvetlenül adódó feladatok határozzák meg. A demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés, a személyi felelősség, a bírálat és az ön­bírálat elve egyformán szoros tartozéka mind a párt belső életének, mind a kommunisták munkastílusának. Ezek az elvek — ha gyakorlati érvényesítésük az elvárásnak megfelelő — a párt munkastílusának általános jellemzőjeként és meghatározó­jaként fejeződnek ki. Naponta látható, észlelhető, hogy a párt munkastílusa ki­hat az állami és társadalmi szervek munkastílusára, megha­tározza a közéleteit. A kommu­nisták politikája és gyakorlati tevékenysége ezért sem alapul­hat szubjektív elhatározásokon, rögtönzéseken, pillanatnyi han­gulatokból fakadó döntéseken. Nem közelíthetünk szubjektív előítéletekkel a társadalmi- politikai gyakorlatban felmerü­lő kérdésekhez azért sem, mert az ilyen gyakorlat a hely­zet torz megítéléséhez, helyte­len következtetéshez vezet. Az éleit ma már azt igényli, hogy a kérdéseket tudományos hozzáállással vizsgáljuk és old­juk meg. A tudományosság kö­vetelménye a párt munkastílu­sában nemesek abban fejeződik ki, hogy a tudományos mód­szereket és saját tudományos elméletét alkalmazza a társa­dalom jelenségeinek vizsgálatá­ban, hanem abban is, hogy mind politikája kialakításakor, mind munkastílusa meghatáro­zásakor épít a tudomány ered­ményeire, felhasználja a tudo­mány sikereit. Egyéni mun­kánkban a tudományosság kö­vetelményét akkor elégítjük ki, ha tárgyilagosan elemezzük munkánk különböző formáinak, láncszemeinek hatékonyságát, ha magát a pártmunkát is igyekszünk tudományos alapon szervezni és végezni. A vezetők felelőssége Mostanában gyakran hangoz­tatjuk, hogy a szocializmus ós a kommunizmus építésének idő­szakában egyre nő a pánt ve­zető szerepe. Minél nagyobb és bonyolultabb a szocialista épí­tés feladata, annál inkább fo­kozódik a párt munkájának a minőségével, a párt egységével és akciókópessógóvel szemben támasztott követelmény. A kom­munisták százezrei működnek a képviselő-testületekben, a nemzeti bizottságokban, a Nem­zeti Front társadalmi és tö­megszervezeteiben. Mindenütt fontos feladatot teljesítenek. Éppen ezért a párt elvárja: a kommunisták járuljanak hozzá, hogy az említett szervek és szervezetek munkája arra irá­nyuljon, hogy az emberek egy­re öntudatosabban vegyenek részt a közügyek végzésében ós irányításában, a társadalom fejlesztéséből eredő feladatok teljesítésében. A pártszervek ós szervezetek támogassák azokat a vezetőket, akik következete­sen megvalósítják a párt po­litikáját, megalkuvást nem is­merve érvényesítik a társada­lom érdekét, kezdeményezőek, igényes célokat tűznek ki, tud­nak vezetni, az emberekkel bánni, küzdenek a mulasztások, a hanyagság és a felelőtlenség ellen, a nehézségekkel bátran szembe néznek, orvosolják a bajokat. Nem engedhető meg, hogy az említett tulajdonságok miatt bárkit támadjanak, zak­lassanak vagy rágalmazzanak. Valamennyi feladat megoldása­kor követeljük meg az egyéni felelősséget. A személytelen­ségnek ne adjunk teret, a fo­gyatékosságokat elemezzük kri­tikusan. A káderek minőségét nem értékelhetjük csupán az iskolai végzettség szintje sze­rint. A hármas követelmény A párt mai káderpolitikájá­nak a hármas (osztály, szak­mai, etikai) követelménye azt jelenti, hogy a káderek kivá­lasztásakor és munkájuknak a megítélésekor már nemcsak az osztály és a szakmai szempont, hanem az is döntően fontos, hogy az illető, hogyan tesz eleget a társadalomban, a munkahelyén és a családi kör­nyezetében a szocialista-kom­munista erkölcs követelményei­nek. Az irányvonal értelmében a kádermunka további javítása és céltudatossága megköveteli, hogy az emberek sokkal szé­lesebb körével dolgozzunk. Szavaival: „ki kell emelni fia­tal, rátermett dolgozókat, egy­be kell kapcsolni a bevált idő­sebb káderek tapasztalatait a fiatalok lendületével.“ A CSKP Központi Bizottságá­nak novemberi ülésén elhang­zott beszámoló arra ösztönzi a párt valamennyi tagját, liogy teljesítsük következetesen a gazdasági élet területén elvég­zésre váró feladatokat, javítsuk a pártmunkát, tökéletesítsük az eszmei nevelést, tömörítsük a közös szocialista célok eléré­sére a munkásosztályt, az or­szág nemzeteit és nemzetisé­geit, harcoljunk a burzsoá ideo­lógia., a jobboldali opportuniz­mus, a revizionizmus, az anti- szovjetizmus és a nacionaliz­mus ellen. A társadalmi- és a tömegszervezetek életéből kü­szöböljük ki a formalizmust és a bürokráciát. Javítsuk meg a párt kádermunkáját, dolgoz­zunk igényesen és az eddiginél is nagyobb lendülettel minde­nütt. BALÁZS BÉLA SZÓVAL ÉS TETTEL... A BÁNYÁSZ PROPAGANDISTA Szűk szavú, csendes, nyugodt ember. El sem ludom képzelni, hogy valamiben szenvedélyes is tudna lenni. Ám csakhamar kiderül, hogy tévedek. Mármint a szenvedélyesség kérdésében. Amikor ugyanis munkájára és a rábízott feladatokra terelődik a szó, megered a nyelve. Igaz, továbbra is halkan beszél, de egyre nagyobb szenvedéllyel avat be szakmája rejtélyeibe és pártfunkciójával járó örömeibe, gondjaiba. Foglalkozását tekint­ve bányásztechnikus, pártmeg­bízatása pedig propagandista. — Egyes kérdéseket a mun­kahelyen is megvitatunk — mondja Kocsis István. Kocsis István 44 éves, s a rozsnyói Vasércbányák Mária- részlegén munkavezető, egyben bánya mester- h el y ett es. Munka­helyére, a hat kilométerre levő Krasznahorkából jár be. Már 17 éves korától bányában dol­gozik, jelenleg a fejtésben. Az édesapja is bányász volt. — A bányászmesterséggel já­ró minden munkaszakaszon dol­goztam már — mondja a dere- sedő hajú, nyurga bányász. — Közben Rozsnyón elvégeztem a bányász-szakközépiskolát. Nem bántam meg, hogy ezt a szak­mát választottam, hiszen na­gyon szeretem a munkámat. — Mi a legszebb vonása a munkájának? — faggatom. Ügy pillant rám, mintha at­tól tartana, hogy ezt csak az értheti meg igazán, aki saját tapasztalatokkal rendelkezik. De azért megpróbál beavatni a „mélyben rejlő“ titkokba. — Én az egész műszakot lent töltöm. A legnagyobb örö­möt az nyújtja számomra, ha a dolgozókat úgy osztom el, hogy a lehető legtöbb munkát el tud­juk végezni. Hogy ez sikerül-e vagy sem, azt mindig a műszak befejeztével láthatom meg. A mi szakmánkban az is öröm, ha a bányász-szerencsével sincs baj. Nálunk többnyire régi bá­nyászok dolgoznak, s igen be­csületesen végzik a munkáju­kat. A párttagok és a párton­kívüliek egyaránt. Kocsis elvtárs 1958-tól tagja a kommunista pártnak. Propa­gandistaként részlege alapszer­vezetében dolgozik. — Szervezetünknek 29 tagja és 2 tagjelöltje van. Természe­tesen mind férfi, hiszen a bá­nyában nők nem dolgoznak. Három tagunk a Marxizmus— leninizmus Esti Egyetemét láto­gatja, a többi pedig az alapkör­ben részesül pártoktatásban. Ta­valy nyolc elvtárs az üzemi szervezet által rendezett közép­fokú pártoktatás résztvevője voilt, de ez nehézségeket oko­zott, mivel a mi munkahelyünk távol esik az üzemtől. Az, hogy ez idén részlegünk minden tag­ja helyben részesül pártokta­tásban, az előadásokon való megjelenés biztosítása szem­pontjából előnyös. Ugyanakkor az a hátránya, hogy olyan elv­társakat is az alapkörbe osz­tunk be, akik a középfok elő­adásait hallgathatnák. A részle­günkön globálisan biztosítjuk az előadásokon való megjele­nést annak ellenére, hogy a három-műszakos termelés ezt megnehezíti. Elmondja, hogy a tavalyi pártoktatási évben a szocialista társadalom építésének eredmé­nyeiről, a februári győzelem­ről és a mezőgazdaság fejlődé­séről hangzottak el előadások. Az előírt anyagokon kívül rendsz árosén megvitattak idő­szerű bel- és külpolitikai kér­déseket is. — Az ilyen kérdések általá­ban igen érdeklik a dolgozókat, s felvetésük még színesebbé te­szi a pártoktatást — vélekedik Kocsis elvtárs. Aztán így foly­tatja: — Gondot okoz viszont, hogy a pártoktatás anyagát nem mindig kapjuk meg ma­gyar nyelven is. A járási párt- bizottság rendszeresen szervez egy-kétnapos szemináriumokat a propagandistáknak, melyeken tapasztalatainkat is átadhatjuk egymásnak. Kár, hogy a mi já­rásunkban ilyen hasznos elő­adásokat magyar nyelven nem tartanak. Éppen ezért igen örü­lök, hogy a közelmúltban részt vehettem Bratislavában egy négyhetes magyar nyelvű isko­lázáson, melyen számos magyar szakkifejezést elsajátítottam. Az említett iskolázásnak, mint pro­pagandista, igen nagy hasznát vehetem a gyakorlatban. — ön szerint mi kell ahhoz; hogy valaki jó propagandista lehessen? — kérdezem. Nem felel azonnal, de csak azért, mert kissé eltűnődik azon, milyen sorrendet tartson észrevételei felsorolásában. Az­tán így szól: — Szerintem a jó propagan­dista mindenekelőtt tisztában van az anyaggal. Egyben pél­dás dolgozónak és elvhű kom­munistának is kell lennie. Ugyanakkor át kell tudnia adni ismereteit. Nem helyes, ha va­laki csak felolvassa az anya­got. Mi minden témát megbe­szélünk. Egyes kérdéseket még a munkahelyen is megvitatunk. Azt, hogyan sikerült átadnom valamely anyagot, a visszakér­dezéskor derül ki. Meggyőződé­sem, hogy a pártoktatás igen sokat nyújthat, de egymagában nem elég. A kommunistáknak állandóan tanulniuk kell. Fi­gyelemmel kell kísérniük a saj­tót, a televíziót, a rádiót és rendszeresen kell olvasniuk. Mindez különösen érvényes a propagandistákra. így vélekedik Kocsis István, aki nemcsak propagandista fel­adatai maradéktalan teljesítésé­vel hat társaira, hanem min­dennapi munkájával, állandó kommunista példaadásával is. FÜLÜP IMRE 1974. XII. A 67 éves Nyári Istvánnal a tomásikovói (tallósi) szövetkezet határában találkoztunk. Idénymunkásként dolgozik, napi 11—12 órát, és 5—6 hektárt szánt fel. jU, (Foto: Egri F.) ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom