Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-23 / 277. szám, szombat

A prágai Klement Gottwald Múzeum előcsarnoka HAZÁNK NAGY FIA HÚSZÉVES A PRÁGAI KLEMENT GOTTWALD MÚZEUM 1954. november 23-án nyitot­ták meg a prágai Klement Gott­wald Múzeumot. A munkásmoz­galom és kommunista pártunk történetét felelevenítő múzeum joggal viseli annak az ember­nek a nevét, akinek gondola­taiból — mindennapi problé­máinkra keresve megoldást — ma is gyakran merítünk. A Kle­ment Gottwald Múzeum gazdag anyagából is kitűnik, milyen rendkívüli szerepet töltött be pártunk harcaiban, a csehszlo­vák munkásosztály győzelmei­ben első munkáselnökünk, a munkásmozgalom kiemelkedő személyisége. — Klement Gottwald nyom­dokaiban haladva mindig arra törekedtünk, hogy múzeumunk a kommunista nevelés iskolájá­vá váljon, hogy az új nemzedé­kek megismerjék a CSKP ne­héz harcait és dolgozó népünk­nek a párt vezetésével elért sikereit — jelentette ki beszél­getésünk alkalmával J. Pospíšil, a Klement Gottwald Múzeum igazgatója, majd hozzáfűzte: — Célunk ma sem változott: a munkásmozgalom, illetve a párt történetének és jelenének az ismertetésén túlmenően a fia­talokat a szocializmus építésé­re ösztönözzük és neveljük. Ezt az igyekezetét tükrözik a Klement Gottwald Múzeumban kiállított eredeti okiratok, fény­képek, újságkivonatok, felira­tok és tárgyak. A Klement Gottwald emlékére berendezett teremben felelevenedik előt­tünk a nagy forradalmár egész életútja. Klement Gottwald rendkívüli képességeivel és a párt iránti odaadásával a nép ügyét szol­gálta, népünk szilárd támasza volt. Ezt bizonyítja a CSKP V. kongresszusát megelőző és az azt követő időszakban kifejtett tevékenysége, elsősorban „Az opportunista passzivitásból a bolsevik aktivitásba“ jelszó je­gyében vívott harca, mely a párt megtisztításához, illetve bolsevizálásához .vezetett. A CSKP életének legszomo­rúbb, de egyúttal legdicsőbb időszakát abban a teremben kí­sérhetjük figyelemmel, amely­ben a dokumentumok pártunk moszkvai vezetőségének tevé­kenységét idézik. A második világháború akkoriban már a vége felé közeledett. Klement Gottwald munkatársainak és ta­nítványainak java része életét vesztette az embertelen véreng­zések közepette. A föld alatti munkában részt vett pártfunk­cionáriusok és az őket segítő becsületes hazafiak közül so­kan a Gestapó kopóinak áldo­zatai lettek. A moszkvai vezető­ségnek azokban a hányatott időkben is sikerült megterem­tenie a rádióösszeköttetést a hazai illegális pártszervekkel. Céltudatosan irányították a nemzeti felszabadító harcot, mely végül népünknek ‘ a fa­siszták feletti győzelmével vég­ződött. A moszkvai vezetőség fárad­hatatlan volt. Elévülhetetlen ér­deme a felszabadulás utáni po­litikai program körültekintő előkészítése, melyről élénk vi­ta folyt a Szovjetunióban élő csehszlovák emigránsok részére Moszkvában kiadott csehszlo­vák lap hasábjain. A legna­gyobb problémát akkoriban a politikai pártok struktúrája je­lentette a felszabadulás utáni időben. Beneš felfogásával el­lentétben a kommunisták az antifasiszta erőknek a csehek és a szlovákok Nemzeti Front­jában való egyesítésére és az agrárpárt felújításának meg­akadályozására törekedtek. Nem egyezhettek bele ugyanis abba, hogy az a párt, amely húsz éven keresztül vezető sze­repet töltött be az országban, tehát a legnagyobb felelősség­gel tartozott az 1938—39 es ese­ményekért, feltámadjon. A Košicei Kormányprogram kidolgozása, későbbi megvaló­sítása, a nemzeti demokratikus forradalom, mely a szocialista forradalomban érte el tetőpont­ját, ugyancsak a moszkvai ve­Megjelent a Pártélet 23. száma Az európai kuminunista és mun­káspártok képviselői különféle ta­lálkozókon már hónapok óla fog­lalkoznak az új össz-európai nem ketküzi találkozó megrendezésének kérdésével. A legutóbb példóul Október 1B. és 18. között Varsóban tartottak konzultatív találkozót, amelyen elhatározták, hogy 1975- ben megrendezik a konferenciát s ezen a hangsúly az alábbi kér­déscsoporton lesz: harc az euró­pai békéért, biztonságért, együtt­működésért és szociális haladá­sért. Minderről azonban részlete­sebben olvashatunk a lap új szá­mának a Harcban a békéért és a szociális haladásért c. vezércik­kében. A lap pártpolitikai cikkei közül felhívjuk a figyelmet J. Píré, a CSKP KB tagja, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető tit­kárának a Következetesen tartsuk be a pártfegyelmet és pontosan teljesítsük a pártfeladatokat c. cikkére. A cikk arra ad választ, miért szükséges, hugy minden pártszervezet- és kommunista a konkrét feltételek között kifejtett tevékenységével aktivan és alko­tó módon megvalósítsa a párt po­litikáját és a pártszervek határo­zatait. A további két cikk — Az információk: a pártlrányílás esz­köze, valamint A szocialista tár­sadalmi viszonyok és a munkakö­zösség — a párt megismerési te­vékenysége tökéletesítésével és a párton belüli tájékoztató rendszer fejlesztésével, illetve közvetlenül a termelési folyamatban, a mun­kaközösségekben a párt eszmei­nevelőmunkájának feltételeivel fuiglalkozik. A lap pártgazdasági cikkei kö­zül kiemelkedik Š. Sutka mérnök, a CSSZSZK közlekedésügyi mi­niszterének A közlekedés teljesíti a CSKP XIV. kongresszusán kitű­zött feladatait, továbbá 'A szocia­lista munkaverseny időszerű kér­dései c. kommentár, és A tudo­mány és a kutatás ismeretei a mezőgazdasági gyakorlatban c. cikkek. A lap tnnulmányjellegű írásai közül figyelembe ajánljuk A CSKP XIV. kongresszusának a párt és a társadalom válságos fejlődésé­vel kapcsolatos megállapításai (a pártoktatás középfokán a marxiz­mus—leninizmus alapjait tanulmá­nyozó körök anyaga), továbbá Az ember és a társadalom c. sorozat­ban A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus {befe­jezés a lap előző számából, és egyben a sorozat befejező része), valamint a Kína Kommunista Párt­jának X. kongresszusa után c. cikkeket. A „Testvérpártok életéből“ c. rovatban A Mongol Népköztársa­ság 50 éve, az'Egységesen a de­mokratikus erőkkel az ország át­alakításáért (a Portugál KP rend­kívüli — VII. — kongresszusát méltató cikk), valamint A görög- országi fasiszta diktatúra vége c. cikkeket olvashatjuk. (kezes) zetők, nevezetesen Klement Gottwald nevéhez fűződik. Klement Gottwald mindvégig hű maradt az internacionaliz­mus elveihez. Pártunk az ő irányításával mélyítette el kap­csolatait a Szovjetunió Kom­munista Pártjával, amelyet ta­pasztaltabb testvérének tekin­tett. Klement Gottwald érdeme az is, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártját és a szovjet népet nemcs'ak a kommunisták, hanem a szervezetlen, párton- kiviili dolgozók tömegei is leg­hűségesebb barátjuknak és vé­delmezőjüknek tekintik. Ta­pasztalatból tudjuk ugyanis — és erről a múzeumban lépten- nyomon meggyőződhetünk, hogy a Szovjetunió szükség esetén mindig segítő kezet nyújtott. Hálával emlékezünk Klement Gottwaldra. Az általa kitűzött jelszó: „Örök időkre a Szov­jetunióval“ valóra váltását el­sőrendű kötelességünknek tart­juk. Ezt a gondolatot fejezi ki tanulságos, gazdag anyagával a prágai Klement Gottwald Mú­zeum is. KARDOS MÄRTA ŕ ItgfrtfttlMl Mh Három évtizede áldozta életét a szabadságért Ľu­dovít Kulkorelli őrnagy, a Szlovák Nemzeti Felkelés Hőse Harminc évvel ezelőtt — 1944 novemberében — sok ke­let szlovákiai községbe hozták el kelet fiai a szabadság vö­rös lobogóját. Az előrenyomu­ló szovjet hadsereg megtisztí­totta a területet a fasiszta ka­tonáktól. A térségbein operáló partizánegységek csatlakozlak a felszabadító szovjet erőkhöz. A német fasiszták a sarokba szorított patkány vad dühé­vel védekeztek, raboltak, gyújtogattak, és gyilkoltak. Ezekben a napokban halt hősi halált Ľudovít Kukorel- 1 i őrnagy, a Csapajev parti­zánkötelék politikai biztosa. A Szlovák Nemzeti Felke­lés hőse 1914. október 8-án született Krasznahorkán. Már az iskolában kitűnt gyors fel­fogóképességével és találé­konyságával, de főleg igaz- ságszeretetével. A košicei pro- lefárnegyed nevelte őt és már kisfiú korában gondolkodni kezdett az életről. Sportrajon­gó volt, először a gimnasztika vonzotta, majd a birkózás, és saját súlycsoportjában Košice bajnoka volt. 1934-ben érett­ségizett, csakhogy abban a karban egy proletár fia érett­ségivel is csak nehezen tu­dott elhelyezkedni. Családja úgy döntött, hogy katona lesz. Rajongott a magasságért, re- pülö akart lenni. Spišská Nová Vesbe vonult be, ahonnan ké­sőbb áthelyezték Pőstyénbe. Kukorelli azonban a hadsereg­ben sem tagadta meg igazság- szeretetét. Amikor a szlovák állam hadserege megtámadta május 20-tól 1942. május 20 ig volt a börtönben, akkor meg­szökött, azonban újra elfog ták. A következő szökése — megbilincselt kézzel — sike­rült. De az állandó üldözés kö­zepette sem maradt tétlen, ha nem folytatta szervező munká­ját. Egész Szlovákiában ismer­ték a „kereskedelmi utazót", aki Martin Minaroviö, vagy Holub néven mutatkozott be. Kortársai emlékeznek rá, hogy aktivitása határtalan volt. Amikor a matiaškei erdőkben, a giraltovcei járásban, gyüle­kezni kezdtek a szovjet és a hazai partizánok, ott volt Ku­korelli is. A héttagú Csapajev csoportból fejlődött ki a par­tizánbrigád és később a köte­lék, amely kíméletlenül verte, űzte a fasisztákat. 1944 őszén a Csapajev köteléket körülzár­ták a németek, éppen akkor, amikor át akartak törni a Lengyelországot, Kukorelli szovjet hadsereghez. 1944. no­megtagadta a szolgálatot és a katonák körében széles körű antifasiszta mozgalmat szer­vezett. Barátjával, Kolembusz- szal együtt arra készült, hogy a Szovjetunióba repül. Az elő­készületeket azonban lelep­lezték, mindkettőjüket bebör­tönözték és lefokozták. 1941. vember 24 én kísérelték meg a frontáttörést Habura—Borov térségében. S ennél az akció­nál Ľudovít Kukorelli, a törzs­kar parancsnoka életét vesz­tette. Emléke azonban örökké él a szocialista országot épí­tő nemzedékek szívében. MARTA NÍZLOVA Mindig és mindenütt HELYTÁLLÁS A KŐBÁNYÁBAN — A legszebb látvány a rob­banás pillanata. A röpülő kö­vek. A 100-méteres magasság­ban megjelenő porfelhő. Ezeket a szavakat Nagy Gyu­lától hallottam, amikor munká­ja, mestersége szépségéről val lőtt. Talán már sokan kitalál­ták, hol dolgozik: kőbányában. Érthető tehát, hogy így foly-* taitja: — Jó látni azt is, hogy sike­res volt a robbantás. — Figyelembe kell venni a dolgozók észre­vételeit — vélekedik Nagy Gyula pártelnök. — Mi a fettétele a sikeres robbantásnak? — érdeklődöm. Beavat a lőmestert szakma műhelytitkaiba: — Sok minden — mondja. — A kőfal összetétele, a lőszer mennyisége, megfelelő gyutacs használata, a hibátlan tömítés, a gyutacs összetétele. A soro­zatos robbantásoknál időzített villanygyutacsot használunk. Az ilyen robbantással apróbb kő­anyagot kapunk, s ez gazdasá­gilag előnyös. Beszél a biztonsági intézke­dések alapos ismereteinek és megtartásának a fontosságáról. — Hogyan sajátította el a szakmai tudnivalókat? — Lőmesteri iskolán veittem részt. Igen megszerettem azt a munkát, pedig előtte 12 évig baggeros voltam. A kőbányában UD59-től dolgozom. A baggeres és a lőmester munkája egy­aránt igen nagy felelősséggel jár. Felelősségtudatával szorosan összefügg, hogy áldozatkész munkájáért ez idén (a bányász­nap alkalmából) a köztársasági elnök is kitüntette. „A vállalat legjobb dolgozója“ kitüntetést már régebben kiérdemelte. Munkája méltányolásárót ezt mondja: — Őszintén büszke vagyok rá, mert tudom, mi rejlik mö­götte. Jó lenne, ha mindig és mindenütt igazságosan értékel­nék az emberek munkáját. Nagy Gyula 41-éve®, nős, egy fia és egy lánya van. Streda nad Bodrogomban (Bodrog- szerdahelyen) lakik. Munkahe­lyére, Ladmovcera (Ladmócra) üzemi autóbusszal jár be. A ladmóci kőbánya dolgozóinak túlnyomó része Bodrogszerda- helyen lakik. Üzemi lakások nincsenek. Ezzel is összefügg, hogy sok fiatal otthagyta a kő­bányát Meg az aránylag kis kereseti lehetőség is oka a fia­talok távozásának. — Sajnos, a kőbányák dolgo­zóit építkezési dolgozókként bérezik — panaszkodik — ugyanabban a szakszervezeti szö­vetségbe is tartozunk, amelyik­be az építkezési dolgozók. Ke­vés fiatal marad meg nálunk annak ellenére, hogy újabban a Kelet-szlovákiai Kőbányák mi­chalovcei (nagymihályi) üzeme a mi üzemrészíegünk dolgozói­nak lakáskérdését is igyekszik megoldani — térítésmentes köt csönök juttatásával. Az üzemrészleg az említett nehézségek ellenére a vállalat legjobb üzemrészlegei közé tartozik, őt szocialista munka­brigádja van. Ezek hatvan ta­got tömörítenék magukban akik közül negyvenkettőn már el­nyerték a bronz fokozatot. — Öt brigádvezető közül há­rom párttag — mondja Nagy elvtárs, aki 1955-től tagja a kommunista pártnak, és 1903- tól a részleg üzemi pártszer­vezetének az elnöke. — Szer­vezetünk 18-tagú, ebből egy nő, adminisztratív munkaerő. A párttagok sokoldalú példamu­tatása nagyban elősegíti a terv­feladatok teljesítését. Pártbi­zottságunk igen nagy gondot fordít a párttagoknak az egyes munkaszakaszokra való helyes széthelyezésére. Alapszerveze­tünk élvezi a dolgozók tekinté­lyét. Ezt mindenekelőtt alapos munkájának köszönheti. A dol­gozókkal állandó közvetlen kapcsolatot tartunk fenn. Azon vagyunk, hogy minden felvetett kérdést a megfelelő helyen fi­gyelembe vegyenek és elintéz­zenek. Szerintünk főleg a mun­kaértekezleteket kell kihasz­nálni a dolgozók véleményének meghallgatására az esetleges téves nézetek megmagyarázá­sára. A pártszervezet ezt nyil­vános gyűlések rendezésével éri el. Évente háromszor tar­tunk nyilvános tanácskozást. A sikeres munka egyik alapköve­telménye az is, hogy az embe­rekkel a vezető dolgozók meg­felelő hangon beszéljenek. A fölényességet semmi szín alatt sem engedhetik meg maguk­nak. Az ellen nekünk, kommu­nistáknak határozottan fel kell lépnünk, s fel is lépünk. Meg szeretném jegyezni, hogy üzem­részlegünk dolgozói, a pártta­gok és a pártonkivüliek egy­aránt általában elismerést ér­demelnek helytállásukért. Így vélekedik hát munkájá­ról, munkatársairól Nagy Gyu­la, akiről még azt is el kell mondanunk, hogy a linb képvi­selője és tagja az építkezési dolgozók Szakszervezeti Szö­vetsége Szlovákiai Bizottságá­nak, melynek negyedévente megtartott ülésein rendszere­sen részt vesz. Elfoglaltsága te­hát bőven akad -mindennapi munkájában és a rábízott egyéb feladatok teljesítésében. Annál nagyobb elismerést érdemel, hogy minden téren maradékta­lanul eleget tesz feladatainak. SfcOP IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom