Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-04 / 105. szám, szombat

T ARI A1MASAN. VONZÓAN A bolognai nemzetközi gyermekkönyv-vásár tanulságai Bolognában, ebben a közép- itáliai városban már hagyomá­nyosan megrendezik a nemzet­közi gyermekkönyv-vásárt. Az idei könyvvásárt április köze­pén tartották meg és a világ csaknem valamennyi gyermek­könyv kiadója részt vett rajta. Elmondhatjuk, hogy a gyer­mekkönyvekre az egész világon igen nagy gondot fordítanak. Míg a szocialista országok ki­adói tudatosan és országaik nevelési célkitűzéseivel össz­hangban figyelmüket a kiadott könyvek tartalmára összponto­sítják (emellett nem hanyagol­ják el a formát sem), azok­ban az országokban, ahol a könyvkiadás üzleti hasznot haj­tó tevékenység, inkább a köny­vek külső kiállításán van a hangsúly. Annál örvendetesebb az a tény, hogy a legszebb gyermekkünyv-illusztráció- kért és grafikai kivitelezésért a bolognai vásár folyamán megtartott versenyben a szo­cialista államok kiadói által kiállított könyveket rendkívül szépen értékelték. A hazai könyvkiadók képviselőiből álló zsűri összesen 18 ország — a Szovjetunió, az NDK, Magyar- ország, Lengyelország, Romá­nia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Svájc, Ausztria, Spanyolország, az NSZK, Irán, az Egyesült Ál­lamok és Japán — kiadói által a versenybe benevezett 213 gyermekkönyvet értékeltek. A grafikai első díjat a gyermek­könyvek kategóriájában egy svájci kiadónak ítélték oda a Piroska és a farkas című mese­könyvért, és további négy könyvet minősítettek ebben a kategóriában figyelemre méltó­nak. A grafikai első díjat az ifjúsági könyvek kategóriájá­ban egy angol könyv szerezte meg, és itt is négy könyvet minősítettek figyelemre méltó­nak, köztük a szlovák Mladé letá llias című kiadványát és a lengyelek Levél Varsóba cí­mű könyvét. Érdekes volt a fiatal kriti­kusok dijának odaítélése. Itt a zsűri tíz 8—14 éves gyerekből állt. Ez a gyerekzsüri 15 or­szág 150 kiadványát értékelte az illusztrációk és a grafikai kivitel szempontjából. A zsűri úgy ítélte meg, hogy a legszebb gyermekkönyv a moszkvai Gyermekkönyvkiadó Egy év az erdőben című publikációja, és figyelemre méltónak minősítet­te ugyanennek a kiadónak a Tengereken és óceánokon cí­mű kiadványát. Az olasz gyerekek nagy ér­deklődést mutattak a Szlovák Tankönyvkiadó Vállalat kiadá­sában megjelent Gyermekrajzok című könyv lránt, amely Cseh­szlovákiában elnyerte 1973-ban az év legszebb könyve értéke­lést. örvendetes, hogy az idei bo­lognai vásáron megjelentek a tankönyvek is. Noha a szocia­lista országok jelentős sikere­ket érnek el a tankönyvkiadás terén, Bolognában e kategóriá­ban csak három szocialista or­szág: Csehszlovákia, Lengyel­ország és Románia képviseltet­te magát. Az olasz pedagógusoknak al­kalmuk volt megítélni a cseh­szlovák tankönyvek tartalmát és módszertani feldolgozását, s ugyanakkor elismeréssel nyi­latkoztak az igen bő illusztrá­ciókról is. A tőkésországok tankönyvki­adói természetesen legszebb és legjobb kiadványaikat vonultat­ták fel. A tankönyvek külső kiállítása, a grafikai kivitel és a papírminőség igen magas színvonalú. Érdekes volt külö­nösen az olasz és a francia kiadók produkciója, amely or­szágokban igen nagy szerepe van a tankönyvekben a képnek. A tőkés társadalmakban, mint minden más területen, a tan- könyvkiadás terén is igen nagy a konkurrencia. Ennek követ­keztében a kiadók arra töre­kednek, hogy jobb legyen a könyvprodukciójuk, mint ver­senytársaiknak, noha nem ké­telkedünk abban, hogy a tar­talom mindig az uralkodó osz­tály politikájának érdekeit szolgálja. A bolognai vásáron ismét be­bizonyosodott, hogy a szocia­lista országok kiadói politiká­ja, a kiadott könyvek tartalma és formája eléri a világszín­vonalat. A nemzetközi tapasz­talatcsere a szocialista és a tőkésországok könyvkiadóinak egyaránt új ismeretekkel, ösz­tönzésekkel szolgál. ERNA DRUZGALOVA MÁR KÉSZÜLNEK A Rokkantak Szövetsége má­jus 17—18-án tartja kongresz- szusát. Az előkészületek jegyé­ben tartották meg az alapszer­vezetek évzáró taggyűléseit. Szlovákiában jelenleg 863 alap­szervezet tevékenykedik, kö­zülük 845 szervezetben idejé­ben megtartották az évzáró és értékelő gyűléseket. Csak az alapszervezetek 2,1 százaléka mulasztotta el ezt a kötelessé­gét. A tagság részvétele ezeken a gyűléseken átlagosan 63,3 szá­zalékos volt. Felsőbb szervek küldöttei 869 esetben jelentek meg, tehát minden egyes tag­sági gyűlésen részt vettek a szövetség járási, vagy központi bizottságának küldöttei. Figyelemre méltó, hogy a beérkezett jelentések szerint ezeken a gyűléseken a párt- szervezetet 180 küldött, a Nem­zeti Frontot 94 küldött, a nem­zeti bizottságokat 275 küldött, a Vöröskeresztet 74 küldött, más tömegszevvezeteket pedig 134 küldött képviselt. Ez is bi­zonyítja, hogy sokoldalúan fej­lődik a Rokkantak Szövetségé­nek kapcsolata más szerveze­tekkel, és társadalmi jelentősé­ge egyre nagyobb. A tagsági gyűlések lefolyása általában egységes volt. A ve­zetőségekbe való választásod során sokkal több nőt és fia­talt választottak, mint ez­előtt bármikor. Hiányosságnak mondható, hogy a dunaszerda- helyi és a nagykürtöse járá­sokban a vakok és a hallássé­rültek nem kaptak megfelelő képviseletet a vezetőségben. Igaz, hogy ezekben a járások­ban nem kielégítő a szerve­zettségük sem. Egyébként a tagsági gyűlé­sek központi témája az érdek- védelmi problémákon kívül fő­leg a kongresszusi előkészület ten n i va 1 ó i n a k m e g h a tá r ozása volt. Napjainkban ennek jegyé­ben tevékenykednek az alap­szervezetek tagjai. Vagyis: ké­szülnek a kongresszusra. baj. A halhatatl an meselo 70 ÉVE HALT MEG JÓKAI MÓR (KönŐzsi István felvétele) A szabadságharc és a re­formkor előtti időben a ma­gyar irodalomnak nem volt vi­lágirodalmi nagyságú regény­írója. Az irodalom, akárcsak a kulturális és politikai élet, a vajúdás korát élte, s az esemé­nyek törvényszerű eredménye­ként, a társadalmi és politikai élet pezsgésével párhuzamosan az irodalomban is megindult egy egészséges folyamat, amely széttörte az eddigi korlátokat. Ennek a kornak a legnagyobb prózaírója Jókai Mór. Jókai ma is az egyik legol­vasottabb magyar író, és a könyvkiadáson kívül művelt a film, a rádió és a televízió is népszerűsíti. Fiatal korában Petőfivel kötött barátsága ha­tással volt egész életszemléle­tére, Petőfi forradalmi tüze őt is magával ragadta. Bár Jókai nem volt forradalmár, költői világképét a reformkor és a szabadságharc eszméi határoz­ták meg. A márciusi esemé­nyek hatására ő is részt vett a forradalmi megmozdulásokban s ezek az események döntően befolyásolták egész életét és irodalmi munkásságát. A for­radalom szelleméten cseleke­dett, amikor nevéből elhagyta az „y“-t, hogy ezzel is bizo­nyítsa a társadalmi haladás szükségességét. A szabadságharc bukása után Jókainak is el kellett rej­tőznie és egyideig Sajó álné­ven írt. A kiegyezés előtti idő­ben enyhült az elnyomás, a bécsi kormány bizonyos enged­ményekre kényszerült. Az eb­ben a korban és későbbiekben született regényei, a szabadság- harc napjait felidéző Kőszívű ember fiai, a klérussal szövet­kező idegen financtőke mester­kedéseit leleplező Fekete gyé­mántok, a reformkor kulturális törekvéseinek emléket állító Es mégis mozog a föld és a tagyonszerzés szenvedélyének hátatfordító Az aranyember, Jókai romantikus írói alkatá­nak, idealizáló ember ábrázolá­sának túlzásai ellenére kora valóságát tükrözik. Szépírói és újságírói munkás­sága mellett a politikai életbe is bekapcsolódott. Az 1861-ben tartott országgyűlési beszédé­ben mint határozati párti kép­viselő síkra szállt a 48-as esz­mékért: „Mi a határozat által nem tudatunk mást a fejede­lemmel, mint azt, hogy törvé­nyeinkhez, mik ránézve is tör­vények, ragaszkodunk ... Mit kell nekünk megadni, azt az illető helyen nagyon jól tudják, mert hiszen ők vettek el tülünk mindent, ők bizonyosan jobban tudják azt, hogy mivel tartóz nak nekünk, mint magunk.“ Humánus politikai álláspontjá­ra vall, hogy a soknemzetisé­gű ország minden népének azonos jogokat kíván biztosí­tani. Liberális elveihez a ké­sőbbiekben is hű maradt és az 1870-ben tartott parlamenti be­szédében leleplezte a kormány nemzetiségi politikáját, azt, hogy a „virilis“ szavazat esz­közével akarják biztosítani a magyar nemzetiség fölényét a többi nemzetiség felett. „En a cél után híven törekszem, dol­gozom mellette, mint búrki más, de az ilyen eszközt szé­pen köszönöm, azt kezembe nem veszem. En, a közerkölcs és a szubadelvűséq rovására nemzetemet győzelemre vinni nem óhajtom." Ezekért az esz­mékért Jókai élete további sza­kaszában is kiállt, bár politi­kai magatartásában sokszor észlelhetünk ingadozást. Egy rövid megemlékezés ke­retében lehetetlen kitérni Jókai irodalmi, újságírói és politikai tevékenységének minden moz­zanatára, hiszen olyan gazdag életműről van szó, amelyekről köteteket írtak. Jókai irodalmi alkotásainak értékét, halhatal- lanságát legjobban az olvasók táborában mérhetjük fel, regé­nyei generációk jellemét for­málták és napjainkban is a legolvasottabbak közé tartoz­nak. Barátaink ünnepe A SZOVJET SAJTÓ NAPJA 1912. május 5-én jelent meg a moszkvai Pravda, a Szovjet­unió Kommunista Pártja köz­ponti lapjának első száma. Azóta ezen a napon Ünnepük a szovjet sajtó napját. Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártjának főtitká­ra a CSKP XIV. kongresszusán népgazdaságunk további fejlő­désével kapcsolatban hangsú­lyozta, hogy hatékonyabban kell kihasználni a tudományos és technikai ismereteket, fokoz­nunk kell a tudományos kuta­tómunka hatékonyságát s el kell mélyítenünk s tökéletesí­tenünk a nemzetközi szocialis­ta gazdasági integrációt. Ebben a folyamatban az alap­vető kommunikatív eszköz az orosz nyelv. Egyes ágazatok­ban ma már az orosz nyelv is­merete a szakképzettség termé­szetes velejárója. A modern társadalomban egyre emelkedik az információk száma, amelyek nélkülözhetetlenek a termelés­ben, a társadalmi és a magán­életben is. Egyre kibővülnek polgáraink személyes és baráti kapcsolatai a Szovjetunió és a többi szocialista ország állam­polgáraival. Az együttműködésben és a baráti kapcsolatokban jelentős segítséget nyújt a szovjet sajtó, amelynek ma már állandó he­lye van az összes könyvtárban, munkahelyen és iskolákban. Az orosz nyelv a sajtó és az iro­dalom révén utat tört magának az egész világba. Statisztikai adatok szerint 1970-ben a világ 92 országában tanították az orosz nyelvet az alapiskolák­ban, középiskolákban és főisko­lákon. Az elmúlt húsz év alatt az orosz nyelvet tanulók száma ötszörösére emelkedett. Ma már mintegy másfél milliárd ember­rel társaloghatunk orosz nyel­ven. Orosz nyelven megismerhet­jük a szocializmus és a kom­munizmus építésére vonatkozó legnevesebb tanulmányokat, a különböző tudományos műve­ket, mivel a világ könyvkiadá­sának egy ötödé orosz nyelven jelenik meg. A legjobb művésze­ti és szakmfivek egyharmadát lefordítják orosz nyelvre. Az iskolák és az iskolákat irányító szervek dolgozói ezek tudatában arra törekednek, hegy az iskolák rendszeresen megkapják a szovjet sajtót. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a nemzeti bizottsá­gok és iskolaügyi szakosztá­lyaik funkcionáriusai helyes politikai állásfoglalásának kö­szönhetően és nem utolsósor­ban a tanítók érdemeként ma az iskolák a szovjet sajtó meg­rendelői között az élen jár­nak. örvendetes, hogy a szovjet sajtó felhasználásában már szép eredményeket értünk el. A legsikeresebben a szakközép- iskolákban dolgoznak, ami első­sorban az orosz nyelv tanárai­nak érdeme, akik arra vezetik a tanulókat, hogy a szovjet saj­tóból nyert ismereteiket ki­használják a különböző beszél­getéseken. versenyeken stb. Ma, amikor a lenini Pravda megjelenésének 66. évforduló­járól emlékezünk meg, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szovjet sajtó a Szovjet­unió nemzeteinek 57 nyelvén jelenik meg, olyan nemzetek nyelvén is, amelyeknek 50 évvel ezelőtt még ábécéjük sem volt. A burzsoá sajtótól eltérően a szovjet sajtó a kommunista új­ságírás lenini elvein alapszi-k. A sajtó egész munkája a mar­xista—leninista világnézetre tá­maszkodik és mindig a prole­tár internacionalizmus pozí cióin áll. A Szovjetunió iránti hagyo­mányos jó kapcsolatoknak kö­szönhetően ma kitűnő eredmé­nyekkel büszkélkedhetünk a szovjet sajtó terjesztésében. Is­koláink, az orosz nyelvtanfolya­mok, az orosz nyelvklubok, jó alapot teremtettek a szovjet sajtó és irodalom terjesztésé­hez. Ezt bizonyítja a behozott sajtó magas példányszáma. Szlovákiában tavaly csaknem 1300 újságot és folyóiratot hoz­tunk te, amelyeknek egyszer!' példányszáma több mint 360 ezer. Ha ehhez még hozzáad­juk a nálunk kiadott orosz és ukrán folyóiratokat, a Csehszlo­vákiában megjelenő Týždenník aktualít-ot, akkor megállapít­hatjuk, hogy szovjet sajtó termékei csaknem az összes családba eljutnak. A szovjet sajtó nemcsak az orosz nyelvtudást mélyíti el, hanem iskoláinkban más tan­tárgyakban is felhasználható. Segít a szovjetek országának megismerésében, technikai, tu­dományos, művészeti és kultu­rális újdonságokról tájékoztat. Egy tankönyv sem ölelheti fel a Szovjetunió gyors iramú fej­lődését, mivel a tankönyvek előállítása sokkal hosszabb fo­lyamat, mint az újságok, vagy folyóiratok szerkesztése. Éppen ezért a sajtótermékek figyelem­mel kísérhetik a Szovjetunió mindennapi életét. Iskoláinkban arra kell nevel­ni a fiatalokat, hogy tanulmá­nyaik elvégzése után is állan­dóan figyelemmel kísérjék a szovjet sajtót. Államunk nagy anyagi eszközöket fordít az orosz nyelv oktatására és en­nek a befektetésnek meg kell térülnie a szovjet tudomány, technika, kultúra és gazdaság megismerésében, a csehszlovák és a szovjet dolgozók testvéri, baráti kapcsolataiban. LÜDOVlT SZABty FEjLOOŰ ZENEI ÉLETÜNK A Szlovák Filharmónia hang­versenydobogóján ezúttal a Košicei Állami Filharmónia mű­vészei ültek a kottapultok mel­lett. Szlovákia harmadik nagy zenekarának megalakulása ze­nei életünk örvendetes kibon­takozására vall. Az 1968 bán alakult zenekar rövid zenei múltra tekinthet vissza és mu­zsikusainak életkorát tekintve is fiatal együttes, de mozgé­kony szellemű karmesterük, Bystrík Režucha irányításával máris figyelemre méltó színvo­nalra küzdötték fel magukat. Érzékenyebb színkeverés, kere­kebb hangzáskép és elsősorban csiszoltabb forte hangzás min­den bizonnyal idő kérdése. Nyitó számként Ivan Parik „Intrudukciójával“ Haydn 102-. tes számú B dúr szimfóniája hangzott el (a Londoniak sorá-. bán a tizenkettedik). Režucha egységbe kovácsolta muzsiku-. sait, de az előadás az „erŐ- befektetés“ ellenére is csak részben vetítette ki a szimfónia feszültségeit, a haydni muzsi­ka hajlékony dallam-, és hang- zésszépségét. Lényegesen job­ban sikerült Ottnrino Respighi Róma kfttjai című négy részes szimfonikus hangulatképének előadása, amely az olasz zene­költő Római trilógiájának első darabját képezi. A karmester; élénken tolmácsolta Respighi „színes impresszióit“ és a ze­nekar ügyes muzsikus kézzel szőtte a rafinált hangszerelés csillogó köntösét. Befejezésül és betetőzésül Beethoven hegedűversenyét hallottuk Eduard Grač tolmá­csolásában. Egy versenymű elő­adását mindig bizonyos feszült­ség előzi meg. A fiatal szovjet művész igen jól képzett, kitűnő hegedűs és értékes zenész­adottságokkal rendelkezik, de kezdetben mintha valami belső nyugtalanság gátolta vagy kö­tötte volna, ami csak az első tétel kadenciájában és gyönyö­rű befejező taktusaiban oldó­dott fel teljesen. A második té­telben ugrásszerűen felszökött az előadás hőfoka, a Larghet- to igaz emberi érzéssel áthatott lírája nemes dolce-hangon, át­szellemült zenei légkörben hangzott el. Szovjet vendégünk Režucha személyében érzékeny, simulékony karmester-partnert kapott. HAVAS MÁRTA 1974. V. 4. Teniszpályán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom