Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 VIII. 19. 11 i* ä zám m e e : ' ■v-n '0; Bizonyára sokan ismerik Tamási Áron szép regényét a csíki havasokon szolgálatot teljesítő székely fiúról. Ábelról. S talán emlékeznek arra a jelenetre is, amikor a csíksomlyói barát, Márkus egy láda könyvet visz Ábelnak, hogy hasznosan töltse a véli estéket. Ahogy Márkus kiönti a földre a láda tartalmát azt kérdezi: Elég-e? — A tűzön el! — feleli a tréfára mindig kész Ábel. A szójátékra az adott alkalmat, hogy az elég egyaránt jelentheti azt is: elég sok, de azt is, hogy a tűzben megsemmisül, elég. Ha azonban Ábel a Bakonyban őrizte volna az ölfát, aligha tudott volna ilyen szójátékot faragni. A dunántúli ember ugyanis általában különbségét tesz az említett két szó között. Azt mondjuk: Ennyi könyv már élég, s amit a tűzre teszek, az elég. Az egyik szó tehát élég, a másik elég. Ez a különbség persze írásban egyáltalán nem mutatkozik, ennek a hangnak nincs betűje a magyar ábécében. Azazhogy mégis van. A magyar nyelv értelmező szótára rendszeresen jelöli ezt az úgynevezett zárt é hangot, mégpedig az e betűre tett két ponttal. A különbség jelölésének, mint az előbbi példából is láttuk, van értelme, hiszen egészen mást jelent egy szó nyílt e-vel mondva, mint a zárt e-vel. Legalábbis azoknak a beszédében, akik ismerik ezt a különbséget. Pedig igen sokan vannak ilyenek! Megvan a zárt é hang az egész paló- cságban. de a székelység nagy részén is. Azok, akik ismerik a kétféle é hangot azok ilyenféle megkülönböztetéseket tehetnek beszédükben; „Azon járt az eszünk, hogy mit eszünk ebédre“, vagy: „Értéd végre, hogy minden csupán érted történik?“ Mást jelent a sokat összevesznek (azaz civakodnak), mint a sokat összevesznek (azaz összevásárolnak). A kés vagy tű hegyes, de a vidék hégyes. A feiem, fejed, fejek, a fej főnévnek az alakjai. Egészen mást jelentenek ezek a szavak akkor, ha a második szótagban zárt é van; fejem, fejed, fejék. Ez utóbbiak ugyanis már a fej igéből valók. De a fejtem is más, mint a fejtém. Ha majd a tehenet megfejtem, fel fejtém a ruhát is. Sőt ilyen finom különbségek is előfordulnak. Valakit a Dunából kimentek. Ti a szobából kiménték, ha már ők ki- méntek. Azok mentek minden hibától. De más szempontból sem lényegtelen a két hang megkülönböztetése. Tudjuk, hogy beszédünkben éppen az e hangok fordulnak elő leggyakrabban. A sok egyforma e által okozott egyhangúságot igen jól feloldja, megszűnteti a zárt e használata, s ezáltal zeneibb, hallásra kellemesebb lesz nyelvünk. Nem azt mondjuk, hogy: nem merek ezzel az emberrel egy helyen megjelenni — hanem így: nem merek ezzel az emhérrel egy helyén mégjelBnnl. Ha így van — gondolhatná jogosan valaki —, miért nem írunk így, miért nem tesszük kötelezővé a magyar helyesírásban és a kiejtésben is a zárt é használatát. Ennek több oka van. Először is a zárt e ző vidékeken sem teljesen egyformán használják ezt a hangot. Persze az eltérések még nem lennének különösebb akadályai annak, hogy a zárt e használatának általános normáját elfogadjuk. Sokkal nagyobb akadály az, hogy akik nem hozták magukkal hazulról a kétféle e hang megkülönböztetését, azokat — egykét kivételt nem tekintve — szinte lehetetlen megtanítani rá. L. L. TENNYSON: NYÁRS ÉJ Most alszik a rőt szirom, a fehér; nem leng a ciprus a palotakertben; a porfirkutban nem villog aranyhal; fénybogár virraszt: virrassz te velem. Most szellemként bókol a tejtehér páva, s szellemként világít ide. Most Danaé a Föld a csillagoknak, s egész szíved elém tárulkozik. Most suhan a meteor, s rűgyogó barázdát von, mint bennem a neved. Most minden mézét becsukja magába a liliom, s a tó keblére búvik: csukódj be te is, édességem, és bújj a keblembe és tűnj bennem el. Percről percre nő a hő; tölgyek alatt néma árnyak. Szinte izzik rét s mező, mézük illat-tava árad. Gyönyörű nap I . .. Századok örök rendben kergetőznek: tündökölnek a folyók, lihegnek a szomjú földek. VERLAINE: NYÁR LESZ TEHÁT... Nyár lesz tehát, tündöklő és meleg: örömöm édes cinkosa, a roppant napfény, a selymek közt még szabadabban kiemeli drága szépségedet; s ha jön az este, langyos szél susog, fátylaid játékosan megsuhognak, s baráti mosolyát a csillagoknak együtt nézzük majd, ifjú házasok. TYUTCSEV: MICSODA NYÁR! A. A. FET: NYÁRI ÉJ Suttogás; csönd; szók, jelekkel, fülemüle dal; holdezüst fák, csacska csermely; álmodó moraj; fényegyúlt éj, fényetűnt éj; árnyak mindenütt; édes arcon néma tündér - játék: tiszta üdv; rózsafelhő, - bíbor égbolt, - szikrázó öröm; - boldog könnyek, ölelés, csók s hajnal, lángözönl Ez nem valóság,ez varázslat: micsoda nyári micsoda nyári Üdve nem-érdemelt csodáknak: ennyi boldogság szinte fáj. Félve és gyanakodva nézek, oly fény hull köt ém és reám . .. Ennyi csábítás nem igézet1? Nem káprázat, nem gúny csupán? Lánymosoly hat így öregekre, lányszem s ajk, édes, fiatal: nem gyújt már, nem lelkesít egy se, legfeljebb kissé megzavar. Szabó Lőrinc fordításai a kék ég, a hullámzó, büszke sátor, alásuhog és csókjaival ér homlokunkra, mely forró lesz s fehér a boldogságtól és várakozástól; Surkantyu Simon: DOHÁNYTÖROK Nyá ri felhő füstölög, és szikrázva, mint megolvadt acéltükör, hömpölyög nehéz vize a folyónak ... TYUTCSEV: HŐ NYÁR i vflkiSí&i wit 'íl
