Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-24 / 174. szám, kedd
Prágai megemlékezés Petőfiről Olvasóinkat rendszeresen tájékoztattuk a Cseh és a Szlovák Petőfi Emlékbizottság, valamint a CSEMADOK rendezvényeiről — előadásokról, kiállításokról, emlékműsorokról stb. — amelyek középpontjában Pe töfi Sándor életművének méltatása állt. Ezúttal arról adunk számot, hogy a prágai Odeon szépirodalmi kiadóban négy tanulmányból és csehre fordított Petőfi-versekből álló 92 oldalas könyvecske jelent meg kétezer példányszámban. A kötet a költő Dalaim c. versének refrénjére utalva, a „Blesky rozhnevané i krídla motýlí“ (Haragos villámlások és pillangószárnyak j címmel jelent meg. A költő születésének 150. évfordulója tiszteletére kiadott könyvhöz Vilém Závada cseh költő, nemzeti művész, a Cseh Petőfi Emlék- bizottság elnöke írt bevezetőt, amelyben a költő szemével tekint a magyar nép és a világ- irodalom e géniuszának életművére. A bevezető után olvashatjuk Illyés Gyula beszédének rövidített szövegét. A beszéd a budapesti Operaházban a költő születésének 150. évfordulójának alkalmából rendezett ünnepi ülésen hangzott el. A versek válogatása Richard Prózáknak, a brnói egyetem irodalom- történészének hozzáértését dicséri. Csupán huszonhat vers, de ezek a versek így is betekintést nyújtanak a szabadság és szerelem lánglelkű poétájának költészetébe, megalkuvást nem ismerő jellemébe. A költő életútját és művét részletesebben ugyancsak R. Pražák ismerteti cseh olvasóval. Arról, hogy Petőfi költészetének milyen volt a visszhangja a cseh kulturális életben Rákos Péter irodalomtörténész tanulmánya ad áttekintést. A könyvecske megjelenésekor a Nové knihy c. könyvismertető hetilap indokoltan állapította meg, hogy ez a kiadvány ugyan nem tekinthető monumentális kiadói tettnek, de ennek ellenére átgondolt és célszerű könyvecske. Petőfi a cseh kultúrában nem most, az évforduló kapcsán jelentkezik első ízben, hiszen a versfordítások zöme is a régebbi válogatásokból valók, amelyek közül a „Básne“ c. reprezentatív válogatás húsz évvel ezelőtt jelent meg, s a fordítót dicséri a tény, hogy a versek mindmáig frissen hatnak. Petőfi csehországi hagyománya a többi között összefonódik Jan Neruda, Karel Sabina, Jaroslav Vrchlický, Stanislav Kostka Neumann, Petr Bezruő, Antonín Zápotocký, Kamil Bednár és Vilém Závada nevével... A jubileumi kiadást tehát jó szándékú emlékeztetésnek, jó értelemben kifejezett gesztusnak tekinthetjük — igazi meghajlásnak a költő emléke előtt. (sm) „A galamb jegyében" DUSÁN DZUREK SZOBRAI A Tátra aljában megbúvó faluban 33 évvel ezelőtt született D. Dzurek. A fafaragás művészetében Drexler irányította, a Képzőművészeti Főiskolán mestere J. Kostka tanár volt. A Cyprián Majerník képtárban, második önálló tárlata színhelyén rokonszenves emberi mondani- valójú plasztikáit állította ki. Változatos, harmonikus formájú, patinázott gipsz dombor művek sorjáznak a terem falain. Érzelmi indítékúak, s meleg családi hangulatot keltők a Fiatal anya, a Gyermekjátékok, s a Mese. Jó érzékkel stilizált motívumait térkitöltő, díszítő elemek közé foglalja. A kutató értelem s a képzelet arányosan egészíti ki egymást a Megismerésben, a laposan kezelt, komoly női arcélben. A Gondolkodó férfi töprengő, mély vonásain s a következő művekben is főképp az ábrázolás mellett a jelentés érvényesül. A Május elseje összetartással vonuló tömege fölött az indulatok lángszerűen lobbannak föl. Dzurek alkatához az anyagok közül a fa áll a legközelebb. Különálló csoport s egyszersmind a bemutatott anyag fajsúlyos részét a faragott, térigényű plasztikák képezik A Pribinova reggelén a lehántott kér- gű, természetes színű kivágott törzsben a fa szerkezeti árnyalatait tudatosan használja föl. Szigorúan komponáltak éts gondosan megmunkált felületűek Dušan Dzurek: Megismerés a képzőművészeti fokú népművészeti alkotások: a létfeltételünkért szót emelő „A galamb jegyében", a szeretettel formált Tátrai virág, a mi Totemünk, s a napjaink építő irányzatára utaló Régi és új város. A fából készült szobrok színezése, a meleg vörösek, az arany, a telt kékek a forma kifejező erejét fokozzák. Vízfestés-sorozatában az űrkutatás áldozatairól, áttételesen emlékezik meg. Néhány színellentétekben gazdag temperája is a fiatal szobrász kitartó, elmélyült keresését érezteti. Bárkány Jenöné kulturális hírek □ A brüsszeli Theatre Royal de la Monnaie színpadán Bé- járt, a „századvég Gyagilevje“ a nagy koreográfus, leporolta Verdi Traviatáját. A koreográfus-rendező pantomimmai és tánccal, új szereplőkkel, a színpadról megszólaló hegedűszólóval injekciózta életre Violetta Valéry elaggult tragédiáját. HU A kaiserlauterni Pfalz- theater és a Recreation Ground (LondonJ bemutatta Karinthy Ferenc Bösendorfer című egy- felvonásosát. A Gőzt a New York-i Park Avenue Community Theatre játssza, a Gellérthegyi álmokat pedig több csehszlovákiai színház. A Duna-ka- nyart a bratislavai szlovák és az olasz televízió is bemutatja. □ Enzo Paci. a neves olasz filozófus, az egyik legjobb marxista folyóirat ,az Aut-Aut szerkesztője, könyvet jelentetett meg Giuseppe Uugaretti költészetéről. □ foan Hemingway, a nagy író lánya politikai regényt írt. Társszerző: Paul Bonnecarrére újságíró. ! Harmincezer tagú kórust hallhatnak majd egyszerre megszólalni a litván hangversenylátogatók. Jövő év júliusában ilyen hatalmas méretű kórussal ünnepük Vilniusban az első litván énekesfesztivál megrendezésének ötvenedik évfordulóját. A nem mindennapi kórus- történeti eseményre már megkezdték a rendszeres próbákat. □ Brecht és Paul Dessau Lu- cullus kihallgatása című elfeledett rádió-operájának egy még ismeretlenebb változatát, Lucul- lus elítélését adta elő Giorgio Strehler rendezésében a milánói Piccolo Teatro. □ Tony Curtis, az ismert amerikai filmszínész elhatározta, hogy egy időre felhagy a filmezéssel és színházi szerződést írt alá. Hamarosan be is mutatkozik a New York i Brod- wayn. Ha első színházi szerepével sikert arat, a következő évben Londonban ts vendégszerepei. ■ A L’Arc című párizsi folyóirat különszámot szentelt Louis Aragonnak. Rafael Alberti, Pablo Neruda, Jannisz Rit- szosz, André Masson, Jacques Berque, Roman Jakobson, Antonie Vitz és mások versei, esszéi, tanulmányai köszöntik a forradalom költőjét. Bányászatunk hagyományainak ánolóin B anská Štiavnicát egykor a közép-szlovákiai bányavárosok anyjának nevezték. Ezt a nevet nemcsak a bányászatban betöltött kimagasló szerepével érdemelte ki, hanem azzal Is, hogy világviszonylatban is úttörőszerepet játszott a bányászat tudományos és technikai. fejlesztésében. Csak természetes, hogy amikor a szlovákiai bányászat nagy hagyományai megőrzésére a Szlovák Bányamúzeum létesítésének a gondolata megszületett, e múzeum székhelyéül az ősi bányavárost választották. A Szlovákiában a maga nemében egyedülálló múzeum küldetéséről, tevékenységének céljairól dr. Ján Novák igazgató tájékoztatott. Elmondta, hogy a múzeum a bányászat szlovákiai anyagi-kulturális emlékeinek dokumentációjára, kutatására, szemléltető bemutatására és kulturális-népművelési kihasználására létesült. A bányászat Szlovákia területén óriási szerepel játszott már a régmúlt időkben is. Réztartalmú érceket már időszámításunk előtt fejtettek itt, s például a XIII—XIV. században a Selmecbányái bányakörzetben hozták felszínre a világ ezüsttermelésének a tizenöt százalékát. A bányakörzet termelése a XVIII. században kulminált, például az 1740—1760-as években körülbelül 475 tonna ezüstöt és mintegy 14 tonna aranyat bányásztak. A selmeci bányakörzetben — amint már bevezetőben említettük — számos progresszív munkamódszert, találmányt, bányaberendezést dolgoztak ki, amelyek sok esetben világújdonságnak számítottak. 1627-ben bányában robbantásra elsőként itt alkalmazták a puskaport. A XVIII. században képezték ki Selmecbányán a mesterséges víztárolók rendszerét, amely több mint hétmillió köbméter vizet foglalt magába. A vízi erőt a világon a legtökéletesebben itt építették ki és használták fel a bányászatban. A bányászat tudományos és műszaki fejlesztésének alapját a világ első bányászati, sőt első technikai főiskolája, a Selmecbányán 1764-ben megnyitott Bányászati Akadémia képezte. E főiskola nevével függ össze a szlovákiai bányászat tudományos és műszaki fejlődésének ragyogó fejezete. Az akadémián kiváló szakemberek, tudósok és feltalálók működtek, akiknek munkája sok tekintetben világjelentőségű volt, a főiskola laboratóriumainak, műhelyeinek tevékenysége a XVIII. században egész Európában ismert volt. Lavoisier francia kémikus, a tizennyolcadik század legnevesebb tudósainak, a modern kémia megalapítóinak egyike is nagyra értékelte a Selmecbányái vegyészek munkáját, és egyik művében egy teljes fejezetet szentelt a selmeci professzorok laboratóriumaiban végzett kísérletek eredményeinek. A már említett vízgazdasági rendszer kialakítása, amely a selmeci bányák fő energiaforrását jelentette, a XVIII. századi kiváló bányásztechnikus M. K. Hell és fia, J. K. Hell, valamint Sámuel Mikovini nevével függ össze. Ez a vízgazdasági rendszer mesterséges víztárolók tucatjaiból és mintegy százötven kilométer hosszú árokból állt, amelyekkel felfogták és összegyűjtötték a csapadékvizet. Jozef K. Hell három olyan bányagépet szerkesztett, amelyek korukban a leghatékonyabb, a leggazdaságosabb gépek voltak — a víznyomásos, a lengőkaros gépeket és a léghajtású vízkiemelő gépet. E géptípusok Selmecbányáról az egész világon elterjedtek. N ovák igazgató rámutatott, hogy a dióhéjban elmondottak is aláhúzzák: e gazdag hagyományokkal érdemben foglalkozni kell, hogy a jelenkor embere és a következő nemzedékek tagjai helyes képet kapjanak bányászatunk múltbeli szerepéről. Ez ösztönzött arra, hogy a Szlovák Bányamúzeum létesítésével méltó emléket állítsanak a bányászmunkának, bányászatunk múltjának. A múzeum valóban teljes, jellemző, plasztikus képet igyekszik nyújtani a szlovákiai bányászat történetéről és jelentőségéről. A Szlovák Bányamúzeum jelenleg öt részből áll, melyekből négy a történelmi múltú város jellegzetes épületeiben kapott helyet, az ötödik részt pedig a város közelében a szabad téren építik. Az első rész, az úgynevezett bányászati expozíció a régi híres Kammerhofban, a volt kamaragrófok — akik egykor a közép-szlovákiai bányákat, kohókat és a pénzverdét igazgatták — székházában van elhelyezve. A célszerűen és szakavatottan összeállított anyag jó áttekintést ad a látogatónak a szlovákiai bányászat technikájának fejlődéséről a legrégibb időktől napjainkig. A legnagyobb figyelmet a XVIII. századi bányászatra, a szlovákiai bányászat aranykorára fordítják, A klopacka F. Rákayová felvétele amikor a selmeci bányák a legjelentősebbek voltak a világon. Említsünk meg egy adatot ennek dokumentálására-: a selmeci bányák egyévi haszna fedezte az egész hétéves háború költségeit. A második rész — a geológiai expozíció — a volt D. Štúr Állami Bányamúzeum épületében található. Az óriási meny- nyiségű, tudományosan rendszerezett anyag kiváló áttekintést ad Szlovákia ásványkincseinek gazdagságáról, s a hazai ásványokat célszerűen kiegészítik a világ különböző részeiből vett ásványminták Szakértőknek, tanulóknak felbecsülhetetlen segítséget jelent e múzeum gazdag anyagának a tanulmányozása, amelyet a laikus látogatók is nagy érdeklődéssel szemlélnek. A szlovákiai lelőhelyekről is alapos áttekintést kap a látogató, s minden egyes lelőhelyet ásványmintákkal is dokumentálnak. Ebben az épületben rendezték meg a „Szocialista bányászat 25 éve" című kiállítást, amely a bányáink államosítása óta végbement fejlődést szemlélteti. M ég a nyári hónapokban hozzáférhetővé teszik a látogatók számára azt a nyolcvan méternyi régi bányafolyosót, amely közvetlenül a múzeum udvarára torkollik. A további múzeumi részt a régi várban, a XIII. századból származó egykori plébánia- templomban találjuk meg, melyet a XVI. században a török elleni erődítménnyé alakítottak át, mivel a bányaváros eddig semmilyen erődítménnyel nem rendelkezett. A régi várban a művészlörténeti expozíció ad képet a szlovákiai bányászat és Selmecbánya történetéről, művészeti életéről. A legszebb kiállítási tárgyak a bányászok népművészetét szemléltetik — láthattunk például üvegpalack belsejében hallatlan türelemmel felépített miniatűr bányát és különfé'e plasztikákat. A szent Borbálát és szent Katalint ábrázoló kései gótikái plasztikák hazánk legszebb gó tikus emlékei közé tartoznak. A múzeum negyedik részének megtekintésére a meredek hegytetőn álló új várba kell felkapaszkodnia a látogatónak. Az új várat az 1564—1571-es években építették mint megfigyelő- és orállumási a török veszély ellen. Egykori küldetésével összhangban van mai rendeltetése is — Szlovákia területén a török ellen vívott harcok emlékeinek a bemutatása. A renovált őrtoronyban ezt a múzeumi részt 1971-ben, az új vár felépítésének négy- zázadik évfordulóján adták át a nyilvánosságnak. Az expozíció áttekintést nyújt a török elleni harcok katonai helyzetének alakulásáról is az egyes időszakokban. Szólni kell arról a felséges kilátásról, amely az őrtorony legfelső szintjéről nyílik a városra ös környékére. Az utolsó rész a természeti bányamúzeum, a bányász-szkan- zen, melynek építése már több éve folyik Banská Štiavnicától mintegy másfél kilométerre a Pukanec irányába vezető út mellett. Teljes kiépítése után a bányász-szkanzen a világ legjelentősebb ilyen jellegű intézménye lesz. Képet ad a legjelentősebb bánya-, ércelőkészítő és kohászati technikáról. Szlovákia különféle bányakörzeteiből a bányászok életének, lakásának körülményeit is bemutatja. Az első kiállítási areált a külszínen és a föld alatt már augusztusban hozzáférhetővé teszik a látogatók számára. A föld alatti rész körülbelül egy kilométer hosszú régi, még a középkorból származó bányafolyosó. A külszínen a felvonógépek különféle fejlesztési típusait állítják ki a víznyomásostól a gőz- és a villanygépekig. Legjelentősebb tárgy lesz a víznyomásos felvonógép, amelyet még a XVIII. századbeli J. K. Hell világhírű találmánya elveinek alapján készítettek. Amint megállapították, az e típusú gépek közül a világon ez maradt meg egyedül. A múzeum igazgatója elmondta, hogy a gépet fel akarják használni arra is, hogy segítségével a látogatók leszállhassanak a föld alatti részbe. E terv megvalósítása bizonyára nem ütközik nehézségekbe, hiszen a gép a közeli Banská Hodrušán százhetven méter mélységben egészen 1960-ig megbízhatóan működött. A szkanzenben felvonótornyok különféle típusai is láthatók lesznek. A bányamúzeum dolgozói további expozíciót készítenek elő a város közismert dominánsában — a KlopaCká- ban. Az 1681-ből származó torony eredetileg a bányászok ébresztésére szolgált — éjjel két órakor költötték munkába a bányászokat. A Klopafíka jelképesen ma is mindennap „kopogtat“, természetesen nappal, nem pedig éjszaka. Ebben az épületben a szlovákiai bányászok szociális mozgalmának az emlékeit akarják bemutatni. A bányászok szociális mozgalmának nagy hagyományai vannak, hiszen a bányászok alkották az első munkásréteget, amely szervezkedni kezdett. Élet- és munkakörülményeinek megjavításáért már a XV. század végétől harcot folytattak, amelyek nemegyszer felkelésbe csaptak át. Az 1526 tavaszán Besztercebányán kitört első nagyméretű bányászfelkelést Werbőczi fojtotta vérbe. A XVI—XVIII. században Selmecbánya volt a bányászok mozgalmának a köz- pontja. Dr. Ján Novák igazgató befejezésül azt is elmondotta, hogy a tárgyi anyagok gyűjtése, gondozása és kiállítása mellett a Szlovák Bányamúzeum dolgozói szlovákiai hatáskörű intézményként kutatómunkálatokat is végeznek a bányászat történetének szakaszán, illetve összehangolják az ilyen jellegű kutatásokat. Az állami kutatási terv keretében több tudományos feladat megoldásán dolgoznak és egyéb társadalmi-tudományos tevékenységet, kulturális-népművelő akciókat is folytatnak. A múzeum dolgozói áldozatos munkájának eredményességét mutatja a látogatók egyre növekvő száma is. Az idén mintegy százezer látogatóra számítanak. Mindig igyekeznek valami újat biztosítani látogatóiknak, hogy maradandó élményeket szerezzenek az ősi bányavárosban. GÁL LÁSZLÓ
