Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
G azdasági feladataink sikeres teljesítése jelentős mértékben függ a vállalati igazgatóktól. A Szövetségi Munkaügyi és Népjólési Minisztérium az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumával nemrég egy közös ankétot rendezett a feldolgozóipar egyes vállalatainak igazgatóival a munka termelékenységére ható tényezőkről. Azért választottuk az ankét formáját, mert olyan információkat akartunk szerezni a vállalatok bonyolult fejlődési folyamatáról, amelyek a rendszeres statisztikai kimutatásokban nem szerepelnek. Az iparilag fejlett országokban gyakran alkalmaznak ilyen felméréseket, amelyek az ágazatok dinamikus fejlődésének biztosításához szinte nélkülözhetetlenül szükségesek. Egy cikk keretében nem ismertethetjük az ankét eredményeinek teljes terjedelmét, néhány alapvető tanulságra azonban így is rámutathatunk. A szlovákiai feldolgozóipar területén a kérdőíveket 104 vállalati igazgató töltötte ki helyesen, vagyis a megkérdezett 201 vállalati igazgató 51,7 százaléka. A 104 vállalat között 38 gépipari, 30 közszükségleti-ipari, 17 élelmiszeripari, 10 vegyipari és 9 fémfeldolgozó-ipari vállalat szerepel. A vállalatoktól beérkezett anyagot statisztikailag feldolgoztuk és értékeltük. Je&ban nézzünk szét a világon A munkatermelékenységet országos viszonylatban és nemzetközi szempontból is vizsgáltuk. Az ankétban szereplő vállalatok adatai alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a munkatermelékenység szlovákiai átlagos szintje alacsonyabb az országos viszonylatban tapasztalt átlagnál. Például a szlovákiai vállalatoknak csupán 16,5 százaléka éri el a munkatermelékenység adott termelési ágazatban tapasztalt maximális szintjét, országos átlagban pedig 23,9 százaléka. Ez a megállapítás nem valami megnyugtató, ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákia iparát főleg a háború után épült modern ipari üzemek képezik. Még kedvezőtlenebb képet kapunk, ha a szlovákiai vállalatokat az egyes ágazatokban az élvonalba tartozó európai vállalatokhoz hasonlítjuk. A szlovákiai vállalatoknak csupán 2 százaléka haladja meg az élvonalba tartozó európai vállalatok munkatermelékenységét, 11,9 százaléka éri el, 27,7 százaléka háromnegyed részben éri el, 6,9 százaléka fele arányban, 5 százaléka a felét sem éri el, a vállalati igazgatók 46,5 százaléka pedig nem tudta megállapítani a nemzetközi összehasonlítást. Emellett a vegyiparban, a gépiparban és az élelmiszeriparban nincs is olyan vállalat, amely elérné az európai* élvonalnak megfelelő szintet. Ha a vállalati igazgatók említett 46,5 százaléka Is elvégezte volna a nemzetközi összehasonlítást, talán némileg módosulna a nyert kép, nem lehet azonban tudni, hogy pozitív, vagy pedig negatív irányban. Az a tény azonban, hogy erre nem voltak képesek, arra figyelmeztet, hogy az illetékes szakágazati szervek nem szentelnek elég figyelmet ennek a kérdésnek, habár az ilyen ösz- szehasonlítások a tartalékok felkutatására és mozgósítására serkentik a vállalatok vezetőit. Mta látják a vállalati tartalékokat? Általában érdekes válaszokat kaptunk arra á kérdésre, hogy miben látják a vállalatok igazgatói a munkatermelékenység növelésének tartalékait. A munkatermelékenységre ható tartalékok közül a következőket helyezték az első négy helyre: 1. a beruházási koncepció, 2. az irányítás. a tervezés és a gazdasági ösztönzők rendszere, 3. az értékesítés és az anyagellátás rendszere, 4. a bérrendszer. Külön elbírálás ‘alá került az egyes tényezők hatékonysági sorrendje. A vállalati igazgatók külön csoportban értékelték a pozitívan ható, és külön csoportban a negatívan ható tényezőket. A pozitívan ható tényezők közül az első három helyen szerepel: a szériagyártás terjedelme, 2. a munka műszaki színvonala, 3. a termelési technológia színvonala. A munkatermelékenység növekedését fékező tényezők közül az első helyen szerepelnek: 1. az anyagi-technikai ellátás rendszerességében mutatkozó fogyatékosságok, 2. a vállalaton belüli szállítások és az anyagmozgatás, 3. a helyi munka- feltételek. A felsorolt tényezőket a vállalati igazgatók elkülönítve értékelték az 1961-től 1970-ig és az 1971-től 1980-ig terjedő időszakra vonatkoztatva, az értékelésekben azonban nem tapasztaltunk lényegesebb eltéréseket. Általában azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a vállalatok elsősorban a beruházási jellegű tényezőket helyezik előtérbe és kevésbé számolnak a nem beruházási jellegű tényezőkkel, sőt, ezek közül egyeseket a fékező hatású tényezők közé sorolnak (pl. a munkafeltételek, az anyagi érdekeltség, az anyagi-technikai ellátás rendszeressége). A vállalatokat irányító szervek részéről ezek szerint körültekintőbb munkára van szükség. A termékek ötödrésze wlágswmmatofl A fentiek szerint a vállalatok a korszerű technikának és technológiának tulajdonítanak elsődleges jelentőséget. Arra a kérdésre, hogy a termékek milyen mértékben érik el a világszínvonalat, szintén érdekes válaszokat kaptunk. A vállalatok kimutatásai szerint a termékek 21,2 százaléka eléri a világszínvonalat, 36,0 százaléka lényeges mértékben megközelíti, 25,4 százaléka néhány tekintetben közelíti meg, 17,4 százaléka pedig elmarad a világszínvonaltól. Szükséges megemlíteni azt is, hogy a szlovákiai vállalatok összegezett eredménye e tekintetben is rosszabb az országos átlagnál. Az is figyelemre méltó, hogy a vállalati kimutatások szerint a gépipari termékek közelítik meg a legkevésbé a világszínvonalat, ami károsan érinti az egész népgazdaságot. A gyártott termékek színvonala jelentős mértékben függ az alkalmazott technológiai eljárástól. Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben éri el a szlovákiai feldolgozóipar vállalataiban alkalmazott technológia a világszínvonalat, a vállalatok igazgatói így válaszoltak: a technológiai folyamat egy vállalatban sem éri el teljes mértékben a világszínvonalat, a vállalatok 53,3 százaléka jelentős mértékben eléri, 41,4 százaléka csak kis mértékben éri el, 3,3 százaléka pedig meg sem közelíti. Meglepő, hogy az igazgatók véleménye szerint egy vállalat sem éri el az alkalmazott technológia tekintetében a világszínvonalat, mivel az utóbbi 15 év alatt több üj üzem épült fel, és feltételezhető, hogy ezek a legkorszerűbb berendezéseket kapták. Lehet, hogy a vállalati igazgatók nem ismerik eléggé a külföldi viszonyokat és ezért inkább aláértékelték a hazai színvonalat, ám több más jelenség is igazolja feltevésük helyességét. A technológiai színvonal lemaradásának több oka is lehet, elsősorban az építkezések elhúzódása. Előfordulhat, hogy mire egy új üzem megkezdi a termelést, berendezése erkölcsileg elavul, nem felel meg a tudomány és a technika legújabb vívmányainak. Mi fékezi a tecMai fejlődést? A szlovákiai iparvállalatok technikai színvonala több tényezőtől is függ. Ezek között megemlíthetjük a technikai értesültséget, a vállalati tudományos-kutatási alapot, a vállalaton kívüli tudományos-kutatási alapok felhasználásának lehetőségét, a szabadalmak vásárlására fordítható eszközöket, az ú] technika felhasználására képes szakembereket, az új technológiára fordítható beruházási eszközöket stb. A felsorolt tényezők mind szerepelnek az ankétban. Vizsgáljunk meg közülük legalább hármat, éspedig a technikai színvonalról való értesültséget, a dolgozók szakképzettségét és a beruházási eszközök mennyiségét. Arra a kérdésre, hogy rendelkeznek-e a vállalati igazgatók elegendő Információval a technikai világszínvonalról, a következő válaszokat kaptuk: a vállalatok 4,9 százaléka teljes mértékben értesült, 70,6 százaléka jelentős mértékben, 23,5 százaléka kis mértékben, 1,0 százaléka pedig nem rendelkezik semmiféle információval. Meglepő, hogy a gépipari vállalatok közül 27,0 százalék jelentett be kisebb mértékű értesültséget. Az új technikai berendezések kihasználásához képzett szakemberekre is szükség van. Annak ellenére, hogy az utóbbi években Szlovákiában lényegesen megnövekedett a kvalifikált szakemberek száma, a vállalatoknak több mint a fele (54,8 százaléka] nem rendelkezik elegendő képesített szakemberrel. Ez a megállapítás több mint kedvezőtlen, ha figyelembe vesszük, hogy mennyit áldozott a társadalom az utóbbi években a művelődésre, s hogy jogosan abban a tudatban éltünk, hogy a szakemberek létszáma szempontjából hazánk elérte a ló európai átlagot. Gazdaságosan bánjunk i beruházási l-g-MJ. -J OSZROZOKKfl A technológiai fejlődés harmadik jelentős tényezőjét a beruházási eszközök képezik. Az ankét eredményei szerint a vállalatok nincsenek megelégedve a beruházási eszközök forrásaival. Ezen a téren azonban csak óvatosan fogadhatjuk ei a vállalati igazgatók véleményét, mert a beruházások területén a mi viszonyaink között nem alakult ki igényes gazdasági környezet, amely a vállalatokat maximális gazdaságosságra ösztönözné, inkább ellenkezőleg, beruházási igényeik' gyakran indokolatlanul nagyok. Az utóbbi időben társadalmunk jelentős beruházási forrásokat bocsátott a vállalatok rendelkezésére, ezeket azonban a vállalatok nem használták ki elég hatékonyan és gazdaságosan. Ennek ellenére érdemes megfigyelni a vállalatok' véleményét, mely szerint egyetlen vállalat sem rendelkezik a szükségleteknek megfelelő beruházási eszközökkel, 25,0 százaléka jelentős mértékben rendelkezik, 67,3 százaléka kis mértékben, 7,7 százaléka pedig egyáltalán nem rendelkezik beruházási eszközökkel. Zárszó Ebben az írásban összefoglaltuk a munka termelékenységére ható tényezőkkel kapcsolatos ankétünk néhány jellegzetes eredményét. Ankétünk más területekre is kiterjedt, pl. a munka termelékenységének feltételezett növekedésére, a népgazdasági tervre, az állam gazdasági intézkedéseire, az értékesítés és az anyagellátás kérdéseire, a termelési koncentrációra, a vállalati beruházásokra, a műszakok számára, a bérrendszerre, a dolgozók szakképzettségére, a munka-1 erő-vándorlásra, valamint a dolgozók szociális és életfeltételeire. Az ankét eredményeiből általában azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a vállalatok gazdasági vezetői józanul és objektiven értékelik a termelési és a gazdasági folyamatok menetét. Másrészt azonban, főleg a beruházási politika szakaszán, a foglalkoztatásban és a bérrendszer területén bizonyos fokú szubjektivitás is tapasztalható náluk, mely főleg a tágabb értelmű újratermelési folyamat hiányos ismereteiből, továbbá a vállalatok gazdasági fejlődéséhez való hagyományosan extenzív hozzáállásból adódik. Ezek a szubjektív nézetek, amelyekkel egyes vállalati vezetők — sportnyelven szólva — lesállásba kerültek, egyáltalán nem csökkentik az ankét eredményeinek értékét, hiszen a felmérés feladata az volt, hogy megismerjük a gazdasági vezetők nézeteit, azokat is. amelyek kívül esnek az objektív megismerési folyamaton. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalatokat irányító szervek főleg azokon a szakaszokon fejtsenek ki mélyrehatóbb politikai és szervezési munkát, ahol a vezető dolgozók nézetei eltérnek az objektiven ható tényezőktől. Helytelen lenne az ankét eredményeit általános érvényűeknek tulajdonítani, de helytelen lenne lebecsülni őket. A tanulságok mindenesetre hozzájárulhatnak a vállalatokat irányító szervek sikeres munkájához. JOZEF ÜRMÍNSKY Munkatermelékenység vállalati szempontból
