Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-12 / 190. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NE VELŐ K FÓRUMA 1 Szép élmenvekkel gazdagodtak Gyermekeink nyári szünide­jének hasznos eltöltése egése társadalmunk érdeke. Államunk számos lehetőséget biztosít és jelentős anyagi eszközöket for­dít erre a célra. Ma már úgy­szólván valamennyi nagyobb üzem, vállalat vagy efsz ren­delkezik üdülővel, ahol a dol­gozók gyermekei vakációjukat tölthetik. Tehát lehetőség van minden­ki .számára. De vajon kihasz­náljuk-e kellőképpen ezeket a lehetőségeket? A válasz, saj­nos, az, hogy nem. Erről győ­ződtem meg a Dunaszerdahelyl Járási Mezőgazdasági Társuiás illetékes osztályán való beszél­getés során. A társulás már évek óta intézi a járás efsz­tagjai gyermekeinek a hazai és külföldi üdültetését. Egyes szövetkezetek részéről az ér­deklődés azonban minimális, a lehetőségek nincsenek kihasz­nálva. Ogy látszik, helyenként nem tartják rentábilisnak a gyermekek üdültetését, s talán ezért idegenkednek tőle. De va­jon tehet-e a szövetkezet a ta­gok gyermekei számára jobb, humánusabb intézkedést, mint azt, hogy biztosítja szünidei üdültetésüket? Valamennyien azt akarjuk, hogy gyermekeink frissen, gazdag élményekkel, üj ismeretekkel térjenek vissza az iskola padjaiba. Ennek pedig egyik legjobb módja a nyár' pionírtáborokban való üdültetés. Dicséretet érdemelnek azok a szövetkezetek, melyek gyerme­keiket évről évre üdülőtáborok­ban nyaraltatják. A külföldi üdüléseket a.Szlovák Paraszt­szövetség illetékes osztályán keresztül intézi a járási mező­gazdasági társulás. Magyaror­szágon kívül Bulgáriában és Ju­goszláviában szerveznek tábo­rokat. Tengerparton leginkább gyógykezeltetéses üdülők van­nak, ezért ezekre a helyekre elsősorban azokat a gyermeke­ket küldik, akik légzőszervi-, vagy bőrbetegségekben szen­vednek. Magyarországon a Balaton mellett három pionírtábort lé­tesítettek: Balatonföldváron, Balatonszárszón, illetve Fonyó­don. A csallóközi gyermekek kéthetes üdülésen vettek részt. Velük együtt felügyelőként szá­mos pedagógus, valamint egész­ségügyi nővér és orvos is uta­tott, aki a gyerekek egészségé­re ügyelt. A kezdeti hűvösebb napokat ls kellemesen, vidám szórakozással töltötték. Megis­merkaitek a környék neveze­tességeivel, sok új irodalmi és történelmi ismeretet gyűjtöttek. Megnézték a József Attila Mú­zeumot Balatonszárszón, hajóki­ránduláson vettek részt Tihany­ban, ahol a helyi műemlékeket tekintették meg. S persze, nem maradhatott el a foci, s az egyéb labdajáték sem. Sőt, „ba­ráti" nemzetközi találkozóra is sor került, ahol a csehszlovák pionírok magyar pajtásaikkal mérték össze erejüket. Vajon lehet-e szebb, kellemesebb él­ménye a csallóközi gyermek­nek, mint a Balaton sokszínű vize, gyönyörű hegyes környé­ke? Ám a jó idő sem váratott soká magára. A Balaton vize hamarosan fürdésre alkalmas lett. S ekkor volt csak igazán öröm a pajtások körében! Reg­geltől késő délutánig lubickol­tak a vízben, persze, kellő fel­ügyelet mellett. A fürdés után ízlett a finoman elkészített ebéd és vacsora. Tisztaság fél egészség, mondja a közmondás, s ennek jegyében esténként az egyes szobák között tisztasági vetélkedőt tartottak. Így aztán serény munka folyt minden por­tán, mindenki bizonyítani akart, hisz a győztesek jutalmat ls kaptak. Gyakran csendült fel dal a pajtások ajkán. Egy ki­rándulás alkalmával megcsodál­ták a török korból származó Csillagvár erődítményét, ahol megismerkedtek a korabeli fegyverekkel és egyéb haszná­lati tárgyakkal. Ügyességi ve­télkedőre is sor került, még­hozzá nemzetközi részvétellel. Nem a győzelem volt a fontos, hanem a részvétel. Mindnyájan jól szórakoztak, s a magyar út­törők uzsonnával is megvendé­gelték csehszlovákiai pajtásai­kat. A vacsora a fonyódi Pano­"ráma étteremben volt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Bala­tonra, s ez sem mindennapi lát­vány a csallóközi szemnek. Az est fénypontja a tábortűz volt, melyet a fonyődligetl úttörőtá­borban raktak. Itt a magyar és csehszlovák pionírok műsort adtak. Egymás után csendültek fel a szlovák és a magyar nép­dalok, táncok, jelenetek és sza­valatok. A ropogó tábortűz mel­lett baráti beszélgetésre, ismer­kedésre került sor. Előkerült a papír és a ceruza, s a pionírok nagy szorgalommal jegyezték fel egymás címét. Reméljük, hogy az itt kötött barátság a pajtások közt elmélyül, meg­erősödik. így aztán a gyerekek nem is várták a hazatérés nap­ját. Mindannyian még maradtak volna, ám az idő lejárt, s így a pajtások fájó szívvel mond­tak búcsút a Balatonnak, új Is­merőseiknek. Valamennyien az­zal indultak útnak, hogy nem örökre búcsúznak, mert a jö­vőben ismét visszajönnek, hi­szen felejthetetlen, szép élmé­nyekben volt részük. SVINGER ISTVÁN (Prcmdl felvétele) Magyarország az idei brnói nemzetközi vásáron Ebben az évben immár tizen­harmadszor nyitja meg kapuit a brnói nemzetközi vásár. A magyar külkereskedelem ezút­tal is nagy gonddal készült fel erre a fontos nemzetközi ese­ményre. Az idén a magyar külkeres­kedelmi vállalatok 1408 négy­zetméteres területen mutatják be kiállítási tárgyaikat. Ebből 1219 négyzetméter fedett és 189 négyzetméter szabad rész. A kiállítók sorában 17 vállalat neve szerepel. A Budavox hír­adástechnikai gyártmányokat, a Chemokomplex gyógyszeripari felszereléseket, az Egyesült Iz­zó tranzisztorokat, valamint TV képcsöveket, a Ferunion kézi­szerszámokat állít ki. Az Iroda­gépipari és Finommechanikai Vállalat fénymásolókat, iroda­gépeket, a Komplex élelmiszer­ipari gépeket, a Labor Műszer­ipari Művek vegyipari műszere­ket vonultat fel. A Lampart au­tóklávokkal, a Licencia talál­mányokkal, a Metalimpex Jól forgácsolható acélokkal jelent­kezik Brnóban. A Metrimpex műszereknek, a Nikex csavar­szivattyúknak, a Pannónia kon­fekcióipari gépeknek ad he­lyet. A Technoimpex szerszám­kábel és híradástechnikai gépe­ket, valamint műanyagipari be­rendezéseket mutat be. A Transelektro, az Elektroimpex és az Elektromodul információs irodával képviselteti magát. Már a gyártmánycsoportok megemlítéséből kitűnik, hogy a Hungexpo rendezésében a ma­gyar külkereskedelem ebben az évben ls több száz gyártmány­nyal ismerteti majd meg a kül­földi látogatókat. A rendelke­zésre álló lehetőségek nem id­nak módot a felsorolásra. ?gy elsősorban azokat az új beren­dezéseket szeretnénk röviden bemutatni, amelyek az őszi vá­sáron különös érdeklődésre tarthatnak számot. A Takátsy-féle mikrotitrá­lóval a vizsgálandó biológiai anyagból ismert mértékű hígí­tás készíthető és meghatározha­tó az a higítás, amely mellett az anyag még reagálni képes. Előnye, hogy minimális meny­nyiségű vizsgálati anyaggal is kielégítő pontosságú titráláso­kat lehet végezni. A BA 111 típusú, asztalra he­lyezhető fénymásoló előnyös9n használható 650 mm rajzszéles­ségig dokumentációk gyors má­solására gyárakban, tervezőiro­dákban és egyéb intézmények­ben. A géppel korlátlan számú, azonnal felhasználható másolat készíthető hajlékony és fény­áteresztő anyagra készült raj­zokról, szövegekről stb. A gép­be a másolandó anyagot és a fénymásoló papírt egyszerre kell bevezetni. A dlázó papír az etető asztalba beépített pa­pírvágó késsel az eredeti mére­tének megfelelő, kívánt hosszú­ságra vágható. A papír és az eredeti együtt kerül a megvilá­gító részbe, a forgó megvilágító henger és a szállító hevederek közé. A gép az eredetit és a másolatot automatikusan szét­választja. Az FK-320-05 típusú, csigakö­ves, fogaskerék-köszörűgép az Iparban felhasználásra kerülő fogaskerekek nagy tömegű gyártási és pontossági igényét elégíti £i. A lefejtő eljárás el­vén működő szerszámgépen el­végezhető a köszörülésen kívül a kőprofilozás is gyémánt szer­számmal. A gép félautomatikus működésű, tehát a munkadarab behelyezését, a hozzáállást és a kész munkadarab kivételét kézzel kell végezni. A gép az előre beállított fogásvételt auto­matikusan végzi a kész méret eléréséig, amikor is alaphely­zetbe visszaáll. Az FM-08 A típusú elemiszál­hajlítható készülék, elemiszá­lak ismételt hajlítóigénybevé­tellel és állandó húzóigénybe­vétellel szembeni ellenállóké­pességének és kifáradási tulaj­donságainak vizsgálatára szol­gál. A korábbi, 10 fejes típus­sal szemben a készülék már 20 elemiszál egyidejű vizsgálatára alkalmas, valamint szálszaka­dás esetén a szakadást jelző berregőn kívül a készülék au­tomatikusan leáll, majd a sza­kadáskor leesett terhelő súly eltávolításával a készülék ön­működően újra megindul. Az elvégzett igénybevételi ciklusok száma a számlálószerkezeten leolvasható. Az FC-03 típusú szőnyegtapo­só készülék a vizsgálógépek azon csoportjához tartozik, amelyek ismételt taposó igény­bevételének teszik ki a vizsgá­lati mintát. A készülék padló­bevonatokhoz alkalmazott laza szerkezetű anyagok pl. gépi szőnyegek, nemezeit padlókár­pit stb. használati szempontjá­ból egyik legfontosabb minősé­gi jellemzőjének —, a járás okozta mechanikus taposó igénybevétellel szembeni ellen­állóságának — laboratóriumi körülmények közötti vizsgálatá­ra alkalmas. A készülékről le­vett minták kiértékelő mérése a vastagságmérő készüléken le­hetséges. A Hungexpo által megrende­zendő kiállításon jól felkészült informátorokból álló csoport áll majd az érdeklődők rendel­kezésére, akik kívánságra to­vábbi részletes felvilágosítást adnak a külföldi szakemberek­nek. s. J. Az önképzés eszköze: a könyvtár A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ óriási térhódítása ellenére a könyvek és a sajtótermékek to­vábbra is nélkülözhetetlenek az általános műveltség és a tájé­kozódás megszerzésében. Ám a legnagyobb törekvésünk mellett sem szerezhetünk be minden számunkra érdekes kiadványt, ugyanis problémát jelentene már maga a válogatás is és az anyag beszerzése, de anyagilag sem bírnánk. Milyen megoldás kínálkozik tehát? Egyszerű: mindent egy helyen! Ez a jelszó .pedig csak a könyvtárban realizálható. Voltaképpen mit jelent az is­kolába még nem járó és az iskolás gyerekek számára a könyvtár? A családi otthon és az iskola mellett a gyermekek társadalmi életének egyre fon­tosabb területévé válik. De csak az „igazi" könyvtár! Vagyis, amely nemcsak a könyvek tá­rolóhelye, hanem olyan peda­gógiai intézmény, amely új is­mereteket nyújt és rendszerez, a gyerekek érdeklődését for­málja, szélesíti és mélyíti, kí­váncsiságukat megfelelően ki­elégíti, aktiv közreműködésre serkenti»őket, egyszóval a gyer­meki személyiség formálásában tevékenyen részt vesz, figye­lembevéve általános és specifi­kus életkori sajátosságaikat, olvasási szokásaikat stb. A gyermek a könyvvel — amelyről köztudott, hogy jelen­tősen hozzájárul az érzelmi élet, szépérzék, fantázia, értel­mi képesség fejlesztéséhez — nem az iskolában találkozik először. Már a legkisebb kor­ban adódik alkalom a könyvek­kel való megismerkedésre, igaz, hogy ekkor még a szülői közvetítés szükséges. A szülők közül ki ne ismerné azt a rendszeresen visszatérő kérést: „Anyu mesélj!", amely kifejezi a kicsik csillapíthatatlan szom­ját a mese után. Kezdetben fő­leg képeskönyveket olvasnak, majd ezeket fokozatosan fel­váltják az egyre több szöveg­gel rendelkező kiadványok. Ez utóbbiakat kezdetben a szülők olvassák fel, majd amikor a gyermekek már ismerik a betű­ket, akkor maguk is böngész­getik ezeket. VAN, AKI MÁR OTTHON, de a többség az iskolában ismer­kedik meg a betűkkel. Megta­nulnak olvasni. Ekkor még a rendszeres szülői segítség ós ellenőrzés elmaradhatatlan fel­tétele az olvasáskészség kiala­kításának. A tanulás alapja: a jó, kifejező, értelmes olva­sás. Mert hogyan is értené meg a tanuló a szöveges számtan­példát, amikor nem a szövegre koncentrál, a szavak értelmére, összefüggésére, hanem arra, hogy a „z" betű után milyen következik. Nem tudja magát érthetően kifejezni, kicsi a szó­kincse. A gyerekek megfelelő foglal­kozás és irányítás mellett, a gondos és rendszeres olvasásta­nítás eredményeként fokozato­san önálló és rendszeres olva­sóvá válnak. Azonban nem elé­gedhetünk meg azzal, hogy is­merik a betűket és tudnak ol­vasni, hanem fokoznunk kell a tanulók érdeklődését az olvasás Iránt. A megvalósítás egyik formája, hogy mind gyakrab­ban alkalmat nyújtunk nekik az olvasottak elmeséléséhez. Ezáltal felcserélődik az eddigi megszokott szerep, a gyermek inkább átveszi a felolvasó sze­repét, a szülő pedig a hallga­tóét. Már az önálló olvasás szaka­szában is — amikor a gyermek rátér a néma olvasásra — va­lódi szükségletté válhat az ol­vasás, ezért már ekkor hozzá kell őket szoktatni a könyv­gyűjtéshez és a gyermekfolyó­iratok beszerzéséhez. A gyer­mekek vagy ajándékok formá­jában jutnak könyvekhez, fo­lyóiratokhoz vagy megvásárol­ják azokat. A másik út: legye­nek gyermekeink rendszeres könyvtárlátogatók. Az utóbbira nemcsak anyagi okokból van szükség, hanem nevelési szem­pontból is. Ugyanis körülbelül a 10. és 15. életév között be­szélhetünk az ún. extenzív ol­vasási szakaszról, amelynek egyik fő jellemzője, hogy na­gyon sokat, de szinte váloga­tás nélkül, rendszertelenül ol­vasnak a gyerekek. Ekkor a szülőknek is különös éberiág­gel kell figyelniük gyermekeiK olvasmányait, tehát feltétlenül irányításra szorulnak. De nem­csak ekkor, hanem később is. A „mélyreható", azaz intenzív és lassúbb, de elmélyültebb ol­vasás szakaszában, amely kb. a 15. és 18. év között jelenik meg, ugyancsak nélkülözhetet­len a szülők, a nevelők és kü­lönösen a könyvtárosok segít­sége. A gyerekek igénylik, hogy olvasmányaikat megvitassák szüleikkel vagy nevelőikkel, el­mondhassák kritikai megjegy-­zéseiket az olvasottakról, le­gyen az könyv vagy folyóirat, vagy akár egy érdekes cikk. Már maguk a gyerekek is rá­jöttek arra, hogy nemcsak jó, szórakoztató olvasni, lianem szükséges is. HA A KÖNYVEK ESETÉBEN igaz az az állításunk, hogy kép­telenek vagyunk a könyvpiacon megjelent kiadványokkal lépést tartani, akkor ez még inkább érvényes a sajtótermékekre. A könyvek mellett elsősorban az újságok, folyóiratok tükrözik rohanó életünk ezerarcúságát, nap mint nap tudósítanak ben­nünket a világ eseményeiről. Mindent megvenni és elolvasni képtelenség, ugyanakkor mégis az a cél, hogy sokoldalúbb műveltséget szerezzünk, s meg­felelően eligazodjunk a világ dolgaiban. Nos, az újságok, könyvek birodalma: a könyv­tár. Az eddig elmondott szempon­tok mellett (beszerzési és anya­gi) van ,még egy harmadik is, amely ugyancsak igazolja, hogy napjainkban még inkább foko­zódik az igény és a szükséglet a könyvtárak iránt. A könyvtári környezet, az ülőhelyek elrendezése és a köpyvek, folyóiratok, újságok, bibliográfiák, a különféle ki­állítási anyagok által nyújtott szemelvényanyag igen alkalmas csoportfoglalkozásra, játékos foglalkozásokra. A tanítási órák könyvtárban való megtar­tása még meglehetősen újszerű kezdeményezés, módszerel még nincsenek kimunkálva, de any­nyi mindenesetre megállapítha­tó, hogy segítséget nyújt a ta­nulóknak az ismeretek önálló megszerzésében, segíti a tanu­lók olvasóvá nevelését, továb­bá legalább elemi ismereteket nyújt a könyvtárban való ott­honosabb mozgáshoz, a folyó­iratok, könyvek kiválasztásá­hoz. Ugyanis, sajnos, nagyon kevés azoknak a száma, akik jól tudnák használni a lexiko­nokat, szótárakat vagy ismer­nék a könyvek kiválasztásának módját. A könyvtár nagyszerűen al­kalmas a játékos foglalkozá­sokra is. A legkisebbeknél já­tékba ágyazhatjuk az ismere­tek felfedezését, közlését vagy rendszerezését (játszhatnak verssel, rigmussal, mesével, rejtvénnyel, bábbal), a 9—12 évesekkel a különböző témák­ról színesen elbeszélgethetünk (az illusztráció is biztosított ebben az esetben). A játékot, versmondást a két téma közöt­ti pihenésként is alkalmazhat­juk. A nagyobbakkal komoly beszélgetéseket, vetélkedőket szervezhetünk. Az ötletes játé­kok, játékos ötletek vonzzák a gyerekeket a közös foglalko­zásra. A jókedvű gyermek pe­dig könnyebben bevonható a közösség tevékenységébe. Ha azt akarjuk, hogy gyerme­keink valóban szeressenek ol­vasni, akkor mielőbb olvasóvá kell őket nevelni! A könyvet, amely gyakran csak a tanítá­si, tanulási folyamat alkalmi, előkelő vendége, tegyük állandó meghívottá. FELADATUNK tehát abban foglalható össze: gyermekein­ket ne csak olvasásra ösztönöz­zük, az olvasást ne csak élet­szükségletté tegyük, hanem ezen túlmenően erőteljesebb hangsúlyt kapjon az olvasni tu­dásra nevelés, az olvasási igé­nyesség felkeltése és az olva­sói ízlés fejlesztése. Tehát nem csupán a mennyiség a lényeg, hanem elsősorban a mit és a hogyan kérdése. Az elmondot­tak megvalósítására a legkitű­nőbb lehetőség a könyvtárak rendszeres látogatása. Dr. MÉRŐ SVA 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom