Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-10 / 188. szám, kedd

Kilencemeletes méretben 306 új lakás építésébe kezdtek # Öt év alatt 117 mil­lió koronát fordítanak lakásépítésre 9 Probléma az építőmunkások hiányo R ombolják Somorján (Ša­morín) a régi íalakat. A „Majorok" helyén már felépült ugyan az új városrész, de most további negyven házat lebon­tanak. Téglák, mészpor minde­nütt. Rombolják a régi falakat, hogy újjáformálhassák a vá­rost. Akaratlanul is kétkedve, la­tolgatva nézegetem a városi nemzeti bizottság irodájában a rajzokat és terveket. Tudnak-e vajon öt éven belül 527 család számára új otthont építeni? El­készül-e néhány esztendő alatt a „Vörosközpont II" elnevezésű új városrész? Lehetséges-e, hogy a mostani ötéves terv idő­szakában a város 196 millió ko­ronás beruházási összegéből 117 millió koronát lakásépítésre fordítsanak? Holocsy Rudolf elvtárs, a nemzeti bizottság elnöke és Štefan Mafo elvtárs, az építkezési osztály vezetője ma­gabiztosan állítja: „Oj, modern város épül, mert lebontjuk a mai város jelentős részét és felépítjük kilencemeletes mé­retben." Volt idő, amikor királyi pa­rancsra, rendeletre születtek, épültek városok. Akárcsak So­morja ls, hisz városi címének, rangjának 750. évfordulóját né­hány év múlva, 1973-ban fogja megünnepelni. De milyen vá­ros volt évszázadok hosszú so­rán át? Külsején kevés nyomot hagytak a régebbi építészeti stílusok. A reneszánsz szinte semmit. Amikor máshol sorra építették klasszicista stílusban a megyeházákat, városházákat és a középületeket, ezt a vá­rost mintha kifelejtették volfta. N apjainkban egyre inkább a gazdasági tényezők ve­szik át a „városteremtés" sze­repét. Például az, hogy milyen közlekedési vonalba, egy-egy tájegységnek centrumába, vagy peremére esik a helység. És manapság a gazdasági ténye­zők mellé szegődött a korszerű várostudomány is. Tudományos alapon kell megtervezni a vá­rosok kívánatos, vagy szükség­szerű fejlődését, a fejlődés irá­nyát. Ezt szolgálják az úgyne­vezett városépítési távlati ter­vek, amelyeket szakemberek készítettek el. Megfontoltan. Tu­dományos előrelátással. Ilyen városépítési terv alap­ján rombolják most Somorján a régi falakat. Az alapoknál kezdik a kilencemeletes mére­tű átépítést. Ebben az évben 46 millió koronát költöttek a csatornázásra. 28 kilométer hosszúságú hálózatot építettek ki. 80 méter mély artézi kút forrása biztosítja a jó vizet. Szeptember 15-én adják át a csatornarendszert. Később fel­építik a víztornyot is. A városépítés ütemére vonat­kozó kétkedésem lassan szét­foszlik, mert tényekkel bizo­nyít az elnök :„Amíg 1960-tól 1968-ig, tehát nyolc esztendő alatt 189 lakást építettünk fel, addig a legutóbbi három év alatt csak egy híjával keveseb­bet. Ebben az évben pedig 306 új lakás építésébe kezdtünk. Bizonyos részét már december­ben átadjuk, a többit a követ­kező év júliusában." Tények ezek, melyek biztosítékai a tervezett feladatok teljesítésé­nek. Somorján régi szokás, hogy a városi nemzeti bizottság plená­ris ülései nyíltak. Most a vá­lasztások előkészületi időszaká­ban erkölcsi kötelességének tartja a városi nemzeti bizott­ság a számadást. Hamarosan a polgárok elé terjesztik majd az elmúlt választási időszak ered­ményeit: 377 lakást építettek, 9 km hosszúságú utat, 26 400 négyzetméternyi járdát, ötszáz tanuló számára 2 iskolát, az egészségügy számára tüdöki­vizsgáló központot, öt millió koronás beruházást jelentett a „gazdasági udvar", a közszol­gáltatások bővítése, az új mo­sóda, a szauna felépítése. Hét év alatt 121 millió koronás összberuházást jelenthet a vá­rosi nemzeti bizottság a leg­közelebbi plénum-ülésen. Mafo elvtárs, az építkezési osztály vezetője, mindenekelőtt a lakosság építőkedvét dicséri: „Közben 300 családi ház is fel­épült és a lakosság az elmúlt választási időszak alatt a Z-ak­ció keretében 10 millió korona értéket teremtett." Tagadhatat­lan, hogy a mai városépítési ütemben előnyösen érezteti ha­tását ez az önállóság és áldo­zatkészség. I^íost ls számítanak a lakos­ság támogatására, hisz nem olyan egyszerűen folynak a bontási munkálatok: tégláról téglára bontják a falakat, min­den darabot megbecsülnek, mert a bontásból kikerült tég­lák bizonyos részét megkapják azok, akik vállalkoznak erre a munkára. A többit felhasznál­ják az új létesítményeknél. Mi munkasikerük titka? Egy pillanatig sem késleked­nek a válasszal: „A városi nemzeti bizottság tagjainak jó munkája, a választókkal való helyes és jó kapcsolat... Az, hogy a nemzeti bizottság az utóbbi három év folyamán há­rom jól működő szakosztályt, szervezőképes apparátust léte­sített ... Az, hogy a nemzeti bizottsági tagok döntő többsé­ge nem volt szűk látókörű, nem csak a saját választókör­zetének érdekeit képviselte, hanem az egész városét... Problémák? A lig hangzik el kérdésem, már röstellkedem ls, mert nagyon naiv ez a kérdés. Ott ne volnának problémák, ahol építkeznek? Ahol kilenc­emeletes méretűvé építik át a várost? Egyik ilyen probléma az építőmunkások létszámával kapcsolatos. A Nyitrai (Nitra) Pozemné Stavby nemzeti válla­lat már felvonult a nagy ter­vek megvalósítására: Dunaszer­dahelyen (Dun. Streda) panell­gyárat épít, felsorakoztatta a gépeket, a betonozáshoz szük­séges különféle vibrátorokat, az ötletes géplapátokat, ha­barcsszivattyúkat, vakoló- és meszelőgépeket, a hálózati árammal működő parkettacsi­szolókat, a hidraulikus szerelő­állványokat, a darukat. Csak munkáskézben, szakemberek­ben mutatkozik hiány. Az építővállalat úgy próbálja biztosítani a szakembereket, hogy lakást kér számukra. A városi nemzeti bizottság pedig úgy, hogy felszólítja azokat a városbeli építőmunkásokat, akik Bratislavába, vagy más városokba járnak dolgozni: jöj­jenek haza, dolgozzanak itthoni Eddig 85 építőmunkással be­széltek erről. Hatan hazajöttek. Furcsa probléma ám ez, mert a városból kijáró munkások zöme megszokta már a „ván­dor" életmódot, hisz oly közel van Bratislava és Dunaszerda­hely, s a vállalatok sem enge­dik szívesen őket. Milyen lesz a város? Nem nehéz erre a kérdésre válaszolni. A tervezők elképze­lése, a számok és adatok tör­vényének értelmében modern lesz. Nemcsak azért, mert ki­lencemeletes házakat építenek, hanem azért, mert komplex­módon építik már ezt a várost. Vagyis: megfelelő üzlethálóza­tot biztosítanak az úgynevezett „C típusú ház" felépítésével, 55 férőhelyes bölcsődét, 125 férő­helyes óvodát is építenek a la­kásokkal egyidőben. Jövőre megkezdik a Szolgáltatások Házának felépítését is, mely 11 millió koronás beruházást je­lent. Az utóbbi 10 esztendő alatt kb. 1000 fővel gyarapodott a la­kosok száma, mert Somorján is érezhető az országos jelenség: a falvakból városokba irányu­ló átköltözés. Nőtt a foglalkoz­tatott személyek száma. Ponto­san 375 fővel. Ez a mutatószám a városiasodás egyik jele. Vár­ható, hogy a jövőben tovább emelkedik ez a szám, mert a Kožatex vállalat 5 millió koro­nás beruházást eszközölt s vár­ható, hogy néhányszáz női dol­gozóra lesz szüksége hamaro­san. Amikor a leendő városképet próbáljuk az adatok alapján magunk elé kirajzolni, megszó­lal Holocsy elvtárs, az elnök: „Tudja mi hiányzik még? ... Egy jó kis üzemi Olyan, ahol legalább 800—1000 dolgozónk kaphatna munkát." D eméljük, hogy egyszer meg lesz az is. Tény azonban, hogy akár így, akár úgy nézzük a leendő városké­pel: szép lesz a kilencemele­tes méretű Somorja. HAJ DŰ ANDRÄS Nagy az érdeklődés a Magas-Tátra iráwt Az elmúlt évhez viszo nyitva az idén több turista kereste fel a Magas-Tátrát. A hivatalos szervektől, vala­mint Emil Mikle mérnöktől, a tátrai Interhotel n. v. igaz­gatójától kapott tájékozta tás szerint a nyári idényben közel másfél millió ember, ebből csaknem 150 ezer külföldi látogatott el a Ma­gas-Tátrába. Az elszállásolási kapacitá­sok mind a nyári, mind a téli idényre már megteltek. Tátralomnlcon a turistahá­zakatt is üzembe helyezték, s telt ház van a campingek­ben is. A két szezon közti időszakban lengyel és ma­gyarországi turisták érkez­nek a Tátrába. Nagyon sok turistacsoport érkezik az idén az NDK-ból, a Szovjetunióból, Lengyel­országból és a Magyar Nép­köztársaságból. Igen nagy az érdeklődés a hollandok részéről is. So­kan vannak itt olyan orszá­gokból, ahol hegyóriásokkal rendelkeznek. Viszont az osztrákok, olaszok, nyugat­németek — főleg a keveseb­bet keresők — szívesebben jönnek hozzánk, mert ott­hon, hazájukban egv-egy napi nyaralás 15—20 dollár­ba kerül, a Tátrában pedig naponta csupán hat dollárt költenek. A tátrai idegenforgalom­nak nagy segítséget jelent a poprádi repülőtér, ahol szeptember elsejétől már nagyobb gépek is leszállhat­nak majd, s így biztosítani lehet a repülőjáratok sűrí­tését Európa nagyvárosai­val. Végezetül annyit, hogy a jelenlegi elszállásolási ka­pacitás, valamint a szolgál­tatások bővítése nagyon in­dokolt és sürgős feladat. Ebben az Irányban már je­lenleg is történnek intézke­dések. -ik 36. Fegyveres erőink tovóbb növekedtek. 1943 bon 78 hodosztólyt szerveztünk. Az év végéig 5 harckocsihadsereg, 37 harc­kocsi- és gépesített hadtest, 80 önólló harckocsidandár és 149 önálló harcko­csi- és rohamlöveg-ezred alakult. Felállí­tottunk 6 tüzérhadtestet. 26 tüzérhad­osztályt, gárda-aknavetőhadosztályt és sok tucatnyi egyéb tüzéregységet. Minthogy a háborúban véglegesen döntő fordulat történt a Szovjetunió ja­vára, Olaszországban partra szálltak a szövetségesek és az kilépett a háború­ból, továbbá, hogy minden országban ha­talmas mozgalommá fejlődtek az ellenál­lás erői, a fasiszta Németország csatlós államaiban is rendkívül bonyolódott a helyzet. Növekedett a népeknek a fa­sizmus elleni jogos haragja és az a le­küzdhetetlen óhaja, hogy minél hama­rabb vége legyen a háborúnak. Lengyel­országban, Jugoszláviában Csehszlová­kiában, Görögországban, Franciaország­ban és más európai országokban magas­ra csaptak a nemzeti felszabadító moz­galom félelmetes hullámai. A Partizánmozgalom Központi Törzsé­nek adatai szerint 1943-ban kétszeresére növekedtek a partizánerők. Sok partizán­osztag egységgé és magasabbegységgé szerveződött, amelyek képesek voltak ar­ra, hogy jelentős hadműveleteket folytas­sanak az ellenség mögött, nagy német erőket kötve le. Elmondhatjuk, hogy az ellenség háta mögött a megszállókkal szembeni szent gyűlölettől égő népi bosz­szúóllók hatalmas frontja működött. Kü­lönösen hatalmas partizán-mogasabbegy­ségek működtek Belorusszijában és Uk­rajnában. Az egész szovjet hátország-munkájában döntő fordulat történt. 1943-ban erősen emelkedett a fegyver- és lőszergyártás. 1943 augusztusában a párt egy sor fon­tos határozatot hozott a felszabadult te­rületek népgazdaságának a helyreállítá­sára. E területeken 1943 utolsó negyedé­ben már 6,5 millió tonna szenet, 15 000 tonna ásványolajat bányásztak és 172 millió kW/óra villamosenergiát termel­tek. A szovjet fegyveres erők hadtápja jobban és rugalmasabban kezdte ellátni a csapatokat mindazzal, amire a sikeres fegyveres küzdelemhez szükségük volt. Országunk mindenben óriási erővé fej­lődött. 1943-ban javultak a szövetsége­seinkkel való kapcsolataink. Amerikától valamivel nagyobb anyagi-technikai se­gítséget kaptunk, mint 1942-ben, ez azon­ban továbbra is messze elmaradt az ígé­rettől, és az év végére még valamelyest csökkent is. Az Egyesült Államok kor­mánya továbbra is saját szükségleteire, továbbá Angliával szembeni kötelezett­ségeire hivatkozott a második front kü­szöbönálló megnyitásával kapcsolat­ban ... 1943 végére véglegesen leküzdöttük a nehéz helyzetet és hatalmas erőkkel, harceszközökkel rendelkezvén, szilárdan kézben tartottuk a hadászati kezdemé­nyezést. S őszintén szólva már nem is volt annyira szükségünk az európai má­sodik front megnyitására, mint az előző két esztendőben. Ámde a fasiszta Német­ország mielőbbi szétzúsása és a hábo­rú befejezése érdekében mindnyájan sze­rettük volna, ha a második frontot miha­marabb megnyitják. Amikor Sztálin hazatért a teheráni konferenciáról, ezt mondta: - Roosevelt szavát adta, hogy 1944­ben széles körű tevékenységet kezd Franciaországban. Ügy gondolom, meg­tartja szavát. De ha nem, akkor saját erőnk is elegendő a hitlerista Németor­szág szétzúzásához. 1943 végére a szovjet csapatok telje­sen megtisztították az ellenségtől a Ka­linyini területet, felszabadították a Szmo­lenszki területet és Kelet-Belorusszija főbb körzetét. Az év végén csapataink si­keres előrenyomulása következtében az arcvonal az északnyugati és nyugati iráríýban már az llmeny tavon, Velikije Lukin, Vityebszken és Moziron keresztül húzódott. A délnyugati és déli irányban az arc­vonal ebben az időben a Poleszjétől Zsi­tomiron, Fasztovon, Kirovográdon (kizár­va), Zaporozsjén és Herszonon keresz­tül húzódott. A Krím-félsziget még a né­met csapatok kezén volt. Leningrád kör­nyékén és tőle északra a helyzet jelentő­sen javult. A leningrádiak most már sza­badon lélegeztek. 1944 elején Németországnak a csatló­sok csapataival együtt a szovjet - német arcvonalon mintegy 5 millió embere, 54,5 ezer lövege és aknavetője, 5400 harcko­csija meg rohamlövege és valamivel több mint 3000 repülőgépe volt. A szovjet fegyveres erők az ellenséget élőerőkben 1,3-szeresen, tüzérségben, 1,7-szeresen, repülőgépekben 2,7-szere­sen múlták felül. Ezt a mennyiségi fö­lényt még növelte a fegyverek kiváló minősége és ami különösen fontos, a csa­patok harci szelleme, a vezetésnek pe­dig tökéletesedett a hadműveleti-harcá­szati és hadászati művészete. A főhadiszállás a helyzet mélyreható és sokoldalú elemzése alapján elhatározta, hogy az 1944. évi téli hadjárat során Le­ningrádtól a Krímig támadást indít. A főhadiszálláson tartott megbeszélés után Vaszilevszkijjel még öt napig dol­goztunk a frontok feladatainak pontosí­tásán. A legfelsőbb főparancsnok eköz­ben többször meghívott bc --•"••^et kremli ebédre. Mint ismeretes, Sztálin rendkívül sze­rényen élt. Az orosz konyha egyszerű ételei kerültek asztalóra, néha pedig grúz fogások. Sztálin környezetében, ru­házatában és életében semmiféle mérték" telenség nem volt. Egyszer otthon, a legfelsőbb főparancs­noknál megpróbáltam újból felvetni a be­kerítő hadműveletek kérdését. Sztálin ezt mondta: - Most mi lettünk az erősebbek, csa­pataink tapasztaltabbak. Most nemcsak tudunk, hanem kötelesek is vagyunk olyan hadműveleteket folytatni, amelyek-' nek a célja a német csapatok bekerítése. Egy másik alkalommal az ebéden raj­tam kfvül A. A. Zsdanov, A. Sz. Scser­bakov és a Politikai Iroda más tagjai is jelen voltak. Zsdanov a leningrádi mun­kások hőstetteiről és nagy bátorságáról beszélt, akik nem törődve a veszéllyel éhezve napi 14 - 15 órát álltak a gyárak és üzemek szerszámgépei mellett, min­den módon segítették az arcvonal csapa­tait. Kérte, hogy emeljék fel a leningrá­diak élelmiszeradagját. A legfelsőbb fő­parancsnok azonnal kiadta az utasítást, hogy teljesítsék Zsdanov kérését, majd így szólt: - Igyunk a leningrádiak egészségére. Ők népünk igazi hősei. Miután a frontok feladatait véglegesen kidolgoztuk, Vaszilevszkijjel elindultunk a felügyeletünk alá tartozó frontokhoz, ahol továbbra is koordinálnunk kellett a csa­patok tevékenységét. Én Vatutyin és Ko­nyev frontjának, Vaszilevszkij pedig Ma­linovszkij és Tolbuhin frontjának a tevé­kenységét hangolta össze. Vatutyin egy alaposan befűtött kuny­hóban dolgozott és még a meleg beke­csét is magára terítette. Nyomban lát­tam, hogy beteg. Röviden közöltem vele a főhadiszállás­nak a közeljövőre vonatkozó elhatározá­sait, majd meghallottam a front tevé­kenységi tervén végrehajtott legutolsó módosításait, s azután azt tanácsoltam neki, hogy vegyen be valamit és azonnal feküdjön le, hogy a támadás kezdetére teljesen munkaképes legyen. Azt felelte, hogy így fog cselekedni. 1971.

Next

/
Oldalképek
Tartalom