Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-09 / 161. szám, péntek

Az osztályharc új szakasza kezdőin... 1971. VII. 10. Somorja határában a Duna menti erdők azelőtt úgynevezett közbirtokosi, ezenkívül városi és állami tulajdonban voltak. A közbirtokosság vezetőségébe természetesen csak módos gazdák kerültek be. Ök és a város vezetősége az erdőgazdászat utasítása alapján minden évben kijelölték a kivágásra kerülő erdőrészt, a favágást pedig csoportoknak adták ki; a munkáért részben pénzzel, részben pedig természeťbenfekkel, rőzsével stb. fizettek. 1932 novemberében a favágók között elterjedt a hír, hogy a vezetőség csökkenteni akarja a favágásért járó bért. Habár a községi képviselőtestület tagjainak egyharmada kommunista volt, ezekbe a kérdésekbe nem szólhattak bele csak akkor, ha a képviselőtestület ülésén napirendre kerültek. Abban az időben a bírót a választásokon legtöbb szavazatot elért párt javasolta. Ez alól csak a kommunista párt képezett kivételt, inert a polgári pártok koalícióba léptek ellene és a kommunisták minden javaslatát elvetették. Somorján a második legerősebb párt a magyar keresztényszocialistáké volt, amelynek képviselői egy ügyvédet jelöltek a bírói tisztségbe. Patocs Gábor, a CSKP képviselője csak a bíró második helyettese lett. Közeledett a tél. A hideg, esős őszi napokon egyre szaporodott a munkára várakozók csoportja a várgsháza előtti té- ren. Elnyűtt, kopott ruhájukban dideregtek a munkanélküliek, nagy szükség lett volna egy fűlött helyiségre, ahol megmelegedhetett volna a munkára várók serege. Munkásdelegációk jártak ebben az ügyben a városházára, ahol a kommunista képviselők erélyesen követelték e jogos igény teljesítését. Nagy harcok után végül elérték, hogy a polgári iskolával szemben álló pajta egyik helyiségét megkapták a munkások. Rendbehozták a helyiséget. Kultúrhelyiségnek keresztelték el, de általában csak melegedőnek hívták. Esténként persze a kultúra is helyet kapott itt. Forradalmi verseket szavaltak, forradalmi dalokat énekeltek. A szovjet költők versei is gyakran felhangzottak. A kultúrhelyiségbe eljártak a kommunista párt képviselői és funkcionáriusai, a Szovjetunióról beszéltek a munkásoknak és tájékoztatták őket a tőkésállamok munkásosztályának küzdelmeiről. Természetesen arról is beszéltek, mit kellene tenni nálunk a munkások életének megváltoztatásáért. Úgy-ahogy működő szakszervezete csak az építőmunkásoknak volt, amely a szociáldemokratákhoz tartozott. Amennyiben tagjaik munkanélküliek lettek, a népjóléti minisztérium haladéktalanul engedélyezte számukra a munkanélküli segély kifizetését. Ezzel szemben a Vörös Szakszervezeteknek a minisztérium nem sietett kiutalni a munkanélküli segélyt, erre néha hónapokig kellett várni. A burzsoá kormány ily mórion is beavatkozott a szakszervezetek életébe. Segítette azokat a szakszervezeteket, amelyek támogatták az uralkodó koalíciós pártokat. Ezáltal is igyekeztek megbontani a munkások egységét. Mindennek ellenére az 1930. évi választásoknál Somorján a kommunista párt kapta a legtöbb szavazatot es kilenc képviselői helyet szerzett. A kultúrhelyiség szemet szúrt u járási hivatalnak. Egészségügyi ellenőrzést rendelt el, amelynél természetesen megállapították, hogy „a helyiség nem felel meg a higiéniai előírásoknak". Javasolták, hogy a helyiséget zárják be. Ennek kapcsán a községi tanácsban nagy öszs7ecsapásra került sor a kommunisták és a polgári pártok képviselői között. Végül is a kommunista képviselők erélyes fellépése megmentette a kultúrhelyiség létét. De csak ideiglenesen. A polgári pártok képviselői ugyanis addig folytatták ármánykodásukat, míg végül is sikerült nekik a munkásokat kirekeszteni a kultúrhelyiségből. Az akkori lakáspolitika következtében egy sokgyermekes munkáscsalád az utcára került. A városi tanács a családot „nagylelkűen" beköltöztette abba a helyiségbe, amelyet nemrégen az egészségügyi ellenőrzés használhatatlannak minősített. Ezzel az intézkedéssel likvidálták a kommunisták agitációs helyiségét. A kommunista agitációt azonban nem tudták megszüntetni. Még a nyár folyamán Psota cipész lakásán összejöttek a párttagok és politikai iskolázást tartottak. Patocs elvtárs műhelyében pedig esténként a moszkvai rádió magyar adását hallgatták az elvtársak. Dömötör Teréz elvtársnő, aki a moszkvai Lenin-iskolát végezte el, a Szovjetunióból visszatérve politikai és szervezeti téren nagyban hozzájárult n járás munkásosztályának öntudatosodásához. Sikerült összhangba hozni a járási és a községi képviselőtestületben működő kommunisták munkáját a pártszervezetek tevékenységével. A községháza előtt a munkanélküliek csoportja egyre gyarapodott. A burgonya- és répaszedés lassan véget ért. Esténként néha még eljártak kukoricát fosztani, a tollfosztásban főképpen az asszonyok és a lányok vették részt. A munkások a sarkon várták az alkalmi munkát. Várták a favágás megkezdését is. A város urai is várakoztak. Meg akarták „puhítani" a munkásokat, ki akarták használni a gazdasági válság által előidézett munkanélküliséget. Kisebb részt akarlak adni a rőzséből és a fából, a favágás bérét pedig ölenként 29 koronáról 23 koronára akarták leszállítani. A favágók elégedetlenkedtek, keveselték a felajánlott bért. Mivel azonban az idő sürgetett, a kiszemelt erdőrészt még a Duna esetleges befagyása előtt ki kellett vágni, hogy a fát kompon partra szállíthassák. Megkezdték tehát a fa kitermelését anélkül, hogy a fizetségben előzőleg megegyeztek vol na. Munkásküldöttségek jártak ebben az ügyben a községháza ra meg a járási hivatalba. Patocs, vagy más kommunista képviselő mindig velük tartott. A munkanélküliek ugyanakkor a munkanélküli segély kiutalását követelték, ez a nőtleneknek 10 korona, a családosoknak pedig 20 korona értékben járt. A jegyző és a városi tanács azt követelte, hogy a munkanélküliek a segély ellenében közmunkát végezzenek. Amikor ennek egy részét eivegezték, a városatyák kijelentették, hogy nincs, több közmunka, nincs több munkanélküli segély. A munkanélküliek nem hagyták annyiban a dolgot, papírra vetették követeléseiket és nagyon határozottan léptek fel emberi jogaikért. A város urai nem voltak ehhez hozzászokva. A munkások meg a kommunista képviselők azelőtt is „kellemetlenkedtek", de ilyen erélyesen nem léptek fel. Honnan ered ez az öntudatossúg és határozottság éppen most, amikor szerte az országban egymásután szüntetik be a munkát a gyárakban és a munkanélküliek száma csaknem egymillió? A városban meg nppen most kezdenek követelőzni a munkások? Az 1929. évi V. pártkongresz szus után sok minden mégváltozott a csehszlovákiai munkásmozgalomban. A CSKP helyes politikája mind nagyobb tömegeket nyert meg a munkások é.s a kisparasztok között. „Egység — harc — győzelem!" — hangoztatta a párt akkori jel szava. Nagyarányú sztrájkok robbantak ki országszerte. A somorjai járásban is megszervezték az erdő- és mezőgazda sági munkások helyi és járási szakszervezeti csoportját. Oszszegyült némi pénz, helyiséget is sikerült szerezni. Egy üresen álló házban kibéreltek egy la kást. Amikor a favágók megkapták első heti munkájukért az előlegét, megint napirendre került a vágásdíj kérdése. A város vezetősége kitartott a bércsökkentés mellett. Ekkor határozott ^álláspont született: „Abbahagyjuk a favágást!" Este Lengyel Imre lakásán jöttek össze a favágók. A legöntudatosabb munkások, többnyire a kommunisták vállalták, hogy hétfő reggelig meglátogatnak mindenkit, aki a favágásnál számításba jöhet, és meggyőzik őket a sztrájk szükségességéről. Dömötör elvtársnő hosszú megbeszélést tartott a favágókkal. Az egység kovácsolódott. Az osztályharc új szakasza kezdődött el a somorjai járásban, ahol 1924 óta nem volt számot tevő munkásmegmozdulás. izgalmas volt a vasárnap. A proletárok lakásában sokat vitatkoztak, azt latolgatták: Sikerül-e elérni a követelések teljesítését? Akadnak-e sztrájktö rők? Patocs Gábor levelet irt Nyürára a területi szakszervezeti titkárságra. Erkölcsi és anyagi támogatást kért a sztrájk részvevői számára. Este ismét sokan gyűltek öszsze Lengyel Imre lakásában. Megbeszélték az agitáció eredményeit. A hangulatot jónak találták, alig akadt valaki, aki visszariadt a harctól. A munka nélküliek szolidárisak voltak, kijelentették, hogy nem lépnek munkába a favágásnál. Hétfő reggel kilialt volt az erdei irtás felé vezető út, csupán a sztrájkőrséggel megbízott ifjúmunkások járlak arra, de nem találkoztak egyetlen sztrájktörővel sem. A favágók küldöttsége reggel nyolckor már a városháza előtt volt, hogy bejelentse a sztrájkot, amennyiben nem teljesítik követeléseiket. A városházán nagy szaladgálás kezdődött. Telefonáltak a járási hivatalba és a csendőrségre. A csendőrök futólépésben érkeztek a helyszínre. Mivel a munkások küldöttsége a városházán nem járt eredménnyel, a járási hivatalba ment. A favágók csoportja várakozott rájuk az utcán. A járási hivatal kapujában feltűntek a csendőrszuronyok. A sápadt, ideges parancsnok Patocs elvtárshoz lépett és felszólította, hogy a tömeg oszoljon szét, niert ők semmiféle gyűlést nem engedélyeztek. A provokáció elkerülése végeit a tömeg lassan szétszéledt. Este megint sokan eljöttek Lengyelék lakására. Megérkezett Nyitráról Hlaváč Jóška. az erdő- és mezőgazdasági munkások szakszervezeti titkára. Legelőször is sztrájkbizottságot választottak. Lengyel Imre, Pörge Jóska, Méhes Lajko, Dömötör Teri meg mások lettek a tagjai. Pörge elvtárs számolt be az eddigi eseményekről, majd Hlaváč elvtárs tartott előadást. Beszélt a nemzetközi helyzetről, a Szovjetunió szerepéről és fejlődéséről, majd áttért a köztársaság politikai és gazdasági helyzetének elemzésére. Rámutatptt, hogy a somorjai favágók sztrájkja is része annak a kiterjedt harcnak, amelyet az ország munkásosztálya vív a kizsákmányolás és az elnyomás ellen. A Vörös Szakszervezetek központja haladéktalanul kiutalt bizo nyos összeget a sztrájkolok segélyezésére. Javasolta, hogy szervezzenek közös konyhát, ahol a rászorulóknak meleg ételt főznének. Azt is indítványozta. hogy keressék lel a pékeket, vegyeskereskedőket, kisiparosokat és kisparasztokat, és magyarázzák meg nekik: ha az uraknak sikerül leszállítani a favágók bérét, akkor holnap rájuk kerül a sor, felemelik az adót, leszállítják a fuvardíjakat j és a mezőgazdasági termékek árát. Támogassák tehát a sztrájkolókat. A város vezetőségének sem Somorján, sem a környékbeli községekben nem sikerült sztrájktörőket toboroznia. A sztrájkbizottság rugalmasan é.s eredményesen működött, jelentős mennyiségű élelmiszer és szerény pénzösszeg is összegyűlt a sztrájkolok segélyezésére. Azokban a napokban szabadult ki a lipótvári börtönből Major István kommunista képviselő, akit az uralkodó burzsoázia osztólybírósága a csend őrprtbékek kosúti vérengzésével összefüggésben igazságtalanul elítélt. Dömötör Teréz vezette a munkások küldöttségét a bratislavai Duna utcai riíün kásotthonba, hogy üdvözöljék a kiszabadult elvtársat. Amikor arról szólt, hogy a somorjai munkások sztrájkolnak, -Major István mosolyogva azt tnohdta: „Ezt biztosan csak azért mondod, hogy örömöt szerezzél nekem!" A sztrájk néhány nap múlva .[ a munkások győzelmével vég ; ződött. STERN JENŐ, Bratislava Rostock legszebb része: a Lant/e Stross J Balti-tenger legyen a béke tengere' /I Nemet Demokratikus Köztársaság legészakibb kerületének székhelyén, Rostockban az idén immár tizennegyedszer rendezik meg a ..Balti tenger hetét", fúlius 11-én a rostocki Ernst Thälmann-téren a hagyományos tíz harangkondulás és az új, erre az alkalomra irt balti-tengeri himnusz hangjai mellett nyílik meg az e térségben élő népek képviselőinek 1971. évi találkozója. Június végén az NDK ban jártam s néhány napot töltöttem Rostockban is. Ezt a több mint 190 000 lakosú várost még a 12. században szláv törzsek alapították, s innen ered a neve is, a szláv „roztok" szóból. A Warnow folyó hajózható alsó folyásánál fekszik, mindössze 12 kilométerre a Bulti-tenger partjától, a Warnemünde nevű városrésztől. amely a Warnow folyó tengeri torkolatánál terül el. A város .iz NDK fennállása óta az ország kereskedelmi, flottájának központjává fejlődött. Kikötőjéről, amely az NDK legnagyobb tengeri kikötője. Ausztrália kivételével a világ valamennyi kontinensére szállítanak árut a DSR, a Német Hajózási Vállalat hajói. Rostock azonban nemcsak mint gazdasági, kereskedelmi és tengerhajózási központ játszik fontos szerepet az NDK életében. Kulcsfontosságú jelentősége van a Balti-tenger térségében é!ő népek liékehrir ca szempontjából is. Az Ostsee-Zeitung, az NSZEP kerületi lapja Wagner uteaľ hatalmas modern épületében felkerestem Günter Schumannt, a lap vezető munkatársát, aki aktívan részt vett az ünnepi hetek előkészítő bizottsága munkájában. Beszélgetésünk során elmondotta, hogy az idei „Ostseewoche" megrendezésére közvetlenül az NSZEP VIII. kongreszSZUSH után került sor, s alapgondolatát: „A Balti-tenger legyen a béke tengere" az idén még jobban kidomborítja és elmélyíti a pártkongresszuson kitűzött öt pontból álló békeprogram. .— Ebben az évben is kinyilvánítjuk a Balti tenger mentén és környékén fekvő államokból érkezett vendégek ezrei előtt azt a szilárd megmásíthatatlan akaratunkat, hogy a Balti-tengeri a béke tengerévé tegyük. Közös célunk, hogy különféle rendezvények útján hozzájáruljunk ahhoz, hogy tovább szélesedjék az európai békéért és biztonságért vívott küzdelem. Bíztató jelenség, hágy az elmúlt évben nagy mértékben megnövekedett különösen az északi államokban azoknak a száma, akik tevőlegesen támogatják hazánk békés célkitűzéseit. Különösen azokra az akciókra és kezdeményezésekre gondolok, amelyeket ez év májusában az NDK nemzetközi jogi elismeréséért küzdő finnorA ro lücki Warnow szálloda előtt álló szoborcsoport a haiti tengeri országok összefogását jelképezi. szági, svédországi, norvégiai, dániai és izlandi bizottságok fejtettek ki. Rendkívül pozitív tényezőként értékelhető továbbá íiz, hogy az észak-európai államok és az NDK közötti különféle gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatokban az utóbbi évben határozott haladás tapasztalható. Meggyőződésünk, hogy egyre több ember, elsősorban az észak-európai baltvidéki országok parlamentjeinek ós kormányainak képviselői is felismerik, hogy saját országuk érdekét és ez által az európai biztonság, valamint az egész Baltikum békéjét szolgálná az NDK-hoz fűződő kapcsolataik normalizálása. — Figyelembe kell persze venni azt is, hogy az idei hét meglehetősen közel esik a Szovjetunió elleni fasiszta támadás 30. évfordulójához. Önkéntelenül kénytelenek vagyunk viszszaemlékezni azokra a borzalmas évekre, amikor a Balti-tenger a háború tengere volt, s a mellette fekvő országok a barbár német imperializmus ligája alá kerültek. A Balti-tenger térsége földrajzilag aránylag nem nagy. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy éppen itt találhatók olyan nagy katonai erők, amelyeket állandóan a legkorszerűbb fegyverzettel erősítenek meg. Elsősorban az NSZK haditengerészetére és általában haderejére, a NATOegységekre és a NATO egyes tagállamainak haderejére, nem utolsósorban pedig az Európában állomásozó amerikai csapatokra vonatkozik ez. Mindezt összegezve nem lehet eléggé hangsúlyozni az „Ostseewoche 1971" politikai jetentőségét. Különösen az észak-európai népek számára yd széles körű lehetőséget, hogy síkra szálljanak az európai béke és biztonság, s a leszerelés mellett, és hatékonyan támogassák a Varsói Szerződés országai felhívását az európai biztonsági értekezlet összehívására. Az európai biztonságén küzdő mozgalom az elmúlt hónapokban kiszélesedett, és különösen az észak-európai térségben egyre hangosabbá válik u háborús veszély elhárításának követelése. Ehhez természetesen nagy mértékben hozzájárul a Szovjetunió s általában a szocialista közösség megnövekedőit ereje.Mindez együttvéve hatalmas erő. Az északeurópai népek széles rétegeinek békemozgalma, amely összhangban áll az SZKP XXIV. kongresszusának célkitűzéseivel, nagy mértékben hozzájárulhat a feszültség enyhítéséhez, a tartós béke és biztonság megteremtéséhez kontinensünkön. A „Balti-tenger hete" ebből a szempontból fontos szerepet tölt be. PROTICS JOLÁN